bosszú

Stephen King adaptációk 2019-ben

Aki nem egy kő alatt élt mostanában, annak nagy valószínűséggel feltűnhetett, hogy az utóbbi években egyfajta hirtelen jött revival-hullámként mind több és több King feldolgozást kaptunk, az AZ című (remake)…

Bird box (2018)

Évekkel ezelőtt Josh Malerman gondolt egyet és zenészi karrierjét feldobva könyvet kezdett írni. Ebből lett a posztapokaliptikus horror, a Madarak a dobozban (KATT a cikkre), amit nemcsak a kritikusok, de…

2018 Top 10 – Szerkesztőségi toplista

Ragaszkodva a szokásokhoz, az idei év végén is jelentkezünk már-már hagyományossá váló toplistánkkal, amelyben a 2018-as esztendő legjobb alkotásait – filmek és sorozatok terén egyaránt – szeretnénk nektek összegyűjteni. Természetesen…

Aquaman (2018)

A napokban érkezett a mozikba a DC Comics legújabb filmje, mely (immáron sokadjára) megpróbálja helyére állítani a képregénykiadó filmes univerzumának hírnevét. Eme igencsak nehéznek tűnő feladatot ezúttal az egyik legjobban…

Cargo (2017)

Az utóbbi években számos próbálkozást láttunk arra, hogy a zombizsáner klisébe-fullasztása helyett (mellett) valami újjal is előrukkoljanak nekünk a jobbára szorgosabb, mint tehetséges filmkészítők. Az egyik véglet a minél több, gyorsabb,…

Journal 64 (2018) (A 64-es betegnapló)

A Q-ügyosztály eseteinek legújabb része, A 64-es betegnapló januárban startol a magyar mozikban. A Jussi Adler-Olsen regényei alapján készült filmsorozat szárnyaló népszerűségre tett szert az elmúlt években: olyan krimikről van…

ház, amit jack épített

The House That Jack Built (2018) (A ház, amit Jack épített)

Sokadszorra puffogtatjuk el idén ezt a mondatot, hogy az év leginkább várt horrorjáról lesz szó. Így volt ez az Örökséggel, a Suspiria remake-jével, de ide citálhatom akár Az apácát is,…

A novellapályázat margójára

Több mint 105 szerző és 130 novella. Pusztán átolvasni a beküldött műveket impozáns feladatnak bizonyult – értékelni még nehezebb. A The Black Aether oldalán pár napja már olvasható az eredmény,…

Summer of 84 (2018)

Úgy tűnik a Netflix kábelcsatornán futó (első és második után lassan harmadik évadjához közeledő) Stranger Things által gerjesztett hatalmas retro-hullám csak nem akar apadni. Erre a legeklatánsabb példa a Turbo…

Venom (2018)

Marvel Comics földönkívüli szimbiótája ugyan 2014-ben már felbukkant egy rövid jelenet erejéig a reboot-olt Csodálatos Pókember második részének végén, azonban a Sam Raimi Pókember-trilógiájának hármas számú epizódjában nyújtott teljesítménye okán…

predator

Predator (2018) (Predator – A ragadozó)

Minden idők egyik legismertebb, legnépszerűbb sci-fi szörnye, a Predator visszatért. Mi sem remekebb alkalom arra, hogy némiképpen áttekintsük a ragadozók eddigi pályafutását, és mindennek fényében értelmezzük az új filmet.  …

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

Kerekasztal #22: Mandy (2018)

Szerkesztőségünk választása ezúttal nem egy az idők próbáját kiálló örökzöld klasszikusra vagy éppen szavatosságát vesztett botrányfilmre esett, hanem egy egészen friss és ropogós produkcióra, mely minden bizonnyal csont nélkül pályázhatna a 2018 Legmegosztóbb Horrorjának címére. Nem is borzolom tovább az idegeket, jöjjön a viszonylag ismeretlen, görög származású Panos Cosmatos (Beyond the Black Rainbow) kétórás játékidővel operáló, különleges vizuális élménnyel kecsegtető, ám lassú folyása miatt meglehetősen nagy kitartást igénylő bosszúfilmje (horror-drámája?!), melynek befogadása egyes kollégáknak igazán embertpróbáló feladatnak minősült, haha!

(tovább…)


Jigoku Shōjo Yoi no Togi (TV) (2017)

Yoi no TogiSokáig kellett várni, hogy a Jigoku Shōjo negyedik évada, a Yoi no Togi (Negyedik hajnal) is elkészüljön, ráadásul elég nyúlfarknyi lett a többihez képest. Ilyen esetekben pedig mindig kérdéses, hogy megérte-e egyáltalán, illetve lesz-e háttértörténet vagy csupán a különálló epizódokat kapjuk, és nincs különösebb morális tanulság az eddigiekhez képet. Alapvetően a franchise-ot évekig is el tudnám nézni, hiszen az alapötlet elég jó, és sorozatként rengeteg lehetőség áll az alkotók előtt, mégis a részek mögötti belső vívódás, a konfliktusok tették igazán érdekessé a Hell Girlt.

