disztópia

Black Aether & Borzongás & CineGore Novellapályázat

Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, tisztelt olvasóink, a következő lenne a helyzet. A Borzongás Horrormagazin és a Black Aether ponyvamagazin még áprilisban jelentették be, hogy egyesítik erőiket egy nagyszabású…

Ghost of Camp Blood (2018)

A Borzongás magazin harmadik számában ti is megismerhettétek a Camp Blood sorozatot, melyet eyescream kollégával a legfinomabb kifejezéssel is csak minden idők legszennyebb slasher szériájaként értékeltünk. Ahogy a Trash Klub…

Veres Attila: Éjféli iskolák (2018)

Veres Attilával készült interjúnkban többek között nemrégiben megjelent novellás kötetéről beszélgettünk. A gyűjteményt sokan várták, és mondhatni nagy elvárások övezték. Attila első regényével komolyan felrakta azt a bizonyos lécet saját…

Interjú Veres Attilával, az Éjféli iskolák és az Odakint sötétebb szerzőjével

Veres Attila: Odakint sötétebb című első regényével a tavalyi évben elsöprő sikert aratott. Mind a kritikusok, mind az olvasók imádták a csipetnyi lovecrafti utóízű, a mai tucatregénytől merőben eltérő horror…

Serial Chillers VI.: Ricardo Leyva Muñoz Ramírez

A sorozatgyilkosok jelenségének talán egyik legérdekesebb része az a groupie-kultúra, ami a ténykedésüket kíséri. Az a halvány érdeklődés, ami a Serial Chillers rovatot életre hívta, semmi ahhoz képest, amit az…

CineScience #1-Fekete lyukak (2.rész)

A legutóbbi alkalom során sikeresen átnéztük, miről is szól valójában Albert Einstein 1915-ös forradalmi munkája, az általános relativitáselmélet, melyről mind a mai napig szerzünk megfigyelési tapasztalatokat. Az elmélet egyik leghíresebb…

hereditary örökség

Örökség (2018) (Hereditary)

Vérfagyasztó? Hátborzongató? Az utóbbi évek legőrültebb horrorja? Az idei év legrémisztőbb filmje? Sikoltozó nézők? Kezdem azt hinni, én egy másik filmet láttam, nem azt az Örökséget, amiről mindenki beszél.

The Neighbor (2018)

Modern, civilizált életünk egyik meghatározó elemévé is válhat a szomszédi viszony minősége. Jó szomszéd aranyat is érhet, egy kellően elmérgesedett ellenben könnyedén nem várt kellemetlenségekkel gazdagíthatja hétköznapjainkat. Aaron Harvey alkotása,…

A Quiet Place (2018) (Hang nélkül)

Az év egyik legjobban várt horrorját nemrég mutatták be a magyar mozikban, és bizony a siker nem maradt el sem itthon, sem pedig a tengerentúlon. Noha a Hang nélkül kétségtelenül…

Verónica (2017)

Ha egy beszélgetés során bedobjuk a „spanyol horror” szóösszetételt, az utóbbi tíz-tizenöt év termésének köszönhetően már sokkal kevesebben fognak furcsán nézni ránk. Mára a filmek világában kevésbé járatosoknak is eszébe…

Kriptozoológia – 24. rész – Kriptobotanika I.

Ahogy a zoológiának a botanika, úgy a kriptozoológiának a rejtélyes állatok helyett növényekkel foglalkozó testvér-tudománya a kriptobotanika. Nem annyira meglepő módon úgy tűnik, hogy a növényvilág valamilyen oknál fogva kevésbé…


