Anthony C. Ferrante rendező (Zombie Tidal Wave) az öt epizódot megért Sharkando epikus lakossági sikerei után sem tudott leszállni a cápavonatról, bár az azóta készült alkotásai (Blind Waters, Great White Waters) már jóval kevésbé voltak népszerűek. Idén nyáron viszont ismét előrukkolt egy jóval több potenciált rejtő hulladékkal, mely gyakorlatilag a Piranha 3DD-t másolva egy vízi vidámparkba helyezi a cselekményt.

Főszereplőnk, a sérülés miatt sportkarrierjét megszakító Austin visszatér Kingston városában, hogy egykori edzője közreműködésével a népszerű helyi vízi vidámparkban vállaljon állást. Csakhogy a szabadidőközpontban egyre-másra tűnek fel furcsa, magukon kékes képződményeket viselő cápák, akik előszeretettel kajálgatnak a vendégekből. Egy ponton Austin egykori szerelme, az immáron rendőrfőnökként tevékenykedő Peyton is beszáll a nyomozásba, ám csupán a cselekmény legvégén derül ki, mégis hogy a francba tudnak bejutni ezek a tengeri ragadozók a vidámparkba.

A Water Park Shark Anthony C. Ferrante kilencedik (!) cápás produkciója, melyben a rendező a cast szerint három forgatókönyvíróval is dolgozott, hogy összehegesszék ezt a nem éppen komplex sztorit, de én mondom, végül megérte. Nem tudom hányfajta kísérleti kemikáliával tömték magukat a szkript megírása közben, de a cápák bejutásának központi rejtélye olyan szinten erőltetettre és agyalágyultra sikerült, hogy arra egyszerűen nincsen szavak. Viszont a körítés legalább iszonyatosan szórakoztatóra sikerült. Elképesztően bugyután felépített, szerethetően senkiházi karaktereink a képernyőről leesve ripacskodnak, miközben a Baywatch egykori szereplője, David Chokachi gyakorlatilag saját maga karikatúrájaként szintén fergetegesen blődlit alakít.

Sajnos azonban nincsenek annyira (szó szerint) légből kapott epikus agyamentségek, mint a Sharknado esetében. Legtöbbször be kell érnünk a bokáig vagy térdig érő vízből támadó alacsony minőségű CGI-ragadozókkal, amelyek néha ugyanúgy használják a csúszdát, mint a kétlábú statiszták, továbbá jó szokásuk szerint harapnak és beleznek, ám ezek előtt és után legtöbbször észrevétlenek maradnak a látogatók számára. Nem akarom lelőni a csattanót, de ezek bizonyos szer hatására már a felturbózott, intelligens változatokként viselkednek. Láthatunk még benne krónikus trutymó-szivárgást meg defibrillátorral történő ön-újraélesztést, cuki fogatlan baby shark kézből való etetését, majd a fináléban a vízből egy gumicsónakba való kimentését, hogy csak a legemlékezetesebb WTF-jeleneteket soroljam.

Bár a Water Park Shark nem egy újabb fergeteges Sharknado, azért az idei nyáron unaloműzésként mégis meg tudja dobogtatni a modern hulladékfilmek iránt rajongók szívét. Legalábbis a futószalagon készülő cápás trash mezőnyében egyértelműen a szórakoztatóbb darabok közé tartozik.

Értékelés: 6/10

eyescream