A Cinegore hasábjain feldolgoztuk korábban Natascha Kampusch, Sylvia Likens, Sabine Dardenne és az amstetteni rém történeteit is, és ezek az írásaink évek óta tartják magukat legolvasottabb cikkeink között. Ezúttal egy, a fentiekhez hasonló esetet mutatunk be, amely az övékéhez hasonlóan egy olyan lányról szól, akit évtizedekig tartottak fogva, mielőtt esélye nyílt volna a szabadulásra.

Ahogyan Josef Fritzlnél is megemlítettem, elsőre talán azt gondolhatjuk, hogy ennek az ügynek nincs helye a Serial Chillers rovatban, hiszen az elkövető nem egy sorozatgyilkos volt. Valójában nem tudjuk, hogy Jaycee elrablói milyen más ügyekben lehettek érintettek, és ismert bűnlajstromukat tekintve egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy nem történtek gyilkosságok, melyeket a számlájukra írhatnánk.

Az elrablás

1991. június 10.-én a mindössze 11 éves Jaycee Dugard a záródó ajtó hangjára ébredt, ahogy édesanyja elindult otthonról dolgozni. Egy kis ideig még lustálkodott, majd sietősen készülődni kezdett az iskolába. Nem akarta lekésni az iskolabuszt, mert tudta, hogy mostohaapja, Carl, biztosan leszidná érte. A férfi a kertben tartózkodott, aminek Jaycee örült, mert a szigorú nevelési elveket valló férfi az asztalnál is mindig megjegyzéseket tett a viselkedésére. Zabkását készített magának reggelire, és elkészítette mogyoróvajas-lekváros szendvicsét ebédre is, ami mellé még egy almát és egy dobozos gyümölcslevet is elcsomagolt. El akart köszönni kishúgától, a csupán tízhónapos Shaynától, de a baba még aludt, ezért beérte azzal, hogy az udvaron megsimogatta Monkey nevű macskáját. Nem szerette, ha a cica odakint van, mert egy korábbi macskájukat vadállatok ölték meg, amikor South Lake Tahoe-ba (Kalifornia) költöztek az előző ősszel.

A család korábban Anaheimban élt, Los Angelestől csupán 40 kilométerre, de miután betörtek a lakásukba, úgy gondolták, hogy nyugodtabb környéket keresnek. South Lake Tahoe-ban Jaycee egyedül járhatott iskolába, és mindig biztonságban érezte magát. Gyalog indult az iskolabusz megállója felé, és mostoha apja, Carl Probyn a ház udvaráról látta is őt. Végignézte, ahogyan egy szürke szedán elhaladt a lány mellett, majd egy éles kanyart véve visszafordult hozzá. Az autó sofőrje leengedte az ablakot, és útbaigazítást kért Jaycee-től, de hirtelen kinyúlt az ablakon és megragadta őt. A lány sikított és próbált küzdeni, de ekkor a férfi elővett egy elektromos sokkolót, és lebénította. Tehetetlen állapotában berángatta az autó hátuljába, és letakarta egy pokróccal.

Carlnak mindezt végig kellett néznie, de sajnos túl messze volt ahhoz, hogy segíteni tudjon lányának. Felpattant a biciklijére, és az autó után sietett. Utolérnie őket esélye sem volt, de nem tudott elég gyorsan tekerni ahhoz sem, hogy legalább a rendszámot leolvassa. Hazarohant, és hívta a rendőrséget, akiknek pontos leírást adott a kocsiról és a benne ülő párról is, de ők eddigre már messze jártak.

Amikor kiértek a városból, az autó megállt. Ekkor a nő, aki mindeddig Jaycee-n ült, hogy az ne mozoghasson, felkelt, és átült az anyósülésre. Jaycee, aki a sokkoló hatására bepisilt, a nyári forróságban a pokróc alatt ekkorra közel állt a hőgutához, alig kapott levegőt. Amikor a férfi innivalóval kínálta, elfogadta, amire az hirtelen nevetni kezdett, és azt mondogatta, hogy el sem hiszi, hogy ezt megúszták. Jaycee rettenetesen félt.

