Markovics Botond, régebbi írói nevén Brandon Hackett, a kortárs magyar science fiction irodalom egyik legismertebb és legtöbbször díjazott alkotója (többek közt hatszoros Zsoldos Péter díjas). Regényeiben tudományosan megalapozott ötleteket ötvöz nagyszabású világépítéssel, izgalmas cselekménnyel, miközben olyan kérdéseket vizsgál, mint a mesterséges intelligencia, a transzhumanizmus vagy az emberiség jövője. Többek közt ezért is a magyar science fiction egyik megkerülhetetlen szerzőjeként tartják számon. Művei közül kiemelkednek az Eldobható testek, a Xeno és a Felfalt kozmosz, amelyek a hazai sci-fi meghatározó darabjai. Legújabb műve pedig, a Bionauták immár elérhető az Agave kiadó jóvoltából, mi pedig elhoztuk nektek véleményünket a könyvről.

A Sirius A csillag körül keringő hatszáz kilóméter átmérőjű karneusz égitest egy különös jelenség. A vastag közetkéreg alatt élő hús található. Hús, melyet erek, csontok, ismerni vélt és ismeretlen szervek tesznek még elképesztőbbé. Az emberiség pedig a karneusz husát fogyassza… Hatalmas tárnákat vájva bányássza a húst, amit a Földön luxus cikként tartanakt számon, élelmiszer, kozmetikum és sokminden egyéb készül belőle. A felfoghatatlan lény pedig mindezt észre sem veszi. Bár élő entitásnak tűnik, életet nem mutat, nem tudni hogy mozog, tálpálkozik, szaporodik és nem reagál az emberi tevékenységre sem. Csak él, de hogyan és miért az homályba vész.

Itt dolgozik a karneusz testében Julia, a volt csillagközi felfedezőből lett húsbányászat igazgató, aki valami különös dologra bukkan a hús mélyén. Ám amit talál az semmi jóval nem kecsegtet az emberiség számára és egy feledhetetlen, szörnyűséges kozmikus kaland veszi kezdetét…

Bevallom nagyon szeretem Boton történeteit, mert mindig valami igazán egyedi sztorival tud előállni. De mindközül a Bionauták világa a legkülönlegesebb, még csak hasonlót se láttam eddig. A karneusz undorító, izgalmas, félelmetes és mindenek felett rejtélyes. Botond olyan jól tárja elénk az egész húsvilág hangulatát, hogy szinte úgy érezzük magunk is ott cuppogunt a lucskos járatok mélyén főszereplőinkkel. Akik bár nem annyira izgalmas személyek, talán még kicsit egysíkúnak is mondanám őket, de még is teljesen megállják a helyüket a sztoriban, pont annyit adva hozzá amennyi szükséges az élvezeti faktorhoz.

Amiből bőven lesz, hisz a kezdeti felvezetés után egyik kalandból esünk a másikba, és ha épp kezdenénk megunni az akciót, megszór minket egy jóadag rejtéllyel, misztikummal és kozmikus fantáziával. Eleinte az Alien világát, és a Dolog hangulatát vártam vissza, valahogy ezeket éreztem a legközelebb állónak a Bionautákhoz, de Botond teljesen más ad nekünk és milyen jól is teszi. Gyakorlott sci-fi olvasóként is elismerően bologattam a különféle lények és sci-fi elemek tárházát olvasva, igazán színes és egyedi lett a felhozatal. Tehát egy pillanatra sem fogjuk elunni magunkat, hisz a regény szépen olvastatja magát, nincsenek üresjáratok, fölösleges sallangok és térkitöltések. Az egész színes, szagos és mindenek előtt jó véres, és hipp hopp a végére is érünk, az amúgy sajnos csak épp 300 oldalas könyvnek.

De ennek is megvan az oka, hisz ősszel jön a folytatás. Ami egyedi dolog, hisz Boton művei szinte mindig egy regényes alkotások.

Összességében Markovics Botond ismét egy nagyszerű, izgalmas, rejtélyes, olvasmányos de mindenek előtt igazán egyedi történetet adott nekünk, ami megéri az árát bőven. A magam részéről nagyon várom a folytatást, ami remélem csipetnyi horrorral is meg lesz szórva, mert itt ez most elmaradt, pedig milyen jól állt volna neki. Bár egyesek szerint lehet nem lesz igazam, és csak az én mércém van irreálisan magasan. 😀

Külön pacsi a baromi hangulatos borítóért. 🙂

Értékelés: 10/10

Kinek ajánljuk: Markovics Botond fanoknak, és minden sci-fi rajongónak, aki egy röpke de szórakoztató olvasmányra vágyik.

wooltur

A könyvért köszönet a Agave kiadónak, akiktől IDE kattintva tudjátok megrendelni a regényt!