A The Exit 8 című minimalista, indie videójáték 2023-ban jelent meg, és indult hódító útjára. Egyszerű sétaszimulátor volta ellenére mára több, mint kétmillióan vásárolták meg világszerte, és hatalmas népszerűségre tett szert. A filmadaptáció megjelenésével Japánban újra az eladási listák élére került.

De nem csupán a játékosok kedvelték, több nemzetközi és japán díjat is elnyert, és bár az anomáliakeresős-folyosókontévelygős-backrooms jellegű videójátékok között nem volt műfajteremtő; népszerűsége révén mégis hivatkozási alap lett, és ma már minden ilyen játékot a The Exit 8-hoz hasonlítunk.

A 2023-as videojáték alapján Genki Kawamura kapta meg a lehetőséget a szélesvásznú adaptációra, amely néhány hetes tokiói forgatás után 2025 elején fejeződött be. Az alkotás világpremierje a tavaly májusi Cannes-i Filmfesztiválon volt, ahol nyolcperces álló óváció követte a vetítést. Több fesztivál, és mozis premier után kis hazánkat is eléri az Exit 8, hiszen hamarosan a magyar mozikban is megtekinthető lesz a japán misztikus horrorfilm.

Az Exit 8 filmadaptáció kerettörténete szerint név nélküli hősünk a metrón utazva váratlanul hívást kap ex-barátnőjétől, aki közli vele, hogy terhes. Hősünk leszáll a járműről, majd rövid időn belül az aluljáró Möbius-szalagot megszégyenítő rendszerében rekedve próbál meg mielőbb kiutat találni. Rajta kívül kapunk még egy kisfiút és egy másik, ugyancsak eltévelyedve sétáló fazont – az ő hármuk megpróbáltatásait mutatja be ez a furcsa szabályok alapján működő mindfuck movie.

afiaf: A szerkesztőségi kerekasztal résztvevői között én vagyok az egyetlen, aki nem ismerte a szóban forgó videojátékot, így teljes egészében elvárásmentesen ültem le a bő másfél óra elé. Nagy rajongója vagyok a távol-keleti horrorfilmeknek, de az utóbbi évtizedben néhány kivételtől (Best Wishes To All, Exhuma, Incantation, The Sadness, Satan’s Slaves 1-2, The Medium, Krasue – Inhuman Kiss, Impetigore, Gonjiam – Haunted Asylum, The Wailing, Train To Busan) eltekintve általában csalódást okoztak. Az Exit 8 ezen kellemes meglepetések táborához csatlakozik.

A sztori főszereplője egy fiatal férfi, aki egyre kétségbeesettebbé válik, amikor rájön, hogy csapdába esett egy metróállomáson. Minél hamarabb ki kellene jutnia, mert korábbi barátnője éppen az egész életüket befolyásoló döntést készül meghozni egy kórházban. Az Exit 8 bővelkedik a frusztráló képsorokban, hiszen gyakorlatilag ugyanazokon a folyosókon megyünk át újra, és újra, a főszereplő egyfolytában köhög, és első pillantásra sem tűnik igazán túlélő típusnak. A három szegmens (The Lost Man, The Walking Man, The Boy) remekül kapcsolódik egymáshoz, míg az anomáliák keresése sikeresen tartja ébren figyelmünket, addig főhősünk is lassan felnő a feladathoz.

A kezdő, és záró képsorok szépen becsomagolják a film üzenetét, Genki Kawamura alkotása történetileg nagyon szép ívet jár be, és az alapanyag tüzetesebb ismerete nélkül is megkockáztatom, hogy hangulatában elég közel áll a videojátékhoz. Technikailag teljesen rendben van a film, az alakításokat sem érheti túlzottan nagy kritika, így nem igazán találtam valódi fogást az alkotáson.

Az egyetlen észrevételem annyi lenne, hogy összkép tekintetében az Exit 8 jóval közelebb áll a thriller műfajához, így, aki igazi j-horror ijesztgetésekre számít, az bizony alaposan csalódhat. Azonban, akit el tud borzasztani a misztikummal kevert rutinos önismétlés horrorja, az biztosan talált magának egy új kedvencet. 7/10

eyescream: Bár magához a játékhoz eddig még nem volt szerencsém, csupán gameplay videókat néztem belőle, ám így is kíváncsian vártam, hogy egy ilyen furcsa koncepcióval bíró számítógépes játékból – amelyben gyakorlatilag nem szól másról, minthogy egy minimalista metró-aluljáróban sétálgatva repetitív díszletelemek között kell anomáliákat felfedezni az újabb szint elérése érdekében – hogyan lehetséges egy feszült vagy izgalmas másfél órás filmet adaptálni. És, hogy a profitszerzésen kívül egyáltalán szüksége van-e ilyesmire a világnak egy olyan korban, ahol ötletek híján az Angry Birdstől kezdve a Mindcraft-on át a Five Nights at Freddy’s-ig bezárólag egy sereg videójátékból készült már mihaszna mozis feldolgozás.