Következő emléke az volt, hogy újra megálltak, és a férfi bejelentette, hogy hazaértek. Visszakerült rá a takaró, és figyelmeztette, hogy maradjon csöndben, különben a különösen agresszív kutyái rá fognak támadni. Amikor beértek a házba, újra használta a sokkolót, majd levetkőztette Jaycee-t és a fürdőszobába vitte. Ott ő maga is levetkőzött, és megkérdezte a kislányt, látott-e már valaha meztelen férfit. Jaycee nemmel válaszolt. A férfi arra kényszerítette, hogy fogdossa, és együtt fürödjenek. A zuhany alatt leborotválta azt a kevéske szőrt, amit a lány testén talált, miközben Jaycee végig kérlelhetetlenül sírt, és csak azt mondogatta, hogy bár a családja nem gazdag, de biztosan fizetnének a férfinak azért, hogy hazaengedje őt. Nem sikerült azonban meggyőznie.Elrablója újra a pokrócba tekerte, és a kerten keresztül egy másik épületbe vezette, ami valójában egy sufniszerű, ám teljesen hangszigetelt épület volt a hátsó kertben.

A sufniban volt szőnyeg, tojástartók és takarók, amiket ágynak használhatott. Jaycee ekkor már alig állt a lábán, és remegett a kimerültségtől. A férfi megbilincselte a kezét, közölte, hogy később majd visszajön, és bezárta maga mögött az ajtót. Jaycee álomba sírta magát, és amikor másnap reggel felkelt, sem tehetett mást. Nagyon félt, aggódott, hogy az iskolában bajba kerül majd a hiányzás miatt, és hogy a szülei vajon keresik-e már.

Mikor felkelt a nap, végül fogva tartója belépett a szobába, és ételt, italt hozott magával. Levette bilincseit, hogy enni tudjon, és hozott magával egy vödröt is, hogy azt használja wc gyanánt. Távozása előtt a bilincsek visszakerültek. Jaycee-nek a nap folyamán sikerült a fogaival leszakítania az egyik ablakról a törölközőt, amit felerősítettek rá, és így ki tudott végre nézni, de csak egy fát és kerítést látott, semmi mást.

A következő napokban a tettes akárhányszor meglátogatta, mindig kedves volt hozzá, és próbálta jó kedvre deríteni. Jaycee kezdetben ellenállt, de nem kellett hozzá sok idő, hogy már várja, mikor láthatja újra a férfit, hiszen ő volt az egyetlen emberi kapcsolata. A fennmaradó időben szenvedett a magánytól, ezért meséket talált ki, melyekben egy, a csillagok közül érkezett fiú kézen fogja, és együtt körberepülik a világot – de a mese végén mindig visszahozta őt börtönébe.

Fogságban

Jaycee elrablását követően csupán pár órával már robbant a hír a sajtóban. A következő napokban önkéntesek tucatjai vizsgálták át a környező területeket, és szórólapok tízezreit osztották ki a kislány arcképével. Egy ponton a mostohaapa, Carl Probyn is szóba került gyanúsítottként, de végül tisztázták a nevét. A szülők házassága azonban végleg tönkrement a következő évek során.

Sosem adták azonban fel a keresést. Létrehoztak egy alapítványt, és fáradhatatlanul gyűjtötték az adományokat, hogy finanszírozni tudják belőle a keresést, a különböző magánnyomozókat és a szórólapok kinyomtatását. Nyomravezetői díj is felajánlásra került, de hiába az emberfeletti kitartás, erőfeszítéseik nem vezettek sikerre.

Jaycee-t az elkövető az elrablása után nagyjából egy héttel erőszakolta meg először. A lány teljes sokkban volt, hiszen azt sem tudta mi történt vele – csak sejtette, hogy valami nagyon, nagyon rossz dolog. A következőkben a nemi erőszak rendszeressé vált, és Jaycee megtanulta eltávolítani magát a történésektől, és próbált másra gondolni, míg a férfi nem végzett. Ekkoriban még a nevét sem tudta, de idővel jobban megismerte: Phillipnek hívták, és olykor még élvezte is a társaságát, amikor éppen nem a szexre használta őt.

Olykor a férfi is mutatta a gondoskodás apró jeleit: nyáron a sufniba légkondicionálót szerelt – azonban folyó vizet sehogy sem biztosított foglyának, csupán olykor egy vödör vizet a mosakodáshoz, még fogat sem moshatott. Jaycee teste vonzani kezdte a hangyákat, amik teljesen összecsipkedték. Idővel elkezdett megbízni benne, és a kislány bilincs nélkül maradhatott, de ez sem segített neki: ki szeretett volna menni, és nagyon rosszul viselte az egész napos unalmat. Időnként Phillip egy gitárral látogatta meg, és játszott neki, miközben azt mondogatta, hogy egy nap még híres előadóművész lesz. Később Jaycee kapott egy kis fekete-fehér tévét is, amin pár csatornát lehetett fogni – legfőképpen teleshopos hirdetéseket, a híradó pedig szigorúan tiltva volt számára -, és ez végre segített neki, hogy ne unatkozzon olyan sokat, és emberi hangokat hallhatott; majd kapott egy kiscicát is. Hiába azonban az ajándék, mivel a macskát Jaycee nem tudta kiengedni, mindent összevizelt a kis szobában, ezért a férfi egyhamar elvette tőle. Azt mondta neki, hogy ha jól viselkedik, egy nap majd újra láthatja. A kislány állatok iránti szeretetét éveken keresztült használta fel a manipulálására a következőkben, hol újabb macskát vagy kutyát ajándékozva neki, hol elvéve őket.

