disztópia

bernardo homolka

Serial Chillers XXX.: Paul Bernardo és Karla Homolka / Karla ((Deadly)) (2006)

 A Serial Chillers nem először merészkedik gyilkos párok történetét körüljárni, melyek különleges párkapcsolati dinamikájukat tekintetbe véve sokszor még mélyebb borzalmakat rejtenek, mint a magányos elkövetőké. A legtöbb esetben ilyenkor az…

The Room (2019) (A szoba)

Ha ne adja az ég, olyan helyzetbe kerülnétek, hogy párotokkal már a második vetélésen vagytok túl és nagyon úgy tűnik, hogy természetes úton nem lehet saját gyereketek, mit csináltok? Megpróbáltok…

Goli otok

ParaHelyek – Goli otok

Horvátországba az emberek általában nyaralni mennek, leszámítva a helyi lakosokat persze. Volt azonban a történelemnek néhány olyan sötét évtizede, amikor bizonyos személyek számára szó sem volt semmiféle nyaralásról. Az Adriai-tengeren,…

The Lodge (2019) (Téli menedék)

Az idei év leginkább várt filmjei között említettük, mégis csak a nyári melegben kerül sor a Téli menedék kritikájára. A Veronika Franz és Severin Fiala rendezőpáros nevével fémjelzett darab hű…

Tokyo Ghost (2020)

Rick Remender író (Orgyilkos osztály) és Sean Murphy rajzoló (Hellblazer), valamint a színező Matt Hollingsworth (Hulk: Szürke, Batman: Fehér) csapata egy olyan kiábrándító jövőbe kalauzol minket, ahol a technológiafüggő társadalmat…

Predator: Hunting Grounds (PC, PS4)

A láthatatlan, maszkos vadászt szerintem senkinek sem kell bemutatnom. A ’87-ben megelent Ragadozó mára popkultúrális ikonnak számít. Számtalan filmben, könyvben, képregényben és videojátékban szerepelt. Karaktere egyszerre rémisztő, még is szerethetően…

Mortal Kombat Legends: Scorpion’s Revenge (2020)

Aki a kilencvenes években volt fiatal, annak talán nem kell bemutatnom a játéktermek egyik hatalmas kedvencét, a Midway nevű cég brutális kivégzésekkel hatalmas népszerűségre szert tevő verekedős akciójátékát. Az 1992-ben…

Kryptozoológia – 29. rész – Magyar kriptidek

Az ősi magyar hitvilágban és a pogány hiedelmek szerint számtalan csodás képességgel rendelkező legendás (emberfeletti) lény előfordult nálunk – hogy csak a legismertebbeket említsem: markoláb, garabonciális, táltos vagy  ott vannak…

vérfarkas

Kryptozoológia – 28. rész – Vérfarkasok

Habár a kryptozoológia csupán érintőlegesen tárgyalja a vérfarkas és egyéb emberből állattá változni képes lények témakörét – mivel a jelenséget csupán népmondai, mitológiai, esetlegesen vallási eredetűnek tekinti -, azért én…

Azilum 16: Al Azif/Necronomicon (szerk. Somogyi Gábor)

Itt az ideje ismét elmerülni Lovecraft világában, akár az író saját műveiről van szó, akár másról, akit (akiket) ő ihletett. Megérkezett az Azilum magazin aktuális száma, benne sok-sok főhajtással a…

Fekete Karácsony

Black Christmas (2019) (Fekete Karácsony)

A Fekete Karácsony cím remekül cseng a slasher szubzsáner szakértőinek fülében, hiszen Bob Clark 1974-es klasszikusa abszolút időtálló alkotás. Glen Morgan 2006-os remake-je már csak nyomokban idézi meg a nagy…

Stephen King: Emelkedés (2020)

Mielőtt még a kezünk közé kaparinthatnánk a július hónapra beígért, külföldi kritikát által egybehangzóan pozitívan értékelt Az Intézetet, az Európa Kiadó április végén megjelentette a kedvenc horror-gurunk Emelkedés című kisregényét. Azonban,…

