Igaz történet alapján – Lords of Chaos (2018) (A sötétség gyermekei)

Elképzelhetőnek tartom, hogy cikkem megjelenése után néhány mérges black metal arc felkeres otthonomban, elrabolnak, majd egy sötét pincében térek magamhoz, arra, hogy éppen kínoznak. Az írás kemény szakma, fel kell…

US (2019) (MI)

A 2017-es év egyik legmeghatározóbb horrorfilmes élményének bizonyult az előtte csak vígjátékokra szakosodott Jordan Peele a semmiből hirtelen feltűnt alkotása, a ravasz módon építkező, majd a fináléban WTF-bombaként robbanó Get…

Pádár Ádám – Szebeni Péter: Céltalan (2019)

A Frike Comic pályázatának egyik nyerteseként a Tavaszi Képregénybörzére jelent meg a 5Panels alkotócsoport két szerzőjének, Pádár Ádám (Busók, A munka gyümölcse) és Szebeni Péter (Isten ostora, Testvérek) párosának új…

Captain Marvel (2019) (Marvel kapitány)

A hetekben jelent meg a Marvel stúdió legújabb filmje, mely az utolsó alkotás az elmúlt 11 évet lezárni készülő gigamű, a Bosszúálló: Végjáték előtt, mellyel az egész univerzum, amit az…

Char Man (2019)

 Néhány éve vált divattá az úgynevezett mockumentaryk, vagyis áldokumentumfilmek gyártása a horror szcénáján belül, és bizony felsorolni is nehézkes lenne, mennyi remek alkotást kaptunk. A mostani, 2019-es darabunk gyakorlatilag egy…

Kínzások és kivégzések XX. – Megkövezés

“Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Sokan ismerik a Jézusnak tulajdonított mondást, de talán kevesebben a szituációt, amiben elhangzott. Egyszer az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen…

Overlord (2018)

Részemről hihetetlen várakozás előzte meg a filmet, és ez nemcsak választott műfaja okán történt (második világháborús okkult náci horrorról van szó), hanem mert J. J. Abrams produceri felügyelete mellett készülő…

TranslatePasta #06 – Kecskeember (Anansi’s Goatman Story)

A most következő creepypastát Blissenobiarella kollegina ismerősei ajánlották figyelmünkbe néhány hete. Habár a történet valóban elég “creepy” a maga nemében, azért néhány dolgot megjegyeznék. A fordítás alapjául szolgáló verziót a…

Mary Shelley’s Frankenstein (1994)

Frankenstein báró tragikus története az egyik legtöbbet feldolgozott gótikus regény a filmtörténelemben. Már 1910-ben készült róla mozgóképes alkotás, azonban az igazi hírnevet James Whale, és 1931-es műve hozta meg neki, melyet számtalan Universal film követett. A stafétabotot az ’50-es évek végén a Hammer stúdió vette át, mely után a ’60-as, ’70-es évek közepére az életet rejtélyét kutató doktor teremténye popkultúrális ikon lett és beleivódott a köztudatba. A korszakban készült filmek változó minősége miatt Mary Shelley hősei a komoly tudományfilozófiai és etikai kérdéseket feltevő szereplőkből B filmes, túlhasznált karakterek lettek, így 1994-ben Kenneth Branagh úgy látta, ideje egy, a regényhez hű alkotást készíteni, mely visszaadhatja Frakensteinnek és teremtményének a presztízst, melyet az évek során elvesztett.

(tovább…)


The Blob (1958)

Fiatal Steve McQueen első igazi mozis debütálását láthatjuk ebben a sci-fi/horrorban, amely még ha erősen B-filmes besorolást is kapott, az idők folyamán szinte egy igazi kultikus státuszt vívott ki magának a (retro)rajongók körében. Nem sokkal később egy folytatást erőltettek neki Larry Hagman jóvoltából (igen, ő a Dzsoki Ewing), és bár az kritikán alulira sikerült, 1988-ban újra elővették és felturbózták, hogy egy szenzációsra sikerült remake keretében Chuck Russell – Frank Darabont hathatós forgatókönyvírói segítségével – újra a világra szabadíthassák ezt a földönkívüli zselémonsztert! (tovább…)


The Amityville Horror (1979/2005) (A rettegés háza)

