Serial Chillers XI.: Mészáros doktorok és Fekete Angyalok – 2. rész: Genene Anne Jones
Mivel novemberi témánk a „Horror az egészségügyben” címet viseli, így ebben a hónapban olyan egészségügyi dolgozók történetét olvashatjátok majd a Serial Chillers rovatban, akik annak ellenére (vagy éppen azt kihasználva), hogy választott szakmájuk a gyógyítás volt – inkább a halálosztást gyakorolták.
Mai cikkünkben azt a Genene Jones-t mutatjuk be, aki nővéri munkakörében máig sem tudni, pontosan hány kisgyermek haláláért felelős – és e tetteivel nem kisebb horror klasszikusnak szolgált alapul, mint a Stephen King által jegyzett Tortúra. (more…)
Mivel novemberi témánk a „Horror az egészségügyben” címet viseli, így ebben a hónapban olyan egészségügyi dolgozók történetét olvashatjátok majd a 
Kiss Béla, aki a Cinkotai vámpír néven vonult be a kriminalisztika történelmébe, Magyarország történelmének egyik legtermékenyebb sorozatgyilkosa. Pontos áldozatainak száma a ma napig nem ismert, soha nem kapták el.
Rovatunk ehavi állomásának főszereplője egy olyan kéjgyilkos, aki Guinness rekordot is döntött, bár nem egészen abban, amiben szeretett volna. John Wayne Gacy munkásságáról elég sokat tudunk, de mégis a legtöbb információ arról az időszakról áll rendelkezésünkre, amikor már sejtették, hogy valami komoly dolgot követett el. Annak ellenére, hogy az letartóztatása előtti napokban folyamatos megfigyelés alatt állt, csupán egy véletlennek köszönhető, hogy végül elkapták; könnyedén kicsúszhatott volna a rendőrök kezei közül. Igyekszünk hiteles képet festeni arról, akit sokan csak „Ezredesként”, mások pedig Pogoként, a bohócként ismertek. 
Elcsépelt kijelentésnek hangozhat, hogy igaz történetből könnyű filmet készíteni, hiszen minden körülmény és részlet ismert, még komolyabban a forgatókönyvön sem kell dolgozni, legalábbis sok fantázia nem szükségeltetik hozzá. Pontosan ezért van az, hogy a sorozatgyilkosok munkásságáról annyira kevés értékelhető alkotás született, mert a száraz tények maximálisan egy jegyzőkönyvben működhetnek, a vásznon iszonyatosan unalmasak. Ezért rendhagyó módon Serial Chillers rovatunk mostani állomásán az American Horror Story-ról fogok elmélkedni. Ugyan kézenfekvő volna, ha John Wayne Gacy esetében a
A legelső Gacy-filmet is elővettük nektek, bár előre jeleztük, hogy a Guiness Rekordot tartó sorozatgyilkos életéről és munkásságáról nem születtek túlságosan erős alkotások. Pedig rengeteg potenciál volna ebben a kissé bizarr sztoriban, így egy forgatókönyv írót és egy rendezőt is várunk, hátha egy okos, igényes feldolgozás is születik belőle a jövőben. Addig is az Elkapni a gyilkost címet viselő műre fogunk koncentrálni, legalábbis egyetlen cikk erejéig mindenképpen kitérünk rá.
Amerika hatalmas meglepetései közé mindenképpen TOP 10-es listára tenném szeptemberi Serial Chillers témánkat, John Wayne Gacyt, aki színészkedése helyett inkább sorozatgyilkos tevékenysége miatt került a prominens bandába. Az első film, amelyet a munkásságával kapcsolatban választottunk, egyik személyes kedvencem, az egyszerűen Gacy címet viselő VHS-re készült alkotás, Clive Saunders rendezésében.
“Mi sorozatgyilkosos a fiaitok vagyunk, a férjeitek vagyunk, ott vagyunk mindenhol.” — mondta Ted Bundy a tárgyalásán, utalva arra a hátborzongató tényre, hogy a sorozatgyilkosok ugyanolyan emberek is lehetnek, mint mi. Ugyanúgy nézhetnek ki, képesek lehetnek ugyanolyan, látszólag nyugodt és kiegyensúlyozott családi életet élni, mint az átlag, miközben senki nem tud arról, hogy mi történik a fejükben. Rendszerint a “rendezett” kategóriába sorolt sorozatgyilkosok képesek különösen sokáig fenntartani a józan ész álarcát. Közülük is a csúcstartó Dennis Rader, a BTK-gyilkos, aki 1974 és 1999 között gyilkolt, majd egészen 2005-ig elkerülte a lebukást — mindeközben példás férj volt, két gyermek remek apja, megbízható munkaerő, és megbecsült tagja a helyi gyülekezetnek.
Minden szakmának megvannak azon képviselői, akiket igazi mesterként tartanak számon, akit a követőik nem csak másolni szeretnének, de arra is vágynak, hogy jobbak legyenek nála. Hiszen tökélyre fejleszteni magunkat valamiben igazi büszkeségnek számít, a dicsfény pedig ragyoghat koponyánk körül, ha majd távozunk az élők közül, és az utókor megemlékezik a nevünkre. De van különbség aközött, hogy valaki híres, megbecsült, vagy hírhedt és rettegett, mégsem különülnek el ezek az emberek, hiszen ugyanúgy emlékezünk mindkét kategóriára, sőt Adolf Hitler és Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus is örökre beírták a nevüket a történelemkönyvbe, míg a legmeghatározóbb feltalálókat nem biztos, hogy fel tudnánk sorolni hirtelenjében. Ted Bundy a sorozatgyilkosok között tűnik ki, legfőképpen azért, mert sosem tudták semmilyen pszichiátriai kategóriába besorolni, illetve sohasem esett ki a szerepéből, az utolsó pillanatig meg volt győződve arról, hogy elkerülheti az igazságszolgáltatást, valamint a kivégzését. Igazi pszichopata… vagy szociopata…nah itt kezdődik a probléma…
A világ legismertebb kéjgyilkosa talán nem a legproduktívabb, de annyi bizonyos, hogy a munkássága nagyon sok alkotót ihletett meg. A korábbiakban már bemutattunk nektek thrillert, drámát és melodrámát, szatírát is, de a horrorhoz legközelebb inkább a Ted Bundy: The Legacy of Evil áll. Michael Feifer (Boston Strangler: The Untold Story) filmje dokumentarista jellegű, ugyanakkor naturalista módon ábrázolja Ted Bundy szadizmusát és gyilkosságait, elsősorban ez utóbbira fókuszálva.