Mary Shelley gótikus rémtörténetét ezúttal Steve Niles és Bernie Wrightson párosa elevenítette fel egy négyrészes képregény formájában, mégpedig oly módon, hogy Viktor Frankenstein teremtményének a nagyközönség által ismert eredeti történetét fűzték tovább hősünk egzisztenciális szorongásával és újabb, nem kevésbé bizarr természetfeletti kísérletekkel.

Frankenstein él. Mi sem bizonyíthatja ez a tényt jobban, minthogy Mary Shelley 1818-ban írt gótikus rémtörténetének számtalan feldolgozása készült a múltban, és bizony manapság, a kétezres években sem hagyott alább a horrortörténelem egyik legikonikusabb karakterének reanimálása. A feldolgozásoknak se szeri, se száma; egyre inkább úgy tűnik, hogy maga a stílus és megjelenítés platformja új utakat talált magának. Elég ha csak Tim Burton Frankenweenie – Ebcsont beforr című animációs parafrázisára gondolunk, de ott van például Mike Mignola Dark Horse Comics égisze alatt megjelent ötfüzetes Frankenstein Underground természetfeletti képregénye. A Modern Prométeusz örökzöld sagáját pedig legutóbb éppen a gótikus stílusjegyekkel zsonglőrködő mainstream mozimágus, Guillermo del Toro dolgozta fel a maga sajátos módján.

Steve Niles író és Bernie Wrightson rajzoló összeszokott párosának nem ez az első munkája (Dead She Said, The Ghoul, Doc Macabre), azonban sajnos az utolsó – merthogy ez utóbbi művész a képregény munkálatai során elhunyt. Így helyette egy ún. megbízott illusztrátor, bizonyos Kelley Jones fejezte be a negyedik füzetet a rajzoló részletes tervei alapján.

A Frankenstein – Él! Él! egyes szám első személyben elmesélt természetfeletti elemekkel átszőtt dráma gyakorlatilag egy graphic novel, mely minimális dialógusokkal, inkább a teremtmény narrációjával mutatja be a vele megesett későbbi, nem kevésbé tragikus kimenetelű eseményeket. A történet egy rövid visszatekintéssel kezdődik, amelyben az eredeti mű epikus fináléját idézik fel, vagyis Viktor és a Teremtmény feloldhatatlan konfliktuson alapuló, bizarr kapcsolatát. Bár a szörny hihetetlen elszántsággal próbálja meg magát többször is kiradírozni a világból, terve sajnos kudarcot vall, és expedíció talál rá. Később aztán egy professzor fogadja be kastélyába, ahol rövidesen a könyvtárszobába zárkózva mohón szívja magába a számára ismeretlen emberi kultúrát. Azonban később kiderül, hogy a születéssel és az öregedéssel kapcsolatos kísérleteket végző doktor felesége rövidesen meg fog halni, ám az ő megmentésére szolgáló módszer kicsit sem nevezhető etikusnak…

A Frankenstein – Él! Él! lapjain a név nélküli teremtmény egzisztenciális drámája bontakozik ki, és bár az eredeti műből vett (lét)kérdések újra felhangzanak, és hősünk egy rendkívül bizarr, élet-halált megkérdőjelező szituáció szemtanújaként újabb válaszút elé kerül, úgy tűnik, idővel már kezd megbékélni cseppet sem hétköznapi helyzetével. Elfogadta hányattatott sorsát, és a maga sajátos módján tehát megpróbál beilleszkedni az emberi társadalomba. Spoiler vagy sem, de végül sikerrel jár egy utazó freak-cirkuszban, ahogy ez rögtön a képregény legelején látható.

Bernie Wrightson sötét tónusú rajzainak komorba hajló hangulata tökéletesen egészíti ki az alapvetően zord, drámai fantasztikumot. A fekete-fehér színskálán mozgó képek kidolgozottsága szembeötlő; leginkább Ingles professzor kastélyának groteszk díszletében fedezhető fel számtalan zseniális apróság, amely atmoszférikus hatást gyakorolhat ránk. Az egészoldalas látképekben szintén bővelkedő alkotás első három fejezete után egy kicsit kevésbé kidolgozottnak hatnak Kelley Jones negyedikben látható rajzai, ám a képregényt követő galériában mintegy húszoldalnyi eredeti vázlattal örvendeztetnek meg minket ebben a keményfedeles kiadásban.

A Frankenstein – Él! Él! története tehát az eredeti alkotás esszenciális mondanivalóját megtartva, azt némileg ismerős díszletek között, de a megújulás kockázata nélkül továbbszőve, egyfajta biztonsági játékként létrejött pazar stílusgyakorlat. Egy horrortörténetileg releváns, ikonikus karakter különösebb ambíció nélküli, hagyománytisztelő alternatív megközelítése, szórakoztatási szándékból. Steve Niles és Bernie Wrightson képregényét tehát ezek tudatában ajánlom minden klasszikus horrortörténetek iránt érdeklődést mutató rajongónak.

A könyvért köszönet a GABO kiadónak, akitől ITT lehet megrendelni! 

Értékelés: 8,5/10

eyescream