család

diane downs

Serial Chillers XXXIV.: Diane Downs, a gyilkos anya / Small Sacrafices (1989)

 Rendszeres olvasóink már észrevehették, hogy a Serial Chillers rovat az idei évben nyitni kezdett olyan ügyek bemutatása felé is, amelyek tettese nem a klasszikus értelemben vett sorozatgyilkos. Írtunk bombagyárosról, szektavezetőről…

Kozmikus szellemlovas: A bébi Thanosnak meg kell halnia (2020)

Az első olvasatra fura alcímmel rendelkező, alternatív idősíkon játszódó történetben Frank Castle (vagyis a Megtorló) először meghalt, majd a pokolban szerződést kötött az Ördöggel, és immáron a Szellemlovas lángoló alakjában tér…

másik bárány

The Other Lamb (2019) (A másik bárány)

 Az utóbbi években a horror zsánerében is nagy népszerűségre tettek szert a különböző szektákat, vallási közösségeket bemutató témákat feldolgozó művek. Gondoljunk csak az Apostle-ra, a nagysikerű Fehér éjszakákra, a Mandy-re…

Yummy (2019)

Zombik a kórházban koncepciót már láthatunk néhányat – legutóbb például a francia Mutants című jóravaló francia produkcióban. Ezúttal egy nem éppen legális plasztikai beavatkozásoknak otthont adó klinika területén tombolnak az…

NOS4A2 (2019-2020) 2. évad

Joe Hill zseniális dark fantasy regényéből készült széria második évadjában Victoria McQueen igencsak hamar bekövetkezett felnőttkorára összpontosítunk. A családi problémákkal küzdő lázadó lány ezúttal már anyuka és párja motorüzletében melózik,…

Pető Zoltán: Rejtett hold (2020)

Pető Zoltán nevével egyrészt az Aether Atrox kötetbe került A világítótorony című novellája kapcsán találkozhattak a weird irodalomért rajongó olvasók, másrészt pedig az I. Országos H.P. Lovecraft Találkozón egy színvonalas…

Relic (2020)

E fórumon nem először zengünk ódákat az ausztrál horrorfilm-gyártásról. Az ország, ahol egészen a ’70-es évekig tiltva volt ez a műfaj, azóta nagyhatalommá vált, és az ausztrál művek között olyan,…

Esernyő Akadémia 3 – Feledés Hotel (2020)

A képregényt kiagyaló szerző, a My Chemical Romance énekeseként is elhíresült Gerard Way már rögtön a második kötet után, 2009-ben bejelentette a harmadik epizódot, azonban a végleges megjelenésre egészen 2019-ig…

Train to Busan 2: Peninsula (2020)

A peninsula szó félszigetet jelent, de nyilván mindenki inkább arra a némileg relevánsabbnak ható információra kíváncsi, hogy a 2016-ban készült vonaton játszódó dél-koreai zombis akció-drámának hogyan sikerült a folytatása? Főleg annak…

Stephen King: Az Intézet (2020)

A szemfülesebb rajongók már tavasszal csekkolhatták a könyv első fejezetét az Emelkedés című kisregényt (vagy hosszabb novellát?) tartalmazó kötet extrájaként, azonban én azon a véleményen vagyok, megérte várni, hogy egyben…

Relic (2020)

relicE fórumon nem először zengünk ódákat az ausztrál horrorfilm-gyártásról. Az ország, ahol egészen a ’70-es évekig tiltva volt ez a műfaj, azóta nagyhatalommá vált, és az ausztrál művek között olyan, rövid úton hivatkozott klasszikussá vált darabokat is megtalálunk, mint például a The Babadook. A Relic 2020 egyik legváratlanabb, talán legkülönlegesebb horrorja, ami tovább öregbíti a szigetország hírnevét a zsánerben.

