ausztrál

You Might Be The Killer (2018)

Ha szeretitek az olyan szokásostól eltérő, rafinált csavarokkal operáló horror-produkciókat, mint amilyen a Tucker & Dale VS Evil (Trancsírák) volt vagy a kliséket újszerű látásmóddal vegyítő Final Girl, esetleg az…

Kedvencek temetője (2019)

Pet Sematary (2019) (Kedvencek temetője)

Szinte nincs olyan hónap, amikor ne érkezne hír egy vadonatúj Stephen King adaptációval kapcsolatos filmes projektről. A Mester munkái mindig is nagy népszerűségnek örvendtek álomgyári berkekben, de a 2017-es Az…

Ed McDonald: Hollóvér (2019)

A tavalyi év egyik legkellemesebb könyves meglepetése számomra, a volt Blizzard fejlesztő; Ed McDonals debütáló regénye volt. Az Éjszárny érezhetően egy igazi fantasy rajongó ember írása, aki nemcsak, hogy ügyesen…

lizzie borden

Serial Chillers XIV: Lizzie Borden legendája és a gyilkos nők kriminológiája

A Serial Chillers ebben a hónapban a Lizzie Borden-legendával foglalkozott, és bemutattuk a róla készült filmek közül a leginkább említésre méltókat. Ideje, hogy megismerjük a történét úgy, ahogyan a valóságban történt….

Project Blue Book (2019) – 1. évad

A földönkívüli élet létezése egyike azon témaköröknek, amelyek drasztikus mértékben és módon képesek megosztani a közvéleményt. Az UFO-hívők és a szkeptikusok vérre menő vitái azonban mindeddig nem hozták meg egyik…

Escape Room (2019) (Végtelen útvesztő)

Az utóbbi két-három évben a rémületért rajongó közönség egyre-másra kaphatta fel fejét az ún. escape room horror, vagyis szabaduló játékokon alapuló horror-produkciókra. Mivel az általam látott alkotások – Escape Room…

US (2019) (MI)

A 2017-es év egyik legmeghatározóbb horrorfilmes élményének bizonyult az előtte csak vígjátékokra szakosodott Jordan Peele a semmiből hirtelen feltűnt alkotása, a ravasz módon építkező, majd a fináléban WTF-bombaként robbanó Get…

TranslatePasta #06 – Kecskeember (Anansi’s Goatman Story)

A most következő creepypastát Blissenobiarella kollegina ismerősei ajánlották figyelmünkbe néhány hete. Habár a történet valóban elég “creepy” a maga nemében, azért néhány dolgot megjegyeznék. A fordítás alapjául szolgáló verziót a…

100 Bloody Acres (2012)

Nem elég jó a trágyád, és ebből kifolyólag a konkurencia megrendelése is egyre nagyobb?! Elütött négylábúakból készült Vér és Csont fantázianévre keresztelt elegyedet még a rádióreklámok után sem igazán veszik?! És belterjes suttyó redneck létedre máshoz nem értesz a világon?! Akkor nincs mese, bizony meg kell változtatni a receptet, és az sem probléma, ha valami egészen új hozzávalót kell keresni – nagyjából ezekről a problémákról szól a most taglalt, egyedi ízű ausztrál produkció. (tovább…)


Upgrade (2018) (Újraindítás)

Az 1999-ben startoló Mátrix trilógia nem kevesebbet ért el, mint hogy átvezette az akció-sci-fit a 21. századba. A többek között a mesterséges intelligencia természetével és lételméleti kérdésekkel foglalkozó film egyik fő varázsa a helyenként valóban lélegzetelállító technikai megvalósítás volt, mely alatt többek között az akciójelenetek talán sohasem látott megkoreografáltságát értjük. Az azóta eltelt esztendők nem vagy csak alig voltak képesek újat mutatni a műfajban: a nagy költségvetésű blockbuster-ek (Edge of Tomorrow, Planet of the Apes újrázások, hogy csak hirtelen kettőt említsek a legrosszabbakból) rendre elvéreztek a feleljünk-meg-minden-ízlésnek-és-korosztálynak hollywoodi ukáz oltárán. Igazán bevállalós, eredeti dolgokat leginkább a kis költségvetésű, független, kis túlzással sufni-produkcióktól kaphattunk, valamint a Netflix is felkarolta a kisüzemi sci-fi gyártást az utóbbi években, ha nem is mindenki osztatlan örömére. 2018 nyarán aztán jóformán teljesen sötét lóként került a – külföldi – mozikba Leigh Whannell író-rendező Upgrade című műve, amely nagyon gyorsan bebizonyította, hogy a 21. század második évtizedében is lehet élet a Netflixen és a garázsfilmezésen túl az akciófilmbe oltott science-fiction világában. (tovább…)


Infini (2015) (Mentőakció)

