The Wind (2018) (A szél)
A The Wind -ben klasszikus vadnyugaton játszódó történetet tár elénk Emmi Tammi kezdő rendező filmje. A helyszín a 19. század végi nyugati határ, amely elhagyatott síkságokból áll, a megszelídítetlen vidék magányát csak ritkán töri meg egy-egy tanya. Ebben a közegben él főszereplőnk, Lizzy (Caitlin Gerard, Insidious: The Last Key), gyakorlatilag egyedül, hiszen férje gyakran napokig távol van, az egyetlen lehetősége a társaságra pedig csak a szomszédai lehetnek, akik nem éppen kőhajításnyira laknak.
Viszonylag ritkán találom magam szemben ír horrorfilmmel, Írországból származó horror-vígjátékkal meg aztán pláne. Legutolsó ilyesfajta produkcióként a csápos tengerparti rémségekkel támadó 2012-ben készült 
Los Angeles az első helyen van az USA-ban a hajléktalanok számát illetően. Hivatalos becslések szerint 2014-ben a hajléktalanok száma Los Angelesben eléri a 100 000 főt. Ennek 5%-a raktárakban él. Patrick Hasson (forgatókönyvíró és rendező) filmjében egy erre a szomorú tényre épült alapötletet láthatunk viszont, nem is akármilyen amatőrséggel. 
Ha a horror világát nézzük, az utóbbi években leginkább élőhalottas és vámpíros paródiákat, valamint főleg slasherbe ágyazott horror-vígjátékokat kaptunk, viszont legjobb tudomásom szerint kimondottan a démonidézéssel és/vagy boszorkányokkal kapcsolatosan nem készült semmi érdemleges. Eme hiányosságot próbálja meg most pótolni ez a Fangoria-produkció, melyben pizzafutárunk legnagyobb szerencsétlenségére a gazdagok sátáni rituáléjába keveredik… 
A Vad Virágok Könyvműhely által (újra)indított Hellboy széria eredeti (mondjuk úgy: földi) történetvonala a 
Babak Anvari első – még perzsául megszólaló – egész estés filmje számos horror-fanatikus érdeklődését felkeltette. Én személy szerint leginkább azon lepődtem meg, hogy az 
Az HBO Asia hatrészes mini-sorozata olyan, számunkra ismeretlen kultúrtörténeti sajátossággal rendelkező távol-keleti országok hiedelemvilágába enged bepillantást, mint Indonézia, Japán, Szingapúr, Thaiföld, Malajzia és Korea. Néphagyományaikban a szellemvilággal való kapcsolat kiemelt fontossággal bír, ezért többnyire ilyen jellegű folklorisztikus entitásokkal ismerkedhetünk meg. 
Az ID Software időtálló klasszikusának rajongójaként szinte már tűkön ülve vártam ezt az újabb kísérletet, bár őszintén szólva semmi kimagaslóra nem számítottam, lévén hogy eme teljes ismeretlenségbe burkolózó projekt a megjelenése előtt sokáig nem is hallatott magáról. Azonban azt még én sem gondolta volna, hogy most 14 évvel később sikerül majd ezzel az újabb adaptációval Andrzej Bartkowiak a nagyközönségnek szánt, ám kissé B-filmekre hajazó 
A Fun Size Horror negyedik installációjában különböző alkotók saját szájízük szerint vázolják fel, mit értenek a címben szereplő jelzők alatt. Egészen konkrétan pedig kilenc horrorisztikus rövidfilmet kapunk másfél órában, melynek tematikája egészen sokszínűre sikerült: kannibalizmuson keresztül a kínzásokon és az önmarcangoláson át a szellemidézésig, illetve a démoni megszállásig bezárólag.