állat

Hold the Dark (2018)

Az utóbbi pár év termését elnézve akár azt is mondhatnánk, kezd kialakulni egyfajta trend a thriller műfaját illetően; a megfelelően megkomponált, tipikus környezetbe helyezett bizarr gyilkossági ügyeken alapuló filmek ugyanis…

Kryptozoológia – 27. rész – Crosse atkái

Egy korábbi epizódunkban említettük, hogy a mesterséges élet létrehozásának lehetősége már a középkorban is megmozgatta a természettudományok művelőinek fantáziáját. Az irodalomban kétség kívül Mary Shelley először 1818-ban kiadott Frankenstein című…

Summer of 84 (2018)

Úgy tűnik a Netflix kábelcsatornán futó (első és második után lassan harmadik évadjához közeledő) Stranger Things által gerjesztett hatalmas retro-hullám csak nem akar apadni. Erre a legeklatánsabb példa a Turbo…

Venom (2018)

Marvel Comics földönkívüli szimbiótája ugyan 2014-ben már felbukkant egy rövid jelenet erejéig a reboot-olt Csodálatos Pókember második részének végén, azonban a Sam Raimi Pókember-trilógiájának hármas számú epizódjában nyújtott teljesítménye okán…

Downrange (2017) (Defekt)

A már-már polihisztorként tevékenykedő, japán származású Ryuhei Kitamura producer, színész, vágó, illetve vizuális effektusokért felelős szakember, de leginkább mégiscsak rendező –  olyan filmekért felelős, mint az Éjféli etetés vagy a…

Halloween (2018)

Halloween (2018)

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy melyik a tíz kedvenc horrorfilmem, akkor általában a frappáns melyik évtizedből válasszal viszem tovább a beszélgetést. Az elkerekedő szemek hatására inkább átfogalmazom a kérdést. Természetesen…

UFO (2018)

Éppen a minap beszélgettünk UFO-fan kollégámmal, Absvrd-dal arról, hogy vajon manapság mivel is lehetne megfogni a téma iránt fanatikus nézőket, mint például minket. Jó rég volt utoljára olyan alkalom, hogy…

The Nun (2018) (Az apáca)

Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de…

Slender Man (2018) (Az ismeretlen rém)

Nagyon-nagyon régen vártam annyira horrorfilmet, mint a Slenderman-sztori alapján íródott 2018-as művet. Habár rám igazán nagy hatással mindig is az igaz történeten alapuló filmek voltak, horrorfanatizmusom viszonylag kései szakaszában realizáltam,…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

CineScience #2-Párhuzamos univerzumok

Rovatunk előző részében megvizsgáltuk a 20. század tudományos forradalmának egyik ágából, az általános relativitáselméletből következő rejtélyes objektumokat, a fekete lyukakat. A modern fizika másik tartóoszlopa azonban, ellentétben Einstein elméletével, a…

The Lobster (2015) (A homár)

Tavaly decemberben, nem sokkal a hivatalos bemutató után volt szerencsém Yorgos Lanthimos Egy szent szarvas meggyilkolása (The Killing of a Sacred Deer) című filmjéhez. A görög úriember által rendezett és részben írt dráma/thriller az utóbbi évek egyik legfurcsább filmes élményeként maradt meg bennem (még ha az összkép nem is volt teljesen pozitív), így egyenes út vezetett ahhoz, hogy a meglehetősen sajátos látás- és ábrázolásmóddal rendelkező író-rendező eggyel korábbi egész estés filmjét (mely egyben az első angol nyelvű teljes értékű produkciója is volt) is megtekintsem. Ha azt mondom, hogy a The Killing of a Sacred Deer után némi – nevezzük így – előítélettel viseltettem Lanthimos munkássága iránt, akkor ezen a Lobster (A homár) sem változtatott, sőt ez a korábbi film talán még inkább a “bizarr” tartományba lendítette nálam a műszer mutatóját.

