disztópia

The Dead Don’t Die (2019)

A főként művészfilmjeiről ismert Jim Jarmusch (Szellemkutya, Halott ember, Kávé és cigaretta, Halhatatlan szeretők stb.) ezúttal egy jópofa zombi-vígjátékba vágta fejszéjét, ami már önmagában is kíváncsivá teszi az embert, hát…

Stephen King – A kívülálló (2019)

A bilokáció nevű fogalom egy olyan paranormális jelenséget takar, amely azt feltételezi, hogy egy személy (vagy tárgy) egyszerre két helyen tud lenni. Stephen King a Horror Mesterének legújabb, természetfeletti elemekkel…

The Manson Family Massacre (2019)

 A Serial Chillers Charles Mansont bemutató fejezetében olyan filmeket mutatunk be, melyek az ő és a Manson család nevű szektájának tettein alapszanak. Mivel gyilkosságaiknak idén van az 50. évfordulója, kijelenthetjük,…

stephen king az it chapter 2 Bill Skarsgård

IT: Chapter Two (2019) (AZ – Második fejezet)

A napokban került a hazai mozikba az AZ folytatása, így minden Pennywise, illetve Stephen King rajongó megtudhatja, hogyan is sikerült az átdolgozott film második része. Bár már az első epizód…

Hagazussa (2017) (Árnyék) – Megfejthetetlen német VVitch-klón, egy adag soft pornóval

Mióta horrortémában egyetlen billentyűleütést is megejtettem így zirka 30 év alatt, talán sosem tudtam egy filmet annyira nehézkesen elhelyezni a palettán, mint Lukas Feigelfeld Hagazussa című darabját. A 102 perces…

Clownado (2019)

Arra kaptam fel a fejem, hogy tavaly nyáron egy új potenciális versenyző tűnt fel a Sharkando-széria által megüresedett poszton, méghozzá nem is akármilyen módon: a készítők közösségi finanszírozásban kérték a…

horror

Eli Roth’s History of Horror (2018) (Eli Roth – A horror története)

 Az AMC az utóbbi években kivetette hálóját a horrorrajongókra, és a Walking Dead, a Terror és a legutóbbi siker, a NOS4A2 mellett legyártották azt a dokumentumfilm-sorozatot A horror történetét, amiért…

Volt Egyszer Egy… Hollywood

Once Upon A Time… In Hollywood (2019) (Volt Egyszer Egy… Hollywood)

Quentin Tarantino neve még azok számára is ismerősen cseng, akik nem vallják filmrajongónak magukat. Az egykori videotékás fenegyerek napjaink egyik legismertebb alkotója, akinek minden munkája élményszámba megy. Ezúttal egy sajátos…

Stranger Things (2016-) 3. évad

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a sorozat népes rajongótáborának minden tagja repesve várta a történet folytatását, ami az előzetesek alapján valóban ígéretesnek tűnt. A harmadik évad debütálása után a nézőközönség…

Johanna Sinisalo: A Nap Magja (2019)

Számos irodalmi műben felbukkant már a világunknak egy alternatív változata, amely kissé valóságszagúan tálalja, hogy akár így is alakulhatna a sorsunk. Johanna Sinisalo egy nem éppen hétköznapi disztópiában mutat be egy olyan Finnországot, ahol az emberek idealizált szerepek szerint élnek, és szinte minden tiltott, ami jó. Mindez persze a társadalmi stabilitás és az egészség érdekében. A Nap Magja című könyvben bemutatott világban ugyanis tilos minden, ami bármilyen formában örömet vagy függőséget okozhat. Csak egy kivétel van ez alól: a szex. (tovább…)



Anon (2018)

anon2018 első fele másról sem szólt, mint a GDPR-ról. Az Európai Unió Általános adatvédelmi rendelete (leánykori nevén General Data Protection Regulation) arra volt hivatott, hogy az egyén visszaszerezze a különböző helyeken róla tárolt adatok feletti rendelkezés jogát. Miután a GDPR már mindenkinek a könyökén jött ki és sokan megkérdőjelezték az egész hercehurca létjogosultságát, a Netflix előállt az Anon-al. Andrew Niccol filmje egy olyan világba kalauzol minket, ahol a GDPR – vagy egyéb hasonló kezdeményezések – nem mentek át a törvényhozó testület előkészítő-bizottságának szűrőin. És még mondja valaki, hogy a sci-fi nem foglalkozik aktualitásokkal… (tovább…)


The Lobster (2015) (A homár)

Tavaly decemberben, nem sokkal a hivatalos bemutató után volt szerencsém Yorgos Lanthimos Egy szent szarvas meggyilkolása (The Killing of a Sacred Deer) című filmjéhez. A görög úriember által rendezett és részben írt dráma/thriller az utóbbi évek egyik legfurcsább filmes élményeként maradt meg bennem (még ha az összkép nem is volt teljesen pozitív), így egyenes út vezetett ahhoz, hogy a meglehetősen sajátos látás- és ábrázolásmóddal rendelkező író-rendező eggyel korábbi egész estés filmjét (mely egyben az első angol nyelvű teljes értékű produkciója is volt) is megtekintsem. Ha azt mondom, hogy a The Killing of a Sacred Deer után némi – nevezzük így – előítélettel viseltettem Lanthimos munkássága iránt, akkor ezen a Lobster (A homár) sem változtatott, sőt ez a korábbi film talán még inkább a “bizarr” tartományba lendítette nálam a műszer mutatóját.

