alien

diane downs

Serial Chillers XXXIV.: Diane Downs, a gyilkos anya / Small Sacrafices (1989)

 Rendszeres olvasóink már észrevehették, hogy a Serial Chillers rovat az idei évben nyitni kezdett olyan ügyek bemutatása felé is, amelyek tettese nem a klasszikus értelemben vett sorozatgyilkos. Írtunk bombagyárosról, szektavezetőről…

Kozmikus szellemlovas: A bébi Thanosnak meg kell halnia (2020)

Az első olvasatra fura alcímmel rendelkező, alternatív idősíkon játszódó történetben Frank Castle (vagyis a Megtorló) először meghalt, majd a pokolban szerződést kötött az Ördöggel, és immáron a Szellemlovas lángoló alakjában tér…

másik bárány

The Other Lamb (2019) (A másik bárány)

 Az utóbbi években a horror zsánerében is nagy népszerűségre tettek szert a különböző szektákat, vallási közösségeket bemutató témákat feldolgozó művek. Gondoljunk csak az Apostle-ra, a nagysikerű Fehér éjszakákra, a Mandy-re…

Yummy (2019)

Zombik a kórházban koncepciót már láthatunk néhányat – legutóbb például a francia Mutants című jóravaló francia produkcióban. Ezúttal egy nem éppen legális plasztikai beavatkozásoknak otthont adó klinika területén tombolnak az…

NOS4A2 (2019-2020) 2. évad

Joe Hill zseniális dark fantasy regényéből készült széria második évadjában Victoria McQueen igencsak hamar bekövetkezett felnőttkorára összpontosítunk. A családi problémákkal küzdő lázadó lány ezúttal már anyuka és párja motorüzletében melózik,…

Pető Zoltán: Rejtett hold (2020)

Pető Zoltán nevével egyrészt az Aether Atrox kötetbe került A világítótorony című novellája kapcsán találkozhattak a weird irodalomért rajongó olvasók, másrészt pedig az I. Országos H.P. Lovecraft Találkozón egy színvonalas…

Relic (2020)

E fórumon nem először zengünk ódákat az ausztrál horrorfilm-gyártásról. Az ország, ahol egészen a ’70-es évekig tiltva volt ez a műfaj, azóta nagyhatalommá vált, és az ausztrál művek között olyan,…

Esernyő Akadémia 3 – Feledés Hotel (2020)

A képregényt kiagyaló szerző, a My Chemical Romance énekeseként is elhíresült Gerard Way már rögtön a második kötet után, 2009-ben bejelentette a harmadik epizódot, azonban a végleges megjelenésre egészen 2019-ig…

Train to Busan 2: Peninsula (2020)

A peninsula szó félszigetet jelent, de nyilván mindenki inkább arra a némileg relevánsabbnak ható információra kíváncsi, hogy a 2016-ban készült vonaton játszódó dél-koreai zombis akció-drámának hogyan sikerült a folytatása? Főleg annak…

Stephen King: Az Intézet (2020)

A szemfülesebb rajongók már tavasszal csekkolhatták a könyv első fejezetét az Emelkedés című kisregényt (vagy hosszabb novellát?) tartalmazó kötet extrájaként, azonban én azon a véleményen vagyok, megérte várni, hogy egyben…

Élménybeszámoló: Amazing Metal Art Gallery

Néhány éve Prága óvárosának utcáin sétálgatva pillantottam meg egy hatalmas fémszobrokkal operáló kiállítást, de akkor valamiért kihagytam a lehetőséget. Aztán az internet nevű csodálatos találmánynak köszönhetően nemrég hozzám is elért az információ, miszerint ez az utazó vándorkiállítás tavaly év végétől Budapest belvárosában is megtalálható. És ha már itt van a közelben, miért ne menne el az ember? Főleg, ha kimondottan sci-fi és horror rajongó? (tovább…)


Flight to Hell (2003)

Erre a videóra készült olasz produkcióra már régóta fájt a fogam, na nem mintha bármennyire is minőségi szórakozást nyújtana, mert mondjuk akkora csúcskategóriás remekmű. Pont az ellenkezője. Egy iszonyatosan hitvány fércmunka, és mint olyan, az oldal sokat látott trash-felelőseként szinte kultúr-missziós kötelességemnek éreztem, hogy mielőbb lecsekkoljam, majd pedig ebben a kis cikkben borzoljam az olvasók kedélyeit az ott látott szörnyűségek ecsetelésével. (tovább…)


Alien Expedition aka. Jurassic Expedition (2018)

Fedőtörténet szerint a mélyűrben utazgató felfedezőhajó egyszer csak egy potenciálisan lakható bolygóra bukkan, így hát kutatócsoportot küldenek annak felszínére, hogy feltérképezzék a dolgokat. Aztán persze kiderül, hogy a planéta lakott, és itt most nem a fura alakzatban repkedő madarakra vagy a hirtelen előtűnő homokféregre gondolok. Hanem hogy konkrétan magukat láthatatlanná tévő dinoszaruszokra hasonlító lények népesítik be, akik nem igazán bírják a betolakodókat… (tovább…)