(tovább…)


Esernyő Akadémia 3 – Feledés Hotel (2020)

A képregényt kiagyaló szerző, a My Chemical Romance énekeseként is elhíresült Gerard Way már rögtön a második kötet után, 2009-ben bejelentette a harmadik epizódot, azonban a végleges megjelenésre egészen 2019-ig kellett várni. Szerencsére a magyar rajongótábor ebből mit sem vett észre, ugyanis a Vad Virágok Könyvműhelynek hála a Dallas című epizód után csupán alig egy év telt el, és máris kezünkbe foghattuk a diszfunkcionális családban felnőtt, szuperképességgel rendelkező testvérek legújabb frenetikus kalandját!

(tovább…)


Ready Or Not (2019) (Aki bújt)

Bár Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendező-párosa (Az ördög ivadéka) nem találja fel a spanyolviaszt, mégis baromi szórakoztatóra sikerült ez a másfél órás produkciójuk, mely egy újabb darabja a hazai mozikban egyre nagyobb számban a közönség elé tárt horror zsánerű moziknak. Alapvetően a fekete humorból kibontakozó morbid szituációja az, ami elviszi a hátán a filmet, bár az is igaz, hogy jópofa szereplők és az ara vagány karaktere nélkül csak fele olyan élvezhető lenne, mint amilyenre végül sikerült. Szóval, ha eladósorban lévő lány vagy, csak annyit mondanék: jól nézd meg, hova házasodsz!

(tovább…)


Dementia 13 (2017)

Remake-ek, remake-ek, remake-ek. Idén februárban egy egész hetet szenteltünk ennek a nemcsak a horror berkein belül burjánzó hóbortnak. Az akkor felsoroltak között volt jó néhány, amelynek létrejöttét a márkanévből való némi további pénz kiszivattyúzásán kívül semmi sem indokolta és persze néhány olyan is, aminél a vérfrissítés bizony jót tett a sok éves, egy egészen más kor standardjai szerint készült filmnek. Egy film felújítása, újragondolása természetesen nem eleve ördögtől való ötlet, különösen ha egy klasszikus történettel egy új korosztályt céloznak meg az alkotók, akik az eredeti, sok esetben évtizedekkel korábban készült film elé már nem hajlandóak leülni. Hasonló volt a helyzet Francis Ford Coppola 1963-ban készült Dementia 13 című kis költségvetésű horrorjával is, melyet Richard LeMay rendező igyekezett továbbörökíteni az utókor számára 2017-es újragondolásával. Ha azt mondjuk azonban, hogy Coppola eredetije is igencsak vegyes fogadtatásban részesült a maga idejében, LeMay újrázásánál már nem élhetünk az eufemizmus ezen frázisával, ha értékelni akarjuk.

(tovább…)


Dogtooth ((Kynodontas)) (2009) (Kutyafog)

Yorgos Lanthimos író-rendező A homárral és az Egy szent szarvas meggyilkolásával már megmutatta a műértő és a szokványostól eltérő látásmódot kedvelő nemzetközi közönségnek, hogy bizony nem árt ha komolyan veszik a görög úriembert. Lanthimos angol nyelvű – és így jóval szélesebb közönséghez eljutó – filmjeivel mintegy kézjegyévé vált “párhuzamos univerzumokban” játszódó történetei, disztópiái azonban korántsem előzmény nélkül valók. Ahogy az a már-már idegesítő szokása sem, hogy színészeit egy sehol máshol nem tapasztalt steril, érzelemmentes, távolságtartó játékra ösztönzi, mely bizony váratlanul érheti az erre nem kellőképpen felkészült mozilátogatót. Lanthimos pályafutásában a 2009-es Dogtooth ugyan nem közvetlenül a fentebb említett filmek előtt helyezkedik el időrendben, ám azok sorába mégis szépen beleillik a már elhangzottak okán.