Anon (2018)

anon2018 első fele másról sem szólt, mint a GDPR-ról. Az Európai Unió Általános adatvédelmi rendelete (leánykori nevén General Data Protection Regulation) arra volt hivatott, hogy az egyén visszaszerezze a különböző helyeken róla tárolt adatok feletti rendelkezés jogát. Miután a GDPR már mindenkinek a könyökén jött ki és sokan megkérdőjelezték az egész hercehurca létjogosultságát, a Netflix előállt az Anon-al. Andrew Niccol filmje egy olyan világba kalauzol minket, ahol a GDPR – vagy egyéb hasonló kezdeményezések – nem mentek át a törvényhozó testület előkészítő-bizottságának szűrőin. És még mondja valaki, hogy a sci-fi nem foglalkozik aktualitásokkal… (tovább…)


The Lobster (2015) (A homár)

Tavaly decemberben, nem sokkal a hivatalos bemutató után volt szerencsém Yorgos Lanthimos Egy szent szarvas meggyilkolása (The Killing of a Sacred Deer) című filmjéhez. A görög úriember által rendezett és részben írt dráma/thriller az utóbbi évek egyik legfurcsább filmes élményeként maradt meg bennem (még ha az összkép nem is volt teljesen pozitív), így egyenes út vezetett ahhoz, hogy a meglehetősen sajátos látás- és ábrázolásmóddal rendelkező író-rendező eggyel korábbi egész estés filmjét (mely egyben az első angol nyelvű teljes értékű produkciója is volt) is megtekintsem. Ha azt mondom, hogy a The Killing of a Sacred Deer után némi – nevezzük így – előítélettel viseltettem Lanthimos munkássága iránt, akkor ezen a Lobster (A homár) sem változtatott, sőt ez a korábbi film talán még inkább a “bizarr” tartományba lendítette nálam a műszer mutatóját.

(tovább…)


Justin Cronin: A szabadulás (2010)

Justin Cronin: A szabadulásJustin Cronin A szabadulás című műve egy posztapokaliptikus zombi-vámpír horror, a háromrészes trilógia első része. Első megjelenését óriási hírverés és marketing övezte, azonnal bestsellerré vált az Egyesült Államokban.

A történet szerint tudósok egy csoportja a hosszú élet titkát keresi, melyre a megoldást egy Dél-Amerika dzsungeleiben felfedezett vírus szolgáltathatja. Titkos kísérletek veszik kezdetüket, melyek persze – mint mindig – balul sülnek el, és a vírus elszabadul, és vérszomjas szörnyeteggé változtatja minden áldozatát. Egyetlen kísérleti alany képez csak kivételt: egy hatéves lány, Amy, akinél úgy fest, sikerült elérni a kívánt célt. A kislány ugyanis nem öregszik. (tovább…)


Ready Player One (2018)

Gyerekkoromban Steven Spielberg neve egyet jelentett az amerikai álommal: látványos és – zömében – családbarát filmjei a mai napig élénken élnek bennem. A Jurassic Park éppen dinómániám kellős közepén kapott el, ET-től ugyan rémálmaim voltak, de azért kismilliószor néztem végig VHS-en, hangalámondással. Indiana Jones, Marty McFly, Roger Nyúl vagy hosszan sorolhatnám még gyermekkorom meghatározó figuráit, akiknek megteremtésében Spielberg-nek így vagy úgy, de benne volt a keze. Aztán valami elromlott a gépezetben – vagy csupán én nőttem fel időközben – és a Spielberg közvetítette álom egyszerre csak rémálommá vált: a józan ész és az arányérzék rémálmává. Éppen ezért fogadtam vegyes érzelmekkel a Ready Player One kapcsán befutó első híradásokat, miszerint Spielbergnek sikerült újra jó filmet csinálnia röpke 16 év után. (tovább…)


ARQ (2016)

Nyilván mindenkinek ismerős a timeloop-os alműfaj az időutazós filmek körén belül: a cselekmény lineárisan indul, majd az idővonal hirtelen megszakad és a szereplők a nézővel karöltve újra ott találják magukat térben és időben, ahonnan az elején elindultak. Az idősebbeknek talán erről a Bill Murray nevével fémjelzett Idétlen időkig (Groundhog day) ugrik be, mint vonatkozási alap még ’93-ból, de a fiatalabbak sem maradtak blockbuster nélkül az utóbbi években, mely timeloop-okkal operált (Holnap határa – Edge of tomorrow – 2014). A sci-fivel kokettáló sorozatok életében is eljön az a pont, amikor az alkotók elérkezettnek látják az időt egy időhurkos részre (csak így az elmúlt 10 másodperceben a Supernatural és az X-akták egy-egy része is beugrott), bár ezek ott inkább amolyan speciális epizódoknak számítanak. Látszik tehát, hogy nem újdonság az időhurkokkal való játék a filmiparban, nem könnyű már újat mutatni a tapasztaltabb mozilátogatóknak. Érdekes kérdés, hogy vajon a Netflix saját gyártású filmjének, az ARQ-nak sikerült-e valami újdonságot csempésznie ebbe az alműfajba.

