A Tale of Two Sisters ((Janghwa, Hongryeon)) (2003) (Két nővér)

Mindig picit furcsa, ha egy adott filmről kiderül, hogy egy másiknak a remake-je. Ha ehhez hozzájön még, hogy az újat látod előbb, akkor nagy vonalakban tudod, mi lehet a régiben és amikor leülsz elé, akkor azokat a pillanatokat várod, amik már egyszer tetszettek. Aztán mégsem ugyanazt kapod, de a „profik” általában nem lepődnek meg, ha a korábbi verzió jobb, mint az utódja. De mi van akkor, ha annyira másmilyenek, hogy szinte össze sem lehet hasonlítani őket, ám a maguk módján mindkettő megállja a helyét? Nos, ez a helyzet a Hívatlan vendég és az A Tale of Two Sisters esetében. Gondolom páran már fogják a fejüket, hogy hogyan írhatom ezt le, de hát én nem vagyok kritikus, nekem A gazdatest sem tetszett… Ellentétben a Janghwa, Hongryeonnal, ami bizony nem semmi horror, ahhoz hogy többet is megtudj róla, kattints a továbbra!

Su-mi és Su-yeon fiatal testvérpár, akik hosszú időt töltöttek közösen egy szanatóriumban, most viszont végre hazatérhetnek. Azonban sok dolog megváltozott, mióta elmentek, a ház, ahol felnőttek, idegennek érződik számukra, hiszen egyrészt elvesztették az édesanyjukat, másrészt pedig nem tudnak kijönni apjuk új feleségével. Ha ez még nem lenne elég, a mostohaanya terrorizálni kezdi a kisebbik lányt, a nagyobbik pedig a húga életére törő nővel veszi fel a harcot, de ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, mert mindeközben különös események kezdenek történni a házban. Furcsa hangok, félelmetes rémálmok meg egyéb szörnyűségek rontják tovább a helyzetet, amiről különös módon az apa mintha tudomást sem venne. Vajon mi történik igazából és mi lesz majd az idegőrlő párbaj végkimenetele?

Nem vagyok járatos az ázsiai horrorokban, de az amerikai újrázási láz miatt automatikusan A körhöz meg a többi fehérre mázolt arcú szellemes izéhez hasonló valamik ugranak be, ha ez a műfaj kerül szóba, vagy a már említett Gazdatest, amit kész szenvedés volt végignézni. Talán ezeknek is tudható be, hogy az elején úgy tűnt, ez is valami marhaság lesz, ám aztán beindult az ijesztgetés és az őrület ábrázolásának fantasztikus képeivel bombázták az agyamat. A sztori annak ellenére lesokkolt, hogy az újrája miatt már tudtam, mi a nagy csavar a végén, ám az A Tale of Two Sisters komplexebb, szövevényesebb és kevésbé szájbarágós, mint a Hívatlan vendég. Nem annyira a vizuális rémisztésre mennek, inkább az arcok, az azokra kiülő érzelmek, a csönd és a zene nagyszerű alkalmazása és a valójában eléggé egyszerű, mégis elsőrangúan tálalt történet mellbevágó valódisága az, ami borzongató hatást kelt. A család tagjait alakító színészek mind remekelnek, főleg a három hölgy és bár a fiatalabb nővért kifejezetten cukinak találtam, ez mégsem vonta el a figyelmemet (nem úgy, mint Emily Browningnál:P). A letisztult, nyers valóságosság mellett a téboly meglepően hatásos ábrázolása teszi királlyá ezt a filmet, na meg a legvégére becsempészett emlékezetes jelenet, amikor a szekrény ajtaja utoljára nyílik ki. Lassú folyású, pszichológiai horror, egy csipetnyi természetfelettivel és a Távol-Kelet varázsával megfűszerezve, engem lenyűgözött, mindössze a vacsoravendégek-jelenet miatt kap nálam némi levonást. A végére pedig még annyit, hogy így is kitartok amellett, hogy a The Uninvited jó, meg ez is jó, de mindkettő másképpen az, előbbit viszont szívesebben nézem meg újra, mert kevésbé letaglózó erejű, inkább szórakoztató jellegű, míg az utóbbi elég súlyos, nyomasztó alkotás.

értékelés: 9/10

tvshaman

Be the first to comment on "A Tale of Two Sisters ((Janghwa, Hongryeon)) (2003) (Két nővér)"

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .