Black Aether & Borzongás & CineGore Novellapályázat

Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, tisztelt olvasóink, a következő lenne a helyzet. A Borzongás Horrormagazin és a Black Aether ponyvamagazin még áprilisban jelentették be, hogy egyesítik erőiket egy nagyszabású…

Ghost of Camp Blood (2018)

A Borzongás magazin harmadik számában ti is megismerhettétek a Camp Blood sorozatot, melyet eyescream kollégával a legfinomabb kifejezéssel is csak minden idők legszennyebb slasher szériájaként értékeltünk. Ahogy a Trash Klub…

Veres Attila: Éjféli iskolák (2018)

Veres Attilával készült interjúnkban többek között nemrégiben megjelent novellás kötetéről beszélgettünk. A gyűjteményt sokan várták, és mondhatni nagy elvárások övezték. Attila első regényével komolyan felrakta azt a bizonyos lécet saját…

Interjú Veres Attilával, az Éjféli iskolák és az Odakint sötétebb szerzőjével

Veres Attila: Odakint sötétebb című első regényével a tavalyi évben elsöprő sikert aratott. Mind a kritikusok, mind az olvasók imádták a csipetnyi lovecrafti utóízű, a mai tucatregénytől merőben eltérő horror…

Serial Chillers VI.: Ricardo Leyva Muñoz Ramírez

A sorozatgyilkosok jelenségének talán egyik legérdekesebb része az a groupie-kultúra, ami a ténykedésüket kíséri. Az a halvány érdeklődés, ami a Serial Chillers rovatot életre hívta, semmi ahhoz képest, amit az…

CineScience #1-Fekete lyukak (2.rész)

A legutóbbi alkalom során sikeresen átnéztük, miről is szól valójában Albert Einstein 1915-ös forradalmi munkája, az általános relativitáselmélet, melyről mind a mai napig szerzünk megfigyelési tapasztalatokat. Az elmélet egyik leghíresebb…

hereditary örökség

Örökség (2018) (Hereditary)

Vérfagyasztó? Hátborzongató? Az utóbbi évek legőrültebb horrorja? Az idei év legrémisztőbb filmje? Sikoltozó nézők? Kezdem azt hinni, én egy másik filmet láttam, nem azt az Örökséget, amiről mindenki beszél.

The Neighbor (2018)

Modern, civilizált életünk egyik meghatározó elemévé is válhat a szomszédi viszony minősége. Jó szomszéd aranyat is érhet, egy kellően elmérgesedett ellenben könnyedén nem várt kellemetlenségekkel gazdagíthatja hétköznapjainkat. Aaron Harvey alkotása,…

A Quiet Place (2018) (Hang nélkül)

Az év egyik legjobban várt horrorját nemrég mutatták be a magyar mozikban, és bizony a siker nem maradt el sem itthon, sem pedig a tengerentúlon. Noha a Hang nélkül kétségtelenül…

Verónica (2017)

Ha egy beszélgetés során bedobjuk a „spanyol horror” szóösszetételt, az utóbbi tíz-tizenöt év termésének köszönhetően már sokkal kevesebben fognak furcsán nézni ránk. Mára a filmek világában kevésbé járatosoknak is eszébe…

Kriptozoológia – 24. rész – Kriptobotanika I.

Ahogy a zoológiának a botanika, úgy a kriptozoológiának a rejtélyes állatok helyett növényekkel foglalkozó testvér-tudománya a kriptobotanika. Nem annyira meglepő módon úgy tűnik, hogy a növényvilág valamilyen oknál fogva kevésbé…

Saw III (2006) (Fűrész 3)

saw3_thumbFűrész, fűrész… Egy felmérés szerint, a fiatalok 75%-ának, ha meghallja a horror szót, rögtön ez a cím ugrik be, ami nem is baj, addig, amíg a 2004-es első részről van szó. Rólam tudni kell, hogy afféle Antikrisztusként tekintettem erre a sorozatra, és eszem ágában nem volt megnézni, mígnem egy fél éve rászántam magam, és megnéztem az eredetit. Az állam leesett, fantasztikusan jó film, bár horrornak nem, inkább komoly pszichotrillernek nevezném. Aztán úgy egy hónapja sor került a második részre is… már nem volt olyan jó, de azért még élvezhető… majd jött… ez! (tovább…)


Saw II (2005) (Fűrész 2)

saw2_thumbNem csupán a horror műfajon belül volt a 2004-es év egyik legnagyobb sikerfilmje a Saw. Két fiatal ausztrál filmes (James Wan rendező, Leigh Whannell író, illetve később a film egyik főszereplője) első nagyvolumenű – persze hollywood-i viszonylatban még mindig alacsony költségvetésűnek számító – munkája volt a Fűrész, amit a srácok eredetileg hazájukban terveztek leforgatni. Később egy ismerős tanácsára, és Darren Aronofsky Pi-jének sikerein felbuzdulva megpróbáltak amerikai szponzort találni. (tovább…)


Saw (2004) (Fűrész)

saw_thumbHa az ember egy évek során filmek sokaságát nézi meg, akkor előb utóbb azzal szembesül, hogy a filmek – legyenek azok újak vagy régiek – nagy többsége közepes, átlagos, vagy akár átlagon aluli. Különösen igaz ez a mai filmgyártásra. Ez persze nem véletlen, a filmgyártás történelmében talán sohasem készült ennyi film, mint mostanában. (Nem ismerem a pontos adatokat, de szerintem évente százezres nagyságrendben készülnek filmek. Elég, ha a hollywoodi, távol-keleti, európai, és az indiai filmiparra gondoni. Na, nem mintha annyi indiai filmmel találkoznák.) (tovább…)


