Amikor a legendás horroríró, Mortimer Queen meghal, írók egy kisebb csoportja meghívást kap a végrendeletének felolvasására. Amikor azonban megérkeznek a rejtélyes kúriába, a beígért örökség helyett egy enyhén szólva bizarr játék kezdődik. Ha a rejtvények megfejtése során kudarcot vallanak vagy lejár a rájuk kiszabott idő, a ház magával ragad közülük valakit… Elég pazarnak tűnik, nemde?

Azzal kezdem, hogy Mallory Arnold regénye leginkább egy szórakoztató (bűnügyi) thrillerre hajaz, mintsem egy vegytiszta természetfeletti horror vagy klasszikus whodunit-krimi lenne, bár a címe alapján ezekkel sem lőnénk nagyon mellé. Ellenben a fülszövegben említett Az Usher-ház vége párhuzamot én kissé félrevezetőnek érzem, mert bár az önálló entitásként élő és lélegező, esetenként pedig egészen elképesztően brutális dolgokat leművelő kúria koncepciója minimum weird-kategóriás, azért a Poe-féle gótikus hangulattól elég messze áll. (Ha már Az Usher-ház vége, a belőle készült modern újragondolást, a Holtak mozgatóját szintén ajánlom!)

Amint azt az írónő a kötet végén szereplő interjúban is említi, a regény ötlete a Cluedo nevű bűnügyi társasjátékból származik, azonban míg ott a karakterek közül kerül ki a gyilkos, a könyvnél konkrétan maga a Ház az elkövető. Mindezt úgy kell elképzelni, hogy zárt ajtók mögé terelt szereplőink egy életre-halálra menő szabadulószobás játékot játszanak megannyi különféle (önéletrajzi típusú) fejtörővel, csak éppen a megfejtésekben Mortimer Queen-ez köthető bűneik kerülnek felszínre. A Ház pedig kísérteties fantom-szolgálókkal, őrült hallucinációkkal bombázza őket, miközben minden lehetséges módon végig azon ügyködik, hogy kiiktassa őket – legyen az kandallóba való élve elégetés, savszivárgás esetleg ragadozómadarakként rájuk támadó könyvek raja.

A karakterek szemszögén át láttatott fejezetek által egyre jobban megismerhetjük szereplőink valódi jellemét, ez alól talán csak a fiatal és visszahúzódó Melanie Brown képez kivételt, akinek gyaníthatóan több köze van a híres horroríróhoz, mint egy esetlegesség, bár a többiek valamiért ezt nem igazán firtatják. Ahogy a kompánia egyre fogyatkozik, különféle bűneik pedig elmondva és leírva kontrasztosan szintén napvilágot látnak (ez egyébként remek ötlet!), egyedül az említett naiva marad meg tisztaszívű hősnőnek… nos, ekkor már sejteni lehet, hogy milyen jellegű befejezéssel van dolgunk. Ebből kifolyólag a regény zárlata, és az egész alapötlet magyarázata nekem kissé vérszegénynek (laposnak?) hatott. És sajnos magáról a Ház múltjáról sem tudunk meg semmit…

A Hogyan éljünk túl egy horrortörténetet tehát egy lendületes cselekménnyel bíró, gyorsan fogyasztható thriller – én például három nap alatt ledaráltam -, mely friss és izgalmas, fordulatokban gazdag, minden ízében szórakoztató olvasmány, egyedül a vége sikerült kissé gyengén. Ügyesen adagolt rejtélyek, néhol brutális gyilok-jelenetek vagy éppen őrült hallucinációk tarkítják ezt a nem mindennapi rejtvényfejtést. Mallory Arnold első regényét tehát jó szívvel tudom ajánlani minden kikapcsolódásra vágyó olvasónak, főleg, ha egyaránt rajonganak a misztikus és/vagy krimis vonalért.

A recenziós példányért köszönet a Multiverzum kiadónak, akitől ITT lehet megrendelni a könyvet! 

Értékelés: 8,5/10

eyescream