Anon (2018)

anon2018 első fele másról sem szólt, mint a GDPR-ról. Az Európai Unió Általános adatvédelmi rendelete (leánykori nevén General Data Protection Regulation) arra volt hivatott, hogy az egyén visszaszerezze a különböző helyeken róla tárolt adatok feletti rendelkezés jogát. Miután a GDPR már mindenkinek a könyökén jött ki és sokan megkérdőjelezték az egész hercehurca létjogosultságát, a Netflix előállt az Anon-al. Andrew Niccol filmje egy olyan világba kalauzol minket, ahol a GDPR – vagy egyéb hasonló kezdeményezések – nem mentek át a törvényhozó testület előkészítő-bizottságának szűrőin. És még mondja valaki, hogy a sci-fi nem foglalkozik aktualitásokkal… (tovább…)


The Lobster (2015) (A homár)

Tavaly decemberben, nem sokkal a hivatalos bemutató után volt szerencsém Yorgos Lanthimos Egy szent szarvas meggyilkolása (The Killing of a Sacred Deer) című filmjéhez. A görög úriember által rendezett és részben írt dráma/thriller az utóbbi évek egyik legfurcsább filmes élményeként maradt meg bennem (még ha az összkép nem is volt teljesen pozitív), így egyenes út vezetett ahhoz, hogy a meglehetősen sajátos látás- és ábrázolásmóddal rendelkező író-rendező eggyel korábbi egész estés filmjét (mely egyben az első angol nyelvű teljes értékű produkciója is volt) is megtekintsem. Ha azt mondom, hogy a The Killing of a Sacred Deer után némi – nevezzük így – előítélettel viseltettem Lanthimos munkássága iránt, akkor ezen a Lobster (A homár) sem változtatott, sőt ez a korábbi film talán még inkább a “bizarr” tartományba lendítette nálam a műszer mutatóját.

(tovább…)


Könyvajánló: Justin Cronin: A szabadulás (2010)

Justin Cronin: A szabadulásJustin Cronin A szabadulás című műve egy posztapokaliptikus zombi-vámpír horror, a háromrészes trilógia első része. Első megjelenését óriási hírverés és marketing övezte, azonnal bestsellerré vált az Egyesült Államokban.

A történet szerint tudósok egy csoportja a hosszú élet titkát keresi, melyre a megoldást egy Dél-Amerika dzsungeleiben felfedezett vírus szolgáltathatja. Titkos kísérletek veszik kezdetüket, melyek persze – mint mindig – balul sülnek el, és a vírus elszabadul, és vérszomjas szörnyeteggé változtatja minden áldozatát. Egyetlen kísérleti alany képez csak kivételt: egy hatéves lány, Amy, akinél úgy fest, sikerült elérni a kívánt célt. A kislány ugyanis nem öregszik. (tovább…)


Ready Player One (2018)

Gyerekkoromban Steven Spielberg neve egyet jelentett az amerikai álommal: látványos és – zömében – családbarát filmjei a mai napig élénken élnek bennem. A Jurassic Park éppen dinómániám kellős közepén kapott el, ET-től ugyan rémálmaim voltak, de azért kismilliószor néztem végig VHS-en, hangalámondással. Indiana Jones, Marty McFly, Roger Nyúl vagy hosszan sorolhatnám még gyermekkorom meghatározó figuráit, akiknek megteremtésében Spielberg-nek így vagy úgy, de benne volt a keze. Aztán valami elromlott a gépezetben – vagy csupán én nőttem fel időközben – és a Spielberg közvetítette álom egyszerre csak rémálommá vált: a józan ész és az arányérzék rémálmává. Éppen ezért fogadtam vegyes érzelmekkel a Ready Player One kapcsán befutó első híradásokat, miszerint Spielbergnek sikerült újra jó filmet csinálnia röpke 16 év után. (tovább…)


ARQ (2016)

