American Horror Story: 1984 (2019)

A nyolcvanas évek nosztalgiavonata a kezdeti népszerűség és a régi stíluselemek sikeres, kreatív újrahasznosítása után lassan önmaga kliséjébe kezd átfordulni, kötelező trendkövetéssé, amellyel bármikor sikeresen újramelegíthető vagy ötletesebbként feltüntethető egy…

The Lost (2006) (A véreskezű)

 A Serial Chillers rovat az idei év utolsó fejezetét nyitja meg A véreskezű című művel, melynek főszereplője a ’60-as évek egyik olyan sorozatgyilkosa, aki Charles Manson, John Wayne Gacy, a…

szegedi képregényfesztivál 06

Élménybeszámoló a 11. Szegedi Képregényfesztiválról

Szegeden immár több mint egy évtizede özönlenek november közepén képregényrajongók a Dóm tér irányába, a Somogyi Könyvtár épülete felé, ahol az évente megrendezésre kerülő Szegedi Képregényfesztivál töretlen sikerrel és népszerűséggel…

Musarañas

Shrew’s Nest ((Musarañas)) (2014)

A spanyol horrorfilm-művészet az utóbbi 10-15 évben óriási lendületet vett, és nem egy, a zsánerben ma már alapműnek számító darab készült a félszigeten. Említhetjük a koprodukcióban elkészült Ördöggerincet Guillermo del…

Drakulics elvtárs (2019)

Magyar vászonra magyar vámpírt – tartaná a mondás, ennek ellenére nemhogy vámpír, de magyar horror sem sűrűn fordul elő a hazai vásznakon. A Drakulics elvtárs a maga nemében így lehetne…

Alan Moore – Kevin O’Neill: Különleges úriemberek szövetsége 1. (2019)

A zseniális Alan Moore (Watchmen, V mint vérbosszú, A pokolból) Kevin O’Neill által rajzolt képregényében most összegyűjtötte a viktoriánus kori irodalom legjavát (úgymint: Sir Arthur Conan Doyle, Bram Stoker, H.G….

terminator

Terminator – Dark Fate (2019) (Terminátor – Sötét végzet)

Azt hiszem, nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, a közönség vegyes érzelmekkel várta az új Terminátor-filmet. A korábbi években az egymást követő folytatások már csalódásra kondicionáltak sokunkat, és amikor…

A magas fűben

In The Tall Grass (2019) (A magas fűben)

Nem kérdés, hogy mostanában újra reneszánszát élik a Stephen King feldolgozások, egy valóságos revival-hullám köszöntött be, aminek mi nézők, csak örülhetünk. Ez eredményezhette, hogy a világhírű horror-író eddig kevésbé ismert…

The Lighthouse (2019) (A Világítótorony)

Hatalmas The VVitch-fanatikusként tűkön ülve vártam, hogy bemutatásra kerüljön hazánkban is Robert Eggers új filmje, a The Lighthouse. Sajnos itthon egyelőre csak négy vetítést kapott a fekete-fehér horror, de legalább…

Zombieland

Zombieland – Double Tap (2019) (Zombieland – A második lövés)

Ritkán jelenthető ki nyugodt lelkiismerettel egy folytatás esetében, hogy megérte a várakozás. Ez hatványozottan igaz, ha a két rész között eltelik tíz esztendő. Egy évtized pont elég idő arra, hogy…

Joker (2019)

Az emberi elme összetettsége és törékenysége nem csak a modern tudósok, neurológusok vagy pszichológusok, hanem a művészek fantáziáját is gyakran megmozgatja. A különböző festményeken, zenei darabokon, verseken és regényeken kívül…

Crawl

Crawl (2019)

Az állatok főszereplésével készült horrorfilmek már több évtizede manifesztálják audiovizuális rémtörténetekbe az emberiség egyik legősibb félelmét, amely a természettel és a benne élő lényekkel kapcsolatos. A remek téma, és a…

