DC

American Horror Story 1984 (2019)

A nyolcvanas évek nosztalgiavonata a kezdeti népszerűség és a régi stíluselemek sikeres, kreatív újrahasznosítása után lassan önmaga kliséjébe kezd átfordulni, kötelező trendkövetéssé, amellyel bármikor sikeresen újramelegíthető vagy ötletesebbként feltüntethető egy…

The Lost (2006) (A véreskezű)

 A Serial Chillers rovat az idei év utolsó fejezetét nyitja meg A véreskezű című művel, melynek főszereplője a ’60-as évek egyik olyan sorozatgyilkosa, aki Charles Manson, John Wayne Gacy, a…

szegedi képregényfesztivál 06

Élménybeszámoló a 11. Szegedi Képregényfesztiválról

Szegeden immár több mint egy évtizede özönlenek november közepén képregényrajongók a Dóm tér irányába, a Somogyi Könyvtár épülete felé, ahol az évente megrendezésre kerülő Szegedi Képregényfesztivál töretlen sikerrel és népszerűséggel…

Musarañas

Shrew’s Nest ((Musarañas)) (2014)

A spanyol horrorfilm-művészet az utóbbi 10-15 évben óriási lendületet vett, és nem egy, a zsánerben ma már alapműnek számító darab készült a félszigeten. Említhetjük a koprodukcióban elkészült Ördöggerincet Guillermo del…

Drakulics elvtárs (2019)

Magyar vászonra magyar vámpírt – tartaná a mondás, ennek ellenére nemhogy vámpír, de magyar horror sem sűrűn fordul elő a hazai vásznakon. A Drakulics elvtárs a maga nemében így lehetne…

Alan Moore – Kevin O’Neill: Különleges úriemberek szövetsége 1. (2019)

A zseniális Alan Moore (Watchmen, V mint vérbosszú, A pokolból) Kevin O’Neill által rajzolt képregényében most összegyűjtötte a viktoriánus kori irodalom legjavát (úgymint: Sir Arthur Conan Doyle, Bram Stoker, H.G….

terminator

Terminator – Dark Fate (2019) (Terminátor – Sötét végzet)

Azt hiszem, nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, a közönség vegyes érzelmekkel várta az új Terminátor-filmet. A korábbi években az egymást követő folytatások már csalódásra kondicionáltak sokunkat, és amikor…

A magas fűben

In The Tall Grass (2019) (A magas fűben)

Nem kérdés, hogy mostanában újra reneszánszát élik a Stephen King feldolgozások, egy valóságos revival-hullám köszöntött be, aminek mi nézők, csak örülhetünk. Ez eredményezhette, hogy a világhírű horror-író eddig kevésbé ismert…

The Lighthouse (2019) (A Világítótorony)

Hatalmas The VVitch-fanatikusként tűkön ülve vártam, hogy bemutatásra kerüljön hazánkban is Robert Eggers új filmje, a The Lighthouse. Sajnos itthon egyelőre csak négy vetítést kapott a fekete-fehér horror, de legalább…

Zombieland

Zombieland – Double Tap (2019) (Zombieland – A második lövés)

Ritkán jelenthető ki nyugodt lelkiismerettel egy folytatás esetében, hogy megérte a várakozás. Ez hatványozottan igaz, ha a két rész között eltelik tíz esztendő. Egy évtized pont elég idő arra, hogy…

Joker (2019)

Az emberi elme összetettsége és törékenysége nem csak a modern tudósok, neurológusok vagy pszichológusok, hanem a művészek fantáziáját is gyakran megmozgatja. A különböző festményeken, zenei darabokon, verseken és regényeken kívül…

Crawl

Crawl (2019)

Az állatok főszereplésével készült horrorfilmek már több évtizede manifesztálják audiovizuális rémtörténetekbe az emberiség egyik legősibb félelmét, amely a természettel és a benne élő lényekkel kapcsolatos. A remek téma, és a…

Justice League (2017) (Az Igazság ligája)

