You Might Be The Killer (2018)

Ha szeretitek az olyan szokásostól eltérő, rafinált csavarokkal operáló horror-produkciókat, mint amilyen a Tucker & Dale VS Evil (Trancsírák) volt vagy a kliséket újszerű látásmóddal vegyítő Final Girl, esetleg az…

Kedvencek temetője (2019)

Pet Sematary (2019) (Kedvencek temetője)

Szinte nincs olyan hónap, amikor ne érkezne hír egy vadonatúj Stephen King adaptációval kapcsolatos filmes projektről. A Mester munkái mindig is nagy népszerűségnek örvendtek álomgyári berkekben, de a 2017-es Az…

Ed McDonald: Hollóvér (2019)

A tavalyi év egyik legkellemesebb könyves meglepetése számomra, a volt Blizzard fejlesztő; Ed McDonals debütáló regénye volt. Az Éjszárny érezhetően egy igazi fantasy rajongó ember írása, aki nemcsak, hogy ügyesen…

lizzie borden

Serial Chillers XIV: Lizzie Borden legendája és a gyilkos nők kriminológiája

A Serial Chillers ebben a hónapban a Lizzie Borden-legendával foglalkozott, és bemutattuk a róla készült filmek közül a leginkább említésre méltókat. Ideje, hogy megismerjük a történét úgy, ahogyan a valóságban történt….

Project Blue Book (2019) – 1. évad

A földönkívüli élet létezése egyike azon témaköröknek, amelyek drasztikus mértékben és módon képesek megosztani a közvéleményt. Az UFO-hívők és a szkeptikusok vérre menő vitái azonban mindeddig nem hozták meg egyik…

Escape Room (2019) (Végtelen útvesztő)

Az utóbbi két-három évben a rémületért rajongó közönség egyre-másra kaphatta fel fejét az ún. escape room horror, vagyis szabaduló játékokon alapuló horror-produkciókra. Mivel az általam látott alkotások – Escape Room…

US (2019) (MI)

A 2017-es év egyik legmeghatározóbb horrorfilmes élményének bizonyult az előtte csak vígjátékokra szakosodott Jordan Peele a semmiből hirtelen feltűnt alkotása, a ravasz módon építkező, majd a fináléban WTF-bombaként robbanó Get…

TranslatePasta #06 – Kecskeember (Anansi’s Goatman Story)

A most következő creepypastát Blissenobiarella kollegina ismerősei ajánlották figyelmünkbe néhány hete. Habár a történet valóban elég “creepy” a maga nemében, azért néhány dolgot megjegyeznék. A fordítás alapjául szolgáló verziót a…

Near Dark (1987)

neardark_thumbA nyolcvanas évek legkiválóbb amerikai vámpírfilmje ez, melyet még annyian sem ismernek itthon, mint a Lost Boyst (Elveszett fiúk). Ez utóbbi egyébként konkurense volt a Near Darknak, népszerűségben szépen le is gyűrte, de ettől még nem jobb film. Kathryn Bigelow rendező és Eric Red író eredetileg westernfilmet akart készíteni, de arra akkoriban a kutya sem volt kíváncsi, így inkább a tomboló horrorláz csábításának engedtek. A végeredmény egy lebilincselően eredeti, kellően véres vámpírfilm lett, melyben nincsenek nagy szemfogak és a vámpír szó egyetlen egyszer sem hangzik el. (tovább…)


Necro Files, the (1997)

necrofiles_thumbHát az ember az egyik legalantasabb lény a földön. Nincs még egy lény akinek igy omlana a mocsok és a szar az agyából. Ez a fajta szellemi végtermék több mindenben megnyilvánulhat, jelen esetünkben egy filmben, ami nem más mint a NECRO FILES. Egy amatőr filmről lenne itt szó, ami elég erősen meg is mutatkozik benne. 🙂
A történet, röviden: főszereplőnk Logan, egy fiatal pszihopata nekrofil kannibál sorozatgyilkos (minden ami szép és jó). Egyik este egy kellemes kis gore mészárlás és az azt követő letartóztatás után emberünknek sikerül elhalálozni egy rendőr által. Emberünket eltemetik… (tovább…)


Necro Files 2: Lust Never Dies (2003)

necrofiles2_thumbAzt hiszem az egyik film, amit a legjobban vártam az utóbbi időkben, az a Necro Files 2 volt. Így hát bimbózó rózsák virágoztak ki a szívemben, amikor végre megkaparintottam – és újabb 70 percnyi mocsok omlott a pofámba. Az első rész igen nagy hatással volt rám és vártam, mit hoznak ki a folytatásból. Nem volt könnyű dolguk a készítőknek, hiszen szegény Logannal jól elbántak az első rész végén… de most úgy őszintén, ez akadály? Nem hiszem, és szerintem senki sem hiszi. Minden igazi nagy filmnek elkészül a folytatása, és ez alól a Necro Files sem lehet kivétel. A maga módján azért egy mérdföldkővel állunk szemben, hiszen még egy ekkora mocskot nem látott az emberiség. (tovább…)


