A found footage rajongójaként minden évben várva várom az új filmeket ebben a szubzsánerben. A Bodycam egy olyan egyértelmű, és mégis újszerű koncepciót hoz be a horrorba, ami meglepő, hogy csak most történik meg, hiszen főszereplői rendőrök, és a film cselekményét az ő testkameráikon keresztül nézhetjük végig.

 

 

A történet a rendőrautóban kezdődik, amikor is főszereplőink, Bryce és Jackson közrendőrök felhívást kapnak, hogy vonuljanak ki egy valószínűsíthető családon belüli erőszak helyszínére. A helyszínen rosszra fordulnak a dolgok, megmagyarázhatatlan dolgokat tapasztalnak a házban, és rendőreink komoly erkölcsi dilemmákba is beleütköznek ezek során – és meg kell mondjam, nem szentéletűek.

A film olyan, mintha egy V/H/S film, hosszúra nyúlt szegmense volna, és akként talán jobban is működött volna, mint önálló filmként – hiszen könnyebb lett volna elnézni gyengeségeit. Ezt az érzést erősíti az is, hogy mindössze 75 perces játékidejű darabról van szó, de még így is hosszabb legalább 15 perccel a kelleténél. Bár nem teljesen kezdő filmesek a készítők (mint a found footage esetében oly sokszor), mégis némiképpen amatőrnek érződik elsősorban a forgatókönyv szempontjából – mintha nem tudták volna eldönteni, hova fusson ki a történet igazán.

A szereplők karakterei nem kaptak igazi mélységet, mert ugyan megismerünk részleteket a magánéletükből, de nem eleget – ezt pedig Jaime M. Callica és Sean Rogerson (Grave Encounters) remek színészi játéka sem tudta ellensúlyozni.A found footage műfaj megannyi sajátosságát felismerhetjük a filmben, és bár ez sokak számára klisésnek hathat, aki hozzám hasonlóan szereti ezeket viszontlátni, az ezúttal sem fog csalódni: a torzított felvételek, a statikus zajok és villogó fények talán már idejétmúltnak tűnhetnek, de szerintem van helyük egy ilyen filmben még ma is, és számomra hihetőbbé teszik az atmoszférát.

Ami a történetet illeti, sajnos nem sikerül úgy kifejteni, hogy igazán hatásossá váljon. A film első fele egyértelműen erősebb, remekül teremti meg a feszültséget, hogy milyen helyzetbe is kerültek rendőreink – és izgulunk értük még úgy is, hogy túlzás volna azt állítani, hogy szimpatikus bármelyikük is. A továbbiakban azonban sajnos annyira elszakad a valóságtól, és annyira lerombolja saját misztikumát a film azzal, hogy túl sokat mutat (és a CGI minőségét nehéz megbocsátani), hogy visszatér az a gondolatom, hogy mennyivel jobban működött volna rövidebb formátumban.

Gyengeségei ellenére is a Bodycam nem egy rémesen rossz film. A történet és a testkamerás koncepció alapötlete is egészen remek, az alacsony költségvetés sem gond, ahogyan ezeknél a filmeknél éppen ezt szokták kihasználni a készítők. De sajnos túl sokat akart elérni, és ezzel aláásta saját helyzetét. A felszín alatt, éppen csak érintőlegesen reagál szociális problémákra, de nem követi el azt a hibát, hogy erről akarjon szólni, így nem más, mint egy egészen jó atmoszférájú, szórakoztató found footage, amiben a természetfeletti elemek, a misztikum és a kezdetektől jelen lévő szektás, kozmikus horrort érintő sztorivonal képes magával ragadni a nézőt.

Kinek ajánljuk: Elsősorban found footage rajongóknak, akik legalább olyan elfogultak a műfajjal szemben, mint én. V/H/S rajongók bátran próbálkozzanak vele, de ha a teljesen és világosan lezárt sztorikat részesíted előnyben, ez nem fog tetszeni.

Értékelés: 5/10

Blissenobiarella