Gyorsan elrepült a XXI. század első negyede, 2026 tavasza tökéletes pillanatnak tűnt egy számvetés elkészítésére kedvenc műfajunk legutóbbi huszonöt esztendejét illetően. A gigászi összegzés elkészülte után nyugodtan kijelenthető, hogy néhány gyengébb évet leszámítva sok okunk nem lehet panaszra horrorrajongóként.

Több esetben is komoly fejtörést okozott a végső győztes kihirdetése, a teljesség igénye nélkül igyekeztem minden esetben pár szót ejteni a komolyabb vetélytársakról is. A címben megadott cél eléréséhez minden évben összeraktam egy képzeletbeli dobogót, és győztest is hirdettem. Az egyszerűbb felkövetés érdekében az évszám mindig az alkotás elkészültét jelző év, és nem a bemutató esztendeje.

Csapjunk is a lovak közé, mert ez hosszú olvasmány lesz!

Lássuk a 25 kedvenc horrorfilmemet a XXI. századból!

2001

Kezdődjön az időutazás az évszázad első 365 napjával, ami összkép tekintetében korrekt kezdésnek nevezhető! Johnny Depp Hasfelmetsző Jack után nyomozott (A pokolból), útjára indult az Aki bújt, aki nem franchise, Takashi Miike ránk szabadította Ichi karakterét, Guillermo del Toro elkészítette egyik legelismertebb gótikus horrorfilmjét (Ördöggerinc), és betekintést nyerhettünk egy azbesztmentesítéssel foglalkozó csapat nem várt fordulatokat tartogató munkájába (Session 9). A japánok tömeges öngyilkossági sorozatokkal sokkoltak (Suicide Club), újfent bebizonyosodott, hogy nem érdemes a kamionosokkal szórakozni (Kéjutazás), és Jason tizedik nekifutásra eljutott az űrig (Jason X).

A dobogó alsó fokaira Bill Paxton kérdőjelekkel tarkított isteni küldetése (Isten haragja), valamint Christophe Gans kiválóan sikerült kosztümős zsánerkeveréke, a Farkasok szövetsége került. Rövid dobpergés után érkezik 2001 legjobb horrorfilmje, amely Alejandro Amenábar második világháború végén játszódó mesterműve, a Nicole Kidman főszereplésével készült Más világ. A klasszikus kísértethistóriák hangulatát kifogástalanul megidéző gótikus horror hibátlan munka, a filmvégi csavar pedig felejthetetlen élménnyé varázsolja az első megtekintést.

2002

Ereje teljében tombolt a távol-keleti horrorfilmek őrülete (A harag, A szem, Sötét víz), legerősebb felvonásával elstartolt a Resident Evil univerzum, Bruce Campbell idős otthonának lakóit egy múmia terrorizálta (Bubba Ho-Tep), és a nyitójelenetével horror történelmet írt A szellemhajó. Neil Marshall összehozta az évszázad eddigi legjobb farkasemberes alkotását (Démoni harcosok), Jaume Balagueró megmutatta, hogy elég jól ért az ijesztgetéshez (Darkness – A rettegés háza), folytatódott a fizika törvényeivel dacoló, halálos rejtélyekben bővelkedő kocka története (Kocka 2. – Hiperkocka) és útjára indult egy tehetséges rendező (Eli Roth) pályafutása, aki a húsevő vírus véres oldalának rendhagyó prezentálásával a 2000-es évek egyik legismertebb testhorrorját (Kabinláz) szállította le.

A bronzérem Guillermo del Toro érdeme, aki tető alá hozta a Penge sorozat legerősebb felvonását (Penge 2), Wesley Snipes vámpírirtása a mai napig az éra egyik legklasszabb vérengzése. Az aranyról roppant szoros versenyben lemaradó Danny Boyle poszt-apokaliptikus, vírusos alkotása (28 nappal később) is egy remekmű, de nálam a prímet Gore Verbinski J-horror remake-je, A kör vitte el, amely a mai napig az egyik legfélelmetesebb horrorfilm, amit valaha láttam. Az elátkozott VHS-kazetta története egy egész generációt sokkolt, Hideo Nakata pazar munkájához (Ringu, 1998) méltó amerikai átirat.

2003

Ezt az évet a többszörös személyiség mentális zavara uralta, pedig akadtak erős folytatások (Végső állomás 2., Aki bújt, aki nem 2, A harag 2.), Rob Zombie kinyitotta Az 1000 halott házát, és a meglepően hatásosra sikeredett A texasi láncfűrészes remake mellett elkezdődött a Halálos kitérő franchise. Egymásnak feszült két slasher-ikon (Freddy vs. Jason), érkezett egy hiperrealisztikus cápás kaland (Nyílt tengeren), Halle Berry természetfeletti amnéziában szenvedett (Gothika), és a franciák rövidítéssel kísérleteztek Karácsony estéjén (Zsákutca). A dobogóra azonban csak a disszociatív identitászavar mozgóképes megjelenítői kerülhettek fel, és mi sem bizonyítja jobban a téma sokszínűségét, mint ez a három alkotás.

A bronzérmes Azonosság egy gyengébb esztendőben akár nyertes is lehetne, a fordulatokkal tarkított esős estét biztosan nem felejtik el egyhamar a Nevada motel lakói, ahogy a nézők sem John Cusack hitetlen arcát a végső csavarnál. A francia extrém fellángolásának egyik legemlékezetesebb alkotásában (Magasfeszültség) Alexandre Aja járatta csúcsra a feszültséggel átitatott brutalitást, így még az erősen véleményes befejezés is belefér. Az év bajnoka Kim Jee-woon remekműve lett, a Két nővér nemcsak ijesztgetésnek tökéletes, hanem az egyik legjobb dél-koreai film, ami valaha készült. Az elme komplexitását torz tükörben bemutató pszichológiai horrorfilm tömve van felejthetetlen jelenetekkel a garantáltan áll leesős végső csavarig.

