Ha Damian Mc Carthy valamilyen rejtélyes okból kifolyólag azonnal visszavonulna a filmkészítéstől, már akkor is örökre beírta volna magát a horror műfaj történelemkönyvébe. A 2020-as rendezői debütálása (Caveat) is kellően félelmetesre sikeredett, de az ír alkotó tavalyelőtt már az esztendő egyik legerősebb horrorfilmjét rakta le az asztalra.
A Valami különös (Oddity) egy csavarokkal megtekert klasszikus kísértettörténet, amit a remekül eltalált misztikus hangulat, és a profin felépített jumpscare jelenetek magasan kiemeltek az aktuális felhozatalból.
Szerencsére hipotetikus felvezetésem minden alapot nélkülöz, hiszen Mc Carthy két esztendőn belül új alkotással jelentkezett, és a Hokum az előzetesen kiszivárgó információk alapján a bevált recepten ne változtass elve mentén készült.
A történet középpontjában egy író áll, aki egy írországi szállodába utazik, hogy befejezze a népszerű trilógiáját. A megkeseredett férfi utazásának végső célját ugyan nem tudta kivitelezni, de akarva-akaratlanul is mozgatórugójává válik egy bűnügy felgöngyölítésének, hogy a helyi folklór természetfeletti lényeit ne is említsük!
Lássuk megérdemelten szerepelt-e a Hokum az idei év legjobban várt horrorfilmjei között!
Az elsőre klisésnek hangzó alapsztori gyorsan beszippantott, és az (előző filmjeiből) ismerős helyszínen induló rövid nyitójelenet után egyből a The Bilberry Woods Hotel falai között találjuk magunkat. A történethez tökéletesen passzoló vidéki kis hotel kiváló helyszínt szolgáltat Ohm Bauman spirituális utazásához, aki a múlt sötét árnyai ellenére igyekszik helyesen cselekedni.
Adam Scott nagyszerűen alakítja a megtört írót, de a többi szereplőre sem lehet különösebb panasz. A Hokum, egy klasszikus kísértettörténetnek indul, de további természetfeletti elemek hozzáadásával egy kifejezetten érdekes folk-horror egyveleget kapunk. A mesterien felépített feszültséget tökéletesen időzített jumpscare pillanatok gazdagítják, a nyomozós, és a borzongató jelenetek kiválóan erősítik egymás hatását.
Damian Mc Carthy harmadik munkája tökéletes bizonyítja, hogy mindenképpen számolnunk kell vele a modern horror ígéretes alkotói között, de azt is simán kinézem belőle, hogy legközelebb egy kifogástalan Hitchcock-i krimivel jelentkezik. A bő százperces játékidő gyorsan lepereg, egyedül azt bántam csak, hogy nem tudtunk kicsit jobban betekinteni az alagsor végénél lévő szobába.
Ezt a kis kritikát leszámítva a Hokum eddig az év legerősebb horrorfilmje, amely a borzongató elemek nélkül is kitűnően működik, de a parafaktor még dob egyet rajta. A műfaj kedvelőinek kötelezően ajánlott alkotást csütörtöktől találhatjátok meg a magyar mozik műsorán, köszi ADS Service!
8/10
afiaf
Be the first to comment on "Hokum (2026)"