Philip elárulta, hogy a nő, aki jelen volt az elrablásnál, a felesége, Nancy. Ezután elmesélte a 11 éves Jaycee-nek, hogy problémái vannak a szex terén, és ezen fog ő segíteni. Elmagyarázta, hogy sajnos bántani szokott másokat, ezért vitték őt haza, hogy senki másnak ne okozzon bajt. Jaycee bár megértette, hogy az ő kárára történik mindez, mégis, szinte megsajnálta a férfit. Egy este a férfi átvitte magával egy másik szobába, ami sokkal nagyobb volt, és voltak benne mindenféle bútorok. Bár kezdetben izgalmas volt végre új környezetben lenni, hamar rá kellett jönnie, hogy ennek ára van. Philip azt mondta neki, hogy drogokat fog bevenni, majd rátért mocskos fantáziáinak részletezésére, amiket Jaycee-nek kellett kiszolgálnia. A lány sírni kezdett, mire megfenyegette a sokkolóval, ha ellenkezni mer. Körülírhatatlan kínokat kellett kiállnia, melyekről az események feldolgozására szolgáló terápiája részeként első könyvében, az A Stolen Life-ban számolt be részletesen.

Az elkövető

Phillip Garrido ekkor 40 éves volt, regisztrált szexuális bűnelkövető. 1951-ben született a kaliforniai Antiochban, és Brentwoodban nőtt fel. Tizennyolc éves korában, amikor befejezte a középiskolát, már keringtek pletykák arról, hogy megerőszakolt egy lányt, de akkori barátnője, a prominens családból származó Christine Perreira hitt neki, hogy mindez csak pletyka, és valójában ártatlan.

Tinédzserévei alatt Garrido motorbalesetet szenvedett, ami apja elmondása szerint nagyon megváltoztatta. Bár erről nincs konkrét információnk, vélhetően agysérülést szenvedett hasonlóan más sorozatgyilkosokhoz, akiknek volt valamilyen komoly baleset az előéletében. A prefrontális kéreg a homloklebeny azon része, amely közvetlenül a homlok mögött található, és funkciója leginkább úgy foglalható össze, hogy a bonyolult, magas szintű gondolkodási képességekért és magatartási formákért felel. Az empátia, az érzelmi kontroll és egyensúly, az öntudat és az erkölcsi normák funkcióinak betöltése, és cselekedeteink következményeinek mérlegelésére való képességünk is a prefrontális kéregből ered. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a személyiség maga is itt található.

Garrido-t az érettségi után csupán egy hónappal letartóztatták, amikor LSD-t és marihuánát találtak nála. Három évvel később, 1972-ben egy tizennégy éves lánynak drogokat adott, és egy motelszobába vitte, ahol megerőszakolta. Ezúttal ismét utolérte a rendőrség és letartóztatták, de az áldozat végül megtagadta a vallomástételt, így ejtették a vádakat ellene.

A következő évben South Lake Tahoe-ba költözött Christine-nel, aki immár a felesége volt, egyben a család eltartója. Christine egy kaszinóban dolgozott krupiéként, míg férje zenészkarrierjének beindulására várt.

Garrido éveken keresztült használt LSD-t, akár tíz alkalommal is egy nap, és elmondása szerint ez elviselhetetlenné fokozta szexuális vágyait. Amikor azt javasolta feleségének, hogy szexeljenek más partnerekkel is, és a nő elzárkózott az ötlettől, a férfi megverte. Később, amikor Christine-nel flörtölni kezdett egy férfi, Garrido ki akarta szúrni a nő szemét egy biztosítótűvel. A nő megpróbált elmenekülni, de férje autón követte és hazaráncigálta.

