Black Aether & Borzongás & CineGore Novellapályázat

Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, tisztelt olvasóink, a következő lenne a helyzet. A Borzongás Horrormagazin és a Black Aether ponyvamagazin még áprilisban jelentették be, hogy egyesítik erőiket egy nagyszabású…

The Nun (2018) (Az apáca)

Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de…

Slender Man (2018) (Az ismeretlen rém)

Nagyon-nagyon régen vártam annyira horrorfilmet, mint a Slenderman-sztori alapján íródott 2018-as művet. Habár rám igazán nagy hatással mindig is az igaz történeten alapuló filmek voltak, horrorfanatizmusom viszonylag kései szakaszában realizáltam,…

The Endless (2018)

The Endless (2018)

Valószínűleg Justin Benson és Aaron Moorhead neve nem cseng minden horror-rajongó fülében ismerősen, de biztos vagyok benne, hogy korábbi munkáik megemlítése már sokkal jobban rezonál a szakavatott nézők számára. Az…

Extinction (2018)

Az emberek történelmük során számos forgatókönyvet tartottak, és tartanak a mai napig is számon azt illetően, hogy miként fog egy nap fajunknak végképp leáldozni. A népszerűbb, populárisabb elméletek közül merített…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

CineScience #2-Párhuzamos univerzumok

Rovatunk előző részében megvizsgáltuk a 20. század tudományos forradalmának egyik ágából, az általános relativitáselméletből következő rejtélyes objektumokat, a fekete lyukakat. A modern fizika másik tartóoszlopa azonban, ellentétben Einstein elméletével, a…

GastroGore extra – Horror Sörök vol. 2.

Nyilván nem kell nagyon ecsetelnem, hogy ezeken a borzasztóan meleg nyári napokon mennyire szörnyen jól esik egy-egy hűsítő serital. Ahogy a Kedves Olvasók, úgy a szerkesztőség tagjai is előszeretettel szokták fogyasztani…

Veres Attila: Éjféli iskolák (2018)

Veres Attilával készült interjúnkban többek között nemrégiben megjelent novellás kötetéről beszélgettünk. A gyűjteményt sokan várták, és mondhatni nagy elvárások övezték. Attila első regényével komolyan felrakta azt a bizonyos lécet saját…

Kriptozoológia – 24. rész – Kriptobotanika I.

Ahogy a zoológiának a botanika, úgy a kriptozoológiának a rejtélyes állatok helyett növényekkel foglalkozó testvér-tudománya a kriptobotanika. Nem annyira meglepő módon úgy tűnik, hogy a növényvilág valamilyen oknál fogva kevésbé…

Boa Vs. Python (2004)

boavspython_thumbA 2000-es évek egyik nagy feltámadója, azaz egyik új zsánere Hollywoodban az úgy nevezett crossover filmek, ahol is két különböző mozi hősét, pontosabban többnyire rosszfiúját eresztik össze egy közös filmben. Ebből mazsolázgatva:
Freddy vs. Jason: a föld két legkíméletlenebb sorozatgyilkosa, a győztes visz mindenkit…
Aliens vs. Predator: az univerzum két kegyetlen teremtménye, bárki is nyer, mi veszítünk
Boa vs. Python: a B kategóriás, videotékás mozik két hüllője… (tovább…)


Buio Omega aka. Beyond the Darkness (1979)

buioomega_thumbAristide Massaccessi, azaz, D’Amato, aki az internetes filmadatbázis szerint, ha jól számoltam összesen 61 féle néven dolgozott, változatos álnévválasztásaihoz hűen, változatos filmeket is kreált, méghozzá rengeteget. Amato már gyermekkorától kezdve filmes környezetben mozgolódott, mondhatni az anyatejjel szívta magába a filmművészetet, bár ez, az alkotásait elnézve, nem mindig látszik meg rajta. Ami persze nem is csoda, hiszen sok olasz kollégájához hasonlóan, gyakran a művészi értékeket félre téve ahhoz nyúlt, amiben éppen pénzt látott, így lehet az, hogy életének utolsó éveit kizárólag olcsó pornófilmek forgatásával töltötte, melyek közül az utolsót 2002-ben azaz halála után három évvel mutatták be. (tovább…)


Burial Ground: The Nights of Terror (1981)

nightsofterror_thumb1Andrea Bianchi neve valószínűleg nem sok embernek mond bármit is hazánkban. Az olasz úriember 1925-ben született és a 70-es évek óta rémisztgeti filmjeivel azon szerencsétleneket, akik voltak olyan mazohisták, hogy beültek egy Bianchi filmre a moziba. Körülbelül a Ruggero Deodato, Joe Damato, Bruno Mattei féle született tehetségek sorába tartozik. Az ő filmjeik többnyire olyan szarok, hogy az néha már jó, bár leginkább nem. Általában az erőszak, halál, szex triumvirátusból próbálnak valamit kihozni, mivel ezeket lehet a legjobban eladni. Ezzel persze nem bántani akarom őket, én is imádom az ilyen fos filmeket, mint sok más normális ember. (tovább…)