Az unalomig csépelt eredeti vs. remake vita egy újabb, de mindenképpen jobban sikerült felvonását szeretném ma nektek bemutatni, a The Amityville Horrort. Ahogy az lenni szokott, 2005-ben a tejfelesszájú, tinédzser (én) még tudatlanul nézte meg A rettegés háza című horrort. Mint a legtöbb ilyen esetben, csak később jött a felismerés, hogy ez egy remake, hát muszáj is volt felkutatnia az eredeti, 1979-es verziót. Ilyenkor jön a már szokásossá vált frázis: nem illik összehasonlítani egy 1979-es filmet egy majd 30 évvel később legyártott feldolgozással, hiszen a lehetőségek és a stílus is merőben átalakult, ráadásul ha nincs az eredeti, nincs a remake sem – ez pedig mindig többletpontszámot jelent a régi verziónak. Szerencsére ezúttal mindkét verzió nagyon erősre sikeredett, ráadásul nemhogy nem árnyékolják be egymást, sokkal inkább kiegészítik. Továbbá ennél a filmnél is ki lehet játszani a méltán népszerű “megtörtént eseményeken alapul” kártyát, amely horror esetében ritkán annyira komolyan veendő, mint az Amityville Horrornál.

(tovább…)


Let Me In (2010) (Engedj be!)

let me inAz Engedj be! eredeti verziója 2008-ban látta meg a napvilágot, és rögtön igen nívós helyezéseket nyert el a világ filmes toplistáin, többek között máig a világ egyik legjobb vámpírfilmjeként aposztrofálják. Csoda talán, hogy mindössze két évet kellett várni egy amerikai remake-re?

(tovább…)


Let he Right One In ((Låt den rätte komma in)) (2008) (Engedj be!)

let the right one inMég a legelején szeretném leszögezni, hogy a zombik után a második legkevésbé kedvelt témám a horrorban a vámpíroké. Különösen a klisés, buta vámpírtörténeteket nem kedvelem, amiből annyira sok van, hogy mára eljutottam oda, hogy önszántamból biztosan nem nézek meg semmi olyat, amiben vámpírok vannak. Az Engedj be! című filmet először egy puszta véletlennek köszönhetően láttam: nem tudtam, hogy vámpíros sztori.

(tovább…)


Serial Chillers XIII: Ismeretlen tettesek – 2. rész: A hvaszongi sorozatgyilkosság

hvaszong hwaseong

Rovatunk februárban olyan ügyeket, és az azok alapján készült filmeket mutat be, melyek elkövetői mai napig ismeretlenségben maradtak. Ahogyan a Serial Chillersben gyakran, úgy ezek körül a történetek körül is megfigyelhető a rendőri felkészületlenség, alkalmatlanság vagy éppen restség – de mentségükre szóljon, hogy nem mindennapi bűnügyekről van szó.

 

(tovább…)


Ghost Stories (2018)

Vélhetően nem én vagyok az egyetlen, egészséges szkepticizmussal megáldott ember, akiben felmerült már, hogy az egyes kereskedelmi tévék délelőtti műsorsávjában parádézó jósok, atlantiszi tisztánlátók, pénzenergiát hosszú, telefonvonalban töltött emeltdíjas percekért küldözgető kurafiak és kuralányok vajon miért nem a Gyorskocsi utcában töltik a hétköznap délelőttöket csalás vádja alól próbálván tisztázni magukat. Úgy tűnik derék angol barátaink háza táján is hasonló jelenségeket lehet tapasztalni, hiszen a 2017-ben a Londoni Filmfesztiválon először, majd a tavalyi év márciusában végre moziban is bemutatásra kerülő Ghost Stories éppen azt veszi górcső alá, hogy a rengeteg csalás és átverés között néha bizony akadhatnak olyan természetfelettinek tűnő jelenségek, melyeket nem lehet tudományos módszerekkel megmagyarázni, cáfolni. És teszi ezt a britekre annyira jellemző módon: fekete humorral nyakon öntve.

(tovább…)



100 Bloody Acres (2012)

Nem elég jó a trágyád, és ebből kifolyólag a konkurencia megrendelése is egyre nagyobb?! Elütött négylábúakból készült Vér és Csont fantázianévre keresztelt elegyedet még a rádióreklámok után sem igazán veszik?! És belterjes suttyó redneck létedre máshoz nem értesz a világon?! Akkor nincs mese, bizony meg kell változtatni a receptet, és az sem probléma, ha valami egészen új hozzávalót kell keresni – nagyjából ezekről a problémákról szól a most taglalt, egyedi ízű ausztrál produkció. (tovább…)


Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák (2018)

Stephen King a horror nagymestere évtizedek óta tartó kitartó munkásságával meghatározó személyéve vált korunk horror műfajának. Írás iránti szenvedélye már megfertőzte idősebbik fiát is, aki apja nyomdokaiba lépve, Joe Hill néven vált közismerté a világ számára. Azoban Joe kisöccse, Owen eddig nem sokat mutatkozott irodalmi körökben, de végül apjával karöltve közösen megalkották saját történetüket, amit 2018-ban az Európa könyvkiadónak köszönhetően mi magyarok is végre kezünkbe foghattunk.
(tovább…)