Vacancy (2007) (Elhagyott szoba)

vacancy_thumbHa készülne egy lista a Kontroll című film rajongóiról, az én nevem biztosan nem szerepelne rajta, mégis kíváncsian vártam, milyenre sikerül Antal Nimród első Amerikában készült játékfilmje. Mivel a rendező 17 éves koráig odakint élt, nyelvi nehézségek valószínűleg nem adódtak, miközben a stábnak dirigált (melynek tagja volt Andrzej Sekula is, aki többek között a Ponyvaregényt és az Amerikai Pszichot fényképezte), azért a forgatás körülményei nyilván teljesen mások voltak, mint itthon. Hogy ez mennyire nehezítette (vagy könnyítette) meg Antal Nimród dolgát, nem tudom, azt viszont bizton állítom; ebben a műfajban régen készült ilyen hangulatos horror. (tovább…)


Violent Shit (1987)

violentshit_thumbAz 1950-es évek végén, illetve a 60-asok elején a filmkészítés könnyű volt. A tucatnyi kisebb, trashfilmeket örömmel finanszírozó stúdió, mindpéládul az Aip (American International Pictures) olyan cápaszerű producerekkel, mint a halhatatlan Roger Corman vevő volt mindenre. Így születhettek meg az olyan filmek, mint a Roger Corman felügyelte Giant Leeches, Wasp Woman illetve Bucket of Blood, vagy a Herschell Gordon Lewis által alkotott, hihetetlen brutalitásával hivalkodó Blood Feast. Ezek a filmmel főleg mai szemmel már nevetségesek – de pont ezért hihetetlenül szórakoztatóak is. Az ember nézi az agyonmásolt kópiákat, és szinte ottérzi magát a popcornszagú autósmoziban. Aztán a független filmkészítők vagy kiöregedtek a szakmából, vagy nem tudták tartani a lépést az egyre újabb filmek szex és erőszakszintjével (a hetvenes években elszabadult a pokol). A (klasszikus) trash filmnek befellegzett. (tovább…)


Violent Shit 2: Mother Hold my Hand (1992)

violentshit2_thumbA rendező/forgatókönyvíró Andreas Schnaas munkájának köszönhetően a németek is bevonultak a Movie Maniacs gyártóinak sorába. A nyolcvanas évek végén az akkor huszonegynéhány éves Schnaas megalkotta minden idők egyik legdurvább filmjét, a Violent Shit-et, melynek a “főhőse” jóval túltesz ismertebb társain, legalábbis kegyetlenség terén. Az 1991-ben készült folytatást nekem is sikerült “megcsodálnom”… (tovább…)


Violent Shit 3: Infantry of Doom (1999)

violentshit3_thumbMivel a Violent Shit 2. volt olyan szar, hogy érdekeljen a folytatás, néhányan megrendeltük egy Internetről a trilógia záró epizódját (egy kisebb vagyonért), az Infantry of Doom-ot – pontosabban a Zombie Doom-ot, mivel USA-ból jött a film, ott pedig ezen a néven adták ki. Aztán bő két hónap múlva kaptunk is egy minőségileg erősen kifogásolható másolatot(!). Hát sajnos jár így az ember néha… Tízezer forintért szerintem joggal elvárhatná az ember a tökéletes (vagy legalábbis nagyon jó) minőséget – az, hogy a film nézhető, nem nagy vígasz. De legalább maga a film nagyon jó. (tovább…)


Werewolf of London (1935) (A londoni farkasember)

werewolflondon_thumbHa Lugosi minden idők legnagyobb Dracula-ja, és Boris Karloff minden idők legnagyobb Frankenstein szörnye, akkor minden kétséget kizáróan Lon Chaney Jr minden idők legjobb Wolfman-je. Az 1941-es klasszikus farkasember ábrázolása a horror rajongók lelkében máig mély nyomot hagyott. Ám azt kevesen tudják, hogy nem ez volt az első farkasemberekkel vagy vérfarkasokkal foglalkozó film (mint ahogyan Lugosi sem az első Dracula volt a vásznon, de az fix, hogy a legjobb!). 1935-ben ugyanis Stuart Walker a Universal stúdió megbízásából elkészítette a Werewolf of London című filmet, amelyre egyébként Boris Karloff-ot szerették volna leszerződtetni Lugosi “nemzetünk” Bélával az oldalán. (tovább…)