1976. őszén zaklatni kezdett egy nőt, és részletes terveket állított össze arról, hogyan fogja elrabolni. Kibérelt egy raktárhelyiséget, és kis lakóhelyet rendezett be, a bejáratnál pedig vastag szőnyegeket helyezett el, amik kiválóan elnyelték a hangokat. November 26.-án LSD hatása alatt a kaszinónál csapott le, ahol felesége is dolgozott. Egy kolléganőjét, Katherine Callaway-t környékezte meg: egy, a parkolóban álló Mercedesre mutatva azt hazudta, hogy nem tudja beindítani a kocsiját, és megkérte, hogy vigye haza. Amikor megérkeztek a jelzett címre a szomszédos Nevada államban, a nő látta, hogy ott csupán egy üres telek várta őket; ám mielőtt rájöhetett volna, mi történik, Garrido leütötte és megbilincselte, majd fejét a térdeihez kötözte és a hátsó ülésre ültette. A férfi ezután elvezetett rejtekhelyéhez, és útközben a szexuális fantáziáival traktálta Katherine-t, valamint Jézusról prédikált. A rejtekhelyen egy régi matrac volt a földön, körben pedig vörös, kék és sárga színpadi lámpákat helyeztek el, valamint egy filmvetítőt, egy nagy stóc pornómagazint meg némi hasist és marihuánát. Garrido ragaszkodott hozzá, hogy a nő is igyon és fogyasszon a drogokból, majd 5 és fél órán keresztül újra és újra megerőszakolta. Katherine a bekapcsolva hagyott rádió segítségével tartotta számon, hogy mennyi idő telt el. Hajnali 3 óra körül valaki dörömbölni kezdett az ajtón. Garrido kiment ajtót nyitni, majd amikor visszajött, annyit mondott, hogy csak a szomszéd srác volt az. Nem sokkal ezután azonban újabb dörömbölés kezdődött, és ezúttal a renói rendőrség volt az. Alig kezdték el Garrido kikérdezését, amikor Katherine meztelenül, segítségért rimánkodva kirohant eléjük.

Az esetből természetesen ügy lett, és a bíróságon Garrido az LSD-t okolta legyűrhetetlen szexuális vágyaiért. Elmondta, hogy a libidója olyan magas, hogy jóformán bármilyen nyilvános helyen maszturbált már. Vallomásának legaggasztóbb része az volt, amikor arról beszélt, hogy iskolák előtt figyelte a kislányokat, és az autójában ülve végzett önkielégítést a látványukra. Ötven év börtönre ítélték. Christine kapott az alkalmon és elvált tőle.

Második feleségével, Nancy Bocanegrával a börtönben ismerkedett meg, amikor a nő látogatóba jött a szintén raboskodó nagybátyjához. Levelezni kezdtek, majd 1981-ben össze is házasodtak.

A börtönben töltött évek alatt pszichológiát és teológiát tanult – jehova tanúja lett, és megtérését a börtönpszichológus úgy ítélte meg, hogy egyértelmű jele annak, hogy Garrido többé nem veszélyes a társadalomra, így erre a szakvéleményre hagyatkozva a férfit mindössze tizenegy év után, 1988-ban szabadon engedték.

Bár látszólag valóban jó útra tért, és a börtönből feleségével együtt édesanyja házába költöztek, hogy a kezdeti demenciával küzdő idős asszony segítségére legyenek, a valóságban nem sok minden változott. Szabadon bocsátását követően mindössze három évvel elrabolta Jaycee Dugard-ot.

Az évek múlnak…

A fogság következő éveiben Jaycee számára továbbra is nehéz volt feldolgoznia, ami vele történik, és nem tudta megfogalmazni saját maga számára sem, hogy mit érez fogvatartóival szemben. A férfi néha egészen szórakoztató társaságot nyújtott, és kedves volt hozzá, máskor halálra rémítette a viselkedése. Sokszor fenyegette azzal, hogy eladja más férfiaknak, akik ketrecben tartanák – amivel elérte, hogy a kislány könyörögjön, és ígéretet tegyen, hogy bármit megtesz, amit csak kérnek tőle.

A maga módján azért megőrizte az ellenállást is a szívében: gyorsan kitanulta, hogy a férfi mit hogyan szeret, és direkt nem úgy csinálta, de olyan módon, hogy ne tűnjék szándékosnak. „Elfelejtett” rúzst viselni, a férfi kézzel való kielégítését nem olyan tempóban végezte, ahogy az akarta volna, esetleg alvást tettetett. Ennek ellenére a kínzások nem értek véget, azonban egy idő után már nem zárták vissza azonnal a sufniba, hanem ott maradhatott ebben az új szobában. Először még kibilincselve, pár hónap múltán azonban már itt is szabadon mozoghatott és átköltözhetett ebbe a nagyobb helyiségbe. Fürdőszobához továbbra sem volt hozzáférése, azonban megismerkedett Garrido feleségével, Nancy-vel.

