Hellboy 6. – A nagy vadászat (2019)
A Vad Virágok Könyvműhely által (újra)indított Hellboy széria hatodik kötetében a homályba vesző múlttal rendelkező Brit-szigetekre utazunk, ahol olyan misztikus és fantasztikus lényekkel találkozhatunk, mint a földből előbújó óriások, tündék, démonok, boszorkányok, alakváltó lények, de Vérkirálynő és a bosszúéhes Gruagach karaktere mellett természetesen az Artúr-mondakör sem maradhatott ki a kalandból, amely egy mindent eldöntő epikus összecsapás előszobájaként funkcionál! (tovább…)
Szeretjük a zs-kategóriás horrorfilmeket? Persze, hogy szeretjük! És a motorokat? Naná! E két komponenst összegyúrva, az itthon kevésbé ismert brit rendező, Dirk Campbell álmodott egy nagyot, és 1990-ben leforgatta az I Bought a Vampire Motorcycle című, alacsony költségvetésű horror-komédiát. Annyi bizonyos, hogy a filmtörténelem során senkinek, vagy legalábbis csak keveseknek jutott eszébe kombinálni a vasparipákon száguldozó kemény csávókat a vámpírokkal, így egy valódi különlegesség tárul a közönség szeme elé. A mozi sajnos sem magyar szinkronnal, sem magyar felirattal nem jelent meg, ezért csakis angol nyelvtudás birtokában lévő ínyencek számára fogyasztható! 
Az ördögűzős, démonok által megszállt emberekről szóló filmek manapság a reneszánszukat élik, a rendezők lassan évről évre meglepnek minket újabb és újabb történetekkel, melyben a főhőst maga a gonosz szállja meg. Ezt a trendet szerette volna meglovagolni Diederik Van Roojien és csapata, azonban úgy gondolták, kissé megspékelik a történetet, hogy valami újat vihessenek a műfajba. 
Mint minden évben, a Kaméleon Komix kétezer-tizennyolcban is egy fantasztikus kiadvánnyal rukkolt elő. A 
Hirtelen nem tudnám megmondani, hogy konkrétan hány évembe került, mire ezen a Chuck Norris nevével fémjelzett “horrorfilmen” sikerült átrágnom magam. Már legalább főiskolás korom óta (ami vagy kb. tíz éve lehetett) ott honolt a megnézendő művek egyre gyarapodó listáján, de valahogy mindig bejött elé egy-egy olyan tétel, amit sokkal szórakoztatóbbnak gondoltam. Nem véletlenül. 
Ha valaki minden háttér-információ, kutakodás vagy önjelölt kritikusok firkálmányainak elolvasása nélkül látna neki Clay Staub elsőfilmes rendező Milo Ventimiglia nevével fémjelzett Devil’s Gate (más néven Abduction) című filmjének, érdekes meglepetések érhetik. Ahogy a cselekmény kibontakozik, a néző úgy válik egyre türelmetlenebbé: “Most akkor mi is lesz ez? Egy világvégi, poros farmon játszódó slasher, egy démonos, megszállós akármi, esetleg csupán egy misztikus köntösbe bújtatott bűnügyi thriller vagy netán valami más? Ennek tükrében tehát kérnék mindenkit, ha nem kíváncsi igazából nem is spoiler spoilerekre, akkor csak nézze meg a cikk végén a pontszámot, és döntsön az alapján: felül-e az ördög ezen hullámvasútjára? 
A succubus (nyersfordításban: aláfekvő) a középkori legendák természetfeletti női démona – férfi párja egyébként incubus névre hallgat -, aki különösen vonzó testével hamar elcsábítja a férfiakat, és egy szexuális aktus segítségével szívja ki életerejüket, hasonlóan mint a vámpírok. A hiedelem Ádám első feleségétől, a Bibliából kimaradt Lilith-től eredezteti őket, de következő filmünkben ennyire azért nem megyünk részletekbe, elég ha tudjuk, hogy ők az erotikus csábítók. 
A James Wan és Leigh Wannell által megteremtett Insidious-sorozat tovább folytatódik, ezúttal Elise gyermekkorába megyünk vissza, ahol egy újabb rettenet szabadul(t) el – amivel a már felnőtt médium találkozik újra. Vajon szembe tud szállni azzal a démonnal, ami az egész családjukat a markában tartotta – és tartja? Sok “jumpscare”-re számíthatunk most is, ez nem is kérdés, az már annál inkább, hogy Adam Robitel, az