2004

A teljes kínálat tekintetében az évtized leggyengébb eresztése volt ez az esztendő. Utolsókat rúgta a J-horror/K-horror trend (Shutter, Átok remake), kaptunk egy korrekt western-horrort (Halott madarak), és Johnny Depp is bedobta a tudathasadást Stephen King módra (Titkos ablak). Timur Bekmambetov ambiciózus projektet indított az Éjszakai őrség elkészítésével, készült egy a londoni földalatti használatának veszélyeit bemutató darab (Creep), és beindult az Alien vs. Predator sci-fi/horror crossover.

A dobogó legalsó fokára egy remek újrafilm került, Zack Snyder kiválóan modernizálta George A. Romero zombi klasszikusát (Holtak hajnala). Az ezüstéremért komoly élet-halál döntéseket kellett meghoznia a Fűrész főhőseinek James Wan mestermunkájában. Az év legklasszabb horrorfilmje díj Edgar Wright kezeiben landolt, mert a Haláli hullák hajnala egész egyszerűen tökéletes. A zombis alműfaj hibátlan paródiájában egy londoni bolti eladó eseménytelen élete vesz száznyolcvan fokos fordulatot, és szem nem marad szárazon a vérben tocsogó fekete komédia megtekintése alatt.

2005

Újabb kevésbé eseménydús esztendő, pedig az élőhalottak mestere visszatért a gyökereihez (Holtak földje), izgalmasan folytatódott a Fűrész csavaros története, Eli Roth hathatós közreműködésével felpörgött a torture porn alműfaj (Motel), és a kietlen ausztrál vidéken elszabadult egy új slasher-ikon (Wolf Creek). Paris Hilton nem tudta elkerülni a végzetét (Viasztestek), leporolták az Amityville-i horror sztoriját (A rettegés háza), Robert De Niro lányának képzeletbeli barátja okozott aggodalmat (Bújócska), és csavaros látogatást tehettünk a New Orleans környéki mocsárvidékre (A titkok kulcsa).

A bronzérem egy menő démonvadászhoz került, Keanu Reeves élete egyik legjobb alakítását nyújtotta Constantine szerepében. A második helyezett az évszázad egyik legerősebb ördögűzős alkotásának jutott, a valós eseményeken alapuló Ördögűzés Emily Rose üdvéért nagyszerűen ötvözi a tárgyalótermi dráma, és a horror műfaji elemeit. Az aranyérem a jellegtelen magyar címmel ellátott A barlang-hoz került, amely rendesen rám hozta a frászt akkoriban. Meggyőződésem, hogy Neil Marshall teljesen tökélyre fejlesztette ezt a témát, a barlangász-csapat kontra ismeretlen lakók késhegyre menő összecsapásánál nem tudok elképzelni félelmetesebb alkotást ebben a műfajban.

2006

Az évszázad hatodik esztendeje az előző éveknél egy hajszányival erősebb felhozatalt produkált. Új-Zélandon furcsa dolgok történtek a bárányokkal (A bárányok harapnak), véres csapatépítővel nevettettek a britek (Csapatleépítés), Samuel L. Jackson járatán kígyók bukkantak fel (Kígyók a fedélzeten), és James Gunn mindent bele adott a kisvárosi földönkívüli vírusába (Slither). Ezeken kívül felbukkant egy meta-slasher ikon (Behind The Mask – The Rise Of Leslie Vernon), francia tanárok ruccantak ki Romániába (Them), akadt néhány kifejezetten élvezetes folytatás (Underworld – Evolúció, Végső állomás 3.), és modernizálták a slasher alműfaj egyik klasszikusát (Fekete karácsony).

A dobogó legalsó fokára egy roppant hangulatos videojáték adaptáció került, Christophe Gans első látogatását Silent Hill városába azóta sem sikerült felülmúlni. Az ezüstérem a franciák egy másik fenegyerekének a nyakába került, Alexandre Aja rendesen feltuningolta Wes Craven mutáns-klasszikusát (Sziklák szeme). ami az évtized egyik legerősebb remake-je lett. A győztes ebben az évben is Dél-Koreából érkezett. A későbbi Oscar-díjas Bong Joon Ho alkotása ugyan egy igazi zsánerkeverék, ám A gazdatest minden kétséget kizáróan egy klasszikus szörnyes horrorfilm. A Park-család kétségbeesett küzdelme a lányuk felkutatására a karantén zónában egy érzelmekkel, és feszültséggel teli utazás, amely kiváló példája a távol-keleti filmkészítés unikális természetének.

2007

Bivalyerős felhozatalú esztendő, ahol már a legjobb három helyezetten is sokat kellett agyalnom. Akadt itt tökéletes halloweeni horror-antológia (Adsz vagy kapsz), fantasztikus dupla-grindhouse darab Quentin Tarantino, és Robert Rodriguez prezentálásában, az egyik legjövedelmezőbb horror-franchise beindulásával (Paranormal Activity) újra fellángolt a found footage őrület, és a franciák tovább extrémkedtek (Frontiere(s)). J.A. Bayona csodálatos gótikus horrorfilmet készített egy régi Árvaház-ban, 28 héttel később folytatódott Danny Boyle (zombi)vírusos őrülete, John Cusack megszállt Stephen King 1408-as szobájában, és James Wan megmutatta, hogy a hasbeszélés nem várt mellékhatással is járhat (Halálos hallgatás).

