Peacock (2010)

 A Serial Chillers rovat Ed Gein történetét feldolgozó cikksorozatában a Peacock elsőre talán meglepő szereplő lehet. Egy drámába hajló pszichothrillert nem feltétlenül várnánk Ed Gein rémtettei kapcsán. Tény, hogy a…

Jesse James Meets Frankenstein’s Daughter (1966)

Mary Shelley 1823-ban megjelent regényének címszereplője és az általa teremtett szörnyeteg a huszadik század második felére a populáris kultúra ikonjává vált. Egy lapon emlegették Drakulával, a vérfarkasokkal és múmiákkal, szörnyfilm…

The Boys from Brazil

The Boys from Brazil (1978) (A brazíliai fiúk)

Történelmi témájú filmeknél a készítők néha szeretnek eljátszani a gondolattal: mi lett volna, ha? Persze a történelemben ez nem lehetséges, ami volt, azon már nem lehet változtatni, ám a filmvásznon…

Neil Gaiman: Coraline (2017)

Neil Gaiman azon ismert szerzők egyike, aki visszavonhatatlanul bevéste magát az irodalom nagyjai közé. A szerzőben egyszerre bújik meg a gyermeki világ, és egy bizonyos fokú morbidság, amelyeket zseniálisan vegyít…

Ted Chiang: Életed története és más novellák (2016)

Az amerikai Port Jeffersonban született Ted Chiang nem mondható igazán termékenyen szerzőnek. Közel harminc éves pályafutása alatt mindösszesen két tucatnyi írása jelent meg, melyek nagy része novellákból áll, komolyabb terjedelmű…

Chernobyl (2019) (Csernobil)

1986. április 26-a dátuma örökre beírta magát nem pusztán a XX. század, de azt hiszem, az emberiség modern történelmének könyvébe. A csernobili katasztrófa ugyanis nem kizárólag a nyolcvanas és kilencvenes…

Days Gone (PS4, 2019)

A zombik/fertőzöttek okozta apokalipszis örökzöld téma. Láttuk már kismillió filmen, olvastuk ezeregy könyvben, és játszottuk megszámlálhatatlan játék formájában. Van, ami mára klasszikussá vált és beépült a popkultúrába, és volt, ami…

Polaroid (2019)

Polaroid (2019)

A filmtörténelem során akadt néhány hányatott sorsú alkotás, melyek útja a közönségig kifejezetten körülményesnek nevezhető. A Polaroid sem éremesélyes a legzökkenőmentesebben bemutatott filmek versenyében, a végeredmény tükrében viszont nyugodtan kijelenthető,…

extremely wicked

Serial Chillers különkiadás: Extremely Wicked, Shockingly Evil and Vile (2019) (Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány)

Az év „sorozatgyilkosos” hollywoodi produkciója kis hazánkban május 23-án kerül a mozikba, de a Netflixen már elérhető. Óriási várakozás előzte meg a filmet, ami köszönhető egyrészt témájának, amit az „átkozottul…

My Bloody Valentine 3D (2009) (Véres Valentin 3D)

mybloodyvalentine_thumbTalán életemben először fordult velem elő, hogy nagyobb utánajárás nélkül ültem be egy filmre a moziba. Mikor a haverom hívott, nekem elég volt annyi, hogy ez az új 3D-s horrorfilm, és már be is ugrott a trailer, amiben a nézők pofájába csapja a gyilkos a csákányt, és már rá is bólintottam a dologra. Amit tudtam a filmről az annyi, hogy egy ’81-es slasher újragondolása, és hogy Jensen Ackles a főszereplő, akit az Odaátban nagyon megkedveltem (és ha lány lennék, akkor biztos szerelmes is lennék bele, és a posztereivel kitapétáznám a szobámat). (tovább…)


Near Dark (1987)

neardark_thumbA nyolcvanas évek legkiválóbb amerikai vámpírfilmje ez, melyet még annyian sem ismernek itthon, mint a Lost Boyst (Elveszett fiúk). Ez utóbbi egyébként konkurense volt a Near Darknak, népszerűségben szépen le is gyűrte, de ettől még nem jobb film. Kathryn Bigelow rendező és Eric Red író eredetileg westernfilmet akart készíteni, de arra akkoriban a kutya sem volt kíváncsi, így inkább a tomboló horrorláz csábításának engedtek. A végeredmény egy lebilincselően eredeti, kellően véres vámpírfilm lett, melyben nincsenek nagy szemfogak és a vámpír szó egyetlen egyszer sem hangzik el. (tovább…)


Necro Files, the (1997)

necrofiles_thumbHát az ember az egyik legalantasabb lény a földön. Nincs még egy lény akinek igy omlana a mocsok és a szar az agyából. Ez a fajta szellemi végtermék több mindenben megnyilvánulhat, jelen esetünkben egy filmben, ami nem más mint a NECRO FILES. Egy amatőr filmről lenne itt szó, ami elég erősen meg is mutatkozik benne. 🙂
A történet, röviden: főszereplőnk Logan, egy fiatal pszihopata nekrofil kannibál sorozatgyilkos (minden ami szép és jó). Egyik este egy kellemes kis gore mészárlás és az azt követő letartóztatás után emberünknek sikerül elhalálozni egy rendőr által. Emberünket eltemetik… (tovább…)


