állat

Dead Squad: Temple of the Undead (2018)

Ilyen fantasztikusan hívogató címmel muszáj volt lecsekkolnom jobbára filmek zenei oldalával foglalatoskodó Dominik Hauser író/rendező Indonéziában forgatott produkcióját. Nyilván nem volt titok, mekkora hatalmas ordas hulladék lesz ez az iMDb-n…

CineScience #3- Csernobil és nukleáris katasztrófák

Az elmúlt hónapokban a Csernobil sorozatnak köszönhetően a közvélemény ismét felkapta az atomerőművek és a nukleáris fegyverek által okozható pusztítások témakörét, és egyre többen érdeklődnek a maghasadással  működő szörnyetegek mögött…

Midsommar

Midsommar (2019) (Fehér éjszakák)

Kis túlzással szinte remegő kézzel vártam Ari Aster második nagyjátékfilmjét, mivel rendezői debütálása olyan maradandó nyomokat hagyott bennem, mint kevés horrorfilm a XXI. században. Ha ehhez még hozzáadjuk a tényt,…

Dark_season 2

Dark 2. évad (2019)

Idén júniustól elérhető a Netflix német gyártású sorozatának, a Dark-nak a második évadja. A folytatás ezúttal nyolc résszel jelentkezik a korábbi tízhez képest. A helyszín továbbra is a látszólag jelentéktelen,…

Igaz történet alapján: The Serpent and the Rainbow (1988) (A kígyó és a szivárvány)

A kígyó és a szivárvány Wes Craven horrorklasszikusainak sorát gyarapítja – a rendezőnek olyan filmeket köszönhet a zsáner, mint a Sziklák szeme vagy a Rémálom az Elm utcában és a…

Azilum különszám: Árnyak az időn túlról 2. (szerk. Somogyi Gábor)

A lovecraft-i stílusban és szubkultúrában érdekelt irodalmi fanzine jóvoltából most megjelent a természetfeletti borzongást nyújtó antológia második kötete. Míg a három részesre tervezett installáció első kiadványa az 1920 és 1960…

Lauer Gábor: Mindenvörös (2018) Ajánló+Nyereményjáték

“Barátaim! Mindnyájan tudjuk, milyen vékony is az a bizonyos vonal. Az a bizonyos vonal, vagy határ élő és holt között”. Lauer Gábor új regényében Ector atyánál elmosódik a határ képzelet…

Fácángyilkosok

The Absent One ((Fasandræberne)) (2014) (Fácángyilkosok)

Alig, hogy első rejtélyüket megoldották, máris újabb feladat vár a Q-ügyosztály nyomozóira. Ezúttal egy húsz esztendeje történt gyilkosság részleteit kell kibogozniuk. Az áldozat egy tizenéves ikerpár, illetve – még ha…

Annabelle Comes Home (2019)

Idén nyáron újabb darabbal bővült az utóbbi években egyre terebélyesebbé váló Conjuring-univerzum. A történet középpontjában a már régi ismerősnek mondható Annabelle-baba áll, hiszen a készítők – sokakkal ellentétben – úgy…

Zoombies 2 (2019)

Az igénytelenségével büntető CGI-kreatúrákért rajongó és/vagy szimplán a szar-filmeket kedvelő közönség bizonyára tisztában van vele, hogy a 2016-ban készült Zoombies (höhö… jópofa szóvicc, miért ne húzzunk fel rá egy komplett filmet?! – szerintem valahogy így kezdődhetett) első részében alig néhány állatka változik agresszív zombivá. Ez már több mint elég indok kellett legyen a készítőknek, hogy a szórásból kimaradt jószágokkal tömjék tele a folytatást, egy nem kevésbé alantas produkció keretei között… (tovább…)


The Lobster (2015) (A homár)

Tavaly decemberben, nem sokkal a hivatalos bemutató után volt szerencsém Yorgos Lanthimos Egy szent szarvas meggyilkolása (The Killing of a Sacred Deer) című filmjéhez. A görög úriember által rendezett és részben írt dráma/thriller az utóbbi évek egyik legfurcsább filmes élményeként maradt meg bennem (még ha az összkép nem is volt teljesen pozitív), így egyenes út vezetett ahhoz, hogy a meglehetősen sajátos látás- és ábrázolásmóddal rendelkező író-rendező eggyel korábbi egész estés filmjét (mely egyben az első angol nyelvű teljes értékű produkciója is volt) is megtekintsem. Ha azt mondom, hogy a The Killing of a Sacred Deer után némi – nevezzük így – előítélettel viseltettem Lanthimos munkássága iránt, akkor ezen a Lobster (A homár) sem változtatott, sőt ez a korábbi film talán még inkább a “bizarr” tartományba lendítette nálam a műszer mutatóját.