Nancy egy, a férje hatása alatt totálisan engedelmes nő volt. Innentől fogva főként ő gondoskodott Jaycee igényeiről, enni adott neki, kapott tőle egy plüssmackót, magazinokat, később pedig egy Nintendot is. A nő a maga módján mintha próbált volna jó kapcsolatot kialakítani a lánnyal, máskor kifejezetten gonoszan és kegyetlenül viselkedett vele. Garrido szerette volna bevonni a szexuális bántalmazásba is feleségét, de a nyilvánosságra hozott adatok szerint Nancy „csak” segédkezett a folyamatban.

1993-ban Garrido egy hónapra börtönbe került, miután a rendőrség a házban drogokat talált, és ezzel megsértette szabadlábra helyezésének feltételeit. Amikor hazatért, bokáján nyomkövetőt kellett viselnie, és viselkedése némiképp megváltozott. Folyamatos frászban volt, hogy mikor tűnik fel a színen pártfogó felügyelője, pedig az korábban sem fedezte fel, hogy mi zajlik a ház mögötti sufniban. A szexuális abúzus bár folytatódott, de ritkábban, és a férfi inkább a Biblia olvasásának szentelte az idejét. Furcsán kezdett viselkedni: azt állította, hogy hangokat hall, és órákat töltött azzal, hogy fülét a falra tapasztva „hallgatózott”, és olykor Jaycee-t is erre kényszerítette.

Jaycee később naplót kezdett vezetni, hogy azzal is elüsse az időt. Amikor Garrido tudomást szerzett róla, aggasztotta, hogy Jaycee beleírta a nevét, ezért megtiltotta neki. Jaycee innentől fogva fogságának végéig sosem írhatta le vagy mondhatta ki a saját nevét – helyette az Allissa nevet kellett használnia – de a későbbiekben a naplóvezetést titokban folytatta.

Egy évvel később Jaycee hízni kezdett. Philip és Nancy az első pillanattól fogva biztos volt benne, hogy a lány teherbe esett. Mindössze 14 éves volt ekkor, és mindössze annyit tudott, hogy a csecsemők a kórházban szoktak megszületni. Sokat aggódott, hogyan fogja megszülni és felnevelni a babát a sufniban, és hogy vajon elrablói engedik-e majd örökbe adni. Garrido és felesége azonban úgy tűnt, őszintén örülnek a terhességnek, és az örökbe adás gondolata fel sem merült.

A férfi videókat nézett a szülésről, hogy felkészüljenek rá, és Nancy-nek végül is egészségügyi végzettsége volt, így azt gondolták, minden rendben lesz. Amikor azonban az első fájások megkezdődtek, Jaycee egyedül volt, és nem tudott kinek szólni. Amikor rátaláltak, rettenetes fájdalmakat élt át, és a köldökzsinór a baba nyaka köré volt tekeredve. Garrido megoldotta a helyzetet, és a kislány további hosszú órák után megszületett.

A férfi szexuális vágyai bár nem szűntek meg teljesen, de csökkentek, miután Jaycee életet adott lányának. A babát olykor magukhoz vették, és sajátjukként kezelték Nancy-vel, ami csak növelte Jaycee magányát. Körülményei azonban javultak: kapott egy mikrohullámú sütőt, és később egy csapot is, így hozzáfért már folyó vízhez. A baba igényeit is igyekeztek kielégíteni, így volt pelenka, törlőkendők és játékok is számára. Mindent megkaphatott, kivéve a napfényt, pedig az még Nancy házikedvenc papagájának is kijárt.

A továbbra is tartó drogfűtött szexuális erőszak napjait Jaycee csak úgy bírta elviselni, hogy közben arra gondolt, hogy másokat óv meg velük Garrido perverzióitól. Nancy elárulta neki, hogy iskolákhoz és játszóterekhez jár a férfi, és videókat készít a gyerekekről, amikre később otthon maszturbál. Az alábbi nyilvánosságra került felvételen látható, hogyan segédkezett ebben: a felvétel egy parkban készült, a kamera Nancy kezében volt, és látszólag, mintha a gitározó Phillipet videózná, valójában a háttérben játszó gyerekekre fókuszált.

