család

The Prodigy (2019) (A csodagyerek)

 Az idei év horrortermésének egyik legjobban várt filmje volt a The Prodigy, ezért is kerülhetett fel a mi listánkra is. Klasszikusokat idéző, Ómenes, ám az elmúlt évek slágerét, a démonos-megszállós…

sharon tate

The Haunting of Sharon Tate (2019)

A Serial Chillers soron következő fejezetében Charles Manson-ihlette filmeket mutatunk be. Választásunkat indokolja, hogy idén augusztusban van a neki és “családjának” tulajdonított gyilkosságok 50. évfordulója, melyről a filmipar is megemlékezik:…

susan hill a fekete ruhás nő horror thriller könyv

Susan Hill – A fekete ruhás nő (1995)

Számos ismert film alapjául szolgáltak már irodalmi művek, és sokszor vitatkoznak össze a könyvmolyok és a filmimádók azon, vajon melyik is volt a jobb. Ha mód van rá, jobb, ha…

Interjú Farkas Balázzsal, a Lu Purpu című kisregény és az Embertest novelláskötet írójával

Farkas Balázsnak eddig három könyve jelent meg kisebb kiadóknál, több novelláját olvashattuk a Black Aether hasábjain, most pedig egy weird kisregény érkezett tőle a Polip jegyében. Többek között megtudhatjátok, hogy mit…

Komor Zoltán – NERekció (2019)

A bizarro fiction elvetemült hazai képviselője ismét csak megörvendeztet, illetve beállítottságtól függően sokkolva borzaszt el minket! Komor Zoltán (kis)regény helyett ezúttal a közelmúlt hazai eseményeire reflektál, ahol politikai és történelmi…

Mit is tudunk eddig a Witcher-sorozatról?

Néhány nappal ezelőtt megjelent a cikk aljára is belinkelt első kedvcsináló a hamarosan érkező Witcher-sorozathoz. Rövid cikkünkben most összegezzük, eddig mit is tudunk Ríviai Geralt eljövendő kalandjairól, megfűszerezve kicsit az…

ketchum

Jack Ketchum: a Dead River sorozat

 Ketchum kis hazánkban egy kevésbé ismert figura. Jól jelzi ezt az a tény is, hogy regényeiből mindössze egyet fordítottak magyarra: A szomszéd lányt. Pedig a horror zsánerében nehezen kikerülhető név…

CineScience #3- Csernobil és nukleáris katasztrófák

Az elmúlt hónapokban a Csernobil sorozatnak köszönhetően a közvélemény ismét felkapta az atomerőművek és a nukleáris fegyverek által okozható pusztítások témakörét, és egyre többen érdeklődnek a maghasadással  működő szörnyetegek mögött…

Midsommar

Midsommar (2019) (Fehér éjszakák)

Kis túlzással szinte remegő kézzel vártam Ari Aster második nagyjátékfilmjét, mivel rendezői debütálása olyan maradandó nyomokat hagyott bennem, mint kevés horrorfilm a XXI. században. Ha ehhez még hozzáadjuk a tényt,…

Dark_season 2

Dark 2. évad (2019)

Idén júniustól elérhető a Netflix német gyártású sorozatának, a Dark-nak a második évadja. A folytatás ezúttal nyolc résszel jelentkezik a korábbi tízhez képest. A helyszín továbbra is a látszólag jelentéktelen,…

Azilum különszám: Árnyak az időn túlról 2. (szerk. Somogyi Gábor)

A lovecraft-i stílusban és szubkultúrában érdekelt irodalmi fanzine jóvoltából most megjelent a természetfeletti borzongást nyújtó antológia második kötete. Míg a három részesre tervezett installáció első kiadványa az 1920 és 1960…

Annabelle Comes Home (2019)

Idén nyáron újabb darabbal bővült az utóbbi években egyre terebélyesebbé váló Conjuring-univerzum. A történet középpontjában a már régi ismerősnek mondható Annabelle-baba áll, hiszen a készítők – sokakkal ellentétben – úgy…

Dementia 13 (2017)