Night of the Creeps (1986) (Borzalmak éjszakája)

nightofthecreeps_thumbAki nem imádja a 80-as éveket, az egy ostoba fajankó. Gázos tupír hajakkal, rózsaszín fitnesz cuccokban flangáló csajok, baseball kabátos, répa farmeres, fehér tornacipős menő csávók, nagymama által készített barna kockás szvetterekben nyomuló lúzerek, szintipopp, térdzokni, trash metál, és a horrorfilm gyártás aranykora. Ezeket a dolgokat csak szeretni lehet. És aki szereti ezeket, az szereti a Night Of The Creeps-et is. Ez az évtized a műfaj minden ágában nagyon erős volt, ekkor készültek a leghangulatosabb, a legfélelmetesebb, és a legmókásabb horrorok egyaránt. A Creeps az utóbbi kategóriába tartozik, ugyanis ez egy elképesztően szórakoztató horror/vígjáték, kevéske, de jófajta gore-al és jobbnál jobb dumákkal. (tovább…)


Burial Ground aka. Nights of Terror ((Le notti del terrore)) (1981)

Átlagosan szar zombifilmet vártam a Nights of the Terror című olasz filmtől, de nagyjából az első negyed óra után már nyilvánvaló volt, hogy ennél lényegesen “többet” nyújt ez az 1981-es horror klasszikus. A “terror éjszakái” a film kb. egynegyedét leszámítva nappal játszódik, igaz, néhol meglehetősen érdekesen váltják egymást a napszakok. Ám ezen ed wood-i húzás csupán “szolíd elcsúszás” azokhoz a valóban döbbenetes jelenetekhez képest, amelyek láttán az én pofámból is kiesett a tőtött káposzta… (tovább…)


Orgy of the Dead (1965)

orgydead_thumbHa valakinek az elméje megfelelőképpen borult, akkor könnyen elkezdhet csorogni a nyála egy olyan filmre, melynek a címében egyszerre szerepelnek az „orgia” és a „halott” szavak. Pláne akkor, ha a szóban forgó alkotás forgatókönyvét nem más jegyzi, mint a filmtörténet legdilettánsabb, és egyben egyik legszerethetőbb alakja, Edward D.Wood Jr. Én is így voltam ezzel, persze hatalmas elvárásaim nem voltak, ismervén az Ed Wood-i színvonalat, de gondoltam röhögök majd egy jót. De aztán nem egészen így lett, fél óra elteltével ugyanis fel kellett magamnak tennem a költői kérdést mely így hangzott: Te tényleg mazochista vagy? (tovább…)


Pieces (1982)

pieces_thumbAz európai horror a 70-es 80-as években élte virágkorát. Hihetetlen, hogy mennyi filmklasszikust és mennyi mocskot kitermeltek akkoriban kontinensünkön (vagy Amerikában, ha volt pénzük ottani forgatásra). Olyan filmek készültek, amelyek ma már elképzelhetetlenek lennének, ilyen pl. a Cannibal Holocaust, az Emanuel in America, az Antropophagus vagy Fulci néhány filmje. Persze, hogy ezek a filmek mennyiben tekinthetőek művészi alkotásnak, azon nyilván el lehetne vitatkozni, de hatásuk megkérdőjelezhetetlen. Ez is a kommunizmus egyik nagy szemétsége volt, hogy mi csak az utóbbi 10-15 évben szereztünk tudomást kontinensünk páratlan filmművészeti értékeiről. (tovább…)


Prey (2007) (Vérszomj)

prey_thumbSzemély szerint kifejezetten kedvelem az olyan típusú filmeket, amelyekben az igazi, zsigeri rémisztgetést azzal érik el az adott írók/rendezők, hogy a néző szinte teljesen azonosulni tud a szereplők helyzetével, bele tudja magát lovalni a gondolatba: ez bizony velem is megeshet, és ha ez történne, én vajon mit tennék? Miképp kezelném a helyzetet, és hogy tudnék pontot tenni az ügy végére. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem ezt a hatást szeretné minden film így vagy úgy elérni, de ugyan mondja el nekem valaki, hogy egy Péntek 13 filmben ki szurkolt az elhullandóknak. (tovább…)


Prince of Darkness (1987) (A sötétség hercege)

princeofdarkness_thumbVajon miért van az, hogy a nagy horrorfilm rendezők előbb-utóbb olyan mélyrepülésbe kezdenek, amiből aztán általában nem tudnak kimászni? Tobe Hooper, George A. Romero, Wes Craven, Sam Raimi vagy akár Lucio Fulci (R.I.P.) is egykoron óriási filmeket készítettek, melyek ma is időtállóak. Mi a franc történt velük, hogy elfelejtették, régen mit és hogyan csináltak? Vagy a siker úgy megváltoztatta őket, hogy később már szartak az egészre, csak film legyen? Ki tudja? Na persze ez a tendencia nemcsak a horror-rendezőkre jellemző, de mivel ez egy horror-filmes honlap, a többieket hagyjuk. Viszont sajnálatos módon ebbe a körbe tartozik az egyik kedvenc filmrendezőm is, John Carpenter. (tovább…)


Pulse (2006) (Mezsgye)

pulse_thumbMegvallom, nem igazán kedvelem a modern kori (cyber) vívmányok témájában kreált ijesztgetéseket. Lásd: “úristen, átjön az a rohadt szörny a tűzfalon, jaj most mi lesz velünk, bútoljunk?!” Szóval ilyen internetes, vírusos, kiber-riogatásokat nem csípem; gyatra Feardotcom után meg főleg. És ha már témánál vagyunk, elmondanám, hogy mindnyájunk nagy kedvencét, a Kört sem szeretem. Ezért aztán ennek a movie-nak sem indultam neki valami hű-de-nagy reményekkel. Aztán a végére rendkívül kellemeset csalódtam… (tovább…)