Timecrimes ((Los cronocrímenes)) (2007) (Időbűnök)
Köztudott rólam, hogy a skizofréniás és a párhuzamos világos mozikon kívül nagy favoritom az időutazás. A Vissza a jövőbe c. Zemeckis-klasszikussal már pelyhes tinédzserként belevetettem magam a témában, és rajongásom évről-évre csak nőttön-nőtt. Az azóta eltelt időben elég korrekt alkotások készültek a témában (pl. 12 majom, Donnie Darko, A fiók, A találmány, Pillangó-hatás, GY.I.K. az időutazásról stb.), ami alól ez a spanyol produkció sem kivétel. A mostanság leginkább horror-antológiákban (ABC’s of Death, VHS: Viral) megvillanó Nacho Vigalondo debütáló filmjének tartalmát úgy tudnám röviden összefoglalni, hogy főszereplőnk meztelen nőt látott, utánament, aztán időhurokba került… (more…)
A negyvenes évek elején, amikor még csak formálódtak a horror szabályai, létezett egy elme, aki nagyon is látta előre, hogyan lehet hatásosan felépíteni egy történetet, mivel lehet a nézőket sakkban tartani. Alfred Hitchcockról van szó, a suspense egyik nagymesteréről, aki ezúttal egy családi perpatvar körül járta végig az utat, ráadásul egyet csavart a dolgokon és a megszokott térbe egy olyan nőt illesztett, aki minden perspektívából megvizsgálva kilóg a sorból.
Az olasz rendező/producer megkeresésére örömmel mondtam igent, így született meg eme két rövidfilmről a véleményem. Az spanyolhonban alkotó úriember elmondása szerint Argentoval dolgozott közösen a Mother of Tears forgatásán és alkotásaival a legtöbb filmszerető országban már járt, hogy különböző fesztiválokon bemutathassa őket, sőt még bizonyos csatornákon le is adták őket. Nézzük meg közelebbről is, hol tart az európai rövidfilmes szcéna egyik ismert karaktere.