A napokban végre megérkezett a mozikba a DC Comics filmes univerzumának nagy durranása, mely egyesíti a képregény kiadó leghíresebb és legnagyobb szuperhőseit egy, a világot rutinszerűen megmentő csapatba, az Igazság ligájába. A stúdió végre elérkezett ahhoz a ponthoz, amire az utóbbi 4 év filmjeit kihegyezték, hogy nem titkoltan a konkurens kiadó, a Marvel Comics filmes univerzumának mintájára itt is egy mindenkit egyesítő szupercsapat történetét mutassák be. Valószínűleg már rengeteg hírportálon olvastatok, hallottatok Zack Snyder mozikban futó alkotásáról, így jelen cikkemben megpróbálom kissé más irányból megközelíteni a témát, és így bemutatva a filmet. (tovább…)


Batman: The Killing Joke (Batman: A gyilkos tréfa) (2016)

killingjoke_thumbAz 1980-as években a DC Comics és a köpönyeges igazságosztó, a Denevérember az újabb virágkorát érte, hiszen ebben az időszakban készültek olyan, még mind a napjainkig meghatározó képregények, mint a Batman: Year One, vagy a The Dark Knight Returns. Ám mindezek közül kiemelkedik Alan Moore zseniális műve, a Batman: The Killing Joke, mely, habár magában egy önálló képregénynek tekinthető, nem pedig a Batman sorozat tagjának, mégis az egyik legnagyobb hatású alkotásnak tekinthető. Habár napjainkban a DC mozifilmjei sorra kudarcot vallanak, ám rajzfilmjei töretlen népszerűségnek örvendenek, így mikor tavaly a San Diego-i Comic Conon bejelentették, hogy elkészül a híres képregény animációs változata, az hatalmas ovációt váltott ki. Még nagyobb lelkesedés tört ki, mikor kiderült, hogy a főszereplők hangjai Kevin Conroy és Mark Hamill lettek, a híres animációs sorozat sztárjai. Ennek ellenére az eredmény eléggé felemássá sikeredett. (tovább…)


Batman: The Killing Joke (Batman: A gyilkos tréfa) (1988)

killingjokecomics_thumbAz 1980-as években a DC Comics hatalmas változásokon ment keresztül. Ekkortájt szüntették meg a több Földből álló multiverzumukat a Crisis of Infinite Earths elnevezésű eseménnyel, egyszerűvé téve eme kesze-kusza világot és utat engedve kiváló tehetségű íróknak. Így a 80-as évek második felében olyan, mai napig népszerű művek születtek, mint a Batman: Year One, vagy a The Dark Knight Rises. Ebben az időben lépett színre Alan Moore, a Watchmen és a V for Vendetta írója, aki egy Superman-es sztori után úgy döntött, ideje a képregénykiadó másik reklámarcával, a Denervéremberrel foglalkozni. Végül 1988-ban kiadta a Gyilkos tréfa című füzetet, mely talán mind a mai napig az egyik legnagyobb hatású Batman képregény. (tovább…)


Slash Maraud (1987)

Slash_thumbA képregényes bronzkorszak vége tájékán, amikor túl voltunk szuperhősök felemelkedésén és bukásán, a Mad Max hozta felismerésen, hogy az epidémia lehet maga az emberiség is, szép lassan visszaszivárogtak a ponyva és a hetvenes évek sleaze movie-jainak legszélsőségesebb jelenségei a képregények világába, s ezek például koncentráltan a címben szereplő alkotásban érezhetőek és remek példája annak, hogy lehet a legprimitívebbnek tűnő fércmunka során apróságokkal és persze jól időzített hatásfokozó eszközökkel kihozni valami érdekeset az összetevőkből, amire mostanság filmes példaként az Iron Sky lehet a példa – mivel voltak elég tökösek bevállalni az egymáshoz ritkán illő jelenségeket.