Az évtized horrorfilmjei

Lassan lezárul egy újabb fejezet a filmtörténetben, illetve a horror műfaja is bővül egy évtizeddel. Egy igazán gazdag évtizeddel – ha csupán a filmcímekre vetnénk egy pillantást. Mindazonáltal új trendek is megfigyelhetők, melyeket egyértelműen a gyártók erőltetnek rá a nézőkre, így generálva újabb és újabb irányzatokat, többnyire nem a nézők kegyeiért, hanem egymással versengve. Persze nem újkeletű irányra kell gondolni, csupán mostanra érett be az egész, illetve az internet adta lehetőségeknek köszönhetően jóval több csatorna adott, hogy kicsit nagyobb rálátásunk legyen a háttérben folyó dolgokra. S minderről elképesztő rövid idő alatt értesülhetünk.
Tehát mindez, illetve a már eddig is jelen levő dolgok – mint a történelem, a háborúk – formálják a jelenkori horrorfilmeket. Az pedig, hogy a fórumon meghirdetett, az olvasók által adott szavazatok alapján létrejött lista mit mutat, hamarosan kiderül.

(tovább…)


House of the Devil, the (2009)

houseofthedevil_thumbAz elmúlt néhány napban két olyan horrort láttam, amiben jóformán semmi nem történik másfél óra alatt (értsd: nem ugrik tíz percenként az arcomba egy vért okádó zombi, nem mészárolnak le minden huszadik vágás után két tinédzsert, stb.). Az egyik a Paranormal Activity volt, a másik pedig cikkem tárgya, a The House of the Devil. Ám míg az előző esetében nagyon sajnáltam, hogy nem sikerült elaludnom pár perc után és így végig kellett szenvednem a teljes játékidőt, addig a második filmnél csodálatos és egyben félelmetes időutazásban volt részem. (tovább…)


New Moon (2009) (Újhold)

newmoon_thumbKülönböző okok miatt úgy alakult, hogy két nappal a premier után sikerült megnéznem az Alkonyat című vámpíros-romantikus film folytatását, az Újholdat. Namost, ha az előző részhez negatívan álltam hozzá, akkor erről már ne is beszéljünk. Személyes vélemény, hogy egyszerűen gusztustalan a felhajtás, amit a franchise körül csapnak, szombaton mentem el megnézni a filmet, de már kedd délután le kellett foglalnom a jegyeket. Ráadásul csütörtökön, amikor az első hivatalos (nem éjféli, premier előtti) vetítés kezdődött, ott voltam a mozi környékén, és megállapítottam (tovább…)


9 (2009)

9_thumbA közelmúltban a hagyományos zombifilmeket leszámítva is feltűnően sok világvégével/apokalipszissel foglalkozó film készült (Képlet, Pandorum, 2012, stb.), ami jó hír, mert ez talán azt jelzi, hogy már közeleg a vég. 🙂
Shane Acker animációs/rövidfilmes muksó is valami hasonlóval ajándékozott meg minket: a ‘9’ című, első normál hosszúságú mozifilmjével, melynek producere Tim Burton bácsi és Timur Bekmambetov (ő is bácsi, de az ő nevének leírásához már használnom kellett a guglit) voltak, erősítve a híres szovjet-amerikai barátságot – ha már ez Ivan Dragonak és Rocky Balboának anno nem sikerült. A 9 egyébként a rendező korábbi, Oscar-jelölt rövidfilmjének remake-je, ami youtube-on is megtekinthető. (tovább…)


Return of the Texas Chainsaw Massacre (1994)

tcm_thumbÖsszesen fél évre volt szükségem ahhoz, hogy az előzetese megtekintése után megnézzem a Texasi Láncfűrészes Gyilkos Visszatért. Kis hazánkban ez a fos volt régen a legismertebb texasi láncfűrészes film, és sajnálatos módon még mind a mai napig beszerezhető, így vált lehetővé, hogy én is végigszenvedjem azt a másfél órát, ameddig ez a kínszenvedés tart. Hölgyeim és uraim: félévnyi erőgyűjtés után végre itt van minden idők legszarabb horrorfilmjének bemutatója! (tovább…)


Nekromantik (1987)

nekromantik_thumbCivakodó pár hajt az éjszakában. A térképpel szerencsétlenkednek. Civódásuk nem tart sokáig, balesetet szenvednek. A kép elsötétül, nyugtalanító dallamok szólalnak meg, majd hatalmas betűkkel beúszik a képbe a film címe, frappáns egyszersmind morbid szójáték… Másnap életunt eltakarító brigád szedi össze a férfi és a nő maradványait, közülük is szemmel láthatóan a legéletuntabb Robert (Daktari Lorenz). A nem túl eszményi munkafolyamat bemutatása nem is túl életszerű, ám ettől csak még visszataszítóbb. (Gumikesztyű nuku, a testeket pedig hullazsák helyett mezei szemeteszsákokba tuszkolják bele.) Nagyszerű nyitány, horror mesterfokon. (tovább…)


Midnight Movie (2008)

midnight_thumbNapjainkban készülő horrorfilmek… Egy ismerősömmel épp pár napja beszéltük át, hogy az USA-ból áramló horrorok vagy a) gagyesz 1000x látott kliséhegyek, b) torture-filmek, amelyek arra építenek, hogy visítozó, életükért könyörgő embereket meggyilkolnak/elevenen megnyúznak/öncsonkításra kényszerítenek igen reális módon, c) remakek, d) horrornak is nevezett ijesztő thrillerek. Olyan amerikai horrorfilmet, ami tetszett, és nem tartozik a fenti kategóriákba, szerintem nem látott már a közönség legalább 5, ha nem 6 éve. Ilyenkor üt be az a bizonyos filozófiai igazság, hogy nem lehet válogatni, azt kell szeretni, ami van… úgyhogy (tovább…)