Alan Moore

American Horror Story: 1984 (2019)

A nyolcvanas évek nosztalgiavonata a kezdeti népszerűség és a régi stíluselemek sikeres, kreatív újrahasznosítása után lassan önmaga kliséjébe kezd átfordulni, kötelező trendkövetéssé, amellyel bármikor sikeresen újramelegíthető vagy ötletesebbként feltüntethető egy…

The Lost (2006) (A véreskezű)

 A Serial Chillers rovat az idei év utolsó fejezetét nyitja meg A véreskezű című művel, melynek főszereplője a ’60-as évek egyik olyan sorozatgyilkosa, aki Charles Manson, John Wayne Gacy, a…

szegedi képregényfesztivál 06

Élménybeszámoló a 11. Szegedi Képregényfesztiválról

Szegeden immár több mint egy évtizede özönlenek november közepén képregényrajongók a Dóm tér irányába, a Somogyi Könyvtár épülete felé, ahol az évente megrendezésre kerülő Szegedi Képregényfesztivál töretlen sikerrel és népszerűséggel…

Musarañas

Shrew’s Nest ((Musarañas)) (2014)

A spanyol horrorfilm-művészet az utóbbi 10-15 évben óriási lendületet vett, és nem egy, a zsánerben ma már alapműnek számító darab készült a félszigeten. Említhetjük a koprodukcióban elkészült Ördöggerincet Guillermo del…

Drakulics elvtárs (2019)

Magyar vászonra magyar vámpírt – tartaná a mondás, ennek ellenére nemhogy vámpír, de magyar horror sem sűrűn fordul elő a hazai vásznakon. A Drakulics elvtárs a maga nemében így lehetne…

Alan Moore – Kevin O’Neill: Különleges úriemberek szövetsége 1. (2019)

A zseniális Alan Moore (Watchmen, V mint vérbosszú, A pokolból) Kevin O’Neill által rajzolt képregényében most összegyűjtötte a viktoriánus kori irodalom legjavát (úgymint: Sir Arthur Conan Doyle, Bram Stoker, H.G….

terminator

Terminator – Dark Fate (2019) (Terminátor – Sötét végzet)

Azt hiszem, nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, a közönség vegyes érzelmekkel várta az új Terminátor-filmet. A korábbi években az egymást követő folytatások már csalódásra kondicionáltak sokunkat, és amikor…

A magas fűben

In The Tall Grass (2019) (A magas fűben)

Nem kérdés, hogy mostanában újra reneszánszát élik a Stephen King feldolgozások, egy valóságos revival-hullám köszöntött be, aminek mi nézők, csak örülhetünk. Ez eredményezhette, hogy a világhírű horror-író eddig kevésbé ismert…

The Lighthouse (2019) (A Világítótorony)

Hatalmas The VVitch-fanatikusként tűkön ülve vártam, hogy bemutatásra kerüljön hazánkban is Robert Eggers új filmje, a The Lighthouse. Sajnos itthon egyelőre csak négy vetítést kapott a fekete-fehér horror, de legalább…

Zombieland

Zombieland – Double Tap (2019) (Zombieland – A második lövés)

Ritkán jelenthető ki nyugodt lelkiismerettel egy folytatás esetében, hogy megérte a várakozás. Ez hatványozottan igaz, ha a két rész között eltelik tíz esztendő. Egy évtized pont elég idő arra, hogy…

Joker (2019)

Az emberi elme összetettsége és törékenysége nem csak a modern tudósok, neurológusok vagy pszichológusok, hanem a művészek fantáziáját is gyakran megmozgatja. A különböző festményeken, zenei darabokon, verseken és regényeken kívül…

Crawl

Crawl (2019)

Az állatok főszereplésével készült horrorfilmek már több évtizede manifesztálják audiovizuális rémtörténetekbe az emberiség egyik legősibb félelmét, amely a természettel és a benne élő lényekkel kapcsolatos. A remek téma, és a…

Batman: The Killing Joke (Batman: A gyilkos tréfa) (1988)

killingjokecomics_thumbAz 1980-as években a DC Comics hatalmas változásokon ment keresztül. Ekkortájt szüntették meg a több Földből álló multiverzumukat a Crisis of Infinite Earths elnevezésű eseménnyel, egyszerűvé téve eme kesze-kusza világot és utat engedve kiváló tehetségű íróknak. Így a 80-as évek második felében olyan, mai napig népszerű művek születtek, mint a Batman: Year One, vagy a The Dark Knight Rises. Ebben az időben lépett színre Alan Moore, a Watchmen és a V for Vendetta írója, aki egy Superman-es sztori után úgy döntött, ideje a képregénykiadó másik reklámarcával, a Denervéremberrel foglalkozni. Végül 1988-ban kiadta a Gyilkos tréfa című füzetet, mely talán mind a mai napig az egyik legnagyobb hatású Batman képregény. (tovább…)


Alan Moore: Tygers (1986) – Egy Zöld Lámpás végzete

Kevés szuperhős hagy hidegen annyira, mint Zöld Lámpás. Ez egyrészt a karakterből is fakad, a legismertebb Zöld Lámpás, Hal Jordan számomra mindig is az egyik legszürkébb figura volt. Másrészt már a koncepció meglehetősen elszállt: adott egy karakter, amely még Supermannél is nagyobb és rosszabbul definiált hatalommal bír, illetve röhejesebb Achilles-sarokkal – a sárga színű dolgokra nem hat hősünk képessége –, emellett ráadásul a cselekmény helyszínéül elsődlegesen a világűr szolgál, idegen bolygókkal és teremtményekkel. Valahogy az egész túlságosan is elszállt számomra, pedig én Csodanő láthatatlan repülőjét is meg tudom bocsátani. – A következőkben új vendégbloggerünk, Archnihil kalauzolja el a Kedves Olvasókat a képregények világába. 

(tovább…)


V for Vendetta (2005) (V mint Vérbosszú)

V1Három-négy évente legalább egyszer megtörténik, hogy egyetlen kép alapján máris tudom egy filmről, hogy nagyon fog tetszeni, és hogy mindenképpen meg kell néznem; ez a megérzésem még sosem hagyott cserben. Így voltam anno a V-vel, amiről kizárólag jó dolgokat tudok mondani, ezért örömömre szolgál, hogy ennek az oldalnak a hasábjain én beszélhetek róla. Egyébként pedig józan ésszel nem tudom elképzelni, hogy ki ne lenne kíváncsi erre, hiszen Alan Moore képregényén alapul, a Mátrix-tesók pénzelték, elgondolkodtató, látványos és nemcsak egy elképesztően király szabadságharcos/szuperhős van benne, hanem még egy csomó rendkívüli színész is. Azért a horror rajongóinak sem kell szomorkodniuk, mert elég sok véres esemény történik, de a lényeg nem csak ez; úgyhogy maszkot fel és irány a jövő Londonja, nézzünk szembe együtt a Sutler-rezsimmel V oldalán! (tovább…)


Watchmen (2009) (Az őrzők)

watchmen_thumbNem sokkal az országos premier után szakíthattam időt arra, hogy egy délután ellátogassak az általam jól ismert pláza mozijába, és megnézzem az év legjobban beharangozott képregényfeldolgozását, a Watchment. Becsületes képregényrajongóként még karácsonyra beszereztem a magyarul is megjelent köteteket – ezeket ajánlani tudom mindenkinek, még ha negatív véleménye is van a szuperhősös képregényekről, ugyanis csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róluk – aztán pedig vártam a márciust, néztem a jobbnál-jobb előzeteseket, és csak vártam, és újra elolvastam a könyveket, és vártam… (tovább…)