Slaxx (2020)
Ha kedvenc műfajunk egyes alkotásaiban az életre kelt tárgyak listáját kezdjük el bogarászni, akkor bizonyára túl sok időnk lehet. A gyűjtésből egy rakás olyan hétköznapi (használati) tárgy kerülhet elő, amire elsőre talán nem is gondolnánk, hogy a halálunk, de legalábbis bármi komolyabb bajunk származhat. Hűtőszekrény, mángorló, ágy, kanapé, vécécsésze, lift, bevásárlókocsi, gumiabroncs… és a sort még gyakorlatilag napestig folytathatnám. Elza Kephart (Gravayard Alive) kanadai rendezőnő fantasztikus horror-komédiájában pedig nem más elevenedik meg, mint egy divatos farmernadrág.
Azok számára, akik otthonosan mozognak a divat világában, a Versace név igen beszédes lehet. Akik pedig nem, nos, még azok is garantáltan hallottak róla. És ahogy lenni szokott, a márkanév mögött is egy ember áll, s az ember mögött egy hihetetlenül izgalmas élet, amely oly váratlanul és oly tragikusan fejeződött be, hogy nem túlzás azt állítani, hogy az egész világot megrázta. Következzen Gianni Versace élete, munkássága és szomorú végzete. 
Már az elején szeretnék figyelmeztetni mindenkit, hogy ez egy dán rendező művészhorrorja; aki nincs hozzászokva az ilyen filmek elvontságához, kaotikus történetvezetéséhez és metaforikus képi világához, az unalmasnak, esetleg egyenesen taszítónak fogja találni, ezért nem ajánlanám jó szívvel mindenkinek. Viszont azt is szeretném leszögezni, hogy a Neon démon szerintem műfajában idén a legjobb film; emberemlékezet óta nem jöttem ki remegve moziteremből.