Egy darabig úgy terveztem, hogy a Shane Abbess (a nem túl jó emlékű Terminus producere) által írt és rendezett ausztrál sci-fi horror, az Infini bemutatását az “Azért néztük meg, hogy nektek ne kelljen” frázissal nyitom majd, melyet kielégítően szellemesnek találtam erre a célra. Történt azonban, hogy időközben újranéztem a filmet, elolvastam néhány laikus kritikát is és arra jutottam, hogy talán nem veszem el mindenki kedvét rögtön az első mondatommal. Félreértés ne essék, másodjára nézve sem lettem libabőrös az Infini rendkívül mélyen szántó mondanivalója által generált katartikus élménytől, de azért az is világossá vált, hogy az összelopkodott, félkésznek tűnő sztori és a legalábbis kérdéseket felvető megvalósítás ellenére, valamiért sokakat mégis megfogott ez az alkotás és ki vagyok én, hogy mindjárt az elején ítéletet mondjak valamiről, amit lehet, csupán én nem vagyok képes értékelni. (tovább…)


Better Watch Out (2017)

Az ausztrálok évről évre megörvendeztetnek bennünket néhány említésre méltó alkotással, így aztán nem véletlen, hogy szerkesztőségünk idén összeállított egy top 10-es listát a távoli kontinens horrorfilmes felhozatalából. Igazán érdekes és egyedi hangulat jellemzi az ott készült darabokat, ezúttal a szezont kissé megelőzve egy karácsonyi home invasion és slasher mixet mutatnék be, ami leginkább a Reszkessetek, betörők!, a Funny Games és a Sikoly furcsa szerelemgyermekére hasonlít. (tovább…)


Waterborne (2014)

waterb_thumbVérszomjas zombi-kenguruk támadják be a főszereplőnket ebben a közösségi adakozásban megfogant ausztrál rövidfilmben, mely szerte a világon filmfesztiválok tucatjain, díjak sokaságával bizonyította rátermettségét. Ausztrália vadjai még sosem voltak ennyire félelmetesek! (tovább…)


Bad Moon Rising (2010)

badmoonrising_thumbAz ausztrál Scott Hamilton rövidfilmjében a rosszfiúk által megkötözött túsz úgy tűnik, nem éppen a legbékésebben reagál a teliholdra… (tovább…)


Cargo (2013)

cargo_thumbA már legnépszerűbb videómegosztón is elérhető ausztrál rövidfilmünkben a zombi-apokalipszis közepébe cseppent, determinált sorsú főszereplőnk újraértelmezi a répabot fogalmát.

 

 

(tovább…)


Predestination (2014) (Időhurok)

predestination_thumbIdőutazós filmekben az a “rossz”, hogy alig kezdődik el a film, pörög le néhány képsor, de a történet szempontjából pár kiemelten fontos momentum már sejthető, vagy legalábbis kikövetkeztethető – ám ettől még lehet bőven érdekes és/vagy szórakoztató az adott produktum. Az ausztrál Spierig-testvérek (Undead, Daybreakers) egy klasszikus Robert Heinlein novellán (Ti zombik mind) alapuló mozija is pont egy ilyen darab, amit a standard időutazós sablonok ellenére is csak ajánlani tudok mindenkinek! (tovább…)


The Loved Ones (2009)

Sean Byrne első egész estés filmje a befejezést követően csak két évvel juthatott el a nagyérdemű elé, addig számos fesztivált megjárt és a közönség kegyét sikerült elnyernie. Az író-rendező olyan történetet készített, ami egy az egyben elférne bármelyik Csellengők részben, ahol eltűnt gyerekekkel, fiatalokkal foglalkoznak. A mindössze 84 perc alatt, pedig képes megragadni a figyelmet, ugyanakkor elborzaszt, de nem taszít lelkileg a szék alá.

(tovább…)


The 25th Reich (2012) (A 25. birodalom)

A nácik szokása volt, hogy régebben bizonyos tavakból (Zombie Lake, 1981) vagy tengerből (Shock Waves, 1977) bukkantak elő, de akadt, hogy éppen szörfölve uralták a poszt-apokaliptikus világot (Surf Nazis Must Die, 1986). Későbbiekben északon ásták elő magukat, a norvég hó alól (Dead Snow, 2008), nemrég pedig a lakatlannak hitt Holdról derült ki, hogy ott építették fel titokban a bázisukat (Iron Sky, 2012). Ilyen kreatív képzelőerővel vajon miért ne hinnénk el, hogy egy csapat kretén katona egy balul elsült ausztrál időutazás keretében a jövőben irdatlan náci óriáspókokkal fut össze?! Következzék tehát a Helloween Night Fest számomra egyik legmaradandóbb alkotása, persze csakis az elpusztult agysejtek számát figyelembe véve, muhaha! (tovább…)