A Silent Hill franchise lassan három évtizede borzolja a túlélő-horror videojátékok szerelmeseinek életét, az első két rész pedig méltán pályázna a valaha készült legijesztőbb játék megtisztelő titulusára. Természetesen a nagy népszerűségre való tekintettel ez a történet sem tudta elkerülni a szélesvásznú adaptálás sorsát, de a japán sorozat nagy meglepetésre egy francia direktor kezeiben landolt.

Akkoriban Christophe Gans neve sokkal jobban csengett a filmrajongók fülében, hiszen a Farkasok szövetsége, és Könnyező harcos kombóval (plusz a Saint Ange producereként) kapta meg ezt az óriási lehetőséget, de én továbbra is azt hiszem, hogy egy japán rendező jobb választás lett volna. Ezután érkezett a még nagyobb meglepetés, hiszen az előjelek ellenére a 2006-os Silent Hill az egyik leghangulatosabb videojáték adaptáció lett, ami valaha szélesvászonra készült.

Az anyagi siker miatt szinte azonnal elkezdtek dolgozni a folytatáson, hiszen alapanyag volt hozzá bőven. Christophe Gans elhagyta a projektet, és az akkori mozis trendeknek megfelelően a Kinyilatkoztatás (2012) 3D-ben érkezett, de sok köszönet nem volt benne. Nem nézhetetlen, de a mai napig nem értem, hogy az alkotók miért tértek le a játék történetéről.

A zömében negatív kritikák ellenére a második film is sikeres lett a pénztáraknál, ezért érthetetlen, hogy miért kellett tizennégy esztendőt várni a következő felvonásra. Nyilván a teljes képhez hozzátartozik, hogy a játék széria sem tudott túllépni a kezdeti sikereken, gyakorlatilag a mai napig a korai ötletek újrahasznosításából él.

A Silent Hill – Visszatérés előzetes hírei logikusnak hangzottak, hiszen visszahozták az első filmmel sikereket elérő rendezőt, míg a forgatókönyv alapvetően a második játék adaptálását célozta meg, ami a legerősebb a szériában. Christophe Gans nem volt túlzottan elfoglalt az eltelt időben, hiszen összesen A szépség és a szörnyeteg élőszereplős verzióját tudja felmutatni, azt is több, mint tíz esztendővel ezelőttről.

A marketingkampány is felemásra sikeredett, így egyre több kérdőjel merült fel bennem a folytatás létjogosultságát illetően, amihez az amerikai premier utáni szinte kizárólag kedvezőtlen kritikák is hozzáadódtak.

Február elején a magyar mozikba is megérkezett a visszatérés Silent Hill-be, lássuk megéri-e a mozijegy árát!

A történet James Sunderlandet követi nyomon, aki egy átmulatott este után rejtélyes levelet kap, amely visszahívja Silent Hill-be, hogy megkeresse elveszett szerelmét. Azonban az ismerős utcákon ijesztő alakokkal találkozik, és elkezd kételkedni a saját ép elméjében. A tengerentúlról érkező kritikákban nem volt sok köszönet, szinte egyöntetűen gyalázták a Visszatérést, de én ennyire nem látom tragikusnak a helyzetet.

A folytatás létjogosultságát illetően felmerülő kérdőjelek teljes mértékben érthetőek, hiszen sajnos egyáltalán nem sikerült mélységet adni a történetnek, és a karaktereknek sem. Nem tudom a kettőből melyik a nagyobb hiba, de személy szerint a legtöbb szereplőnek semmi értelmét nem láttam. Senkinek a motivációjáról nem tudunk meg semmit, de, ha mégis kapunk egy kis morzsát a múltból, annak sincs sok hatása a jelenre.

Ugyan vizuálisan rettentően erőlködtek az alkotók, helyszínről-helyszínre megidézik a játék fontos épületeit, de a költségvetés mértéke bizony komoly határt szabott a CGI-minőségének. Néhány esetben bántó, sokszor elnagyolt képsorokat láthatunk, de összességében azt mondanám, hogy nyomokban azért sikerült megidézniük a játék hangulatát.

A Silent Hill második részének történetéhez képest komoly változásokat eszközölt a kreatív csapat, de nem állítom, hogy elképzelés nélkül tették mindezt. Itt is tetten érhető, hogy igyekeztek koncepcionálisan más irányba vinni a sztorit, de mindezt úgy, hogy próbáltak alapötleteket megtartani a játékból.

A legnagyobb problémát ott érzem, hogy mivel nem egy az egyben adaptációt készítettek, de nem is dolgozták ki megfelelően az új koncepciót teljesen elvesztették a célközönséget. Aki nem ismeri a játékot nagy eséllyel semmit sem ért a látottakból, ráadásul a cím miatt nyilván nagy eséllyel el sem megy megnézni. Aki ismeri a játékot az pedig leginkább csóválja a fejét, hogy ezt most akkor ebben a formában miért.

Én nem szenvedtem végig ezt a közel száztíz percet, mert a játékok iránti szeretetem miatt bármikor szívesen ellátogatok Silent Hill utcáira, de minőségileg továbbra is az első film az etalon. Teljesen középszerű darab lett (na jó, a műszakáll nekem is nagyon fájt:)) a Visszatérés, és mivel a valaha készült egyik legjobb horrorjátékból csinálták nyugodtan nevezhetjük kudarcnak. Ugyanakkor helyenként azért áttűnik rajta az eredeti alapanyag nagyszerűsége, ezzel pedig simán hozza a mostani mozis horrorfilmek átlagát, de pont ezért másnapra már el is felejtettük.

5/10

afiaf

IMDb

Mafab

YouTube