(tovább…)


Fuk sau (2009) (Vengeance)

Hongkong irányába is igyekeztünk elkalandozni, hiszen onnan számos kitűnő akciófilmet ismerünk már. Adta magát az ötlet, hogy nézzük meg, milyen izgalmas thrillert készítenek arrafelé. A Vengeance egy igazán kiváló alkotásnak tűnt első olvasatra, frappáns sztorival és ötvözi a francia krimik és a hongkongi triád filmek hangulatát.

(tovább…)


Stiches (2012) (Bohóc a pokolból)

Van, aki szereti a bohócokat, és van, aki retteg tőlük, egyesek pedig nem találják őket szórakoztatónak. Engem már gyermekként is untattak ezek a lények, akik megpróbálták megnevettetni a közönséget. Sosem vonzott a cirkusz, és az efféle mókázás. Sokkal inkább tudtam elképzelni, hogy horrorfilm főszereplői lesznek a vidámság mesterei. A Stiches című ír alkotás nélkülöz minden drámaiságot, egy kellemesen mulatságos borzongást idéz elénk.

(tovább…)


Jigoku Shōjo Futakomori (TV) (2006-2007)

hgtmminiA Hell Girl második évada kicsit más, mint az előző. Ugye az elsőben megismerhettünk Enma Ai történetét és a titkot, ami a háttérben húzódott, a gyökeret, amely ezen hivatáshoz vezette. Láthattuk, hogy nincs jégből a szíve, hanem ő maga is szerződéshez tartja magát, hiszen félre kellett tennie saját bosszúvágyát, hogy vezekeljen a bűneiért.

(tovább…)


Jigoku Shōjo (TV) (2005-2006)

hgminiLe kell szögeznem már a legelején, hogy a most bemutatásra kerülő anime egyedi és fantasztikus a maga nemében, bár nem operál literszámnyi vérrel, mégis bátran kijelenthetem róla, hogy az egyik legjobban sikerült horror, melyet valaha láttam. Iskolapéldája annak, hogy a pszichológiai és a képi hatás harmóniája mennyire tökéletes művet képes létrehozni. Ehhez pedig valójában nem szükségeltetik más, mint egy frappáns szituáció.

(tovább…)


Drive Thru (2007)

dtrthumbEgy mára jócskán magunk mögött hagyott, szinte letűnt kor egyik kései maradványa ez az alkotás, mely sort a Sikoly kezdte, még a kilencvenes években. Az első modern tini-túlélős és bosszúállós hullámnak jó pár éve befellegzett, de a Lionsgate látott bőven potenciált ebben a jövevényben. Azonban kérlelhetetlenül ott köröz a hatalmas kérdőjel az emberek feje fölött, hogy vajon mi értelme volt hússzor lerángott csontot ennyire megidézni. Remélem, hogy mindenki saját maga megadja majd a választ rá és a Brendan Cowles, Shane Kuhn rendezőpárosnak is bizonyosan van rá pár ötletes gondolata. Mégis, ezek valahogy elvesztek a szűk másfél órás játékidő alatt.

(tovább…)


Afro Samurai Resurrection (2009)

assminiAfro (Samuel L. Jackson) végül megküzdött Justice-szal (Ron Perlman) és legyőzte Őt, megbosszulva ezzel apja gyilkosát. Itt volna az idő, hogy büszkén viselje a No. 1 fejpántot és elfoglalja méltó helyét a legendában. Azonban ehhez neki semmi kedve. Megbékélt önmagával, letette a kardot, bevégezte feladatát és szeretné apja és mestere nyomdokaiba lépve megszüntetni az örök harcot, illetve a felesleges véráldozatokat, a folyamatos bosszúhadjáratokat. Láttuk, hogy a sorozat végén megérkezik Jinno, hogy kihívja Őt, de nem sejthettük, mi lesz majd a csata kimenetele. Lehet egyáltalán ezt a történetet tovább ragozni? Hiszen a bosszú véget ért, a vége főcím lement és mindenki levonta a tanulságokat.

(tovább…)


Afro Samurai (TV) (2007)

asminiVannak olyan művek, melyek valamilyen, vagy több szempontból is kilógnak az animék közül. Ezen nem feltétlen a színvonalat kell érteni, hanem – mint jelen esetben is – a stílusukat tekintve. Az Afro Samurai engem sokkal inkább arra emlékeztet, hogy milyen lenne, ha Tarantino animét rendezne. És ezt nem csak a két főszereplő szinkronhangjára (Ron Perlman és Samuel L. Jackson) értem, hanem az egész megvalósítás, a történet, a jelenetek is nemes egyszerűséggel a mester keze munkáját reflektálják.

(tovább…)


Pumpkinhead 4 – Blood Feud (2007) (Pumpkinhead 4 – Ősellenség)

pumpkinhead4_thumbA bosszúra szomjazó tökfejű démon negyedik részében gyakorlatilag a Rómeó és Júlia drámai története elevenedik meg szemünk láttára, és ez a mindenki által kívülről ismert alapszituáció vegyül az erdei boszorkány által megidézett természetfölötti lény brutális ámokfutásával, ami aztán egy olcsó és középszerű slashert eredményez, az országútnál is öregebb Lance Henriksen erőltetett felbukkanásaival. (tovább…)