Nyilván mindenkinek ismerős a timeloop-os alműfaj az időutazós filmek körén belül: a cselekmény lineárisan indul, majd az idővonal hirtelen megszakad és a szereplők a nézővel karöltve újra ott találják magukat térben és időben, ahonnan az elején elindultak. Az idősebbeknek talán erről a Bill Murray nevével fémjelzett Idétlen időkig (Groundhog day) ugrik be, mint vonatkozási alap még ’93-ból, de a fiatalabbak sem maradtak blockbuster nélkül az utóbbi években, mely timeloop-okkal operált (Holnap határa – Edge of tomorrow – 2014). A sci-fivel kokettáló sorozatok életében is eljön az a pont, amikor az alkotók elérkezettnek látják az időt egy időhurkos részre (csak így az elmúlt 10 másodperceben a Supernatural és az X-akták egy-egy része is beugrott), bár ezek ott inkább amolyan speciális epizódoknak számítanak. Látszik tehát, hogy nem újdonság az időhurkokkal való játék a filmiparban, nem könnyű már újat mutatni a tapasztaltabb mozilátogatóknak. Érdekes kérdés, hogy vajon a Netflix saját gyártású filmjének, az ARQ-nak sikerült-e valami újdonságot csempésznie ebbe az alműfajba.

(tovább…)


Aeon Flux (TV) (1991-1996)

Aeon FluxA kilencvenes évek egyik kultikus csatornája volt az MTV, mármint a Music Television. El sem hinnétek, de akkoriban még főleg zene, zenei műsorok és sorozatok mentek rajta, nem valóságshow-k. Az egyik ilyen izgalmas animációs sci-fi az Aeon Flux volt, mely meglehetősen izgalmas látványvilággal, és elég avant-garde stílussal rendelkezett. Talán ma már kevesen tudják, hogy mi is ez a jelenség, így szeretnék kis kedvcsinálót írni hozzá.

(tovább…)


Synchronicity (2015)

Az időutazás hálátlan téma. Egy részről rendkívül egyszerűen is megközelíthető a dolog – ez leginkább a jobb-rosszabb vígjátékok, családi filmek sajátja: a főhős visszautazik a múltba, vagy előre a jövőbe, ott csinál valamit, ami vagy hatással van a jelenre, vagy nem, oszt jó napot. Másrészről a téma megközelíthető a maga teljes bonyolultságában is, időhurkokkal, párhuzamos dimenziókkal, idő-paradoxonokkal. Ez utóbbiak esetében azonban szükség van egy kiváló szkript-íróra, aki képes az összes szálat elvarrni, elkerülendő, hogy méretes lyukak tátongjanak a történetben. A 2015-ben bemutatott Synchronicity egyértelműen a második kategóriát gazdagítja, más kérdés, hogy az eredmény igencsak felemásra sikeredett. (tovább…)


Autómata (2014) (Automata)

Automata-thumbLétezik egy tavalyi film, mely az Ex Machinában felvetett témák egy részét még szofisztikáltabban, egyénre kihegyezve mutatja be és ezzel utat mutat a valódi science fiction felé, ahol a részletekben bújik meg a lényeg és nem feltétlenül azzal vívja ki elismertségét, hogy plazmafegyverek sokasága és űrhajók ezrei feszülnek egymásnak. Gabe Ibánez rendező és írótársai törekedtek arra, hogy megmaradjanak a fogyaszthatóság határán, de ugyanakkor a legfontosabb, pellengérre állított elképzeléseknek megfelelő helyet szorítsanak.

(tovább…)


Wyrmwood (2014)

wyrmwood_thumb“A harmadik angyal is megfújta a harsonát. Erre az égből lehullott egy nagy csillag, s mint égő fáklya, lobogott. A folyó egyharmadára hullott és a vízforrásokra.” A Jelenések Könyve így írja le az apokalipszis kezdetét, amit a Biblia szerint a Wyrmwood nevű égitest jelez. Kiah Roache-Turner első filmes rendezésében a csillag megjelenését az élőholtak inváziója követi, és ezzel az idei év első igazán jó zombis filmjét láthatjuk. A trailer és a plakátok egy pörgős, fémmel, vérrel és zombikkal teli filmet ígértek, és aki ezt várta, nem fog csalódni. (tovább…)