alien

lizzie borden

The Lizzie Borden Chronicles (2015)

A Serial Chillers márciusban különleges történettel foglalkozik. Lizzie Borden neve az amerikai kultúra részévé vált. A 19. század végén, a gyilkos leány, aki brutális módon kivégezte saját szüleit szimbólumává lett…

Char Man (2019)

 Néhány éve vált divattá az úgynevezett mockumentaryk, vagyis áldokumentumfilmek gyártása a horror szcénáján belül, és bizony felsorolni is nehézkes lenne, mennyi remek alkotást kaptunk. A mostani, 2019-es darabunk gyakorlatilag egy…

Kínzások és kivégzések XX. – Megkövezés

“Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Sokan ismerik a Jézusnak tulajdonított mondást, de talán kevesebben a szituációt, amiben elhangzott. Egyszer az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen…

Overlord (2018)

Részemről hihetetlen várakozás előzte meg a filmet, és ez nemcsak választott műfaja okán történt (második világháborús okkult náci horrorról van szó), hanem mert J. J. Abrams produceri felügyelete mellett készülő…

Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák (2018)

Stephen King a horror nagymestere évtizedek óta tartó kitartó munkásságával meghatározó személyéve vált korunk horror műfajának. Írás iránti szenvedélye már megfertőzte idősebbik fiát is, aki apja nyomdokaiba lépve, Joe Hill…

TranslatePasta #06 – Kecskeember (Anansi’s Goatman Story)

A most következő creepypastát Blissenobiarella kollegina ismerősei ajánlották figyelmünkbe néhány hete. Habár a történet valóban elég “creepy” a maga nemében, azért néhány dolgot megjegyeznék. A fordítás alapjául szolgáló verziót a…

Glass (2019) (Üveg)

Már egy jó ideje közhelyesnek számítanak azon fejtegetések, amelyek M. Night Shyamalan hektikus teljesítményét hivatottak boncolgatni. Az indiai származású filmrendező alkotásainak minősége ugyanis szélsőségek közt ingadozik: olykor kiugróan magas szintű,…

Stephen King adaptációk 2019-ben

Aki nem egy kő alatt élt mostanában, annak nagy valószínűséggel feltűnhetett, hogy az utóbbi években egyfajta hirtelen jött revival-hullámként mind több és több King feldolgozást kaptunk, az AZ című (remake)…

2019 top 10 legjobban várt horrorfilmje

2019 – Top 10 legjobban várt horrorfilm

Az év zárása a mérhetetlen mennyiségű bejgli és pezsgő elfogyasztása mellett kiváló lehetőséget biztosít az eltelt esztendő filmjeinek rangsorolására, és a következő 365 napban érkező új alkotások izgalommal történő listázására….

Cargo (2009)

cargoAzt gondolná az ember, hogy Svájc első egész estés sci-fi filmjére azért csak emlékszik, ha valóban látta már. Úgy néz ki, nekem sikerült rácáfolnom az elméletre, ugyanis szentül meg voltam győződve róla a minap, mikor leültem – az akkori legjobb tudomásom szerint újra leültem – megnézni a Cargo-t, hogy én ezt bizony láttam már valamikor, évekkel ezelőtt. Lehet, hogy a címe teszi – nemrég volt szerencsém a Martin Freeman féle zombis ausztrál Cargo-hoz -, a kissé talán sablonosnak tűnő szinopszis IMDB-n vagy az egész történet innen-onnan összefércelt volta – lásd később -,  de egészen úgy a film derekáig nem tudtam egyértelműen eldönteni, hogy ez most valóban valami új-e vagy csak a szenilitás vett végre erőt rajtam. Mint később kiderült, valóban csak a deja vu űzött tréfát velem, ám mindez azért jól mutatja a Cargo egyik problémáját. Spoilerektől sem mentes szösszenet következik.

(tovább…)


Predator (2018) (Predator – A ragadozó)

Minden idők egyik legismertebb, legnépszerűbb sci-fi szörnye, a Predator visszatért. Mi sem remekebb alkalom arra, hogy némiképpen áttekintsük a ragadozók eddigi pályafutását, és mindennek fényében értelmezzük az új filmet.

 

 

(tovább…)


Infini (2015) (Mentőakció)

Egy darabig úgy terveztem, hogy a Shane Abbess (a nem túl jó emlékű Terminus producere) által írt és rendezett ausztrál sci-fi horror, az Infini bemutatását az “Azért néztük meg, hogy nektek ne kelljen” frázissal nyitom majd, melyet kielégítően szellemesnek találtam erre a célra. Történt azonban, hogy időközben újranéztem a filmet, elolvastam néhány laikus kritikát is és arra jutottam, hogy talán nem veszem el mindenki kedvét rögtön az első mondatommal. Félreértés ne essék, másodjára nézve sem lettem libabőrös az Infini rendkívül mélyen szántó mondanivalója által generált katartikus élménytől, de azért az is világossá vált, hogy az összelopkodott, félkésznek tűnő sztori és a legalábbis kérdéseket felvető megvalósítás ellenére, valamiért sokakat mégis megfogott ez az alkotás és ki vagyok én, hogy mindjárt az elején ítéletet mondjak valamiről, amit lehet, csupán én nem vagyok képes értékelni. (tovább…)


Screamers: The Hunting (2009) (Az elhagyott bolygó 2.)

