család

Joker (2019)

Az emberi elme összetettsége és törékenysége nem csak a modern tudósok, neurológusok vagy pszichológusok, hanem a művészek fantáziáját is gyakran megmozgatja. A különböző festményeken, zenei darabokon, verseken és regényeken kívül…

Crawl

Crawl (2019)

Az állatok főszereplésével készült horrorfilmek már több évtizede manifesztálják audiovizuális rémtörténetekbe az emberiség egyik legősibb félelmét, amely a természettel és a benne élő lényekkel kapcsolatos. A remek téma, és a…

Élménybeszámoló: Horrorárium és Kínzó Múzeum @ Keszthely

Keszthelyen, a Kossuth Lajos sétálóutcáról a Festetics-kastélyhoz közelebbik végén lekanyarodva a Bakacs u 2. szám alatt – közvetlenül a Babamúzeum és a Csigaparlament tőszomszédságában – találjátok a Horrorárium és Kínzó…

Der Totmacher (1995) (H – a hannoveri gyilkos)

Október lévén az emberek egy jelentős része Halloween-lázban ég, ezt a lehetőséget pedig a Cinegore csapata sem rest 100%-osan kihasználni, ennek okán pedig a Serial Chillers lelkes szerkesztői is egy…

Ready Or Not (2019) (Aki bújt)

Bár Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendező-párosa (Az ördög ivadéka) nem találja fel a spanyolviaszt, mégis baromi szórakoztatóra sikerült ez a másfél órás produkciójuk, mely egy újabb darabja a hazai…

Marianne

Marianne (2019)

Az nem titok, hogy a televíziózás újabb aranykorát éli, azonban a sorozatok reneszánsza eddig elég mostohán bánt a horror zsánerének szerelmeseivel. Nem állítom, hogy nem készültek érdekes alkotások kifejezetten tv-s…

Stephen King – A kívülálló (2019)

A bilokáció nevű fogalom egy olyan paranormális jelenséget takar, amely azt feltételezi, hogy egy személy (vagy tárgy) egyszerre két helyen tud lenni. Stephen King a Horror Mesterének legújabb, természetfeletti elemekkel…

stephen king az it chapter 2 Bill Skarsgård

IT: Chapter Two (2019) (AZ – Második fejezet)

A napokban került a hazai mozikba az AZ folytatása, így minden Pennywise, illetve Stephen King rajongó megtudhatja, hogyan is sikerült az átdolgozott film második része. Bár már az első epizód…

Hagazussa (2017) (Árnyék) – Megfejthetetlen német VVitch-klón, egy adag soft pornóval

Mióta horrortémában egyetlen billentyűleütést is megejtettem így zirka 30 év alatt, talán sosem tudtam egy filmet annyira nehézkesen elhelyezni a palettán, mint Lukas Feigelfeld Hagazussa című darabját. A 102 perces…

Stranger Things (2016-) 3. évad

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a sorozat népes rajongótáborának minden tagja repesve várta a történet folytatását, ami az előzetesek alapján valóban ígéretesnek tűnt. A harmadik évad debütálása után a nézőközönség…

Ready Or Not (2019) (Aki bújt)

Bár Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett rendező-párosa (Az ördög ivadéka) nem találja fel a spanyolviaszt, mégis baromi szórakoztatóra sikerült ez a másfél órás produkciójuk, mely egy újabb darabja a hazai mozikban egyre nagyobb számban a közönség elé tárt horror zsánerű moziknak. Alapvetően a fekete humorból kibontakozó morbid szituációja az, ami elviszi a hátán a filmet, bár az is igaz, hogy jópofa szereplők és az ara vagány karaktere nélkül csak fele olyan élvezhető lenne, mint amilyenre végül sikerült. Szóval, ha eladósorban lévő lány vagy, csak annyit mondanék: jól nézd meg, hova házasodsz!

(tovább…)


Dementia 13 (2017)

Remake-ek, remake-ek, remake-ek. Idén februárban egy egész hetet szenteltünk ennek a nemcsak a horror berkein belül burjánzó hóbortnak. Az akkor felsoroltak között volt jó néhány, amelynek létrejöttét a márkanévből való némi további pénz kiszivattyúzásán kívül semmi sem indokolta és persze néhány olyan is, aminél a vérfrissítés bizony jót tett a sok éves, egy egészen más kor standardjai szerint készült filmnek. Egy film felújítása, újragondolása természetesen nem eleve ördögtől való ötlet, különösen ha egy klasszikus történettel egy új korosztályt céloznak meg az alkotók, akik az eredeti, sok esetben évtizedekkel korábban készült film elé már nem hajlandóak leülni. Hasonló volt a helyzet Francis Ford Coppola 1963-ban készült Dementia 13 című kis költségvetésű horrorjával is, melyet Richard LeMay rendező igyekezett továbbörökíteni az utókor számára 2017-es újragondolásával. Ha azt mondjuk azonban, hogy Coppola eredetije is igencsak vegyes fogadtatásban részesült a maga idejében, LeMay újrázásánál már nem élhetünk az eufemizmus ezen frázisával, ha értékelni akarjuk.

(tovább…)


Dogtooth ((Kynodontas)) (2009) (Kutyafog)

Yorgos Lanthimos író-rendező A homárral és az Egy szent szarvas meggyilkolásával már megmutatta a műértő és a szokványostól eltérő látásmódot kedvelő nemzetközi közönségnek, hogy bizony nem árt ha komolyan veszik a görög úriembert. Lanthimos angol nyelvű – és így jóval szélesebb közönséghez eljutó – filmjeivel mintegy kézjegyévé vált “párhuzamos univerzumokban” játszódó történetei, disztópiái azonban korántsem előzmény nélkül valók. Ahogy az a már-már idegesítő szokása sem, hogy színészeit egy sehol máshol nem tapasztalt steril, érzelemmentes, távolságtartó játékra ösztönzi, mely bizony váratlanul érheti az erre nem kellőképpen felkészült mozilátogatót. Lanthimos pályafutásában a 2009-es Dogtooth ugyan nem közvetlenül a fentebb említett filmek előtt helyezkedik el időrendben, ám azok sorába mégis szépen beleillik a már elhangzottak okán.

