I Bought a Vampire Motorcycle (1990)
Szeretjük a zs-kategóriás horrorfilmeket? Persze, hogy szeretjük! És a motorokat? Naná! E két komponenst összegyúrva, az itthon kevésbé ismert brit rendező, Dirk Campbell álmodott egy nagyot, és 1990-ben leforgatta az I Bought a Vampire Motorcycle című, alacsony költségvetésű horror-komédiát. Annyi bizonyos, hogy a filmtörténelem során senkinek, vagy legalábbis csak keveseknek jutott eszébe kombinálni a vasparipákon száguldozó kemény csávókat a vámpírokkal, így egy valódi különlegesség tárul a közönség szeme elé. A mozi sajnos sem magyar szinkronnal, sem magyar felirattal nem jelent meg, ezért csakis angol nyelvtudás birtokában lévő ínyencek számára fogyasztható! (tovább…)
A Vad Virágok Könyvműhely által (újra)indított Hellboy széria harmadik füzetében a címszereplő Pokolfajzat mellett olyan ismerős karakterek térnek vissza, mint Roger, a homunculus, Rasputin vagy éppen Baba Yaga, de rajtuk kívül találkozhatunk még ocsmány és gonosz démonokkal, baljóslatú földönkívüli entitásokkal, mutáns szörnyetegekkel, mindent leigázó élőhalott-hadsereggel, üvegburában lebegő náci tudósfejjel és korszakalkotó vívmányával, a náci robotmajommal. Láthatjuk tehát, hogy Mike Mignola képregény-kollekciójának aktuális darabját sem érheti panasz! 
Az ördögűzős, démonok által megszállt emberekről szóló filmek manapság a reneszánszukat élik, a rendezők lassan évről évre meglepnek minket újabb és újabb történetekkel, melyben a főhőst maga a gonosz szállja meg. Ezt a trendet szerette volna meglovagolni Diederik Van Roojien és csapata, azonban úgy gondolták, kissé megspékelik a történetet, hogy valami újat vihessenek a műfajba. 
Mint minden évben, a Kaméleon Komix kétezer-tizennyolcban is egy fantasztikus kiadvánnyal rukkolt elő. A 
Hirtelen nem tudnám megmondani, hogy konkrétan hány évembe került, mire ezen a Chuck Norris nevével fémjelzett “horrorfilmen” sikerült átrágnom magam. Már legalább főiskolás korom óta (ami vagy kb. tíz éve lehetett) ott honolt a megnézendő művek egyre gyarapodó listáján, de valahogy mindig bejött elé egy-egy olyan tétel, amit sokkal szórakoztatóbbnak gondoltam. Nem véletlenül. 
Ha valaki minden háttér-információ, kutakodás vagy önjelölt kritikusok firkálmányainak elolvasása nélkül látna neki Clay Staub elsőfilmes rendező Milo Ventimiglia nevével fémjelzett Devil’s Gate (más néven Abduction) című filmjének, érdekes meglepetések érhetik. Ahogy a cselekmény kibontakozik, a néző úgy válik egyre türelmetlenebbé: “Most akkor mi is lesz ez? Egy világvégi, poros farmon játszódó slasher, egy démonos, megszállós akármi, esetleg csupán egy misztikus köntösbe bújtatott bűnügyi thriller vagy netán valami más? Ennek tükrében tehát kérnék mindenkit, ha nem kíváncsi igazából nem is spoiler spoilerekre, akkor csak nézze meg a cikk végén a pontszámot, és döntsön az alapján: felül-e az ördög ezen hullámvasútjára? 
A succubus (nyersfordításban: aláfekvő) a középkori legendák természetfeletti női démona – férfi párja egyébként incubus névre hallgat -, aki különösen vonzó testével hamar elcsábítja a férfiakat, és egy szexuális aktus segítségével szívja ki életerejüket, hasonlóan mint a vámpírok. A hiedelem Ádám első feleségétől, a Bibliából kimaradt Lilith-től eredezteti őket, de következő filmünkben ennyire azért nem megyünk részletekbe, elég ha tudjuk, hogy ők az erotikus csábítók. 
A James Wan és Leigh Wannell által megteremtett Insidious-sorozat tovább folytatódik, ezúttal Elise gyermekkorába megyünk vissza, ahol egy újabb rettenet szabadul(t) el – amivel a már felnőtt médium találkozik újra. Vajon szembe tud szállni azzal a démonnal, ami az egész családjukat a markában tartotta – és tartja? Sok “jumpscare”-re számíthatunk most is, ez nem is kérdés, az már annál inkább, hogy Adam Robitel, az 
Ritkán fordul elő olyan, hogy egy horrorfilmet jó előre, már az első előzetes megjelenése előtt temetünk – a Hellraiser franchise tizedik felvonása, a Hellraiser: Judgment esetében azonban nem sok más választásunk volt. Nem csak az előző részek egyre süllyedő színvonalával kellett számolnunk, de eleve a film forgatásának és kiadásának körülményeivel is: ahogy a Revelations esetében, úgy itt is elsősorban a sorozat jogainak megtartása volt a cél, a klasszikus filmek forgatásán sminkesként dolgozó Gary J. Tunnicliffe pedig hiába fejezte be az anyagot már több mint egy évvel ezelőtt, egészen az utóbbi pár hónapig előzetes és megjelenési dátum nélkül maradtunk.
Karácsony közeledtével egyre inkább központi témává válik, hogy mire is van szükségünk, mit szeretnénk, hogy a birtokunkba kerüljön. Gyermekeink, párunk, szüleink folyamatosan kívánságokkal bombáznak minket és persze mibennünk is megfogalmazódik néhány “De jó lenne, ha…” kezdetű mondat. Mit szólnátok hozzá, ha egy mívesen megmunkált kínai kívánságláda valóban teljesíteni tudná szívetek minden vágyát? Pontosabban hetet. Persze minden kívánságnak ára van, csak nem feltétlenül neked kell megfizetned. A szabályok egyszerűek, főleg ha a szabálykönyv nem ősi kínai nyelven íródott és el tudod olvasni. A kanadai/amerikai Wish Upon éppen ezt a szcenáriót dobja fel nekünk egyfajta coming of age köntösbe csomagolva.