Jaycee kislánya 3 éves volt, amikor újra teherbe esett. Ez újabb változásokat hozott: emeletes ágyakat kaptak, és a telek köré magas kerítést emeltek, hogy végre kimehessenek az udvarra. Philip és Nancy barbecue partikat vizionáltak, mintha egy igazi család volnának. Azt gondolhatnánk, hogy ezzel megnyílt Jaycee számára a szökés lehetősége, de két gyerekkel és az eltelt évekkel a háta mögött, már számtalan láthatatlan kötelék fűzte a házhoz, amit képtelen volt elhagyni. Garrido elhitette vele, hogy a külvilág egy félelmetes, gonosz hely tele pedofilokkal és erőszaktevőkkel, és egyedül itt lehet biztonságban. Az éveken át tartó manipuláció elérte célját a lánynál, akit csak az érdekelte, hogy lányait biztonságban tudja.

Ahogy a „család” nőtt, egyre több pénzre volt szükség az eltartásukhoz, ezért Garrido egy nyomdai szolgáltatásokat nyújtó céget alapított a házában. Az egyik helyiséget irodává alakították, és mivel iskolába természetesen nem mehettek, Jaycee az itt található számítógép segítségével tanítgatta lányait. Az internetről letöltött és kinyomtatott munkafüzetekkel dolgoztak minden nap 10-től 2 óráig. Az üzletben is besegített, és élvezte, hogy végre valamilyen értelmes tevékenységgel töltheti az idejét. Azonban az interneten sem kereshetett kiutat, mert Garrido szigorúan felügyelte, mit csinál a számítógépen, így nem volt bátorsága hozzá. Az üzlet révén ügyfelekkel is beszélt és találkozott, de sosem árulta el a külvilágnak szóló álcát, ami szerint Nancy rokonaként élt együtt a házaspárral. A gyerekeket is úgy kellett szoktatnia, hogy Nancy-t szólítsák aanyának.

Már hat éve sínylődött elrablói házában, amikor úgy érezhették, hogy sikerült teljesen átmosni a lány agyát, ezért óvatlanabbá váltak. Egyre gyakrabban hagyták el együtt a házat, és a gyerekekkel is különböző programokon vettek részt, strandoltak, együtt jártak bevásárolni. Jaycee a két terhességet követően felszedett magára némi túlsúlyt, elrablásakor még szőke haját pedig barnára festették és rövidre vágták. Már nem sokan ismerték volna fel. Úgy érezte valósággal láthatatlanná vált. Kezdetben Nancy szorosan felügyelte, később azonban már egyedül is elengedték otthonról, és Jaycee bár sokat gondolt a szökésre, nem volt hozzá bátorsága, és félt lányait hátrahagyni.

Garrido idős édesanyjának betegsége sokat romlott, ezért Nancy felmondott az állásából, hogy ápolhassa az idős asszonyt. A gyerekek és Jaycee is segédkeztek körülötte. Ekkoriban a szabadlábra helyezés feltételein is szigorítottak, ezért a pártfogó felügyelők látogatásai rendszeressé váltak a házban. Az üggyel kapcsolatban az a vád hangzik el a leggyakrabban, hogy e látogatások során a pártfogók találkoztak a gyerekekkel, sőt, egyikük még Jaycee-vel is, de soha egyikük sem tette fel a kérdést, hogy ők mit keresnek a házban, és jelzést sem tettek róluk a hatóságok felé. Semmi más nem érdekelte őket, mint megszerezni Garrido vizeletmintáját (drogfogyasztásának ellenőrzése céljából), és már ott sem voltak. Soha nem figyelt fel egyikük sem a hátsó kertben kialakuló sátortáborra sem.

Hosszú évek teltek el így.

A szabadulás

Garrido nyomdaipari biznisze nem ment túl jól, más bevételi forrás után kellett hát néznie. Egyházat akart alapítani „Isten vágyai” néven, ahová kegyelemre áhítozó pedofilokat és erőszaktevőket várt. 2009. augusztusában  hogy a hatóságokkal tudassa szándékait, az FBI San Franciscó-i irodájába bevitte négyoldalas esszéjét, amelyben azt fejtette ki, hogy a szexuális ragadozók, mint ő is, hogyan nyerhetnek gyógyulást általa. Arról írt továbbá, hogy a feleségével folytatott szexuális aktusok hogyan váltak a harag levezetéséből valódi szeretet által inspirált együttlétekké – bár az nem derült ki, hogy itt Nancy-re vagy Jaycee-re gondolt. Az FBI-hoz immár 15 és 12 éves lányait is magával vitte, mert úgy gondolta, hogy velük jobban felkelti majd az emberek figyelmét.

