A Duffer-testvérek a nagysikerű Stranger Things lecsengése után sem pihentek meg: producerként felügyelték ezt az új lakossági sci-fi/thriller szériát. A sivatagi lakóparkban játszódó, humorban és drámában egyaránt jeleskedő Netflix-sorozatban falkában verődött nyughatatlan szépkorúak üldöznek furcsa földönkívüli lényeket.

Az egykoron mérnökként tevékenykedő Sam Cooper a felesége halálát követően egy nyugdíjasoknak számára fenntartott új-mexikói lakóparkba kerül, ahol néhány különös haláleset után szomszédjaival összefogva egy természetfeletti nyomozásba kezdenek, amely később földönkívüliek utáni hajszában csúcsosodik ki.

A nyolc epizódból álló The Boroughs rettentő magyarítása (A nyugdíjas forradalmárok) ellenére is egy szórakoztató programnak ígérkezik, már ha valaki kedveli az olyan minden elemében lakosságira csiszolt Netflix-szériákat, amelyek nem veszik túlságosan komolyan magukat. A Stranger Things boszorkánykonyhájából ellesett elemeket a nyolcvanas évekből ezúttal modern korunkba helyezték át, hogy tinédzser karakter helyett vagány szépkorúakra fókuszálva oldjanak meg egy titokzatos tudományos-fantasztikus rejtélyt. Mindezt pedig a Duffer-tesók professzionális felügyelete alatt.

Ebben a humorral és drámával, sőt még egy romantikus szállal (!) egyaránt átszőtt kalandos thriller-szériában olyan releváns témák is terítékre kerülnek, mint a gyászfeldolgozás, felelősségvállalás vagy éppen a házastársi hűtlenség, ám az említett topikokat éppen csak annyira szövik bele a cselekménybe, hogy azok ne legyenek túlságosan mélyrehatóak, kvázi a misztikus lepellel borított események kedvesen humoros képsorai közben ne okozzanak túlságosan nagy morális zökkenőket.

A számtalan moziban feltűnő Alfred Molina a Three Pines óta kissé megpocakosodott, ám színészként még mindig ő viszi a showt. A túlkoros hippit alakító Clarke Peters sem rossz, ám az American Horror Storyban feltűnt Dennis O’Hare cinikus karaktere még briliánsabb, emlékezetes pillanatokat produkálnak mindketten. Bill Pullman jelenléte mindig üdítő, Ed Begley Jr. is feltűnik rövidebb ideig, viszont a túlplasztikázott Geena Davis ripacskodó karakterét néha túlságosan soknak éreztem.

Technikai oldalról egyébként teljesen profi a megvalósítás, mint ahogy ez elvárható; külön dicséret, hogy ismét kinézetű unikális lényeket alkottak, bár az anya-karaktert én speciel megnéztem volna eredeti formájában. Egyedüli negatívumot talán az öltöztető munkájában láttam: valami borzasztó göncöket sikerült ráadni egy-egy szereplőre.

A The Boroughs – vagyis a Stranger Things nyugdíjas változata – ismerős sablonokból felépített forgatókönyve nem szolgál túlságosan nagy meglepetésekkel: fordulatai könnyen kitalálhatóak, szinte bárki hamar össze tudja rakni, aki látott már néhány hasonlót. Szerencsére azonban a minden tekintetben felhőtlen szórakozásnak alárendelt produkció megtekintése még mindig élményszámba megy, mivel a humor, a kaland, a thriller és a dráma megfelelő mértékű mixtúrájával epizódról-epizódra be tud vonzani, és egy-egy fárasztó nap után tökéletes a kikapcsolódáshoz. Bár az első évad végén lezárul a sztori, mindent azért nem magyaráznak meg, így a sikerre való tekintettel szinte borítékolható a folytatás.

Értékelés: 7,5/10

eyescream