(tovább…)


Le Sang des bétes (1949) (Az állatok vére)

lasangdesbetes_thumbGeorges Franju mielőtt 1960-ban elkészítette volna a Szemek arc nélkül című örök klasszikust, és beírta volna magát a horror történelemkönyvébe, megalkotta ezt az ultra-realista doksit, a későbbi olasz mondo-filmek, és a francia new wave előfutárát. A 22 perces alkotás betekintést enged a francia mészárszékek mindennapjaiba, miközben érzelemmentes narrációval festi alá a látottakat. A kések élesek, az állatok pedig futószalagon érkeznek, hogy minél hamarabb feldolgozásra kerüljenek, hogy megehessük roston, félig átsütve, pörköltnek vagy rántva, nokedlivel, vagy hercegnő burgonyával, mindegy, csak jöjjön a húús! (tovább…)


Zoombies (2016)

zoombies_thumbNémely produkció ugyan zárójelben, de megpróbálkozott már bezombult állatok szerepeltetésével, legutóbb talán éppen a Rise of the Animals c. iszonyatosan aljas mozi épült fel a halott állatsereglet koncepciójára, de persze nem is lenne Asylum az Asylum, ha nem próbálna meg valami még ennél is orbitálisabb marhaságot kihozni az, It’s a Jurassic World of the Dead frappáns szlogennel, haha! (tovább…)


Jegroth-Ess: Foghányás (zombi róka horror) (2013)

foghányás_thumb„Rakd szét nekem a lábad, rakok beléd életet, ágyékodba húst, csontot, belet, vért, s ez lesz a te láncra vert béklyód, mi megóv más tekintetétől! Kinek kél terhes asszony? Másnak ivadékát fel nem neveli, mindenki sajátot akar! Hordd ki, és szüld meg az enyémet, lebegjen ő a szemed előtt, ne más kéjenc!” – a szerző ezekkel a mondatokkal vezeti be első regényét, melyet elsősorban felnőtteknek ajánl, és azoknak, akik kedvelik a zombikat és a rókákat. (tovább…)


You’re Next (2011)

ynmini1Kezdjük azzal, hogy a kétezres években sikerült egyszer letörni a lelkesedésem a maszkos útonállók egy csoportjával, ugyanis a Strangers rideg külleme egy hatalmas lufi volt, mely rövid úton szétpukkant, ezzel igencsak háttérbe szorítva nálam az efféle produkciók utána vágyat. Aztán ahogy a különböző fesztiválokon felbukkant Adam Wingard kaszabolós túlélőhorrorja, egyre inkább nőtt a kíváncsiságom, ugyanis elöl-hátul dicsérték. Persze az ilyen magasztalásokkal azért ésszel kell bánni, mert gyakorta futhatunk bele hátszeles külföldi írásokba. Mindezek ellenére Wingard részt vett néhány olyan projektben, amiket szívlelek, úgyhogy nem volt kétséges: látnom kell. Nézzük pontosan mit tudott felmutatni az állatmaszkos film.

(tovább…)


Lake Placid (1999) (A szörny)

Ritkán tetszik olyan horror, amiben a főszereplő nem valamiféle valóságtól elrugaszkodott bestia, ám erre is van példa. Mondjuk ez a film, amihez a készítők a természet egyik majdnem tökéletes gyilkosát, a krokodilt választották főgonosznak. Ez az állat már alapvetően méltóságteljes, félelmetes és kétséget kizáróan halálos, de ettől még nem lesz nagy szám, hiszen létezik, van, aki naponta találkozik vele, tehát fel kellett kicsit turbózni. Úgyhogy fogták ezt a sokfogú hüllőt és felnagyították, aztán berakták egy számára idegen környezetbe és már indulhat is a vérfürdő, avagy a „híres színészek próbálnak meg levadászni egy óriási ragadozót, mielőtt az vadássza le őket”. De a Lake Placidnek van egy vonása, ami miatt még érdekesebb lesz, ez pedig a szinte minden percét átitató alpári/feketehumor! Tehát horgonyt kidobni, úszómellényeket fel, indulhat a vicces kroki-üldözés! (tovább…)


Pet Sematary 2 (1992) (Kedvencek temetője 2)

1992-ben járunk, ahol Mary Lambert ismét komoly fába vágta a fejszéjét – immár Stephen King segítsége nélkül hozzálátott a Kedvencek temetője második epizódjához, anélkül, hogy lett volna bármilyen alapja a történetnek. Az első résznél azért volt nehéz dolga, mert már egy létező, és sokak által kedvelt történetet kellett filmvászonra álmodnia, így persze nagyon fontos volt, hogy mit fog szólni egy rajongó a megfilmesített verzióhoz. Ám a következő résznél semmilyen mankója nem volt, csupán a mag volt elültetve. A temetőben.

(tovább…)