Doom: Annihilation (2019)
Az ID Software időtálló klasszikusának rajongójaként szinte már tűkön ülve vártam ezt az újabb kísérletet, bár őszintén szólva semmi kimagaslóra nem számítottam, lévén hogy eme teljes ismeretlenségbe burkolózó projekt a megjelenése előtt sokáig nem is hallatott magáról. Azonban azt még én sem gondolta volna, hogy most 14 évvel később sikerül majd ezzel az újabb adaptációval Andrzej Bartkowiak a nagyközönségnek szánt, ám kissé B-filmekre hajazó DOOM-feldolgozását durván alulmúlni. (tovább…)
A Fun Size Horror negyedik installációjában különböző alkotók saját szájízük szerint vázolják fel, mit értenek a címben szereplő jelzők alatt. Egészen konkrétan pedig kilenc horrorisztikus rövidfilmet kapunk másfél órában, melynek tematikája egészen sokszínűre sikerült: kannibalizmuson keresztül a kínzásokon és az önmarcangoláson át a szellemidézésig, illetve a démoni megszállásig bezárólag. 
A Vad Virágok Könyvműhely által (újra)indított Hellboy széria hatodik kötetében a homályba vesző múlttal rendelkező Brit-szigetekre utazunk, ahol olyan misztikus és fantasztikus lényekkel találkozhatunk, mint a földből előbújó óriások, tündék, démonok, boszorkányok, alakváltó lények, de Vérkirálynő és a bosszúéhes Gruagach karaktere mellett természetesen az Artúr-mondakör sem maradhatott ki a kalandból, amely egy mindent eldöntő epikus összecsapás előszobájaként funkcionál! 
Szeretjük a zs-kategóriás horrorfilmeket? Persze, hogy szeretjük! És a motorokat? Naná! E két komponenst összegyúrva, az itthon kevésbé ismert brit rendező, Dirk Campbell álmodott egy nagyot, és 1990-ben leforgatta az I Bought a Vampire Motorcycle című, alacsony költségvetésű horror-komédiát. Annyi bizonyos, hogy a filmtörténelem során senkinek, vagy legalábbis csak keveseknek jutott eszébe kombinálni a vasparipákon száguldozó kemény csávókat a vámpírokkal, így egy valódi különlegesség tárul a közönség szeme elé. A mozi sajnos sem magyar szinkronnal, sem magyar felirattal nem jelent meg, ezért csakis angol nyelvtudás birtokában lévő ínyencek számára fogyasztható! 
Az ördögűzős, démonok által megszállt emberekről szóló filmek manapság a reneszánszukat élik, a rendezők lassan évről évre meglepnek minket újabb és újabb történetekkel, melyben a főhőst maga a gonosz szállja meg. Ezt a trendet szerette volna meglovagolni Diederik Van Roojien és csapata, azonban úgy gondolták, kissé megspékelik a történetet, hogy valami újat vihessenek a műfajba. 
Mint minden évben, a Kaméleon Komix kétezer-tizennyolcban is egy fantasztikus kiadvánnyal rukkolt elő. A 
Hirtelen nem tudnám megmondani, hogy konkrétan hány évembe került, mire ezen a Chuck Norris nevével fémjelzett “horrorfilmen” sikerült átrágnom magam. Már legalább főiskolás korom óta (ami vagy kb. tíz éve lehetett) ott honolt a megnézendő művek egyre gyarapodó listáján, de valahogy mindig bejött elé egy-egy olyan tétel, amit sokkal szórakoztatóbbnak gondoltam. Nem véletlenül. 
Ha valaki minden háttér-információ, kutakodás vagy önjelölt kritikusok firkálmányainak elolvasása nélkül látna neki Clay Staub elsőfilmes rendező Milo Ventimiglia nevével fémjelzett Devil’s Gate (más néven Abduction) című filmjének, érdekes meglepetések érhetik. Ahogy a cselekmény kibontakozik, a néző úgy válik egyre türelmetlenebbé: “Most akkor mi is lesz ez? Egy világvégi, poros farmon játszódó slasher, egy démonos, megszállós akármi, esetleg csupán egy misztikus köntösbe bújtatott bűnügyi thriller vagy netán valami más? Ennek tükrében tehát kérnék mindenkit, ha nem kíváncsi igazából nem is spoiler spoilerekre, akkor csak nézze meg a cikk végén a pontszámot, és döntsön az alapján: felül-e az ördög ezen hullámvasútjára?