A dobogóhoz azonban a valaha készült egyik legerősebb Stephen King adaptációra volt szükség, A köd misztikumban, és szörnyekben bővelkedő sztoriját Frank Darabont a szívszaggató befejezéssel emelte új szintre. A második helyre a francia extrém egyik legszebben ragyogó ékköve került, amely Alexandre Bustillo, és Julien Maury értő kezei között látott napvilágot. A betolakodó éjszakai látogatója szó szerint mindenre képes, hogy elérje hőn áhított vágyát. Az aranyérem a (REC) stábjához került, akik egy barcelonai társasházban ijesztettek halálra. Jaume Balagueró, és Paco Plaza minden piszkos trükköt bevetettek, hogy a színészeiket folyamatos rettegésben tartsák, és ez bizony a végeredményen is tökéletes látszódik. A XXI. század egyik legintenzívebb, és legfélelmetesebb nyolcvan perce vár ránk, ha csatlakozunk a mit sem sejtő spanyol tévéstábhoz.

2008

Egy újabb remek év a horror szerelmeseinek. Fiatalok mexikói nyaralása vett ősi fordulatot egy archeológiai kirándulás során (A romok), a gyerekek szüleik ellen fordultak a szeretet ünnepén (Véres karácsony), Bryan Bertino elkészítette az egyik leghatásosabb home invasion darabot (Hívatlanok), és érkezett egy ausztrál found footage gyöngyszem (Lake Mungo). A (REC) nagyon hamar kapott egy remekül sikerült amerikai változatot (Karantén), kifejezetten veszélyessé vált a rádiózás (Pontypool), Vinnie Jones és Bradley Cooper találkozott Clive Barker éjféli járatán (Éjféli etetés), és az angolok rendesen feldühítettek a Gyilkos kilátások befejezésével. Mókás zombis szalagavatóból sem volt hiány (Dance Of The Dead), a családi found footage Home Movie befejezésétől azóta sem tértem magamhoz, Jack Bauer került összetűzésbe a tükrökkel (Tükrök), és a norvégok bebizonyították, hogy ők is értenek a kaszaboláshoz (Cold Prey 2.).

A bronzérem a Cloverfield csapatánál landolt, szörnyes áldokumentarizmus a legmagasabb szinten. A második helyezett a francia extrém legkegyetlenebb darabja, a Mártírok az emberi brutalitás ritkán látott szélsőségeibe kalauzolt el a döbbenetes fináléig. A győztes a jeges Skandináviából érkezett. Az Engedj be! úgy csodás felnövéstörténet, hogy egyben vérfagyasztó horrorfilm is. A két fiatal kibontakozó barátságát bemutató érzelmi hullámvasút az évszázad (egyik) legerősebb vámpírfilmje.

2009

Bőven akadt izgalmas néznivaló ebben az esztendőben is. Sam Raimi visszatért kedvenc műfajához (Pokolba taszítva), kiváló folytatást kapott a spanyol found footage őrület (REC 2), egy új slasher ikon indult kínokkal tenni útjára (The Collector), és Wes Craven rape & revenge klasszikusából (Az utolsó ház balra) készült egy kiváló újragondolás. Milla Jovovich alvási nehézségei nem várt fordulatokat tartogattak (Negyedik típusú találkozások), Renée Zellweger sokszor megbánta, hogy elvállalta a 39-es ügyet (Védtelen gyermek), és Rob Zombie folytatta a modernizált Carpenter slasher mesterművet (Halloween 2.). Napvilágot látott az egyik legerősebb Clive Barker adaptáció (Dread), vakarhattam a fejemet a Háromszög misztikus csavarokban bővelkedő utazásán, Cameron Diaz nem várt ajándékot kapott (A doboz), és Ti West dobott össze egy hangulatos ’80-as évekbeli bébiszitter kontra helyi szekta összecsapást (Az ördög háza).

A harmadik helyezett Ausztráliából érkezett, Sean Byrne fordulatokkal megspékelt tini-horrorja remekül bemutatja, hogy miért érdemes kétszer meggondolni mielőtt nemet mondasz egy szalagavató meghívásra (The Loved Ones). Az ezüstérem a korszak egyik legtöbbet emlegetett filmvégi csavarjának elkövetőjéhez került. Az árva még a sokat látott horrorrajongókat is átveri néhányszor, nem mellesleg kifejezetten ijesztő. A győztes ebben az évben egy könnyfakasztó zombi-komédia. Jesse Eisenberg és Woody Harrelson cimbi-mozija párját ritkító vizuális stílussal, és humorral rendelkezik, a Zombieland megtekintése önmagában Bill Murray része miatt is kötelező.

2010

Ebben az évben is nagy nehézséget okozott a győztes kihirdetése. Arattak a nagyszerű újrafilmek (A tébolyultak, Engedj be!, Köpök a sírodra, Piranha 3D), remekül folytatódott a Paranormal Activity, és érdekes fordulatokat tartogatott egy áldokumentarista ördögűzés (Az utolsó ördögűzés). Érkezett egy meghökkentő momentumokkal teli slasher-komédia Izraelből (Rabies), Julianne Moore bonyolult nyomozásba kezdett (Végső menedék), egy látásvesztéssel küzdő spanyol nő keveredett bele testvére öngyilkossági ügyébe (Julia’s Eyes), és együtt liftezhettünk az Ördöggel.

A képzeletbeli dobogó harmadik fokára az egyik legjövedelmezőbb horrorfilmes franchise első felvonása állhatott, a James Wan dirigálta Insidious rendesen ráhozta a frászt a nézőire. Az ezüstérem Dél-Koreában landolt, Kim Jee-woon rendhagyó, és ultra-brutális rendőr-sorozatgyilkos macska-egér harca (I Saw The Devil) egészen páratlan filmélményt tartogat gyanútlan nézőinek. Az első hely a rekeszizmainkat megtámadó Tucker & Dale vs Evil (a magyar címet nem vagyok hajlandó leírni) alkotóinál landolt, akik egész alkotásukat egy komoly félreértésre építették. A barátságos hegyvidéki lakosok, és az egyetemista csapat találkozásából adódó helyzetkomikumokat a végletekig kihasználó horror-vígjáték az évszázad egyik legviccesebb, és egyben legvéresebb másfél órája.