(tovább…)


Bedmen Yarasa Adam a.k.a. Turkish Batman & Robin (1973)

bedmen_thumbSürgősen felejtsétek el Christopher Nolan sötét lovagjával kapcsolatos élményeiteket, sőt igazából úgy unblock felejtsetek el mindent, amit a Denevéremberről az eddig készült feldolgozásai alapján csak tudtok, mivel Batman és Robin párosa most valami olyasmit produkál, amit nem igazán láthattatok filmen. Szabadidejükben ugyanis mindenféle olcsó sztripklubokat látogatnak, és különféle ledér nőcskékkel hetyegnek, mellékesen azért néha a gonoszokkal is meggyűlik a bajuk, persze miután azok legyakják az általuk oly kedvelt ledér nőcskéket… (tovább…)


Supermen dönüyor a.k.a. Turkish Superman a.k.a. The Return of Superman (1979)

turkishsuperman_thumbNem titok, hogy nem csak Bollywood másolja a híres amerikai blockbustereket, és készíti el azok kissé lebutított, de az adott kultúra és társadalmi közeg számára abszolút befogadható változatukat – még ha a látvány tekintetében elég karcsúak is. Nincs ezekkel semmi gond, hiszen általában több mint megmosolyogtató, és valamilyen szinten azért szórakoztató változatok sikerednek. Így aztán találkozhattunk már olasz Star Wars-klónnal, kínai Herkulessel, és olasz Pókemberrel, most pedig fogadják sok szeretettel a (kiváló helyesírással prezentált) török szuperembert! (tovább…)


Return to the Batcave: The Misadventures of Adam and Burt (2003) (Én vagyok a Batman)

Tim Burton a gótikus fantasy fenegyereke volt annyira perverz, hogy jó tíz éve elkészítette a világ hivatalosan is legrosszabb rendezőjének, Edward D. Wood Jr.-nak az életét és munkásságát bemutató filmjét, ami aztán a közönségsiker mellett két Oscart és egy Golden Globe díjat is kapott. Talán ez adhatta az ötletet, hogy miért is ne hozzanak tető alá valami hasonlóan hommage szintű dolgot az egykori Batman sorozat még élő sztárjaival… (tovább…)


The Lobo Paramilitary Christmas Special (2002)

Ja, tudom, hogy karácsony még messze van, de eszembe jutott ez a gyöngyszem és nem tudtam kihagyni! 😀 Lobo egy a szívemnek igen kedves képregény anti-hős, mely karakter már régóta megérett egy egészestés élőszereplős mozira, ám a mai képregényfilm-trendeket elnézve, nem is baj, ha várnak még vele. Annál is inkább, mert Lobo karakteréből csak és kizárólag patakokban folyó vérrel és kegyetlen akasztófahumorral átitatott ultrabrutál sci-fi / slasher / komédiát lehet és szabad csinálni, különben az egész nem ér egy fabatkát se. Ám addig is, míg álmodozva várunk erre a csodára, itt van nekünk egy mondhatni fanmade rövidfilm, Húsvétinyuszival, Mikulással meg szétmarcangolt elfekkel. Ho-Ho-Ho! (tovább…)


Judge Dredd (1995) (Dredd bíró)

A képregényfilmek minden bizonnyal mostanság élik aranykorukat, viszont a felhozatal eléggé vegyes, már ami a minőséget illeti. Szokták volt mondani, hogy anno milyen szarok voltak az ilyen meg olyan zsánerfilmek, ellenben most is ugyanannyi a ‘gyenge’ meg az ‘erős’ (avagy ‘kevésbé gyenge’) filmek aránya véleményem szerint, mint ezelőtt bármikor (természetesen a silány alkotások vannak többen), a különbség a technikában van; nem egy olyan filmet tudnék mondani, amit ha a mai technikával ‘felújítanának’, attól lefosnánk a bokánk is, akkorát ütne mert anélkül is van benne elég kakaó, és mégtöbb példám lenne arra, hogy mennyi mai filmet visz a hátán kizárólag a ‘látvány’, ami mögött lepkefingnyi tartalom nemsok, annyi sincs…

(tovább…)


Watchmen (2009) (Az őrzők)

watchmen_thumbNem sokkal az országos premier után szakíthattam időt arra, hogy egy délután ellátogassak az általam jól ismert pláza mozijába, és megnézzem az év legjobban beharangozott képregényfeldolgozását, a Watchment. Becsületes képregényrajongóként még karácsonyra beszereztem a magyarul is megjelent köteteket – ezeket ajánlani tudom mindenkinek, még ha negatív véleménye is van a szuperhősös képregényekről, ugyanis csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róluk – aztán pedig vártam a márciust, néztem a jobbnál-jobb előzeteseket, és csak vártam, és újra elolvastam a könyveket, és vártam… (tovább…)