DC

A novellapályázat margójára

Több mint 105 szerző és 130 novella. Pusztán átolvasni a beküldött műveket impozáns feladatnak bizonyult – értékelni még nehezebb. A The Black Aether oldalán pár napja már olvasható az eredmény,…

ház, amit jack épített

The House That Jack Built (2018) (A ház, amit Jack épített)

Sokadszorra puffogtatjuk el idén ezt a mondatot, hogy az év leginkább várt horrorjáról lesz szó. Így volt ez az Örökséggel, a Suspiria remake-jével, de ide citálhatom akár Az apácát is,…

Hold the Dark (2018)

Az utóbbi pár év termését elnézve akár azt is mondhatnánk, kezd kialakulni egyfajta trend a thriller műfaját illetően; a megfelelően megkomponált, tipikus környezetbe helyezett bizarr gyilkossági ügyeken alapuló filmek ugyanis…

Kryptozoológia – 27. rész – Crosse atkái

Egy korábbi epizódunkban említettük, hogy a mesterséges élet létrehozásának lehetősége már a középkorban is megmozgatta a természettudományok művelőinek fantáziáját. Az irodalomban kétség kívül Mary Shelley először 1818-ban kiadott Frankenstein című…

Summer of 84 (2018)

Úgy tűnik a Netflix kábelcsatornán futó (első és második után lassan harmadik évadjához közeledő) Stranger Things által gerjesztett hatalmas retro-hullám csak nem akar apadni. Erre a legeklatánsabb példa a Turbo…

Venom (2018)

Marvel Comics földönkívüli szimbiótája ugyan 2014-ben már felbukkant egy rövid jelenet erejéig a reboot-olt Csodálatos Pókember második részének végén, azonban a Sam Raimi Pókember-trilógiájának hármas számú epizódjában nyújtott teljesítménye okán…

Downrange (2017) (Defekt)

A már-már polihisztorként tevékenykedő, japán származású Ryuhei Kitamura producer, színész, vágó, illetve vizuális effektusokért felelős szakember, de leginkább mégiscsak rendező –  olyan filmekért felelős, mint az Éjféli etetés vagy a…

Halloween (2018)

Halloween (2018)

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy melyik a tíz kedvenc horrorfilmem, akkor általában a frappáns melyik évtizedből válasszal viszem tovább a beszélgetést. Az elkerekedő szemek hatására inkább átfogalmazom a kérdést. Természetesen…

UFO (2018)

Éppen a minap beszélgettünk UFO-fan kollégámmal, Absvrd-dal arról, hogy vajon manapság mivel is lehetne megfogni a téma iránt fanatikus nézőket, mint például minket. Jó rég volt utoljára olyan alkalom, hogy…

The Nun (2018) (Az apáca)

Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de…

Slender Man (2018) (Az ismeretlen rém)

Nagyon-nagyon régen vártam annyira horrorfilmet, mint a Slenderman-sztori alapján íródott 2018-as művet. Habár rám igazán nagy hatással mindig is az igaz történeten alapuló filmek voltak, horrorfanatizmusom viszonylag kései szakaszában realizáltam,…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

CineScience #2-Párhuzamos univerzumok

Rovatunk előző részében megvizsgáltuk a 20. század tudományos forradalmának egyik ágából, az általános relativitáselméletből következő rejtélyes objektumokat, a fekete lyukakat. A modern fizika másik tartóoszlopa azonban, ellentétben Einstein elméletével, a…

Justice League (2017) (Az Igazság ligája)

A napokban végre megérkezett a mozikba a DC Comics filmes univerzumának nagy durranása, mely egyesíti a képregény kiadó leghíresebb és legnagyobb szuperhőseit egy, a világot rutinszerűen megmentő csapatba, az Igazság ligájába. A stúdió végre elérkezett ahhoz a ponthoz, amire az utóbbi 4 év filmjeit kihegyezték, hogy nem titkoltan a konkurens kiadó, a Marvel Comics filmes univerzumának mintájára itt is egy mindenkit egyesítő szupercsapat történetét mutassák be. Valószínűleg már rengeteg hírportálon olvastatok, hallottatok Zack Snyder mozikban futó alkotásáról, így jelen cikkemben megpróbálom kissé más irányból megközelíteni a témát, és így bemutatva a filmet. (tovább…)


