Szokásomtól eltérően ezúttal kissé megkésve kezdtem bele a James S. A. Corey azonos című regényciklusából készült űropera-sorozat legújabb évadába, hiszen az utolsó rész már február elején elérhetővé vált a Prime Video kínálatában. Egy-egy hangulatos epizódot vagy jól eltalált jelenetet leszámítva az utóbbi évadok kissé kedvemet szegték aziránt, hogy tűkön ülve várjam a folytatást. A tény viszont, hogy egy szűk hétvége alatt ledaráltam a tíz epizódot jól mutatja, hogy a kezdetben talán alulértékelt, de egyre komolyabb visszhangot kiváltó sorozat immáron ötödik felvonása nálam várakozáson felül teljesített.Várakozáson felül – írom -, de azért azt sem illik elfelejteni, hogy a léc sem volt túl magasan ezúttal. A regénysorozat ötödik kötete – a Nemezis Játékai – számomra az egyik, ha nem a leggyengébb írás volt, ami Ty Franck és Daniel Abraham tollából kikerült. Már a regény felütése is meglehetősen erőltetettnek hat: a Rocinante négy fős személyzete egyszerre gondolja úgy, hogy ideje magánjellegű ügyeik intézésének, ezzel kényelmes lehetőséget biztosítva az őket mozgató írópárosnak, hogy a Föld-Mars-Öv tengely mentén kibontakozó konfliktus különböző színtereire helyezzék karaktereiket. Ez egyike a legolcsóbb történetmesélési technikáknak, nem gondolom méltónak a szerzők munkásságához. A regény – és persze egyben a filmes adaptáció – másik problémája, hogy a korábbi epizódok során folyamatosan táguló univerzum (protomolekula – gyűrűtér – 1300 idegen világ), hirtelen újra a Naprendszer kereteire szűkül és egy grandiózus és végtelen lehetőségekkel kecsegtető űreposz helyett egy űrben játszódó politikai thrillerbe csöppenünk. Félreértés ne essék, nem a politikai thrillerekkel van a baj – főleg, hogy a The Expanse 5. évada nem is akármilyet rittyent elénk ebből -, csupán úgy érzem, hogy a 9 kötetesre tervezett regénysorozat középső két kötete (a Babilon Hamvait is idesorolnám) főként a helykitöltést szolgálja a nagy egészre nézve. Témájukat és színvonalukat tekintve is kilógnak a regényfolyamból és nem pozitív előjellel.

Naomi hírét veszi, hogy még Holden elől is eltitkolt fia Filip, Marco Inaros – aki történetesen a fiú édesapja – oldalán egy szélsőséges OPA frakció, a Szabad Flotta tagja. Jim-et a Tycho Állomáson hátrahagyva egyedül kel útra, hogy gyerekkora óta nem látott fiát kiragadja apja befolyása alól. Alex hazatér a Marsra, ahol Bobbie Draper oldalán egy, az MCRN felső köreiig terjedő összeesküvés nyomaira bukkan. Amos visszatér Baltimoreba – rossz emlékű gyermekkora színhelyére -, hogy elrendezze fogadott anyja hagyatékát és meglátogassa Clarissa Mao-t a közeli börtönben. Holden a Tycho Állomáson marad, ahol Fred Johnson-nal és a riporter Monica Stuart-tal közösen próbálják megóvni az utolsó megmaradt protomolekula mintát azoktól, akik a fogukat fenik rá. Elválásukkor még egyikük sem sejti, hogy mielőtt újra összehozná őket a sors, a jelenleg ismert világrend fenekestül fog felfordulni Inaros és egy rejtélyes marsi frakció mesterkedése okán.

