Le Bagman – Profession: Meurtrier (2004)
A címben szereplő (bizonyos kétes eredetű pénzösszegek behajtására szakosodott, tisztelettel vegyes félelemmel övezett) személy a maffiában terjedt el, ám kanadai illetőségű rövidfilmünkben szó sincs semmi ilyesfajta bűnös szerveződésről. Helyette egy papírzacskót fején viselő hallgatag fazon (aki akár a sorozatgyilkosok archetípusa is lehetne) mészárol le egy komplett rapper-galerit, s miközben megy a hentelés mi a hasunkat fogjuk az őrültebbnél-őrültebb gore-határ nélküli kivégzések láttán…
Ezt a sorozatból kihozott filmet még hamvas tinédzserként láttam a győri Rába moziban, méghozzá abban az időben, amikor még nem terjedt el a multimozis kultúra, illetve minden bemutatásra kerülő alkotást szinkronizáltak, szóval réges-régen, de ebben a galaxisban… A hetekben újra beszereztem, és bizony mondom, megint csak full szórakoztatónak bizonyult, annak ellenére, hogy jócskán kinőttem ezekből az eredetileg kamaszokra tervezett mecha-dínó vs. kosztümös szörnyes agymenésekből… 
Azt, hogy jelenleg a horrorfilmek rajongója vagyok, teljes egészében ennek az oldalnak (pontosabban elődjének, a Harvesternek) köszönhetem. Miközben a magyar forgalmazók csak elvétve, korlátozott számban jelentették meg a különböző jobb/gyengébb (általában gyengébb) filmeket, addig a neten volt egy csapat, akik bemutatták, mi van a nyúl üregén túl, mik a műfaj klasszikusai, mik az aktuális újdonságok. Hála nekik tudomást szereztem a Troma stúdióról, a japán kaiju mozikról és még sorolhatnám. 
Ez a romantikára hajlamos címmel operáló francia rövidfilm magában foglalja a házasság esetén felmerülő holtig tartó hűség fogalmát, valamint ezen kívül még egy instant idegenforgalmi betekintést is kapunk a francia fővárost illetően. Mindezt több-kevesebb sikerrel alig egy negyedóra alatt bonyolítja le, megtekintése pedig a videómegosztóknak hála, bárki számára egyszerű és gyors. 
Elmeroggyant zombis szörnyűségekből sosem elég – mindent kötelező jelleggel el kell elárasztaniuk! Ötlet híján vegyünk egy úgymond „sikeres receptet”, legyen ez a Kígyók a fedélzeten már magában is elég thrash-szagú koncepciója. Végtelen kreativitással CGI-hüllőinket cseréljük le agyra éhes élőhalottakra, és már kész is egy újabb moovie. Ugye, milyen eredeti? 
Egy általános tanulság a filmekkel kapcsolatban, hogy a folytatás mindig gyengébb az eredetinél, ha pedig az majdnem egy évtizeddel később készül el, akkor minden remény elveszett. Persze vannak kivételek, például a Péntek 13 sorozat is a második Jasonos résszel fektette le a mai napig követett alapjait, és mint kiderült, a Phantasm II is ilyen. Ha röviden kellene megfogalmaznom ennek okait, annyit mondanék: kijavították az első rész minden hibáját, a tíz év meglátszik az effekteken is, és ami a legfontosabb, olyan rémisztő lett, hogy még rám is sikerült frászt hoznia. 
Még a legvadabb rémálmom során sem tudnám összehozni a szűzlány-mészáros Báthory Erzsébet alakját egy összeaszott egyiptomi múmiával, az meg főleg elképzelhetetlen számomra, hogy ez a meeting egy amerikai városban történjen, és mindezen események eredendő momentumaként Dracula pajtás tegye vérszívóvá, és nem mellesleg nejévé az említett grófnőt…
Mint már rájöhettetek, imádom a ZS-kategóriát. Sok gagyi szart láttam már életemben, és néha komolyan elgondolkozok egy-egy minősíthetetlen hulladék láttán, hogy ennél aztán már tényleg nincs lejjebb. És ahogy lenni szokott, újra meg újra találok még egy ennél is jóval ocsmányabb dolgot – jelen esetben is ez történt. A Monsturd című ipari trágyadomb kábé olyan amatőr színvonalon készült, mint anno az überfavorit Necro Files, csak most a kannibál-sorozatgyilkos-nekro-pornó-gore koncepció helyett egy életre kelt bosszúszomjas mutáns szardarab lett a főszereplő!