Batman: The Killing Joke (Batman: A gyilkos tréfa) (2016)

killingjoke_thumbAz 1980-as években a DC Comics és a köpönyeges igazságosztó, a Denevérember az újabb virágkorát érte, hiszen ebben az időszakban készültek olyan, még mind a napjainkig meghatározó képregények, mint a Batman: Year One, vagy a The Dark Knight Returns. Ám mindezek közül kiemelkedik Alan Moore zseniális műve, a Batman: The Killing Joke, mely, habár magában egy önálló képregénynek tekinthető, nem pedig a Batman sorozat tagjának, mégis az egyik legnagyobb hatású alkotásnak tekinthető. Habár napjainkban a DC mozifilmjei sorra kudarcot vallanak, ám rajzfilmjei töretlen népszerűségnek örvendenek, így mikor tavaly a San Diego-i Comic Conon bejelentették, hogy elkészül a híres képregény animációs változata, az hatalmas ovációt váltott ki. Még nagyobb lelkesedés tört ki, mikor kiderült, hogy a főszereplők hangjai Kevin Conroy és Mark Hamill lettek, a híres animációs sorozat sztárjai. Ennek ellenére az eredmény eléggé felemássá sikeredett. (tovább…)


Batman: The Killing Joke (Batman: A gyilkos tréfa) (1988)

killingjokecomics_thumbAz 1980-as években a DC Comics hatalmas változásokon ment keresztül. Ekkortájt szüntették meg a több Földből álló multiverzumukat a Crisis of Infinite Earths elnevezésű eseménnyel, egyszerűvé téve eme kesze-kusza világot és utat engedve kiváló tehetségű íróknak. Így a 80-as évek második felében olyan, mai napig népszerű művek születtek, mint a Batman: Year One, vagy a The Dark Knight Rises. Ebben az időben lépett színre Alan Moore, a Watchmen és a V for Vendetta írója, aki egy Superman-es sztori után úgy döntött, ideje a képregénykiadó másik reklámarcával, a Denervéremberrel foglalkozni. Végül 1988-ban kiadta a Gyilkos tréfa című füzetet, mely talán mind a mai napig az egyik legnagyobb hatású Batman képregény. (tovább…)


Slash Maraud (1987)

Slash_thumbA képregényes bronzkorszak vége tájékán, amikor túl voltunk szuperhősök felemelkedésén és bukásán, a Mad Max hozta felismerésen, hogy az epidémia lehet maga az emberiség is, szép lassan visszaszivárogtak a ponyva és a hetvenes évek sleaze movie-jainak legszélsőségesebb jelenségei a képregények világába, s ezek például koncentráltan a címben szereplő alkotásban érezhetőek és remek példája annak, hogy lehet a legprimitívebbnek tűnő fércmunka során apróságokkal és persze jól időzített hatásfokozó eszközökkel kihozni valami érdekeset az összetevőkből, amire mostanság filmes példaként az Iron Sky lehet a példa – mivel voltak elég tökösek bevállalni az egymáshoz ritkán illő jelenségeket.

(tovább…)


Bedmen Yarasa Adam a.k.a. Turkish Batman & Robin (1973)

bedmen_thumbSürgősen felejtsétek el Christopher Nolan sötét lovagjával kapcsolatos élményeiteket, sőt igazából úgy unblock felejtsetek el mindent, amit a Denevéremberről az eddig készült feldolgozásai alapján csak tudtok, mivel Batman és Robin párosa most valami olyasmit produkál, amit nem igazán láthattatok filmen. Szabadidejükben ugyanis mindenféle olcsó sztripklubokat látogatnak, és különféle ledér nőcskékkel hetyegnek, mellékesen azért néha a gonoszokkal is meggyűlik a bajuk, persze miután azok legyakják az általuk oly kedvelt ledér nőcskéket… (tovább…)


