Az 1989-es dátum a mélytengeri horrorok egyik meghatározó éve, hiszen a Leviathan és a Deep Star Six című mozi is ekkor látott napvilágot. Nyílt Alien-klón volt mindkettő, ennek egyik legfőbb ismérve, hogy a klausztrofóbikus hangulat és az idegen létforma ámokfutása adta a művek gerincét. A ’89-es esztendő egy kissé elfeledett és viszonylag ismeretlenebb üdvöskéje az Alien from the Deep, amely anno kis hazánkban is forgalomba került. Bár a helyszín nem az óceán alja,  a rémség mégis onnan bújik elő, megkeserítve a szigeten ügyködők életét.

Olasz Alien rip-off már létezett ekkor is Contamination címmel, amelyet Luigi Cozzi jegyzett. Az a próbálkozás sokkal inkább hajazott Ridley Scott mesterművének sci-fi atmoszférájára, még ha minőségileg meg sem közelítette azt. Antonio Margheriti darabja viszont több mindenben különbözik a ’79-es alaptól. Ennek egyik oka, hogy több más klasszikust is fel lehet fedezni benne, kezdve a sort a Godzilla-val, amely leginkább a radioaktív sugárzás által életre kelt bestia miatt juthat eszünkbe. A végső, szörny vs. munkagép epikus harca sem eredeti ötlet (remélhetőleg nem kell megemlítenem honnan lett lopva).

Történetünk középpontjában két környezetvédő áll, akik a világ elé szeretnék tárni, micsoda disznóságok történnek egy bizonyos szigeten. Főhőseink elindulnak, ám „munkavégzés” közben felfedezik őket és elindul egy kisebbfajta üldözés. A szennyezett anyagok vulkánba dobálása persze nem tett jót a környezetnek, aminek az eredménye nem mellékesen egy mutáns szörny lett.

Csak hogy ez az „eredmény” csupán a 45. percben (!) lép egyáltalán az említés szintjére. Addig pedig egy szimpla kalandfilm az, amit kapunk. Természetesen teletűzdelve sablon-karakterekkel, meg pocsék színészi játékkal. A tényleges cselekmény elindultakor már igazából nincs túl nagy szégyellni valója a mozinak. Technikailag egy erős közepes szintet hoz, és megvan a retro-érzés is. Persze mindezt erős „B” filmes burokba tálalva kapjuk meg. Aki vevő az effajta szórakozásra, annak lesz egy másfél órás kellemes időtöltése.

4,5/10

Wishmaster