A Kaliforniai Egyetemre is ellátogatott, hogy engedélyt kérjen egyháza népszerűsítésére a kampusz területén. Az egyetem munkatársai számára gyanús volt Garrido és a két kislány, ezért egy háttérelemzést követően, melynek során felfedezték, hogy a férfi regisztrált szexuális bűnelkövető, értesítették a pártfogói rendszert. Mivel ők ekkor még mindig nem tudtak a két gyerekről, ezúttal két pártfogó tisztet küldtek ki a férfi házába, ahol azonban csak őt, Nancy-t és az édesanyját találták. Ezúttal is elmulasztották azonban, hogy a hátsó kertben is keresgéljenek. Garrido-t ettől függetlenül magukkal vitték, mert egy hónappal korábban kapta meg eltiltását, hogy kiskorúak közelében tartózkodjon. Hiába hazudta azt, hogy a gyerekek egy rokonához tartoznak, aki megengedte neki, hogy vigyázzon rájuk, ezzel megszegte a szabadlábra helyezés feltételeit. Pár órával később hazaengedték, de csak azzal a kikötéssel, hogy másnap újra meg kell jelennie.

Ez a lépés végleg elhitette Garrido-val, hogy a törvény felett áll. Úgy hitte, hogy az angyalok vigyáznak rá, és vele voltak akkor is, amikor Jaycee-t elrabolta, ezért úszhatta meg immár 18 éve. Önteltségében másnap magával vitte Nancy-t, Jaycee-t és a két kislányt is a rapportra. A tiszt, aki fogadta őket, nem értette, hogy a nők mit keresnek ott, ezért egy külön helyiségbe kísérte őket. Jaycee Allissaként mutatkozott be, és kihallgatása során annak megfelelően viselkedett, ahogyan Garrido felkészítette: elmondta, hogy ő a gyerekek anyja  és engedélyezte, hogy Philip vigyázzon rájuk, még ha szexuális bűnelkövető is. Kihallgatása körülbelül húsz percig tartott, majd elengedték. A parkolóban vártak Nancy-vel, amikor egy tiszt utánajött és félrehívta, hogy kérdőre vonja, amiért hazudott. Garrido azt vallotta, hogy ő és a két kislány mindhárman a férfi unokahúgai, tehát a testvérük, nem pedig az anyjuk. Jaycee nagyon megijedt, és nem értette, Garrido miért mondott ellent annak a történetnek, amit vele begyakoroltatott. Félt, hogy a lányokat esetleg elvehetik tőle, ezért kirartott a verziója mellett, és azt mondta a tisztnek, hogy Garrido hazudott, de az ő érdekében, mert bántalmazó férje elől menekült hozzájuk, és nem akarták, hogy kiderüljön, hol tartózkodnak. Látni akarta a férfit, ezért visszakísérték az épületbe.

Jaycee nem tudta, mit tegyen, hiszen az elmúlt 18 évben minden döntést helyette hoztak meg. Kihallgatója később azzal tért vissza hozzá, hogy a férfi bevallotta, hogy elrabolta és fogva tartotta őt, majd a nevét kérdezte. Jaycee ennyi év után nem tudta kimondani, ezért papírt kért, és remegő kézzel leírta: JAYCEELEEDUGARD. Ebben a pillanatban úgy érezte, megtört felette a varázs, és újra szabad lett.

Ellopott élet

Jaycee-t gyermekeivel együtt átszállították a rendőrségre, ahonnan felhívták a lány édesanyját, és ahogy mondani szokás, a többi már történelem. Jaycee elindulhatott a gyógyulás hosszú és rögös útján, immár 30 évesen, két lányával együtt.

Ennek részeként meglátogatta Nancy-t, akinek elmondta, hogy amit tettek vele, megbocsáthatatlan. Nancy azt állította, hogy mindazt, amit tett, csak Phillip iránti szeretete irányította. Garrido szintén kitartott álláspontja mellett, hogy tettei valami csodálatos célt szolgáltak, és vallásos tematikájú esszéjére hívta fel a figyelmet, hogy abból minden kiderül.