screamersEgészen pontosan két héttel ezelőtt a Screamers kapcsán említettem, hogy ez a Philip K. Dick novella feldolgozás milyen meghatározó élmény volt számomra annak idején. Mikor a cikk megírása előtt utánanéztem Az elhagyott bolygó sztorijának, meglepődve tapasztaltam, hogy 2009-ben érkezett egy folytatás a klasszikus eredetit kiegészítendő. Mivel láttam, hogy az első rész forgatókönyvén – másodmagával – munkálkodó Miguel Tejada-Flores is részt vett az új rész történetének megírásában, az intő jelek ellenére elhatároztam, hogy egy életem, egy halálom, én bizony teszek egy kísérletet ezzel a késői folytatással. Dőreségem bizonyítékául és nektek okulásul álljanak itt a lentebb leírtak. (tovább…)


Predator vs Judge Dredd vs Aliens (2016)

A Dark Horse Comic és az IDW kiadó összefogásából született meg ez a nagyszerű sci-fi/horror képregény, mely MegaCity híresen hírhedt igazságosztóját az univerzum legkönyörtelenebb vadászai és legvérszomjasabb szörnyeinek párharcába sodorja. A négyfüzetes történetet az Eisner-díjas John Layman írta, a borítók pedig az ugyancsak Eisner-díjas Glenn Fabry keze munkáját dicsérik. (tovább…)


Within the Rock (1996) (Kőbe zárt halál)

Nyilván mindannyiunknak van néhány olyan B-film a tarsolyában, mely dacára annak, hogy soha nem lett belőle klasszikus, valahogy mégis kellemes emlékeket idéz fel. Számomra az 1996-ban készült és kizárólag tévés terjesztésre szánt Kőbe zárt halál című sci-fi-horror az egyik ilyen alkotás, melyre sok-sok év elteltével is nosztalgiával gondoltam vissza. Néhány napja szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy több, mint 20 év elteltével érdemes lesz újra elővenni, leporolni és megnézni, mi is fogott meg benne annak idején. (tovább…)


The Gracefield Incident (2017)

Amikor a magyar híroldalak első beharangozóit olvastam a Gracefield Incidenttel kapcsolatban, rögtön megjött a kedvem hozzá. ” Ha nem bírtad az Ideglelést, ne nézd meg az új ufós horror trailerét” – hirdette például a 24.hu. Noha az előzetes valóban hatásosra sikeredett, a “poénok” egy részét már ekkor ellőtték a készítők, vagyis azt már az elején kijelenthetjük gyorsan, hogy a GI távolról sem az a fosatós, ufós horror lett, amelyre vártunk. Ettől eltekintve azonban jóra, nézhetőre sikeredett.

(tovább…)


Alien Convergence (2017)

Címéből arra következtethetnék, hogy ez lenne az Aslyum nevű, sikert sikerre halmozó univerzális hulladékgyár válasza a legújabb Alien-mozira. Gyakorlatilag azonban szó sincs semmiféle űrutazós, idegen bolygón akciózó sci-fi horrorkodásról, de az embert keltetőként használó, majd belőle kiszabaduló vérszomjas fenevadakat is mellőzték, helyette kapunk egy gargoyle-szerű szárnyas bestiákat foglalkoztató direkt DVD-re készült olcsó és lapos zagyvaságot. (tovább…)


Élménybeszámoló: NExit Play – Alien Escape

Szerkesztőségünk már vagy lassan egy hónapja tűkön ül(t) az új Alien mozifilm iránti izgalmában, ezt kár is tagadni. Ebben a felfokozott lelkiállapotban talált ránk (vagy mi találtunk rá?!) egy egészen friss, szintén idegen lényekkel operáló, sci-fi tematikájú szabaduló-játék, melyben konkrétan meg kell lógni egy csészealj fedélzetéről, különben elég rosszul jártok, ugyanis kísérletezni kezdenek veletek! (tovább…)


Alien: Covenant (2017)

Alien: CovenantDan O’Brannon, Ridley Scott, Moebius és H.R. Giger kultikus gyermekének előzmény sztorijára már azóta szomjazunk, amióta a sokat vitatott Alien: Resurrection (1997) napvilágot látott. Sokaknak a David Fincher nevével fémjelzett Alien3 (1992) sem nyerte el a tetszését, a franchise rajongói pedig a Prometheus (2012) után csalódottan és frusztráltan ballagtak haza a mozikból. A projekt-ötletek és a címek marketing-kavalkádja nem sok jót ígért az új film kapcsán sem, ráadásul a rendező meglehetősen kaotikusan nyilatkozik az eljövendő munkáival kapcsolatban is, így fogalmunk sem volt, hogy mire is számítsunk az Alien: Covenant esetében. Végül azért észbe kaptak és elindult a kampány, amely megelőlegezte, hogy a vérszemet kapott rajongókat bevonzza a moziba. A marketing ezúttal diadalmaskodott, izgalmas, ugyanakkor spoilerekkel tarkított trailereket kaptunk, amely elérte a kívánt hatást, hiszen végre én is kíváncsi voltam, hogy mit alkotott Ridley Scott. A MoziComnak köszönhetően a premierre is sikerült eljutnia a Cinegore szerkesztőségének, így az Alien: Covenant élvezeti értékét kutatva azon is elgondolkodhattam, hogy vajon mit fogok majd ebből írni nektek.

(tovább…)