2011

Ez az esztendő is tenyerén hordozta a műfaj kedvelőit. Készült egy csomó klassz horror-vígjáték (Juan Of The Dead, Frászkarika, Detention, Game Of Werewolves), előzményfilmet kapott Carpenter egyik klasszikusa (A dolog), és elkezdte világhódító hadjáratát a modern horror egyik legnagyobb tehetsége, Mike Flanagan 70 ezer dollárból is rendesen rám hozta a frászt (Alagút). Xavier Gans poszt-apokaliptikus jövőképpel (The Divide), Ben Wheatley okkult folk-horrorral (Halállista) sokkolt, és bemutatták az utolsó igazán félelmetes Paranormal Activity (Parajelenségek 3.) mozit. A Sydney alatti alagutak bebarangolásához sem jött meg a kedvem (Az alagút), Jaume Balagueró bizarr gondnokának új célpontja lett (Amíg alszol), Rebecca Hall a ’20-as évek Angliájában keveredett gótikus pácba (The Awakening), és a francia extrém nyerő párosa készített egy rendhagyó vámpírfilmet (Livid).

A bronzérem Wes Craven jutalma, aki másfél évtized után úgy érezte, hogy van még szufla Szellempofa történetében (Sikoly 4.). A második helyezett You’re Next, az inverz-slasherek koronázatlan királya, megmutatta, hogy nem mindig a maszkos őrültek a legnagyobb gyilkológépek. Az aranyérem Drew Goddard elképesztően ötletes meta horror-komédiájához került, a Ház az erdő mélyén még a legedzettebb horror-rajongókat is tévútra vezeti. Ez a bő másfél óra tökéletes bizonyítéka a műfaj kreatív lehetőségeinek, a mai napig utánozhatatlan alkotás.

2012

A korábbi időszakhoz képest egy leheletnyivel gyengébb az összkép, de nem volt okom panaszra. Tovább pörgött a found footage reneszánsz (V/H/S, The Bay), Rob Zombie készített egy páratlan atmoszférájú boszorkányos folk-horrort (The Lords Of Salem), a The Pact csavarjaitól leesett az állam, és megérkezett a legerősebb Underworld (Az ébredés) felvonás. James Watkins összehozott egy remek gótikus kísértet horrort (A fekete ruhás nő), trilógiává bővült a (REC) sorozat (Genesis), könnyesre nevettem magam a Cockneys vs Zombies poénjain, és beléphettünk a Byzantium sötét titkokban bővelkedő falai közé.

A dobogó legalsó fokára egy remake került, a Maniac új változata minden szempontból felülmúlja elődjét, Elijah Wood ténykedésének megtekintése csak erős idegzetűeknek ajánlott. A második helyezett a The Collector diadalittas visszatérése (The Collection), amelyben végre jobban beleláthattunk a XXI. század egyik legérdekesebb slasher-ikonjának rendhagyó módszereibe. Az aranyérem a valaha készült egyik legijesztőbb horrorfilm címmel büszkélkedő Sinister jutalma. Scott Derrickson mestermunkája tudományos kutatásokkal igazoltan kapta azt a megtisztelő címet, és abban teljesen biztos vagyok, hogy senki sem irigyelte Ethan Hawke-t az ominózus kazetták megtekintése során. Arról nem is beszélve, ami utána jött.

2013

Erős, és diverz év, amelyben minden szubzsáner kedvelői találhattak értékes alkotásokat. Akadt vámpíros found footage királyság (Afflicted), kitűnő farkasemberes őrület (A vérfarkas), elborult testcserélős sci-fi/horror Scarlett Johansson kiváló alakításával (A felszín alatt), és néhány nagyszerű folytatás (Insidious – A gonosz háza, Wolf Creek 2). Népszerű zombis regény szélesvásznú adaptációja Brad Pitt főszereplésével (Z világháború), vérfagyasztó földönkívüli invázió (Sötét égboltok), tömegsírban ébredhettünk Sharlto Copley társaságában (Open Grave), és napvilágot látott az azóta is aktív V/H/S-franchise legerősebb felvonása (V/H/S 2), amelyből a Safe Haven szegmens megtekintését kötelezővé tenném a műfaj rajongói számára.

A krémek krémje azonban még vissza van, és sokat elmond az év erősségéről, hogy a harmadik helyett a Démonok között kapta. Akkor még nem sejthettük, hogy milyen szörnyet szabadít a világra James Wan, de az univerzum első alkotása a mai napig rendkívül hatásos. Az ezüstérem ritkán jut újrafilmhez, de a valaha készült egyik legjobb remake készítői alaposan megdolgoztak érte. Fede Alvarez Gonosz halott-ja rekordmennyiségű művér társaságában méltó része Sam Raimi Evil Dead sorozatának. A győztes az egyik aktuális kedvenc direktorom legerősebb munkája, az elátkozott antik tükör története (Oculus) még Mike Flanagan fantasztikus munkásságából is kiemelkedik. Csodálatos, két idősíkon futó drámai történet, amely tömve van kiváló jumpscare jelenetekkel, és az utolsó pillanatig bizonytalanságban tartja nézőit.

