A Metropolis Media kiadó hazánk sci-fi rajongó olvasó közönségének lelkes kiszolgálója. Nemcsak nemzetközi sikerkönyveket, de a feltörekvő magyar szerzők műveit is kiadja, ezzel is támogatva a hazai fantasztikus irodalmat. Így történhetett, hogy hazánk egyik friss írónője, Uicz Nikoletta első regényét általuk megjelentetve kezeink közé vehettük, amibe nagy lelkesedéssel vetettem én is magam.

A feketelyuk esemény horizontja nem elméleti határ többé, hanem a tér idő görbülete, amit tanulmányozni lehet. Ez elismert és kimutatott tény (a könyv világában). Itt állomásozik az univerzum peremén az Eventus kutató létesítmény. Annak a 12 emberlakta bolygó szövetségének közös tudományos állomása, ahova Atlas is vágyik. Atlas a mélyszegénységből jött ígéretes ijfú tudós, aki az univerzum szélén nemcsak annak rejtelmeivel, de az emberi lélek érzelmeinek viharával és az elme roppant törékenységével is találkozik.

Mikor A sötétség hajnalát a kezembe kaptam két dolgot tapasztaltam először. Első, hogy milyen klassz a borítója, a második pedig, hogy ahhoz képest amit ígér a történt milyen vékony a könyv. Mert bizony alig 200 oldal az egész, ami feszes tempót ígért, de nem ezt kaptam és abszolút nem bántam. A regény nagyon szépen építi fel a történet alapjait. Megismerjük Atlast és múltját, hogy lesz belőle az Eventus tagja, miközben szépen építkezik a világ is. Kifejezetten érdekes volt a helyi népszokások, és a bolygó sajátosságainak megismerése, miközben azért fokozatosan haladtunk előre a történetben. Az ív nagyon szépen, nem túl tempósan, még is kellemes indul. Meg is lepődtem ezen az alapos induláson, az ilyen röpke művek nem szoktak erre ennyit időt szánni, durr bele a közepébe, vagy elnagyolt léptekkel lefektetett alapok után már a kaland javában találjuk magunkat. De Nikoletta nem így írta meg könyvét és jól tette mindezt, mert erős, jó alapot adott a továbbiaknak. 

Az állomásra érve végül elindul a sztori lényegi része, megismerjük Atlas társait, az állomást és kapunk pár rejtélyt is. Itt viszont kissé elcsúszik a regény szerkezete. Atlas mint eddig megismert főhős teljesen mellékessé avanzsálódik, szinte el is tűnik a sztoriból, miközben a többi mellékszereplő lényegesen fajsúlyosabb szerepet kap. Persze érthető, hisz valahogy meg kell őket ismerni, de ezért szinte polcra tenni az addig szépen felépített főszereplőnket fura volt. Az állomás tagjainak számát is kissé soknak találtam, mert bár meg lett magyarázva létszámuk, be lettek mutatva, valaki mélyen, jópáran felületesen, még is feleslegesen sokan voltak, mivel érdemben mindnyájukkal nem volt foglalkozva így néhol bevallom azt sem tudtam ki kicsoda, miközben még is olyan dolgokat olvastam róluk, mintha ezen tulajdonságaikat már ismernem kellett volna. Ezt betudtam a regény rövidségének, és ebből adódó szűkös keretnek, illetve egy kezdő író tapasztalatlanságának. 

Végül azért helyére kerül Atlas is, kapunk drámát általa és a többiek élete által is. Romantika és rejtélyek tárháza is elénk tárul, a világ eközben zajló háttér eseményei is bemutatásra kerülnek ami kellemes plusz adalék volt a világépítésben. Mindez pedig szépen belefért a kisregénybe, mégha néha kapkodósan is. Nikoletta bár néhol megbicsakló ujjakkal ügyesen fonja egymásba a szálakat, és illeszti a kirakós darabjait egymáshoz, hogy a végén végül egy egész képet és történeti ívet alkossanak. 

A történet lezárásáért pedig külön piros pont, szép csavart kapunk erős kozmikus misztikummal megszórva, tényleg elismerésem. 

Összességében tehát A sötétség hajnala első szerzős műként egy abszolút korrektül megírt, nem hiba mentes, de élvezetes röpke olvasmány, kellő misztikummal, rejtéllyel és emberi érzelemmel. Én jól szórakoztam alatta. 

Értékelés: 8/10

Kinek ajánljuk: Minden sci-fi rajongónak, aki egy röpke de szórakoztató olvasmányra vágyik.

wooltur

A könyvért köszönet a Metropolis Media kiadónak, akiktől IDE kattintva tudjátok megrendelni a regényt!