Supermen dönüyor a.k.a. Turkish Superman a.k.a. The Return of Superman (1979)

turkishsuperman_thumbNem titok, hogy nem csak Bollywood másolja a híres amerikai blockbustereket, és készíti el azok kissé lebutított, de az adott kultúra és társadalmi közeg számára abszolút befogadható változatukat – még ha a látvány tekintetében elég karcsúak is. Nincs ezekkel semmi gond, hiszen általában több mint megmosolyogtató, és valamilyen szinten azért szórakoztató változatok sikerednek. Így aztán találkozhattunk már olasz Star Wars-klónnal, kínai Herkulessel, és olasz Pókemberrel, most pedig fogadják sok szeretettel a (kiváló helyesírással prezentált) török szuperembert! (tovább…)


Return to the Batcave: The Misadventures of Adam and Burt (2003) (Én vagyok a Batman)

Tim Burton a gótikus fantasy fenegyereke volt annyira perverz, hogy jó tíz éve elkészítette a világ hivatalosan is legrosszabb rendezőjének, Edward D. Wood Jr.-nak az életét és munkásságát bemutató filmjét, ami aztán a közönségsiker mellett két Oscart és egy Golden Globe díjat is kapott. Talán ez adhatta az ötletet, hogy miért is ne hozzanak tető alá valami hasonlóan hommage szintű dolgot az egykori Batman sorozat még élő sztárjaival… (tovább…)


The Lobo Paramilitary Christmas Special (2002)

Ja, tudom, hogy karácsony még messze van, de eszembe jutott ez a gyöngyszem és nem tudtam kihagyni! 😀 Lobo egy a szívemnek igen kedves képregény anti-hős, mely karakter már régóta megérett egy egészestés élőszereplős mozira, ám a mai képregényfilm-trendeket elnézve, nem is baj, ha várnak még vele. Annál is inkább, mert Lobo karakteréből csak és kizárólag patakokban folyó vérrel és kegyetlen akasztófahumorral átitatott ultrabrutál sci-fi / slasher / komédiát lehet és szabad csinálni, különben az egész nem ér egy fabatkát se. Ám addig is, míg álmodozva várunk erre a csodára, itt van nekünk egy mondhatni fanmade rövidfilm, Húsvétinyuszival, Mikulással meg szétmarcangolt elfekkel. Ho-Ho-Ho! (tovább…)


Judge Dredd (1995) (Dredd bíró)

A képregényfilmek minden bizonnyal mostanság élik aranykorukat, viszont a felhozatal eléggé vegyes, már ami a minőséget illeti. Szokták volt mondani, hogy anno milyen szarok voltak az ilyen meg olyan zsánerfilmek, ellenben most is ugyanannyi a ‘gyenge’ meg az ‘erős’ (avagy ‘kevésbé gyenge’) filmek aránya véleményem szerint, mint ezelőtt bármikor (természetesen a silány alkotások vannak többen), a különbség a technikában van; nem egy olyan filmet tudnék mondani, amit ha a mai technikával ‘felújítanának’, attól lefosnánk a bokánk is, akkorát ütne mert anélkül is van benne elég kakaó, és mégtöbb példám lenne arra, hogy mennyi mai filmet visz a hátán kizárólag a ‘látvány’, ami mögött lepkefingnyi tartalom nemsok, annyi sincs…

(tovább…)


Watchmen (2009) (Az őrzők)

watchmen_thumbNem sokkal az országos premier után szakíthattam időt arra, hogy egy délután ellátogassak az általam jól ismert pláza mozijába, és megnézzem az év legjobban beharangozott képregényfeldolgozását, a Watchment. Becsületes képregényrajongóként még karácsonyra beszereztem a magyarul is megjelent köteteket – ezeket ajánlani tudom mindenkinek, még ha negatív véleménye is van a szuperhősös képregényekről, ugyanis csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róluk – aztán pedig vártam a márciust, néztem a jobbnál-jobb előzeteseket, és csak vártam, és újra elolvastam a könyveket, és vártam… (tovább…)