2014

Az egyik legerősebb felhozatalú esztendő az évtizedben, ahol már a dobogósok meghatározása is komoly dilemmát okozott. Mad Max a zombi apokalipszis után (Wyrmwood), Elijah Wood és a tanári kar élet-halál harca a vérszomjas alsósok ellen (Cooties), kőkemény osztrák pszichológiai horror (Goodnight Mommy), és felejthetetlen ördögűzős darabok (The Possession Of Michael King, The Taking Of Deborah Logan, Távozz tőlem Sátán!). Kiváló found footage alkotás Párizs katakombáiból Indiana Jones módra (Úgy fent, mint lent), a hírnév még mindig nagyon sokba került Hollywoodban (Starry Eyes), könnyesre röhögtem magam a Náci Zombik visszatérésén, és egyre nagyobb jutalommal kecsegtetett a tizenhárom rendhagyó feladat teljesítése (13 Sins).

Itt kezdődött az igazi agyalás, amely végeredményeként a harmadik hely egy szenzációs új-zélandi horror-komédiához (Hétköznapi vámpírok) került. A helyi vérszívók mindennapjaiba betekintést nyújtó tv-show teljes játékideje egy remekül felépített zsáner-szatíra. Az ezüstérmes bármelyik másik évben simán nyert volna, de nem 2014-ben. David Robert Mitchell vérfagyasztó agymenése (Valami követ) John Carpenter korai munkássága előtt fejet hajtó, remekül fényképezett és végig roppant feszült alkotás, amely újraírta a klasszikus slasher szabályait. Jennifer Kent jött, látott, és győzött. A Babadook a XXI. század egyik tökéletes pszichológiai horrorfilmje, a szülői lélek éjfekete portré ábrázolása az ausztrál filmkészítés egyik csúcspontja.

2015

Újabb kiváló év, amelyben a győztes kiválasztása komoly fejtörést okozott. A végső csavarok koronázatlan királya (M. Night Shyamalan) felejthetetlen nagyszülői vizittel tért vissza (A látogatás), érkezett egy csontkemény western-horror Kurt Russell főszereplésével (Csontok és skalpok), kaptunk humoros (Scouts Guide To The Zombie Apocalypse), és drámai (Extinction) zombis darabokat. Guillermo del Toro visszatért a gótikus horrorfilmekhez (Bíborhegy), készült egy mókás szerelmeslevél a ’80-as évek slasher-rajongóinak (The Final Girls), a Baskin megmutatta, hogy milyen a török Silent Hill Lucio Fulci stílusában, és Osgood Perkins beindította direktori pályáját, méghozzá az egyik legerősebb munkájával (The Blackcoat’s Daughter).

Sok mindent elmond erről az esztendőről, hogy Robert Eggers rendezői debütálása mindössze bronzérmes lett. A boszorkány egy borzongató, és autentikus folk-horror, amely egy 17. századi, új-angliai család vesszőfutását mutatja be a korabeli hiedelmek, és babonák árnyékában. A második helyezett A meghívás egy fojtogató hangulatú, roppant izgalmas és nyomasztó darab, amely mesterien felépített feszültséggel van nyakon öntve. Az aranyérem Jeremy Saulnier nyakába került, aki egy punk-rock banda és neo-náci skinheadek brutális összecsapását vezényelte le. A kőkemény másfél óra remekül adagolja a feszültséget, a Green Room az első pillanatban beszippant és a stáblistáig nem is enged el.

2016

Bivalyerős esztendő, ahol egy húszas toplista összeállítása sem okozna komolyabb gondot. Feltámadtak a dél-koreai horrorfilmek (Train To Busan, The Wailing), szemtanúi lehettünk egy borzongató boncolásnak (The Autopsy Of Jane Doe), Mike Flanagan készített egy rendhagyó home invasion mozit (Hush), ráadásul még arra is volt ideje, hogy igazságot szolgáltasson a kétségbeejtően közepszerű Ouija adaptációnak egy roppant parás előzményfilmmel (Ouija – A gonosz eredete). M. Night Shyamalan James McAvoy jutalomjátékával szőtte tovább szuperhősös univerzumát (Széttörve), Fede Alvarez csavarokban bővelkedő betörős macska-egér harcot prezentált (Vaksötét), Nicolas Winding Refn a rá jellemző módon mutatta be a modellszakma nehézségeit (Neon démon), és kaptunk egy fekete komédiába csomagolt karácsonyi slashert Ausztráliából (Better Watch Out).

A dobogó legalsó fokára a Démonok között második felvonása került, ami James Wan szakértő kezei között szinte ugyanazt a természetfeletti parafaktort hozta, mint az első felvonás. A második helyen egy francia kannibálos coming of age mozit köszönthetünk. Julia Ducournau alkotása (Nyers) egy remekül összerakott történet, ami egy lány nővé válásának kulcsfontosságú időszakát mutatja be, mindezt a húsevés metaforájával megspékelve. Az év legjobb horrorja egy kanadai független film, amely egy igazi időutazás a ’80-as évekbe. A The Void egy nagy adag misztikummal bevont szörnyes mozi, amelynek minden percét fülig érő mosollyal néztem. Különösen hálás vagyok az alkotóknak, hogy egy kis időre visszarepítettek a horrorfilmek egyik aranykorába.

2017

Ezt az évet a kifejezetten klasszul sikerült Stephen King adaptációk uralták. Mike Flanagan remekül vitte vászonra a Mester egyik legnehezebben megfilmesíthetőnek tartott regényét (Bilincsben), illetve Thomas Jane bemutatta hogyan törik meg az emberi elme a bűntudat mardosó terhe alatt (1922). Az egyik legismertebb horror-franchise szülőatyja visszatért a gyökerekhez (Alien – Covenant), a spanyolok újra megvillantottak valamit a gótikus drámai érzékükből (Marrowbone), Steven Yeun a multinacionális ügyvédi irodák kegyetlen világába kalauzolt el minket (Mayhem), és Samara Weaving főszereplésével elkészült a Reszkessetek, betörők! korhatáros változata (The Babysitter). Távol-Keletről érkezett egy meta zombi-komédia (One Cut Of The Dead), Joko Anwar belekezdett a Satan’s Slaves trilógiájába, a britek leszállítottak egy kiváló kísértet-antológiát (Ghost Stories), és Demián Rugna piszkosul rám hozta a frászt egy kiváló argentin horrorral (Terrified).