Genki Kawamura által rendezett produkciót (misztikus) pszichológia horrorként definiálják, én viszont óvatosabban inkább a thriller műfajába sorolnám. A folyamatosan ismétlődő steril díszletek minimalizmusa okán nekem egyből Vincenzo Natali Kocka című mindfuck remekműve ugrott be – nyugtalanító atmoszférája és feszült hangulata telitalálat. Míg az említett alkotás egy fantasztikus horror köntösébe bújtatott  egzisztencialista drámaként azonosítható, az Exit 8 esetében is ugyanez a helyzet.

Vagyis tudatalattival leképezett nyugtalanító szimbolikája hamar egyértelművé teszi a cselekmény fókuszát: SPOILER döntéshozatal és felelősségvállalás, gyermekkori traumák, énképzavar, illetve a választás lehetősége is mind-mind megjelenik benne. Mindezt pedig három karakterünk háromféle aspektusából ismerhetjük meg. Koncepcióját tekintve kicsit talán Kontroll, kicsit Minden, mindenhol, mindenkor, ám jóval decensebben, amolyan japán szabálykövető szigorral tálalva.

Költséghatékonyságra nem lehet panasz, filmes adaptációnk eredetijét képező játék minimalista helyszínhasználata adott volt, a cselekmény absztrakt misztikussága engem speciel azonnal beszippantott, és üresjáratok vagy az unalom bármiféle jele nélkül egészen a végéig lekötött. A központi rejtély előbb-utóbb mindenki számára világossá vállhat, és bár a megoldás nem igazán katartikus vagy maradandó, számomra egy korrekt és szórakoztató élményt jelentett, hogy a játék alapját megtartva egy egészen újfajta értelmezési keretbe foglalták a narrációt. 8/10

Blissenobiarella: Az Exit 8 azon ritka filmek közé tartozik, amik az első perctől fogva totálisan magukkal tudnak ragadni. Remek atmoszférát teremtettek a készítők, ami a játék nélkül, önmagában is megállná a helyét, de azok számára, akik régi ismerősként üdvözlik majd a folyosót, még erősebb lesz az érzés, hogy mennyire eltalálták. Azzal, hogy a film főszereplője valójában a játékos szerepében jelenik meg, remekül felidézi a számunkra mindazt a kételyt és izgalmat, amit a játék közben átélhettünk – ezúttal egy színész által megjelenítve számunkra saját, akkor érzett érzéseinket.

Az Exit 8 egy olyan videójáték-adaptáció, mellyel nagyon könnyen lehetett volna teljesen lyukra futni. Adott egy nagyon egyszerű, sétaszimulátorként működő, történettel nem rendelkező videójáték. Az atmoszféra egy filmhez nem elegendő, így értelemszerűen kellett egy történet, és a játékadaptációs filmek általában e ponton lőnek a saját lábukba, és válnak valami olyasmivé, amit minden rajongó csak gyűlölni képes.

Az Exit 8 remekül oldotta meg ezt is, és olyan fordulatokat tartogat, amik a játék ismerőit is meg fogják lepni. A film első egy óráját egyszerűen imádtam. Sajnos azonban a végkifejlettel voltak ellenérzéseim, mert szerintem nagyon túlzásba vitték a történet elvontságát… a megtekintés utáni beszélgetésben rögtön tudtunk mondani legalább két, ugyan földhözragadtabb elképzelést, de érzésem szerint bármelyik jobban sikerült volna. Emiatt az elvont irány miatt sok nézőt el fog veszíteni a film második fele, és és emiatt én nem tudom remek filmnek tartani, csupán jól sikerültnek. 6/10

Norka: Szeretem az anomália-keresős játékokat, így az Exit 8 is azonnal elnyerte a tetszésemet. Izgalmas volt körről-körre tanulmányozni a pálya minden zugát, tornáztatni az elmémet és kutatni a lehetséges eltéréseket, szokatlan dolgokat (némelyik nem is volt annyira egyértelmű). Időnként hangot adtam felháborodásomnak, amikor nem vettem észre valamit, aztán kezdhettem elölről az egészet. Sajnos hamar kiismerhetővé vált, nagyjából negyven anomália ismétlődik, egy idő után gyorsan végig lehetett szaladni rajta. Tetszett a hangulata, hogy végre nem sötét és titokzatos, és bár monoton és minimalisztikus, olykor mégis szívgörcsöt okozott egy-egy jumpscare. 8/10

Ami pedig a filmet illeti, szerény véleményem szerint méltó adaptációja lett a játéknak. Ezt bóknak szántam, tudniillik – régi csalódások okán – nem szívlelem a videójátékok megfilmesítését. Az Exit 8 mozi-verziója jó kis misztikus miliővel rendelkezik, a készítők kiválóan machináltak a zenékkel és különböző hangeffektekkel, a háttérsztori is tetszett. Hátránya az enyhén szólva elvont befejezés volt – lehetett volna nézőbarátabb. 6/10

IMdB

Mafab

YouTube