(tovább…)


Le Sang des bétes (1949) (Az állatok vére)

lasangdesbetes_thumbGeorges Franju mielőtt 1960-ban elkészítette volna a Szemek arc nélkül című örök klasszikust, és beírta volna magát a horror történelemkönyvébe, megalkotta ezt az ultra-realista doksit, a későbbi olasz mondo-filmek, és a francia new wave előfutárát. A 22 perces alkotás betekintést enged a francia mészárszékek mindennapjaiba, miközben érzelemmentes narrációval festi alá a látottakat. A kések élesek, az állatok pedig futószalagon érkeznek, hogy minél hamarabb feldolgozásra kerüljenek, hogy megehessük roston, félig átsütve, pörköltnek vagy rántva, nokedlivel, vagy hercegnő burgonyával, mindegy, csak jöjjön a húús! (tovább…)


Zoombies (2016)

zoombies_thumbNémely produkció ugyan zárójelben, de megpróbálkozott már bezombult állatok szerepeltetésével, legutóbb talán éppen a Rise of the Animals c. iszonyatosan aljas mozi épült fel a halott állatsereglet koncepciójára, de persze nem is lenne Asylum az Asylum, ha nem próbálna meg valami még ennél is orbitálisabb marhaságot kihozni az, It’s a Jurassic World of the Dead frappáns szlogennel, haha! (tovább…)


Jegroth-Ess: Foghányás (zombi róka horror) (2013)

foghányás_thumb„Rakd szét nekem a lábad, rakok beléd életet, ágyékodba húst, csontot, belet, vért, s ez lesz a te láncra vert béklyód, mi megóv más tekintetétől! Kinek kél terhes asszony? Másnak ivadékát fel nem neveli, mindenki sajátot akar! Hordd ki, és szüld meg az enyémet, lebegjen ő a szemed előtt, ne más kéjenc!” – a szerző ezekkel a mondatokkal vezeti be első regényét, melyet elsősorban felnőtteknek ajánl, és azoknak, akik kedvelik a zombikat és a rókákat. (tovább…)


You’re Next (2011)

ynmini1Kezdjük azzal, hogy a kétezres években sikerült egyszer letörni a lelkesedésem a maszkos útonállók egy csoportjával, ugyanis a Strangers rideg külleme egy hatalmas lufi volt, mely rövid úton szétpukkant, ezzel igencsak háttérbe szorítva nálam az efféle produkciók utána vágyat. Aztán ahogy a különböző fesztiválokon felbukkant Adam Wingard kaszabolós túlélőhorrorja, egyre inkább nőtt a kíváncsiságom, ugyanis elöl-hátul dicsérték. Persze az ilyen magasztalásokkal azért ésszel kell bánni, mert gyakorta futhatunk bele hátszeles külföldi írásokba. Mindezek ellenére Wingard részt vett néhány olyan projektben, amiket szívlelek, úgyhogy nem volt kétséges: látnom kell. Nézzük pontosan mit tudott felmutatni az állatmaszkos film.

(tovább…)


Lake Placid (1999) (A szörny)

Ritkán tetszik olyan horror, amiben a főszereplő nem valamiféle valóságtól elrugaszkodott bestia, ám erre is van példa. Mondjuk ez a film, amihez a készítők a természet egyik majdnem tökéletes gyilkosát, a krokodilt választották főgonosznak. Ez az állat már alapvetően méltóságteljes, félelmetes és kétséget kizáróan halálos, de ettől még nem lesz nagy szám, hiszen létezik, van, aki naponta találkozik vele, tehát fel kellett kicsit turbózni. Úgyhogy fogták ezt a sokfogú hüllőt és felnagyították, aztán berakták egy számára idegen környezetbe és már indulhat is a vérfürdő, avagy a „híres színészek próbálnak meg levadászni egy óriási ragadozót, mielőtt az vadássza le őket”. De a Lake Placidnek van egy vonása, ami miatt még érdekesebb lesz, ez pedig a szinte minden percét átitató alpári/feketehumor! Tehát horgonyt kidobni, úszómellényeket fel, indulhat a vicces kroki-üldözés! (tovább…)


Pet Sematary 2 (1992) (Kedvencek temetője 2)

1992-ben járunk, ahol Mary Lambert ismét komoly fába vágta a fejszéjét – immár Stephen King segítsége nélkül hozzálátott a Kedvencek temetője második epizódjához, anélkül, hogy lett volna bármilyen alapja a történetnek. Az első résznél azért volt nehéz dolga, mert már egy létező, és sokak által kedvelt történetet kellett filmvászonra álmodnia, így persze nagyon fontos volt, hogy mit fog szólni egy rajongó a megfilmesített verzióhoz. Ám a következő résznél semmilyen mankója nem volt, csupán a mag volt elültetve. A temetőben.

(tovább…)