Cargo (2009)

cargoAzt gondolná az ember, hogy Svájc első egész estés sci-fi filmjére azért csak emlékszik, ha valóban látta már. Úgy néz ki, nekem sikerült rácáfolnom az elméletre, ugyanis szentül meg voltam győződve róla a minap, mikor leültem – az akkori legjobb tudomásom szerint újra leültem – megnézni a Cargo-t, hogy én ezt bizony láttam már valamikor, évekkel ezelőtt. Lehet, hogy a címe teszi – nemrég volt szerencsém a Martin Freeman féle zombis ausztrál Cargo-hoz -, a kissé talán sablonosnak tűnő szinopszis IMDB-n vagy az egész történet innen-onnan összefércelt volta – lásd később -,  de egészen úgy a film derekáig nem tudtam egyértelműen eldönteni, hogy ez most valóban valami új-e vagy csak a szenilitás vett végre erőt rajtam. Mint később kiderült, valóban csak a deja vu űzött tréfát velem, ám mindez azért jól mutatja a Cargo egyik problémáját. Spoilerektől sem mentes szösszenet következik.

(tovább…)


Predator (2018) (Predator – A ragadozó)

Minden idők egyik legismertebb, legnépszerűbb sci-fi szörnye, a Predator visszatért. Mi sem remekebb alkalom arra, hogy némiképpen áttekintsük a ragadozók eddigi pályafutását, és mindennek fényében értelmezzük az új filmet.

 

 

(tovább…)


Infini (2015) (Mentőakció)

Egy darabig úgy terveztem, hogy a Shane Abbess (a nem túl jó emlékű Terminus producere) által írt és rendezett ausztrál sci-fi horror, az Infini bemutatását az “Azért néztük meg, hogy nektek ne kelljen” frázissal nyitom majd, melyet kielégítően szellemesnek találtam erre a célra. Történt azonban, hogy időközben újranéztem a filmet, elolvastam néhány laikus kritikát is és arra jutottam, hogy talán nem veszem el mindenki kedvét rögtön az első mondatommal. Félreértés ne essék, másodjára nézve sem lettem libabőrös az Infini rendkívül mélyen szántó mondanivalója által generált katartikus élménytől, de azért az is világossá vált, hogy az összelopkodott, félkésznek tűnő sztori és a legalábbis kérdéseket felvető megvalósítás ellenére, valamiért sokakat mégis megfogott ez az alkotás és ki vagyok én, hogy mindjárt az elején ítéletet mondjak valamiről, amit lehet, csupán én nem vagyok képes értékelni. (tovább…)


Screamers: The Hunting (2009) (Az elhagyott bolygó 2.)

screamersEgészen pontosan két héttel ezelőtt a Screamers kapcsán említettem, hogy ez a Philip K. Dick novella feldolgozás milyen meghatározó élmény volt számomra annak idején. Mikor a cikk megírása előtt utánanéztem Az elhagyott bolygó sztorijának, meglepődve tapasztaltam, hogy 2009-ben érkezett egy folytatás a klasszikus eredetit kiegészítendő. Mivel láttam, hogy az első rész forgatókönyvén – másodmagával – munkálkodó Miguel Tejada-Flores is részt vett az új rész történetének megírásában, az intő jelek ellenére elhatároztam, hogy egy életem, egy halálom, én bizony teszek egy kísérletet ezzel a késői folytatással. Dőreségem bizonyítékául és nektek okulásul álljanak itt a lentebb leírtak. (tovább…)


Predator vs Judge Dredd vs Aliens (2016)

A Dark Horse Comic és az IDW kiadó összefogásából született meg ez a nagyszerű sci-fi/horror képregény, mely MegaCity híresen hírhedt igazságosztóját az univerzum legkönyörtelenebb vadászai és legvérszomjasabb szörnyeinek párharcába sodorja. A négyfüzetes történetet az Eisner-díjas John Layman írta, a borítók pedig az ugyancsak Eisner-díjas Glenn Fabry keze munkáját dicsérik. (tovább…)


Within the Rock (1996) (Kőbe zárt halál)

Nyilván mindannyiunknak van néhány olyan B-film a tarsolyában, mely dacára annak, hogy soha nem lett belőle klasszikus, valahogy mégis kellemes emlékeket idéz fel. Számomra az 1996-ban készült és kizárólag tévés terjesztésre szánt Kőbe zárt halál című sci-fi-horror az egyik ilyen alkotás, melyre sok-sok év elteltével is nosztalgiával gondoltam vissza. Néhány napja szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy több, mint 20 év elteltével érdemes lesz újra elővenni, leporolni és megnézni, mi is fogott meg benne annak idején. (tovább…)


The Gracefield Incident (2017)

Amikor a magyar híroldalak első beharangozóit olvastam a Gracefield Incidenttel kapcsolatban, rögtön megjött a kedvem hozzá. ” Ha nem bírtad az Ideglelést, ne nézd meg az új ufós horror trailerét” – hirdette például a 24.hu. Noha az előzetes valóban hatásosra sikeredett, a “poénok” egy részét már ekkor ellőtték a készítők, vagyis azt már az elején kijelenthetjük gyorsan, hogy a GI távolról sem az a fosatós, ufós horror lett, amelyre vártunk. Ettől eltekintve azonban jóra, nézhetőre sikeredett.

(tovább…)