Necro Files 2: Lust Never Dies (2003)

necrofiles2_thumbAzt hiszem az egyik film, amit a legjobban vártam az utóbbi időkben, az a Necro Files 2 volt. Így hát bimbózó rózsák virágoztak ki a szívemben, amikor végre megkaparintottam – és újabb 70 percnyi mocsok omlott a pofámba. Az első rész igen nagy hatással volt rám és vártam, mit hoznak ki a folytatásból. Nem volt könnyű dolguk a készítőknek, hiszen szegény Logannal jól elbántak az első rész végén… de most úgy őszintén, ez akadály? Nem hiszem, és szerintem senki sem hiszi. Minden igazi nagy filmnek elkészül a folytatása, és ez alól a Necro Files sem lehet kivétel. A maga módján azért egy mérdföldkővel állunk szemben, hiszen még egy ekkora mocskot nem látott az emberiség. (tovább…)


Night of the Creeps (1986) (Borzalmak éjszakája)

nightofthecreeps_thumbAki nem imádja a 80-as éveket, az egy ostoba fajankó. Gázos tupír hajakkal, rózsaszín fitnesz cuccokban flangáló csajok, baseball kabátos, répa farmeres, fehér tornacipős menő csávók, nagymama által készített barna kockás szvetterekben nyomuló lúzerek, szintipopp, térdzokni, trash metál, és a horrorfilm gyártás aranykora. Ezeket a dolgokat csak szeretni lehet. És aki szereti ezeket, az szereti a Night Of The Creeps-et is. Ez az évtized a műfaj minden ágában nagyon erős volt, ekkor készültek a leghangulatosabb, a legfélelmetesebb, és a legmókásabb horrorok egyaránt. A Creeps az utóbbi kategóriába tartozik, ugyanis ez egy elképesztően szórakoztató horror/vígjáték, kevéske, de jófajta gore-al és jobbnál jobb dumákkal. (tovább…)


Burial Ground aka. Nights of Terror ((Le notti del terrore)) (1981)

Átlagosan szar zombifilmet vártam a Nights of the Terror című olasz filmtől, de nagyjából az első negyed óra után már nyilvánvaló volt, hogy ennél lényegesen “többet” nyújt ez az 1981-es horror klasszikus. A “terror éjszakái” a film kb. egynegyedét leszámítva nappal játszódik, igaz, néhol meglehetősen érdekesen váltják egymást a napszakok. Ám ezen ed wood-i húzás csupán “szolíd elcsúszás” azokhoz a valóban döbbenetes jelenetekhez képest, amelyek láttán az én pofámból is kiesett a tőtött káposzta… (tovább…)


Orgy of the Dead (1965)

orgydead_thumbHa valakinek az elméje megfelelőképpen borult, akkor könnyen elkezdhet csorogni a nyála egy olyan filmre, melynek a címében egyszerre szerepelnek az „orgia” és a „halott” szavak. Pláne akkor, ha a szóban forgó alkotás forgatókönyvét nem más jegyzi, mint a filmtörténet legdilettánsabb, és egyben egyik legszerethetőbb alakja, Edward D.Wood Jr. Én is így voltam ezzel, persze hatalmas elvárásaim nem voltak, ismervén az Ed Wood-i színvonalat, de gondoltam röhögök majd egy jót. De aztán nem egészen így lett, fél óra elteltével ugyanis fel kellett magamnak tennem a költői kérdést mely így hangzott: Te tényleg mazochista vagy? (tovább…)


Pieces ((Mil gritos tiene la noche)) (1982)

pieces_thumbAz európai horror a 70-es 80-as években élte virágkorát. Hihetetlen, hogy mennyi filmklasszikust és mennyi mocskot kitermeltek akkoriban kontinensünkön (vagy Amerikában, ha volt pénzük ottani forgatásra). Olyan filmek készültek, amelyek ma már elképzelhetetlenek lennének, ilyen pl. a Cannibal Holocaust, az Emanuel in America, az Antropophagus vagy Fulci néhány filmje. Persze, hogy ezek a filmek mennyiben tekinthetőek művészi alkotásnak, azon nyilván el lehetne vitatkozni, de hatásuk megkérdőjelezhetetlen. Ez is a kommunizmus egyik nagy szemétsége volt, hogy mi csak az utóbbi 10-15 évben szereztünk tudomást kontinensünk páratlan filmművészeti értékeiről. (tovább…)


Prey (2007) (Vérszomj)

prey_thumbSzemély szerint kifejezetten kedvelem az olyan típusú filmeket, amelyekben az igazi, zsigeri rémisztgetést azzal érik el az adott írók/rendezők, hogy a néző szinte teljesen azonosulni tud a szereplők helyzetével, bele tudja magát lovalni a gondolatba: ez bizony velem is megeshet, és ha ez történne, én vajon mit tennék? Miképp kezelném a helyzetet, és hogy tudnék pontot tenni az ügy végére. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem ezt a hatást szeretné minden film így vagy úgy elérni, de ugyan mondja el nekem valaki, hogy egy Péntek 13 filmben ki szurkolt az elhullandóknak. (tovább…)


Prince of Darkness (1987) (A sötétség fejedelme)

princeofdarkness_thumbVajon miért van az, hogy a nagy horrorfilm rendezők előbb-utóbb olyan mélyrepülésbe kezdenek, amiből aztán általában nem tudnak kimászni? Tobe Hooper, George A. Romero, Wes Craven, Sam Raimi vagy akár Lucio Fulci (R.I.P.) is egykoron óriási filmeket készítettek, melyek ma is időtállóak. Mi a franc történt velük, hogy elfelejtették, régen mit és hogyan csináltak? Vagy a siker úgy megváltoztatta őket, hogy később már szartak az egészre, csak film legyen? Ki tudja? Na persze ez a tendencia nemcsak a horror-rendezőkre jellemző, de mivel ez egy horror-filmes honlap, a többieket hagyjuk. Viszont sajnálatos módon ebbe a körbe tartozik az egyik kedvenc filmrendezőm is, John Carpenter. (tovább…)