Burning, the (1981) (Az erdei fantom)

burning_thumbA Péntek 13 sikere (illetve előtte a Halloweené) számos producer agyát babonázta meg. Akkora nyereséget film ritkán termelt, és ugyebár mindenki gazdag akar lenni. Ezért gondolta azt néhány (tucat) rendező, hogy csinálni kellene valami hasonlóan jó kis slashert.. Születtek jobb-rosszabb alkotások, de mindegyik sikeres lett, akármilyen béna volt a film. Azonban akadtak filmek, amik ugyebár le sem tagadhatták, hogy Péntek 13 másolatok voltak, mégis jól sikerültek, és több, mint húsz év múlva is szívesen nézzük meg. Ilyen a “The Burning” is, amit anno a Vico jelentetett meg “Az erdei fantom” címmel. (tovább…)


Candyman (1992) (Kampókéz)

candyman_thumbAnno, pöttöm alsó tagozatosként osztálytársaim tízórai szünetekben, suli utáni napköziben, és egyéb szabadidős tevékenységeik alatt egymást rémisztgették, hogy ’na, fogadjuk nem mersz odaállni a tükör elé éjfélkor, és kimondani ötször, hogy Kampókéz’. Persze senki nem merte, mert mindenki totál be volt kakilva (többet között én is rendesen elbarnítottam fecskémet). Ők ugyanis már akkor látták a filmet, persze felmenőik tudta nélkül, így tudták milyen rémület vár rájuk… (tovább…)


Catacombs (2007) (Katakombák)

catacombs_thumbMindig tipikus kérdés, mi az, ami megragadja az ember fiának érdeklődését annyira, hogy hajlamos megnézni egy-egy adott filmet. Esetleg egy haver élményteli beszámolója, netalántán egy, a televízióban egészen véletlenül elkapott bemutató, vagy csak a szóbeszéd, lehet, hogy egy adott széria tagja a mozi, szóval sok mindent fel lehetne sorolni erre válaszként. (tovább…)


Cemetery Gates (2006) (A temetőkapu)

cemeterygates_thumbFinoman fogalmazva meglepődve vettem észre, hogy ismertetőm tárgya, a Temetőkapu, rövid időn belül itton is megjelent, méghozzá szinkronos formában. A fos és szutyokfilmek őshazájában, Amerikában is egyből a dévédékák polcaira szánt alkotás, természetesen nálunk is egyből DVD formában landolt. Ennek természetesen mi, horror és trash rajongók igazán örülhetünk, de egyben el is gondolkozhatunk, hogy a sikeres, nagykaliberű, (értelmes) filmek kiadása miért nem ilyen gyors? (tovább…)


Child’s Play (1988) (Gyerekjáték)

childsplay_thumbMeg kell, hogy valljam, mostanában elég nagymértékben rákaptam az igazi, old school horrorfilmekre, Ezt persze csak egy részben tudatosan, és akaratosan, de az is elég nagy szerepet vállal ebben a tevékenységemben, hogy sikerül sorra beszereznem a klasszikusnak számító, 80-as évekbeli slasher alapfilmeket, amik azóta többé-kevésbé sikeresen kinőtték magukat, és szériává bővülve hol ilyen, hol meg szar minőségben rendszeresen fel-felbukkantak a tévék képernyőjén.
Az egyik ilyen, kategóriáján belül klasszikusnak számító sorozat a Gyerekjáték volt. (tovább…)


Cradle of Fear (2001)

cradleoffear_thumbA brit horrfilmgyártás az utóbbi 20 évben haldoklott. Nem is tudom, hogy a Hammer stúdió alkonya után a zseniális Hellraiserenkívül készült-e más igazán jelentős és jó angol horror. Persze mindig felbukkan néhány tehetséges ember, aki nem hagyja veszni az örökséget, amit honfitársai lefektetettek. Ilyen figura Alex Chandon is, aki underground körökben két ultrabrutális amatőr rövidfilmjével vált ismertté. (tovább…)


Creep (2004) (Borzongás)

creep_thumbKifejezetten imádom, ha egy horror jellegű készítmény (mert valljuk be, manapság már minden műanyagosodik) a hozzá nem értő magyarítás berkeiben olyan címeket kap, hogy Halálos Akármi, Gyilkos Ez és Ez, Pokol Blablája vagy éppen Sötét Valami. A most következő félig német koprodukció, színvonalában sem hazudtolta meg közhelyszerű nevét. Bár ahogy kezdődött, az kifejezetten kreatívnak hatott, még adtam volna neki esélyt… (tovább…)