A harmadik helyezett The Ritual egy szuperül összerakott rejtélyekben bővelkedő eurohorror, amelyben egy baráti társaság skandináv kirándulása vesz váratlan fordulatot. Az ezüstérem mellett az Oscar-díj is felkerült a filmes pályafutását éppen csak beindító Jordan Peele polcára. A Tűnj el! görbe tükröt állít a túlzott politikai korrektségnek, miközben a hipnotikus képsorok a bőrünk alá kúszva okoznak feszült perceket. A győztes egy újabb Stephen King adaptáció, amely a Mester egyik magnum opus-át álmodta újra vászonra. Az Az Andy Muschietti értő kezei között készült feldolgozás a Krajcáros és a Vesztesek Klubja küzdelmének első menetét mutatja be, amely rengeteg remek drámai, romantikus és félelmetes pillanatot tartogatott.

2018

Ez az év is a tenyerén hordozta a műfaj rajongóit, csak szemezgetni kellett a sokféle színvonalas látnivaló között. Félelmetes látogatást tettünk egy elhagyatott dél-koreai elmegyógyintézetbe (Gonjiam – Haunted Asylum), a franciák egy kőkemény pszichológiai horrorral adtak életjelet magukról (Ghostland), folytatták John Carpenter slasher klasszikusát (Halloween), és szemtanúi lehettünk Nic Cage rendhagyó megőrülésének (Mandy). Fantasztikusan modernizálták Argento egyik legnagyszerűbb munkáját (Sóhajok), a nácik megint zombikkal kísérleteztek a II. világháborúban (Overlord), Jennifer Kent fogcsikorgató brutalitással ábrázolta az 1820-as évek tasmán poklát (The Nightingale), és szokatlan öngyilkosságra buzdító vírus tizedelte meg a Föld lakosságát (Bird Box).

A bronzérem nyertese Gareth Evans rendesen meglepett a szépen építkező, gyönyörűen fényképezett folk-horrorjával (Apostle). Szintén a semmiből érkezett a dobogó második helyezettje. A Hang nélkül John Krasinski (író/rendező/főszereplő) „one-man show”-ja, amely az Abbott-család kontra szuper-hallással rendelkező szörnyek poszt-apokaliptikus csatáját borzasztóan izgalmasan bemutató sci-fi/horror. A győztes kiléte felöl egy szemernyi kétségem sem volt, hiszen Ari Aster rendezői debütálása nem sikerülhetett volna ennél erősebbre. A műfaj nagyjainak legszebb pillanatait megidéző Örökség instant klasszikus, nyomasztó alkotás a gyász feldolgozásáról, valamint a szüleinktől/nagyszüleinktől örökölt terhek súlyáról, mindez torokszorongató modern horrorfilmes köntösben.

2019

Mit írhatnék arról az esztendőről, amikor Ari Aster, Jordan Peele, Mike Flanagan, és Robert Eggers is új horrorfilmmel jelentkeztek? Nem volt gyenge, az biztos. Újra arattak a Stephen King adaptációk (Álom doktor, Az – Második fejezet), láthattunk egy társadalomkritikával átszőtt alternatív működésű spanyol ételliftet (A platform), gazdagok vadásztak az újdonsült menyasszonyra (Aki bújt), és Jordan Peele a rá jellemző egyedi módon járatta csúcsra a doppelganger témát (Mi). Különleges darabok érkeztek a Távol-Kelet-ről (Krasue – Inhuman Kiss, Impetigore), rejtélyekben bővelkedő, nyomokban a Stranger Things-et megidéző coming of age természetfeletti boszorkányos horror is akadt (The Wretched), remekül folytatódott a roppant szórakoztató zombi-komédia (Zombieland – A második lövés), és rendhagyó köpenyes szuperhős szállt az égen (Brightburn).

Harmadik helyre egy csontig hatoló brit pszichológiai horrorfilm került az A24 gondozásából. A Saint Maud főszereplője kilátástalan küzdelmet folytat a magányosság leküzdésére, a mentális betegségét átitató vallási fanatizmus megrázó végkifejletet tartogat nézőinek. Robert Eggers csípte meg az ezüstöt a 19. század végén játszódó kamaradarabjával, amely az emberi elme törékenységét mutatja be Lovecraft-módra (A világítótorony). Ari Aster újfent jött, látott és győzött. A svéd pogány-folklórba csomagolt párkapcsolati dráma bizarr egyvelege (Fehér éjszakák) azonnal beszippant, a szinte végig nappali fényben játszódó darab háromórás rendezői változata igazi horror mestermunka.

2020

Jöhetne már egy gyengébb év, és akkor kevesebbet kellene írnom, de 2020 sem volt ilyen kegyes velem. A gazdagok továbbra is szegényeket pécéztek ki maguknak (Vadászat), Kristen Stewart a víz alatt menekült az életéért (Árok), készült egy remek klasszikus szörnyfilm újragondolás (A láthatatlan ember), és Bryan Bertino egy elhagyatott farmon ijesztett halálra (The Dark And The Wicked). Érkezett egy afrikai folklórral megspékelt társadalmi beilleszkedési nehézségeket bemutató brit alkotás (His House), egy feszültséggel és rejtélyekkel teli rendhagyó kísértettörténet (Éjszaka a házban), Damian Mc Carthy először paráztatott be minket (Caveat), és kaptunk egy sokkoló csavarral záródó miért ne költözz az erdő közepére folk-horrort (Hunter Hunter).