(tovább…)


Invasion (2005-2006) (Rejtélyek városa) 1. évad

2005-öt írunk és a Lost éppen második évadjánál tart az ABC műsorán. A kultikus sorozat éppen népszerűsége csúcsán van a maga cirka 15 millió átlagnézőjével (valójában a legsikeresebb évad az egy évvel későbbi harmadik volt 17 millió nézővel, de a valóság ezúttal feláldoztatott a dramaturgia oltárán), amikor az őt követő műsorsávban feltűnik az Invasion című sci-fi sorozat, mellyel szemben már a kezdetektől elvárás volt, hogy hozza a Lost számait. A magyarul Rejtélyek városa névre keresztelt idegen-inváziós összeesküvésbe csomagolt családi dráma azonban – ahogy azt talán többen sejthetitek – nem volt képes megfelelni az irreális elvárásoknak, így az első évad végeztével pont is került az eredetileg öt évadosra tervezett széria végére. Az elkészült 22 rész azonban talán mégis érdemes arra, hogy megemlékezzünk róla egy gyors retrospektív kritika keretében. (tovább…)


Aaron’s blood (2016)

Aaron's BloodTalán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a vámpíros filmek világában a 2015-ben bemutatott (és szerkesztőségünk év végi toplistájának első helyét nagy fölénnyel elhódító) What we do in the shadows óta nem sok izgalmas dolog történt. Az erdélyi Segesváron 2016 óta megrendezésre kerül azonban egy filmfesztivál, mely zászlajára tűzte a vámpírokkal kapcsolatos filmek és egyéb művészi tevékenységek bemutatását és zsűrizését. A tavalyi eseményen a legjobb egész estés film kategória nyertese pedig Tony Stovall író-rendező Aaron’s blood című horror-drámája volt. (tovább…)


Parents (1989) (Hús a húsból)

parentsthumbHálás és kifizetődő téma volt nagyon sokáig a kiegyensúlyozottnak látszó amerikai kisvárosi közegbe helyezni az amúgy önmagában is abszurdabb ihletésű témákat, melyek közül Bob Balaban direktor és a szkript atyja, Christopher Hawthorne egy első blikkre kedélyes família mindennapjaiba enged betekintés a legifjabb tag, a kisfiú szemszögéből, mindezt illuzórikus betétek hadával megspékelve, ami a kannibálsztorikban jobbára elmaradó szegmens. Épp ezért az ínyencek már most árgus szemekkel figyelhetnek, hogyan kerülhetett összefüggésbe a társadalmi direktívákat csak súroló család életvitele a hullákkal és a humorral, no meg az álomjelenetekkel, amelyeket bármely művészfilm megirigyelhetne.

(tovább…)


Somos lo que hay (2010) (Vagyunk, akik vagyunk)

wawwathumbÉhezés, társadalombírálat, emberéletek összefonódása, családi átok és pozícióharcok egész sora fűzi össze Jorge Michel Grau író-rendező képkockáit, aki a mexikói valóságot vegyítette az emberemlékezet óta létező, ám a civilizáció fejlődésével teljesen háttérbe szoruló kannibalizmust első filmjében, hogy mindezt lélektani precizitással az ember nyakába öntse. Ez viszont korántsem egyszerű feladat,  pláne olyan kontextusban vegyítve, ahogyan a direktor úr elméjéből kipattant. Nézzük meg közelebbről, mit vitt véghez az alkotás.

(tovább…)


Some Guy Who Kills People (2011)

sgwkpthumbIgen nyilvánvaló parafrázisok keringhettek Jack Perez rendező és még korábban Ryan A. Levin író fejében, amikor hozzáfogtak ehhez az anyaghoz. Műfajilag ugyanis félúton található az esetlen komédiák és a sorozatgyilkosos alkotások között, ám bármennyire is átlagosnak tűnik, egyvalamiben nagyon sikerült a tipizált függetlenfilmes kisvárosi sémákat felrúgni pozitív értelemben: rendkívül kedvelhető karakterek sorakoznak a filmben.

(tovább…)