Remake-ek, remake-ek, remake-ek. Idén februárban egy egész hetet szenteltünk ennek a nemcsak a horror berkein belül burjánzó hóbortnak. Az akkor felsoroltak között volt jó néhány, amelynek létrejöttét a márkanévből való némi további pénz kiszivattyúzásán kívül semmi sem indokolta és persze néhány olyan is, aminél a vérfrissítés bizony jót tett a sok éves, egy egészen más kor standardjai szerint készült filmnek. Egy film felújítása, újragondolása természetesen nem eleve ördögtől való ötlet, különösen ha egy klasszikus történettel egy új korosztályt céloznak meg az alkotók, akik az eredeti, sok esetben évtizedekkel korábban készült film elé már nem hajlandóak leülni. Hasonló volt a helyzet Francis Ford Coppola 1963-ban készült Dementia 13 című kis költségvetésű horrorjával is, melyet Richard LeMay rendező igyekezett továbbörökíteni az utókor számára 2017-es újragondolásával. Ha azt mondjuk azonban, hogy Coppola eredetije is igencsak vegyes fogadtatásban részesült a maga idejében, LeMay újrázásánál már nem élhetünk az eufemizmus ezen frázisával, ha értékelni akarjuk.

(tovább…)


Dogtooth ((Kynodontas)) (2009) (Kutyafog)

Yorgos Lanthimos író-rendező A homárral és az Egy szent szarvas meggyilkolásával már megmutatta a műértő és a szokványostól eltérő látásmódot kedvelő nemzetközi közönségnek, hogy bizony nem árt ha komolyan veszik a görög úriembert. Lanthimos angol nyelvű – és így jóval szélesebb közönséghez eljutó – filmjeivel mintegy kézjegyévé vált “párhuzamos univerzumokban” játszódó történetei, disztópiái azonban korántsem előzmény nélkül valók. Ahogy az a már-már idegesítő szokása sem, hogy színészeit egy sehol máshol nem tapasztalt steril, érzelemmentes, távolságtartó játékra ösztönzi, mely bizony váratlanul érheti az erre nem kellőképpen felkészült mozilátogatót. Lanthimos pályafutásában a 2009-es Dogtooth ugyan nem közvetlenül a fentebb említett filmek előtt helyezkedik el időrendben, ám azok sorába mégis szépen beleillik a már elhangzottak okán.

(tovább…)


Invasion – Season 1 (2005) (Rejtélyek városa)

2005-öt írunk és a Lost éppen második évadjánál tart az ABC műsorán. A kultikus sorozat éppen népszerűsége csúcsán van a maga cirka 15 millió átlagnézőjével (valójában a legsikeresebb évad az egy évvel későbbi harmadik volt 17 millió nézővel, de a valóság ezúttal feláldoztatott a dramaturgia oltárán), amikor az őt követő műsorsávban feltűnik az Invasion című sci-fi sorozat, mellyel szemben már a kezdetektől elvárás volt, hogy hozza a Lost számait. A magyarul Rejtélyek városa névre keresztelt idegen-inváziós összeesküvésbe csomagolt családi dráma azonban – ahogy azt talán többen sejthetitek – nem volt képes megfelelni az irreális elvárásoknak, így az első évad végeztével pont is került az eredetileg öt évadosra tervezett széria végére. Az elkészült 22 rész azonban talán mégis érdemes arra, hogy megemlékezzünk róla egy gyors retrospektív kritika keretében. (tovább…)


Aaron’s blood (2016)

Aaron's BloodTalán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a vámpíros filmek világában a 2015-ben bemutatott (és szerkesztőségünk év végi toplistájának első helyét nagy fölénnyel elhódító) What we do in the shadows óta nem sok izgalmas dolog történt. Az erdélyi Segesváron 2016 óta megrendezésre kerül azonban egy filmfesztivál, mely zászlajára tűzte a vámpírokkal kapcsolatos filmek és egyéb művészi tevékenységek bemutatását és zsűrizését. A tavalyi eseményen a legjobb egész estés film kategória nyertese pedig Tony Stovall író-rendező Aaron’s blood című horror-drámája volt. (tovább…)