2009. augusztus 28.-án mind a ketten ártatlannak vallották magukat az ellenük felhozott vádakban, melyek között megtaláljuk az emberrablást, a nemi erőszakot és a szabadságtól való megfosztást egyaránt. Bár mindketten teljeskörű vallomást tettek, végül a tárgyaláson, melyre 2011. áprilisában került sor, már bűnösnek vallották magukat, vélhetően ügyvédjeik tanácsára. Ezzel megkímélték Jaycee-t és a gyerekeket is attól, hogy vallomást kelljen tenniük a bíróságon. Jaycee nem volt jelen a tárgyaláson, de édesanyja az általa írt levelet felolvasta:

„Úgy döntöttem, hogy nem leszek ma jelen, mert nem vagyok hajlandó még egy pillanatot arra pazarolni az életemből, hogy veletek legyek. Anyukámat kértem meg, hogy ezt olvassa fel helyettem. Phillip Garrido, rossz ember vagy. Korábban ezt sosem mondhattam neked, de most már szabad vagyok, ezért kimondom, hogy egy hazug vagy, és minden úgynevezett elméleted hibás. Minden, amit ellenem elkövettél, rossz, és remélem, hogy egyszer majd te is belátod. Amit te és Nancy tettetek, elítélendő. Mindig mindent megmagyaráztál magadnak, hogy igazolhasd a tetteid, de az igazság az, hogy a tény, hogy mások szenvedését okoztad, amiért nem tudtad kontrollálni magad, és hogy Nancy segítette ezt a viselkedést és kislányokat szolgáltatott ki számodra, csupán gonoszság. Nincs olyan istenség az univerzumban, amelyik jóváhagyná a tetteid. Neked, Phillip, sosem voltam más, mint a szórakozásaidat kiszolgáló tárgy. Gyűlöltem e 18 év minden napjának minden percét miattad, és a rám kényszerített szexuális perverzióid miatt.  Neked, Nancy, nincs mit mondanom. Mindketten megtarthatjátok magatoknak a bocsánatkéréseitek és üres szavaitok. A bűnökért, amelyeket elkövettetek, remélem, legalább annyi álmatlan éjszakátok lesz, mint nekem volt. Ahogy ezekre az évekre gondolok, dühös vagyok, mert elloptátok az életem tőlem és a családomtól. Szerencsére most már jól vagyok, és többé nem egy rémálom az életem. Csodálatos család és barátok vesznek körbe. Valami, amit soha többé nem vehettek el tőlem. Már nem számítotok.”

Phillip Garrido-t 431 év börtönre ítélték, Nancy-t pedig 36 évtől életfogytiglanig terjedő szabadságvesztésre. 2029-ben kerülhet feltételesen szabadlábra. Garrido nevét vizsgálni kezdték más eltűnt lányok összefüggéseiben is, de különösebb eredmény nélkül, mert rábízonyítani semmit sem sikerült. Nem volna meglepő, ha a jövőben még kiderülne, hogy Jaycee előtt más lányok eltűnéséért is ő volt a felelős.

Vizsgálatot indítottak továbbá azzal kapcsolatban, hogy hogyan maradhatott Jaycee észrevétlen Garrido házában annyi éven át, hiszen havonta legalább két alkalommal látogatták pártfogói. Soha egyikük sem ment ki a hátsó udvarra körülnézni, pedig többször volt példa arra is, hogy egyik-másik szomszéd feljelentést tett, mert állításuk szerint egy nő és egy gyermek élnek ott, sátrakban. A pártfogók a későbbi években még találkoztak is vele és a gyerekekkel, mégsem vizsgálták egy percig sem, hogy kik ők, és miért élnek kiskorú gyermekek egy szexuális ragadozó házában.

Jaycee beperelte Kalifornia államot, azt állítva, hogy már 1999-ben felfedezhették volna, ha megfelelően járnak el. A megegyezés során 20 millió dollárt kapott kártérítésképpen.

2011-ben jelentette meg könyvét, aminek az A Stolen Life: a Memoir címet adta, és amelyben részletesen beszámol fogvatartása körülményeiről. Második könyve, a Freedom: My Book of Firsts  öt évvel később követte, és már az élet újrakezdésére fókuszált. Több interjút is adott az évek során, melyekből kirajzolódik, hogy bár rengeteg terápia árán, de boldog életet élnek lányaival. Ahogyan Natascha Kampusch, úgy ő is tagadja, hogy Stockholm szindrómát élt volna át, állítása szerint az elrablója iránt érzett szimpátia ilyen esetekben csupán túlélési stratégia, nem pedig valódi szeretet.

Blissenobiarella

Felhasznált források:

Nigel Cawthorne : Against ​Their Will 

Jaycee Dugard : A Stolen Life: A Memoir