A dunaújvárosi Cruel World Team és a Horrorszkóp YouTube csatorna közösségi összefogással készült amatőr hangulatú antológiájában összesen négy, baljós csattanóval ellátott rövid rémtörténetet láthatunk. Amolyan szolid költségvetésből tető alá hozott, magyaros Mesék a kriptából szekvenciák ezek zombikkal, vámpírokkal, kannibalizmussal és egyéb nyalánkságokkal…

Nem véletlenül hoztam fel példaként a Mesék a kriptából című horror-antológiát, ugyanis A halál négy kapuja hetven perces játékideje során szintén rövid és sötét (drámai) csattanóval bíró epizódokat láthatunk – különféle egyéni motivációk által hajtott kapzsi emberekkel és a zsánerből adódó természetfeletti lényekkel. Másrészt pedig a Temetőőrhöz hasonlóan ezeket a sztorikat is egy enyhén cinikus hangú joviális narrátor köti össze, aki a kerettörténet szerint sírásóként tevékenykedik.

Az első történetben (Apu) egy bérgyilkos párost láthatunk munka közben, aztán pedig egyikük randira siet egy horrorfilmes csoportban megismert leányzóhoz – méghozzá nem egy szokványos helyszínre: a temetőbe. A Hasfalmetszők című CWT-produkció viszonylag lazább (és helyenként obszcénabb) stílusára emlékeztetett, vagyis egy komikusabb irányból megközelített horror-epizód, melyben a rémfilmek iránt rajongás és az emberöléssel járó lazaság bőven megfér egymással.

A második rövidfilmben (Friss hús) édesanyja halála után a külföldről hazatérő fiú utazik le vidékre az apjához, hogy aztán reunion programként friss húst vásároljanak az egyik tanyasi ismerősnél. A cím már kilométerekről nézve spoileres, de a szemfülesebbek még a csattanót is könnyen kitalálhatják…

A harmadik szegmens (Legyen sötétség) gyakorlatilag egy ízig-vérig meta-epizód, amelyben a Cruel World Team VHS-klasszikusának (Legyen világosság) eredeti változata körül forog a cselekmény, ugyanis a valóságos ereklyeként kezelt darabot több gyűjtő is szeretné megkaparintani. Igazi underground sztori, retro VHS-szalagokkal, valamint az eredeti produkcióból való bejátszásokkal.

A kihallgatás című negyedik, meglehetősen minimalista epizódban Gábor nevű főszereplőnk meséli el a vele megesett természetfeletti esetet a rendőrségen, melyben gyermekkori barátja és a velük egy házban lakó öregúr is érintett. Ez a legrövidebb történet, mely néhány furcsa AI-fotóról maradt számomra emlékezetes, illetve Karalyos Gábor (Moszkva tér) professzionális színészi játékáról.

A halál négy kapuja egy önerőből készült, független horrorfilm – ami ízig-vérig magyar produkcióként mindenképpen dicsérendő ebben a szinte alig létező ligában, azonban a végeredmény sajnos erősen közepes. Nem feltétlenül a technikai megvalósítást értem ezalatt, mert a fényképezés minősége teljesen korrekt, a trükkök és a maszkolás többségével sem volt különösebb bajom, viszont a kisfilmekben szereplő személyek bizony egyáltalán nem színészek. Bár próbálják legjobb formájukat nyújtani, (tisztelet a kivételnek) a többségük játéka élvezhetetlenül amatőrre sikerült. Helyenként a forgatókönyv szintén megbicsaklik itt-ott, jópofának szánt dialógusok vállnak erőltetetté, túl hosszan kitartott jelenetek keltenek kontraproduktív hatást. És bizony a nyolcvanas évekre hajazó, szintetizátorral csiholt kísérőmuzsikát is túl sokszor és túl sűrűn használják; a kevesebb néha több lett volna.

A produceri és rendezői feladatok ellátó Kiss Lajos (Horrorszkóp) és Bernáth Zsolt párosa mellett számos régi arc köszön vissza a Cruel World Team filmkészítő csapatból, akik a kamera előtti vagy éppen mögötti munkájukkal járultak hozzá a produkció elkészültéhez. Az említett hibák ellenére is egyértelműen látszik a belefektetett energia és az igyekezet, hiszen horrorrajongók készítették a horror műfaját kedvelőknek, telis-tele rémfilmes utalásokkal.

Értékelés: 6/10

eyescream