(tovább…)


Aeon Flux (TV) (1991-1996)

Aeon FluxA kilencvenes évek egyik kultikus csatornája volt az MTV, mármint a Music Television. El sem hinnétek, de akkoriban még főleg zene, zenei műsorok és sorozatok mentek rajta, nem valóságshow-k. Az egyik ilyen izgalmas animációs sci-fi az Aeon Flux volt, mely meglehetősen izgalmas látványvilággal, és elég avant-garde stílussal rendelkezett. Talán ma már kevesen tudják, hogy mi is ez a jelenség, így szeretnék kis kedvcsinálót írni hozzá.

(tovább…)


Synchronicity (2015)

Az időutazás hálátlan téma. Egy részről rendkívül egyszerűen is megközelíthető a dolog – ez leginkább a jobb-rosszabb vígjátékok, családi filmek sajátja: a főhős visszautazik a múltba, vagy előre a jövőbe, ott csinál valamit, ami vagy hatással van a jelenre, vagy nem, oszt jó napot. Másrészről a téma megközelíthető a maga teljes bonyolultságában is, időhurkokkal, párhuzamos dimenziókkal, idő-paradoxonokkal. Ez utóbbiak esetében azonban szükség van egy kiváló szkript-íróra, aki képes az összes szálat elvarrni, elkerülendő, hogy méretes lyukak tátongjanak a történetben. A 2015-ben bemutatott Synchronicity egyértelműen a második kategóriát gazdagítja, más kérdés, hogy az eredmény igencsak felemásra sikeredett. (tovább…)


Autómata (2014) (Automata)

Automata-thumbLétezik egy tavalyi film, mely az Ex Machinában felvetett témák egy részét még szofisztikáltabban, egyénre kihegyezve mutatja be és ezzel utat mutat a valódi science fiction felé, ahol a részletekben bújik meg a lényeg és nem feltétlenül azzal vívja ki elismertségét, hogy plazmafegyverek sokasága és űrhajók ezrei feszülnek egymásnak. Gabe Ibánez rendező és írótársai törekedtek arra, hogy megmaradjanak a fogyaszthatóság határán, de ugyanakkor a legfontosabb, pellengérre állított elképzeléseknek megfelelő helyet szorítsanak.

(tovább…)


Wyrmwood (2014)

wyrmwood_thumb“A harmadik angyal is megfújta a harsonát. Erre az égből lehullott egy nagy csillag, s mint égő fáklya, lobogott. A folyó egyharmadára hullott és a vízforrásokra.” A Jelenések Könyve így írja le az apokalipszis kezdetét, amit a Biblia szerint a Wyrmwood nevű égitest jelez. Kiah Roache-Turner első filmes rendezésében a csillag megjelenését az élőholtak inváziója követi, és ezzel az idei év első igazán jó zombis filmjét láthatjuk. A trailer és a plakátok egy pörgős, fémmel, vérrel és zombikkal teli filmet ígértek, és aki ezt várta, nem fog csalódni. (tovább…)


V for Vendetta (2005) (V mint Vérbosszú)

V1Három-négy évente legalább egyszer megtörténik, hogy egyetlen kép alapján máris tudom egy filmről, hogy nagyon fog tetszeni, és hogy mindenképpen meg kell néznem; ez a megérzésem még sosem hagyott cserben. Így voltam anno a V-vel, amiről kizárólag jó dolgokat tudok mondani, ezért örömömre szolgál, hogy ennek az oldalnak a hasábjain én beszélhetek róla. Egyébként pedig józan ésszel nem tudom elképzelni, hogy ki ne lenne kíváncsi erre, hiszen Alan Moore képregényén alapul, a Mátrix-tesók pénzelték, elgondolkodtató, látványos és nemcsak egy elképesztően király szabadságharcos/szuperhős van benne, hanem még egy csomó rendkívüli színész is. Azért a horror rajongóinak sem kell szomorkodniuk, mert elég sok véres esemény történik, de a lényeg nem csak ez; úgyhogy maszkot fel és irány a jövő Londonja, nézzünk szembe együtt a Sutler-rezsimmel V oldalán! (tovább…)