A Multiverzum kiadó Weird Zóna sorozatának aktuális darabjában Richard Thomas egy kietlen sarkvidéki tájra kalauzol el minket, hogy elképesztően zord atmoszférájú történetében egy sokat megélt bűnevő, egy idegen világból származó kétségbeesett anya, valamint egy életútját előre meghatározó fiú sorsa fonódjon össze.

Az 1967-es születésű Bram Stoker- és Shirley Jackson-díjra jelölt amerikai írónak eddig több mint 175 története jelent már meg különféle antológiákban és folyóiratokban, jelen cikkem alanya (Incarnate, 2024) pedig már a negyedik regénye. Munkásságát leginkább a neo-noir, a new weird, illetve a spekulatív fikció határmezsgyéjén szokták emlegetni.

A Megtestesült valójában három különálló történetfolyamot magában foglaló, egymással szoros összefüggésben lévő kisregény-füzér, ha mondhatom így, mely az artikus weird zord és kegyetlen világát tárja elénk. Az első részben megismerhetünk egy Sebastian Pana nevű férfit, aki már régóta bűnevőként tevékenykedik, vagyis a település elhunyt lakóinak életük során elkövetett vétkeit vállalja magára, hogy azok egy jobb helyre kerüljenek. A középső etapban a valóság szövetén nyílt szakadás elképesztően bizarr lényektől hemzsegő másik oldalára kirándulunk, ahol egy kétségbeesett szörnyanya próbál életet hozni a világra. Harmadik epizódban pedig Sebastian utódja kerül a fókuszba, akinek zsenge életkora ellenére hamar fel kell nőnie e nem mindennapi örökséghez.

Az alig háromszáz oldalas Megtestesült rövidsége ellenére sem egy könnyű olvasmány. Alapvetően sötét tónusú, komor és nyomasztó. Az ugyancsak weird zsánerében tevékenykedő Farkas Balázs által remekül magyarra fordított mű meglehetősen lassan, már-már idegborzolóan apró lépésekben halad előre, olvasóként nem egyszer gondolva arra, hogy cselekményének tempóját néha igazán felgyorsíthatnánk. Permanensen metsző hideg, távolból felsejlő komor árnyak és folyamatos kockázatvállalás, mellette pedig ott pislákol a remény aprócska lángja, hogy ez a veszélyekkel teli egyszemélyes küldetés mégsem hiábavaló. A Megtestesült atmoszférateremtésből jelesre vizsgázik. Csak úgy hemzseg a weird hangulatot árasztó leírásoktól – itt elsősorban a második részben kifejtett idegen világ groteszk flórájára és faunájára gondolok. Oldalakon át elképesztő részletességgel tud mesélni erről a különös dimenzióról, miközben sajnos alig történik valami érdemleges. 

Míg a Weird Zóna előző köteténél, Az Imágó-szekvencia és más történetek bizarr kalandokat elénk táró elbeszéléseiben rokonszenvesek voltak a finoman szólva sem patyolattiszta lelkületű narrátorokkal, tehát elég közel tudtam kerülni a főszereplők nézőpontjához, hogy élvezhessem a történetüket (pedig akadtak bennük megmagyarázhatatlan furcsaságok bőven), a Megtestesült esetében sajnos mindvégig szó szerint fagyos távolság maradt köztünk. Egyszerűen nem ment az aktuális fejezetet narráló karakterekkel való érzelmi azonosulás, így a szimpátia hiánya jelentősen rontotta az élvezeti értéket. Mindenesetre a borítója lényegesen hatásosabbra sikerült, mint a másik darabnál; kötetünk elején található háromoldalnyi véleménycunami viszont szerény véleményem szerint teljesen felesleges marketinghúzás.

A Megtestesült nem mindenkinek fog tetszeni, még a weird zsánerét előnyben részesítő rajongói körökben sem lesz egyértelmű a megítélése. Bár kifejezetten arktikus környezetben játszódó történetet eddig még nem volt alkalmam olvasni, így atmoszférateremtésben meglehetősen jól vizsgázott, a cselekmény szempontjából viszont kissé alultáplált, már-már szegényesen visszafogott. Szerencsére azonban bőven van még honnan válogatni, így kíváncsian várom a Weird Zóna következő darabját.

Köszönjük a Multiverzum Kiadónak a rendelkezésünkre bocsájtott sajtópéldányt, a kötetet megrendelni pedig ITT lehet.

Értékelés: 8/10

eyescream