A bronz tulajdonosa egy angol online szellemidézés (Host), amely egy roppant kreatívan megvalósított, kifejezetten félelmetes egyórás szórakozást kínál. A második helyezett egy ausztrál darab, amely az öregkori demencia és elmúlás fizikai manifesztációjára felépített rendhagyó horror-dráma (Relic). Az aranyérmet a szuper-hallással rendelkező szörnyek dicsőséges visszatérése zsebelte be. A Hang nélkül folytatása még egy fokkal izgalmasabbra sikeredett, mint a fantasztikusan izgalmas első felvonás. A meglepetés erejének hiányát a sztori kitűnő kibővítésével ellensúlyozó John Krasinski újabb pompás horrorfilmet készített.

2021

Az utóbbi időszak legharmatosabb felhozatalú esztendeje, de érdekes látnivaló azért így is akadt. Újramelegítették Kampókéz történetét, a Démonok között a harmadik részre csavart egyet a bevált recepten (Az ördög kényszerített), beleláthattunk egy VHS cenzor mindennapjaiba (Censor), és érkezett egy meglepő fordulatokban bővelkedő amerikai szektás horrorfilm (Son). Kaptunk egy kifogástalan új-zélandi horror/thrillert (Coming Home In The Dark), a filmtörténelem egyik legidegesítőbb karaktere száguldott a pokol felé a Covid-lezárás alatti Angliában (Dashcam), a No One Gets Out Alive nagyszerűen keverte a gótikus horror atmoszféráját, és a bevándorlók beilleszkedésének nehézségeit, és Taiwan-ból érkezett egy ultra-brutális zombis alkotás (Szomorúság).

A harmadik helyezett szintén a Távol-Keletről érkezett, a thaiföldi és dél-koreai koprodukcióban készült áldokumentarista folk-horror (The Medium) százharminc perc erejéig nyújt betekintést a helyi folklór sötét oldalába. Az ezüstérem egy japán horror és egy giallo szerelemgyermeke a jumpscare koronázatlan királyától. Az Eleven kór a remek csavar mellett tömve van brutális akciókkal, James Wan ezen alkotásával bizonyította, hogy nem csak a mainstream ijesztgetés van a kisujjában. A győztes The Innocents egy norvég lakótelepen játszódó felkavaró történet, ami a hétköznapi borzalmak mellett belekap a természetfeletti világába is. A kétórás játékidő tele van megdöbbentő jelenetekkel, az utóbbi évek egyik legtársadalomkritikusabb horrorfilmjéről napokig lehetne beszélgetni.

2022

Szuper év a zsáner szerelmeseinek, itt bizony mindenki megtalálhatta a kedvére való borzongást. Készültek nagyszerű koronavírusos horrorfilmek (Sick, The Harbinger), valami nem stimmelt a spanyol nyugdíjasokkal (The Elderly), Jordan Peele földönkívülieket szabadított ránk (Nem), először csörrent meg a Fekete telefon, és elindult a túlzottan ragályos démoni mosolygás (Smile) története. Dicsőségesen folytatódott néhány nagy múltú horror-franchise (Hellraiser, Préda), érkezett egy a Gonosz halott legviccesebb pillanatait megidéző found footage horror-komédia (Deadstream), Ti West elérte karrierje zenitjét az X & Pearl kombóval, és szemtanúi lehettünk egy dán család kényelmetlen holland kirándulásának (A látogatás). Kaptunk egy jókora gyomrossal egybekötött látleletet az amerikai társadalom mindennapjaiból (Soft & Quiet), a taiwaniak megint összeraktak egy roppant hatásos found footage horrorfilmet (Incantation), és Ralph Fiennes felejthetetlen menüt állított össze az igazán tehetőseknek (A menü).

A dobogó legalsó fokára a Radio Silence csapata állhatott, akik az ötödik résszel egy minden igényt kielégítő Sikoly-folytatást hoztak össze, amely negyed évszázaddal az első mészárlás után játszódik Woodsboro-ban. Az ezüstérem a Phillipou-ikreké lett, akik a népszerű Youtube csatornájuk után bebizonyították, hogy szélesvásznon is tudnak ijesztgetni. A démoni kéz köré épített misztikus mítosz (Beszélj hozzám!) első pillanatra beszippantja nézőit, a hömpölygő események hatása alól a stáblista felbukkanásával sem kerülünk ki. A győzelem Zach Cregger rendezői debütálásáé, a Detroit külvárosában játszódó Barbár tekervényes sztorija tele van csavarokkal, és nem nélkülözi a brutalitást sem.

2023

Ebben az esztendőben aztán volt minden, mint egy jó búcsúban. Készültek izgalmas folytatások (Sikoly 6, Fűrész X), a Hálaadás ünnepe is megkapta a slasher verzióját (Hullaadás), a Hell House LLC borzongató előzményeket fedett fel (Hell House LLC Origins – The Carmichael Manor), és megtudhattuk, hogy egy kivégzésre váró démonnak mi a véleménye az életről, a halálról, és a vallásról (Nefarious). Egy nyolcéves kisfiú a falakban hallható kopogás utáni nyomozásba kezdett (A félelem fészke), érkezett egy dialógusmentes földönkívüli home invasion alkotás (No One Will Save You), egy lepusztult francia bérház lakói pókok serege ellen küzdöttek (Pókok), és kaptunk egy őrült macska-egér harcot csavaros egyéjszakás kalandba csomagolva (Strange Darling). A semmi közepén található kunyhón kopogtatott M. Night Shyamalan (Kopogás a kunyhóban), megnézhettük Drakula hajójának utolsó útját (The Last Voyage Of Demeter), svéd csapatépítés kapott véres fordulatot (The Conference), és Paco Plaza készített egy hangulatos előzményfilmet a nagyszerű Verónica történetéhez (A halál nővére).