(tovább…)


Invasion (2005-2006) (Rejtélyek városa) 1. évad

2005-öt írunk és a Lost éppen második évadjánál tart az ABC műsorán. A kultikus sorozat éppen népszerűsége csúcsán van a maga cirka 15 millió átlagnézőjével (valójában a legsikeresebb évad az egy évvel későbbi harmadik volt 17 millió nézővel, de a valóság ezúttal feláldoztatott a dramaturgia oltárán), amikor az őt követő műsorsávban feltűnik az Invasion című sci-fi sorozat, mellyel szemben már a kezdetektől elvárás volt, hogy hozza a Lost számait. A magyarul Rejtélyek városa névre keresztelt idegen-inváziós összeesküvésbe csomagolt családi dráma azonban – ahogy azt talán többen sejthetitek – nem volt képes megfelelni az irreális elvárásoknak, így az első évad végeztével pont is került az eredetileg öt évadosra tervezett széria végére. Az elkészült 22 rész azonban talán mégis érdemes arra, hogy megemlékezzünk róla egy gyors retrospektív kritika keretében. (tovább…)


Aaron’s blood (2016)

Aaron's BloodTalán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a vámpíros filmek világában a 2015-ben bemutatott (és szerkesztőségünk év végi toplistájának első helyét nagy fölénnyel elhódító) What we do in the shadows óta nem sok izgalmas dolog történt. Az erdélyi Segesváron 2016 óta megrendezésre kerül azonban egy filmfesztivál, mely zászlajára tűzte a vámpírokkal kapcsolatos filmek és egyéb művészi tevékenységek bemutatását és zsűrizését. A tavalyi eseményen a legjobb egész estés film kategória nyertese pedig Tony Stovall író-rendező Aaron’s blood című horror-drámája volt. (tovább…)


Parents (1989) (Hús a húsból)

parentsthumbHálás és kifizetődő téma volt nagyon sokáig a kiegyensúlyozottnak látszó amerikai kisvárosi közegbe helyezni az amúgy önmagában is abszurdabb ihletésű témákat, melyek közül Bob Balaban direktor és a szkript atyja, Christopher Hawthorne egy első blikkre kedélyes família mindennapjaiba enged betekintés a legifjabb tag, a kisfiú szemszögéből, mindezt illuzórikus betétek hadával megspékelve, ami a kannibálsztorikban jobbára elmaradó szegmens. Épp ezért az ínyencek már most árgus szemekkel figyelhetnek, hogyan kerülhetett összefüggésbe a társadalmi direktívákat csak súroló család életvitele a hullákkal és a humorral, no meg az álomjelenetekkel, amelyeket bármely művészfilm megirigyelhetne.

(tovább…)


Somos lo que hay (2010) (Vagyunk, akik vagyunk)

wawwathumbÉhezés, társadalombírálat, emberéletek összefonódása, családi átok és pozícióharcok egész sora fűzi össze Jorge Michel Grau író-rendező képkockáit, aki a mexikói valóságot vegyítette az emberemlékezet óta létező, ám a civilizáció fejlődésével teljesen háttérbe szoruló kannibalizmust első filmjében, hogy mindezt lélektani precizitással az ember nyakába öntse. Ez viszont korántsem egyszerű feladat,  pláne olyan kontextusban vegyítve, ahogyan a direktor úr elméjéből kipattant. Nézzük meg közelebbről, mit vitt véghez az alkotás.

(tovább…)


Some Guy Who Kills People (2011)

sgwkpthumbIgen nyilvánvaló parafrázisok keringhettek Jack Perez rendező és még korábban Ryan A. Levin író fejében, amikor hozzáfogtak ehhez az anyaghoz. Műfajilag ugyanis félúton található az esetlen komédiák és a sorozatgyilkosos alkotások között, ám bármennyire is átlagosnak tűnik, egyvalamiben nagyon sikerült a tipizált függetlenfilmes kisvárosi sémákat felrúgni pozitív értelemben: rendkívül kedvelhető karakterek sorakoznak a filmben.

(tovább…)


How to Save Us (2014)

How-To-Save-Us-DVD-thumbA sokáig csak Ausztráliában bemutatásra kerülő alkotást a különböző fesztiválokon csupa vegyes vagy pozitív kritikával illették, így érthető, hogy felbolydult az indie-filmeket falók közössége, hogy végre láthassák, miben rejlenek kvalitásai ennek a kvázi egyszemélyes projektnek. Ugyanis Jason Trost nem csupán a szkriptet írta, de ő rendezte a filmet és a főszerepet is magára vállalta. Amúgy elmondható, hogy ennek ellenére nem a színészi játéka lóg ki a sorból.

(tovább…)


Theatre of Fear ((The Midnight Horror Show)) (2014)

theatre-of-fear-thumbNagyon jól hangzó címet választottak ennek az alkotásnak, melyet Andrew Jones jegyez íróként és rendezőként. Az egyszerű betűtípus eltűnése után felsejlenek azok a képek, amikből kiderül, hogy egy cirkuszi társulat áll a középpontban és persze előadásaik rendre vérbe fulladnak. Ez így mind szép és jó, de nem lehet mit kezdeni semmilyen sztorival, ha nem próbálják meg a karaktereket érdekessé tenni.

(tovább…)