(tovább…)


Justin Cronin: A szabadulás (2010)

Justin Cronin: A szabadulásJustin Cronin A szabadulás című műve egy posztapokaliptikus zombi-vámpír horror, a háromrészes trilógia első része. Első megjelenését óriási hírverés és marketing övezte, azonnal bestsellerré vált az Egyesült Államokban.

A történet szerint tudósok egy csoportja a hosszú élet titkát keresi, melyre a megoldást egy Dél-Amerika dzsungeleiben felfedezett vírus szolgáltathatja. Titkos kísérletek veszik kezdetüket, melyek persze – mint mindig – balul sülnek el, és a vírus elszabadul, és vérszomjas szörnyeteggé változtatja minden áldozatát. Egyetlen kísérleti alany képez csak kivételt: egy hatéves lány, Amy, akinél úgy fest, sikerült elérni a kívánt célt. A kislány ugyanis nem öregszik. (tovább…)


Ready Player One (2018)

Gyerekkoromban Steven Spielberg neve egyet jelentett az amerikai álommal: látványos és – zömében – családbarát filmjei a mai napig élénken élnek bennem. A Jurassic Park éppen dinómániám kellős közepén kapott el, ET-től ugyan rémálmaim voltak, de azért kismilliószor néztem végig VHS-en, hangalámondással. Indiana Jones, Marty McFly, Roger Nyúl vagy hosszan sorolhatnám még gyermekkorom meghatározó figuráit, akiknek megteremtésében Spielberg-nek így vagy úgy, de benne volt a keze. Aztán valami elromlott a gépezetben – vagy csupán én nőttem fel időközben – és a Spielberg közvetítette álom egyszerre csak rémálommá vált: a józan ész és az arányérzék rémálmává. Éppen ezért fogadtam vegyes érzelmekkel a Ready Player One kapcsán befutó első híradásokat, miszerint Spielbergnek sikerült újra jó filmet csinálnia röpke 16 év után. (tovább…)


ARQ (2016)

Nyilván mindenkinek ismerős a timeloop-os alműfaj az időutazós filmek körén belül: a cselekmény lineárisan indul, majd az idővonal hirtelen megszakad és a szereplők a nézővel karöltve újra ott találják magukat térben és időben, ahonnan az elején elindultak. Az idősebbeknek talán erről a Bill Murray nevével fémjelzett Idétlen időkig (Groundhog day) ugrik be, mint vonatkozási alap még ’93-ból, de a fiatalabbak sem maradtak blockbuster nélkül az utóbbi években, mely timeloop-okkal operált (Holnap határa – Edge of tomorrow – 2014). A sci-fivel kokettáló sorozatok életében is eljön az a pont, amikor az alkotók elérkezettnek látják az időt egy időhurkos részre (csak így az elmúlt 10 másodperceben a Supernatural és az X-akták egy-egy része is beugrott), bár ezek ott inkább amolyan speciális epizódoknak számítanak. Látszik tehát, hogy nem újdonság az időhurkokkal való játék a filmiparban, nem könnyű már újat mutatni a tapasztaltabb mozilátogatóknak. Érdekes kérdés, hogy vajon a Netflix saját gyártású filmjének, az ARQ-nak sikerült-e valami újdonságot csempésznie ebbe az alműfajba.

(tovább…)


Aeon Flux (TV) (1991-1996)

Aeon FluxA kilencvenes évek egyik kultikus csatornája volt az MTV, mármint a Music Television. El sem hinnétek, de akkoriban még főleg zene, zenei műsorok és sorozatok mentek rajta, nem valóságshow-k. Az egyik ilyen izgalmas animációs sci-fi az Aeon Flux volt, mely meglehetősen izgalmas látványvilággal, és elég avant-garde stílussal rendelkezett. Talán ma már kevesen tudják, hogy mi is ez a jelenség, így szeretnék kis kedvcsinálót írni hozzá.

(tovább…)


Synchronicity (2015)

Az időutazás hálátlan téma. Egy részről rendkívül egyszerűen is megközelíthető a dolog – ez leginkább a jobb-rosszabb vígjátékok, családi filmek sajátja: a főhős visszautazik a múltba, vagy előre a jövőbe, ott csinál valamit, ami vagy hatással van a jelenre, vagy nem, oszt jó napot. Másrészről a téma megközelíthető a maga teljes bonyolultságában is, időhurkokkal, párhuzamos dimenziókkal, idő-paradoxonokkal. Ez utóbbiak esetében azonban szükség van egy kiváló szkript-íróra, aki képes az összes szálat elvarrni, elkerülendő, hogy méretes lyukak tátongjanak a történetben. A 2015-ben bemutatott Synchronicity egyértelműen a második kategóriát gazdagítja, más kérdés, hogy az eredmény igencsak felemásra sikeredett. (tovább…)


Autómata (2014) (Automata)

Automata-thumbLétezik egy tavalyi film, mely az Ex Machinában felvetett témák egy részét még szofisztikáltabban, egyénre kihegyezve mutatja be és ezzel utat mutat a valódi science fiction felé, ahol a részletekben bújik meg a lényeg és nem feltétlenül azzal vívja ki elismertségét, hogy plazmafegyverek sokasága és űrhajók ezrei feszülnek egymásnak. Gabe Ibánez rendező és írótársai törekedtek arra, hogy megmaradjanak a fogyaszthatóság határán, de ugyanakkor a legfontosabb, pellengérre állított elképzeléseknek megfelelő helyet szorítsanak.

(tovább…)