A Serial Chillers rovat Ed Gein történetét feldolgozó cikksorozatában a Peacock elsőre talán meglepő szereplő lehet. Egy drámába hajló pszichothrillert nem feltétlenül várnánk Ed Gein rémtettei kapcsán. Tény, hogy a…
Mary Shelley 1823-ban megjelent regényének címszereplője és az általa teremtett szörnyeteg a huszadik század második felére a populáris kultúra ikonjává vált. Egy lapon emlegették Drakulával, a vérfarkasokkal és múmiákkal, szörnyfilm…
Történelmi témájú filmeknél a készítők néha szeretnek eljátszani a gondolattal: mi lett volna, ha? Persze a történelemben ez nem lehetséges, ami volt, azon már nem lehet változtatni, ám a filmvásznon…
Neil Gaiman azon ismert szerzők egyike, aki visszavonhatatlanul bevéste magát az irodalom nagyjai közé. A szerzőben egyszerre bújik meg a gyermeki világ, és egy bizonyos fokú morbidság, amelyeket zseniálisan vegyít…
Az amerikai Port Jeffersonban született Ted Chiang nem mondható igazán termékenyen szerzőnek. Közel harminc éves pályafutása alatt mindösszesen két tucatnyi írása jelent meg, melyek nagy része novellákból áll, komolyabb terjedelmű…
1986. április 26-a dátuma örökre beírta magát nem pusztán a XX. század, de azt hiszem, az emberiség modern történelmének könyvébe. A csernobili katasztrófa ugyanis nem kizárólag a nyolcvanas és kilencvenes…
A zombik/fertőzöttek okozta apokalipszis örökzöld téma. Láttuk már kismillió filmen, olvastuk ezeregy könyvben, és játszottuk megszámlálhatatlan játék formájában. Van, ami mára klasszikussá vált és beépült a popkultúrába, és volt, ami…
A filmtörténelem során akadt néhány hányatott sorsú alkotás, melyek útja a közönségig kifejezetten körülményesnek nevezhető. A Polaroid sem éremesélyes a legzökkenőmentesebben bemutatott filmek versenyében, a végeredmény tükrében viszont nyugodtan kijelenthető,…
Az év „sorozatgyilkosos” hollywoodi produkciója kis hazánkban május 23-án kerül a mozikba, de a Netflixen már elérhető. Óriási várakozás előzte meg a filmet, ami köszönhető egyrészt témájának, amit az „átkozottul…
Bár nem vagyok egy kimondott anime-fan, viszont Penge az egyik kedvenc képregény karakterem, így hát nem volt kérdéses, hogy ezt a sorozatot nekem látnom kell. Le is daráltam a 12 részt (epizódonként nettó 20 perc plusz intro/outro) húzóra és nemhogy nem csalódtam, sőt: rohadtul tetszett! Szóval ha kicsit is csíped az animációs- vámpíros- mutánsos- lövöldözős- kardozós- vérben ázós filmeket, vagy akár ezek közül bármelyiket, akkor ezt pont neked való!
Wesley Snipes helyett ezúttal a raplegenda Sticky Fingaz, az Onyx oszlopos tagja, öltötte magára Penge szerelését, és örömmel mondhatom, sikerrel teljesítete a reá szabott feladatot. Penge hűvös és profi, akárcsak a mozifilmekben; semmi fölös fecsegés, parádézás, csak a lényeg de az kőkeményen. Külön örömömre szolgál, hogy a moziváltozatokból meghagyták Penge ’68-as Dodge Charger-jét, na az ám verda! (tovább…)
Mintha a fogam húznák. Najó, mondjuk halál nyugodtan beérzéstelenítőzve beülök a székbe és a doki a túloldalt kezd operálni; nem ahova a szurit adta, hanem mondjuk épp szemközt, én meg azon filózok, hogy véletlenül vagy kib@szásból csinálja, ami egyébként perpillanat tökmindegy, mert így is – úgy is kurvára fáj. Na, a Penge: Szentháromság pontosan ilyen. (tovább…)
Na, erre mondják, hogy a fagyi visszanyal. Meg hogy az ellenségem ellensége a barátom. Meg ugye ott van még annak a bizonyos varjúnak az esete a karóval, mert ugye láttuk már ilyet is. Apropó karó; olyankor van szopi, amikor elindulsz vámpírt vadászni, és kiderül, hogy a szerszámos ládából kihajigálhatsz mindent a karótól a fokhagymáig, mert valami olyanra bukkantál, ami nem egészen az, aminek látszik. Vagy mondhatnám úgy is, hogy az ellen nem véd. 🙂 Na ilyenkor mi van? És ha te is vámpír vagy? Ebben a mai világban már az se biztosíték az örök életre. (tovább…)
Cirka ötödikes lehettem, mikor idehaza kijött a Penge. Akkoriban ennél faszább, keményebb, kúúlabbb karaktert, pláne vámpíros témában nehezen tudtam elképzelni és megvallom őszintén, még most is a favoritjaim között van. Mondanom sem kell, hogy helyből a kedvenc vámpírfilmemmé és a kedvenc képregényhősömmé avanzsált abban a szent pillanatban, amikor először megjelent Mr. Snipes a vértől mocskos diszkóban a bokáig érő bőrkabtjában, a spéci kardjával meg stukkereivel. Kőkemény, laza, stílusos, egyszerűen Penge. (tovább…)