Parents (1989) (Hús a húsból)

parentsthumbHálás és kifizetődő téma volt nagyon sokáig a kiegyensúlyozottnak látszó amerikai kisvárosi közegbe helyezni az amúgy önmagában is abszurdabb ihletésű témákat, melyek közül Bob Balaban direktor és a szkript atyja, Christopher Hawthorne egy első blikkre kedélyes família mindennapjaiba enged betekintés a legifjabb tag, a kisfiú szemszögéből, mindezt illuzórikus betétek hadával megspékelve, ami a kannibálsztorikban jobbára elmaradó szegmens. Épp ezért az ínyencek már most árgus szemekkel figyelhetnek, hogyan kerülhetett összefüggésbe a társadalmi direktívákat csak súroló család életvitele a hullákkal és a humorral, no meg az álomjelenetekkel, amelyeket bármely művészfilm megirigyelhetne.

(tovább…)


Somos lo que hay (2010) (Vagyunk, akik vagyunk)

wawwathumbÉhezés, társadalombírálat, emberéletek összefonódása, családi átok és pozícióharcok egész sora fűzi össze Jorge Michel Grau író-rendező képkockáit, aki a mexikói valóságot vegyítette az emberemlékezet óta létező, ám a civilizáció fejlődésével teljesen háttérbe szoruló kannibalizmust első filmjében, hogy mindezt lélektani precizitással az ember nyakába öntse. Ez viszont korántsem egyszerű feladat,  pláne olyan kontextusban vegyítve, ahogyan a direktor úr elméjéből kipattant. Nézzük meg közelebbről, mit vitt véghez az alkotás.

(tovább…)


Some Guy Who Kills People (2011)

sgwkpthumbIgen nyilvánvaló parafrázisok keringhettek Jack Perez rendező és még korábban Ryan A. Levin író fejében, amikor hozzáfogtak ehhez az anyaghoz. Műfajilag ugyanis félúton található az esetlen komédiák és a sorozatgyilkosos alkotások között, ám bármennyire is átlagosnak tűnik, egyvalamiben nagyon sikerült a tipizált függetlenfilmes kisvárosi sémákat felrúgni pozitív értelemben: rendkívül kedvelhető karakterek sorakoznak a filmben.

(tovább…)


How to Save Us (2014)

How-To-Save-Us-DVD-thumbA sokáig csak Ausztráliában bemutatásra kerülő alkotást a különböző fesztiválokon csupa vegyes vagy pozitív kritikával illették, így érthető, hogy felbolydult az indie-filmeket falók közössége, hogy végre láthassák, miben rejlenek kvalitásai ennek a kvázi egyszemélyes projektnek. Ugyanis Jason Trost nem csupán a szkriptet írta, de ő rendezte a filmet és a főszerepet is magára vállalta. Amúgy elmondható, hogy ennek ellenére nem a színészi játéka lóg ki a sorból.

(tovább…)


Theatre of Fear (2014)

theatre-of-fear-thumbNagyon jól hangzó címet választottak ennek az alkotásnak, melyet Andrew Jones jegyez íróként és rendezőként. Az egyszerű betűtípus eltűnése után felsejlenek azok a képek, amikből kiderül, hogy egy cirkuszi társulat áll a középpontban és persze előadásaik rendre vérbe fulladnak. Ez így mind szép és jó, de nem lehet mit kezdeni semmilyen sztorival, ha nem próbálják meg a karaktereket érdekessé tenni.

(tovább…)


You’re Next (2011)

ynmini1Kezdjük azzal, hogy a kétezres években sikerült egyszer letörni a lelkesedésem a maszkos útonállók egy csoportjával, ugyanis a Strangers rideg külleme egy hatalmas lufi volt, mely rövid úton szétpukkant, ezzel igencsak háttérbe szorítva nálam az efféle produkciók utána vágyat. Aztán ahogy a különböző fesztiválokon felbukkant Adam Wingard kaszabolós túlélőhorrorja, egyre inkább nőtt a kíváncsiságom, ugyanis elöl-hátul dicsérték. Persze az ilyen magasztalásokkal azért ésszel kell bánni, mert gyakorta futhatunk bele hátszeles külföldi írásokba. Mindezek ellenére Wingard részt vett néhány olyan projektben, amiket szívlelek, úgyhogy nem volt kétséges: látnom kell. Nézzük pontosan mit tudott felmutatni az állatmaszkos film.

(tovább…)