When a Stranger Calls (2006) (Ismeretlen hívás)

whenstranger_thumbMegcsörren a telefon, egy nő felveszi, aztán kényelmesnek nem nevezhető diskurálásba kezd leendő gyilkosával a horrorfilmekről. Ugye mindenki számára ismerős a kép, ez bizony a Sikoly kezdő jelenete, a filmé, ami beindította az u.n. tinihorror hullámot, amit sokan próbáltak meglovagolni több-kevesebb sikerrel. Valami a lelkem mélyén azt súgja, jelen irományom tárgyának rendezője (vagy forgatókönyv-írója) is látta ezt a Wes Craven alkotást, mert amint az már a címből kiderül, itt is van telefon. De nem is akárhogyan… (tovább…)


White Zombie (1932) (A fehér zombi)

whitezombie_thumbA White Zombie több szempontból is fontos alkotás: ez az első film aminek a címében szerepel a zombi szó, és igazából ez az egyetemes filmtörténet legelső zombifilmje is. A filmről könyvet ís írt Gary Don Rhodes nevű egyetemi tanár, aki informatív audiókommentárjával megspékelte a DVD-t. A fickó kiderítette, hogy Béla szokatlanul nagy kreatív beleszólást gyakorolhatott, – hisz közvetlenül a Dracula után ő hatalmas szupersztár volt – sőt egyes jeleneteket maga is rendezett. Az anyag mindössze 50,000 dollárból készült, így jórészt a Frankensteinből és a Drakulából hátramaradt díszleteket pofozták át egy picit, és hagyták hogy az operatőr össze-vissza kísérletezzen. A White Zombie végül nagy siker lett, ám az akkori horrordömping miatt hamar feledésbe merült, míg végül egy darab kópia sem maradt fent – egészen 1961-ig, amikor is egy magángyűjteményből újra előkerült. (tovább…)


Wild Zero (2000)

wildzero_thumbJapán a szélsőségek országa. Van ott minden. Nyílt perverz pornográfia, szélsőséges divatirányzatok, és beteg zenék tömkelege. Egyszerűen mindent szeretnek, ami extrém és különleges. Talán ezért van az, hogy egyfajta beteges vonzalom van bennem a japán filmek és főleg a japán zenék iránt. Fantasztikusan képesek a “nyugatról” befolyó pop vagy szubkultúrát átvenni és átformálni a saját tradícióiknak megfelelően, ami miatt persze még a popzenéjük is messze meghaladja amerikai vagy éppen európai társaik színvonalát. Igen régóta tanulmányozom már a japán zenei kultúra mélyebb rétegeit zenei stílustól függetlenül. Kb 4-5 évvel ezelőtt történt, hogy ráakadtam egy a Wild Zero című filmre, és mivel világ életemben imádtam a vicces zombifilmeket így elhatároztam, hogy megnézem. (tovább…)


Willard (2003) (Willard)

willard_thumbPatkányok.
Elég kevés olyan épeszű ember létezhet, aki ne gyűlölné zsigerből ezeket az ocsmány állatokat, amit már jópár filmes igyekezett kihasználni (és most nem feltétlenül a “Stuart Little kisegér” rendezőjére gondoltam!). Jómagam is elég sok agyatlan patkányos horrorfilmet láttam, legutóbb például a 2003-as, rendkívül fantáziadús “Rats” címre hallgató amerikai moslékot, amelyben számítógéppel generált, röhejesen béna mutáns-patkányokkal kellett megkűzdenie szegény Ron Perlman-nek, aki biztos részeg volt, mikor elvállalta ezt a szerepet. Persze azért akadnak jobban sikerült filmek is, lásd az 1983-as “Of Unknown Origin”-t, melyben Peter “Robotzsaru” Wellert szivatja meg alaposan egy, a házába beköltözött szuperintelligens patkány. (tovább…)


Wishmaster (1997) (Halálmester /Halálosztó)

wishmaster_thumbA keleti kúltúrák rengeteg mitologikus – és gonosz – teremtményt ismernek, s ezek a lények időről-időre fel is bukkannak egy-egy amerikai film vásznán. Ez nem is csoda, hiszen az európai és az amerikai kultúrkör teremtményeit már számtalanszor felhasználták a filmgyártás nem túl hosszú, de annál tartalmasabb egy évszázadában.  A dzsinn az iszlám világban – szemben a közvélekedéssel -, nem valami jópofa, vicceskedő szellem, hanem a legfőbb gonosz megtestesítője. Olyan szellemek, melyek teljesítik az emberek kívánságát, de azt sajátosan úgy értelmezve, hogy a pusztulását okozzák annak, aki kívánt valamit. (tovább…)