Mivel eddig jobbára csak negatívumokat említettem a The Expanse új évadja kapcsán, álljon itt néhány dolog, ami kifejezetten tetszett az űropera 5. felvonásában. Először is, jóformán alig akad üresjárat az epizódok során, a cselekmény egyenletes tempóban halad a végkifejlet felé. A korábbi évadokra jellemző és számomra meglehetősen visszás moralizálás és üres párbeszédek ezúttal (jobbára) elmaradnak, helyet adva a cselekményt előremozdító és / vagy a szereplők múltját feltáró diskurzusoknak. Emellett jó látni, hogy a sorozat írói végre Naomi figurájával is képesek kezdeni valamit. A cselekmény a korábbiaknál pontosabban követi a könyvben leírtakat, az esetleges módosítások a legtöbb esetben (sajnos nem mindegyikben, de erről majd később) teljesen indokoltak és elfogadhatóak egy tévés adaptáció esetében. Talán éppen ezért, a 10 epizód során feltáruló történet érzésem szerint sokkal jobban követhető még talán a laikus néző számára is, mint egyes korábbi évadokban. Ez egyáltalán nem hátrány a politikai thrillerek műfajában.

Üdítő látni, hogy a “realista science-fiction”, amit Corey-ék zászlajukra tűztek, végre visszaköszön a képernyőn is, mégpedig olyan apróságok formájában, mint az űrhajók gyorsító, lassító manőverezése, vagy a hajók fémpadlóján rendületlenül kopogó bakancs mag-lock-ok (mágneses rögzítők, melyek a változó irányú nehézkedési erő ellenére a mindenkori padlón tartják az űrjárművek személyzetét). Persze a kritikus szem most is találhat kivetni valót: a vágóképeken az űrben a képernyőn előttünk elhúzó űrhajó sugárhajtóműve néha még most is rendületlenül duruzsol a fülünkbe, mely egy Star-Wars szintű űr-fantasy esetén még csak-csak elmegy, de a The Expanse regényeken alapuló tévésorozatban azért nem szívesen találkozunk vele. A torpedókkal, PDC-kkel és sínágyúkkal vívott űrcsaták látványosak, bár talán egy kicsit nehezen követhetők a feszes vágás miatt. Ez különösen az évad vége felé válik szembetűnővé, ahol egy-egy összecsapás után leginkább az mutatta meg, hogy ki maradt végül életben, hogy mely karakterek tűnnek fel a következő jelenetben.

Hm… Életben marad és karakter. Na, itt most megkérnék mindenkit, aki nem kíváncsi spoilerekre az aktuális évad kapcsán az lapozzon tovább, mert van itt valami, amiről kénytelen vagyok szót ejteni. Nevezetes Alex Kamal meglehetősen dicstelen kiírásáról a sorozatból. A Rocinante pilótája – aki nem mellesleg még a könyvsorozat nyolcadik része után is köszöni, jól van – egy olyan semmitmondó jelenetsorral kerül elintézésre, ami az évad amúgy átlagosan magas színvonalát tekintve teljesen érthetetlen. Gyanítom, hogy miután az Alexet alakító színész – Cas Anvar – kegyvesztetté vált az Amazonnál szexuális zaklatási vádak miatt, az Alex halálát megfilmesítő jelenet később, a vágószobában került be az epizódok végső változatába. Ezt a megérzésem támasztja alá ez a cikk is. Bármennyire elítélendők Anvar viselt dolgai, a karakter ily módon történő kiírása mégis kissé abszurdnak tűnik.

Ritkán fordul elő, hogy egy filmsorozat egyes évadai nem színvonalbeli lejtmenetet mutatnak. Valljuk be, inkább ez a jellemző forgatókönyv egy széria számára. A The Expanse-zal kapcsolatban egyre inkább az az érzésem, hogy teljesen kiszámíthatatlan ez a tendencia. Amikor már tényleg semmit nem várok tőle, akkor letesz egy olyan 5. évadot az asztalra, mely már-már arra késztet, hogy újra reményteli várakozással tekintsek a soron következő epizódokra. A 6. évad – legjobb tudomásom szerint – már fix, hogy érkezik. A James S. A. Coray fanatikusok addig sem maradnak The Expanse nélkül, hiszen a regénysorozat zárókötete (Leviathan Falls) immáron előrendelhető az Amazonon, a várható megjelenés október 28. Személy szerint én erre egy kicsit azért még mindig jobban rá vagyok pörögve.

Értékelés: 8/10

Kinek ajánljuk: Természetesen a regénysorozat szerelmeseinek, hiszen ezúttal a filmsorozat lényegesen közelebb került a regény színvonalához. Ez az egyiknek dicséret, a másiknak talán kevésbé.

Gabblack