A bronzérem Ausztráliába került, ahol egy 1977-es élő televíziós adás szörnyen balul sült el, és az egész nemzet szemtanúja lehetett a gonosz elszabadulásának. A Late Night With The Devil egy roppant autentikus természetfeletti áldokumentarista darab, amelyre David Dastmalchian pazar alakítása teszi fel a koronát. A második helyre a Gonosz halott franchise feltámasztásáért Lee Cronin léphetett. Az Evil Dead Rise egy modern környezetbe megálmodott családi-történet, amely a legendás faház, és Ash nékül is sikeresen élesztette újra a tetszhalott állapotban lévő sorozatot. A győztes kiléte ebben az évben nem volt kérdéses. Demián Rugna megmutatta a világnak hogyan néz ki egy démoni megszállós történet a XXI. században, a When Evil Lurks végig sikeresen megőrzi rejtélyes, és roppant feszült hangulatát, míg a szűk száz perc bővelkedik a felejthetetlenül sokkoló képsorokban.

2024

Erősen közeledünk a jelen felé, úgyhogy egyre kevésbé kell mélyre ásnom a kedvenceimért. Tavalyelőtt kaptunk erős előzményfilmeket (Az első ómen, Apartment 7A, Hang nélkül – Az első nap), kiváló folk-horrorokat a világ minden tájáról (The Devil’s Bath, Exhuma, Fréwaka, The Soul Eater), a Radio Silence kreatív csapata újra megörvendeztetett minket egy fordulatos horror-komédiával (Abigail), és ijesztően folytatódott Parker Finn jókedvre utasító pszichológiai horrorfilmje (Mosolyogj 2.). Fede Alvarez visszaterelte az Alien-sztorit a klasszikusokhoz, és készített egy kifogástalan fan service filmet (Alien – Romulus), váratlanul sikeres pályát futott be egy francia test-horror (A szer), Hugh Grant passzív-agresszív teológiai leckékkel szórakoztatta a fiatal hittérítőket (Eretnek), és jeges kalandokkal folytatódott a Szellemirtók franchise (Szellemirtók – A borzongás birodalma).

A dobogóra Damian Mc Carthy második egészestés került. A Valami különös egy csavarokkal megtekert klasszikus kísértettörténet, amelyet a remekül eltalált misztikus hangulat, és a profin felépített jumpscare jelenetek tesznek emlékezetessé. Az ezüstérmes Robert Eggers klasszikus vámpírfilmje lett, a Nosferatu megkapta tiszteletteljes feldolgozását az egyik legnagyobb rajongójától, amely az első képkockától az utolsóig mestermunka. 2024 legjobb horrorfilmje a pazar vizualitásáról ismert Osgood Perkins A bárányok hallgatnak nyomdokain járó okkult története (Longlegs) lett. Az átlag feletti megérzésekkel rendelkező FBI ügynök egy több évtizedet felölelő, rejtélyekkel tarkított gyilkosságsorozat felgöngyölítésébe vágja a fejszéjét, de ilyen végkifejletre legvadabb rémálmaiban sem számított.

2025

Elérkeztünk a tavalyi évhez, lássuk melyik horrorfilmek voltak a kedvenceim 2025-ben! Új utakon indult el a Predator-franchise, amely egy animációs (Predator – Gyilkosok gyilkosa) és egy családi kalandfilmmel (Predator – Halálbolygó) kínált kifogástalan szórakozást. Egyik kedvenc kortárs alkotóm, a munkamániás Osgood Perkins, két alkotással is borzolta a kedélyeket (A majom, Mindörökké), és leesett az állam a Phillipou-ikrek gyász témája köré épített okkult sztorijától (Hozd vissza őt). Készült egy végletekig feszült Stephen King adaptáció egy totalitárius disztópia kíméletlen gyaloglóversenyéről (A hosszú menetelés), kaptunk bizarr test-horror darabokat (Együtt, A csúf mostohatestvér), megtapasztalhattuk egy szörfös, és a helyi cápa-túrákat vezető vállalkozó macska-egér harcát (Veszélyes állatok), és Guillermo del Toro elkészíthette az egyik álomprojektjét, a mexikói alkotó sikeresen keltette (újra) életre Mary Shelley klasszikus szörnyét (Frankenstein).

A bronz nagy meglepetésre egy kreatív halálnemekben bővelkedő sorozat hatodik részéhez került. A Végső állomás – Vérvonalak a teljes franchise előzménytörténeteként, illetve lezárásként is tökéletes borzongást nyújtott. A rekordmennyiségű (16) Oscar-jelölést begyűjtő Bűnösök páratlan filmélmény. A Moore-ikrek leghosszabb éjszakáját bemutató rendhagyó vámpírtörténetet Michael B. Jordan kitűnő dupla-alakítása emeli a század legjobb horrorfilmjei közé. Zach Cregger újra jött, látott, és győzött. A Fegyverek középpontjában általános iskolás gyerekek rejtélyes eltűnése áll. A nem lineáris narratívával operáló alkotás bővelkedik a misztikumban, a mozaikszerűen összerakott kirakós darabokból összeálló horrorfilm instant klasszikus.

Remélem Ti is annyira élveztétek ezt az időutazást, mint amennyire én. Ha jól figyeltetek nem kevesebb, mint 319 db horrorfilmet ajánlottam nektek ebből az évszázadból, úgyhogy hiánypótlásra fel;)

afiaf