Egyesült Államok

diane downs

Serial Chillers XXXIV.: Diane Downs, a gyilkos anya / Small Sacrafices (1989)

 Rendszeres olvasóink már észrevehették, hogy a Serial Chillers rovat az idei évben nyitni kezdett olyan ügyek bemutatása felé is, amelyek tettese nem a klasszikus értelemben vett sorozatgyilkos. Írtunk bombagyárosról, szektavezetőről…

Kozmikus szellemlovas: A bébi Thanosnak meg kell halnia (2020)

Az első olvasatra fura alcímmel rendelkező, alternatív idősíkon játszódó történetben Frank Castle (vagyis a Megtorló) először meghalt, majd a pokolban szerződést kötött az Ördöggel, és immáron a Szellemlovas lángoló alakjában tér…

másik bárány

The Other Lamb (2019) (A másik bárány)

 Az utóbbi években a horror zsánerében is nagy népszerűségre tettek szert a különböző szektákat, vallási közösségeket bemutató témákat feldolgozó művek. Gondoljunk csak az Apostle-ra, a nagysikerű Fehér éjszakákra, a Mandy-re…

Yummy (2019)

Zombik a kórházban koncepciót már láthatunk néhányat – legutóbb például a francia Mutants című jóravaló francia produkcióban. Ezúttal egy nem éppen legális plasztikai beavatkozásoknak otthont adó klinika területén tombolnak az…

NOS4A2 (2019-2020) 2. évad

Joe Hill zseniális dark fantasy regényéből készült széria második évadjában Victoria McQueen igencsak hamar bekövetkezett felnőttkorára összpontosítunk. A családi problémákkal küzdő lázadó lány ezúttal már anyuka és párja motorüzletében melózik,…

Pető Zoltán: Rejtett hold (2020)

Pető Zoltán nevével egyrészt az Aether Atrox kötetbe került A világítótorony című novellája kapcsán találkozhattak a weird irodalomért rajongó olvasók, másrészt pedig az I. Országos H.P. Lovecraft Találkozón egy színvonalas…

Relic (2020)

E fórumon nem először zengünk ódákat az ausztrál horrorfilm-gyártásról. Az ország, ahol egészen a ’70-es évekig tiltva volt ez a műfaj, azóta nagyhatalommá vált, és az ausztrál művek között olyan,…

Esernyő Akadémia 3 – Feledés Hotel (2020)

A képregényt kiagyaló szerző, a My Chemical Romance énekeseként is elhíresült Gerard Way már rögtön a második kötet után, 2009-ben bejelentette a harmadik epizódot, azonban a végleges megjelenésre egészen 2019-ig…

Train to Busan 2: Peninsula (2020)

A peninsula szó félszigetet jelent, de nyilván mindenki inkább arra a némileg relevánsabbnak ható információra kíváncsi, hogy a 2016-ban készült vonaton játszódó dél-koreai zombis akció-drámának hogyan sikerült a folytatása? Főleg annak…

Stephen King: Az Intézet (2020)

A szemfülesebb rajongók már tavasszal csekkolhatták a könyv első fejezetét az Emelkedés című kisregényt (vagy hosszabb novellát?) tartalmazó kötet extrájaként, azonban én azon a véleményen vagyok, megérte várni, hogy egyben…

Serial Chillers XXV: Carl Panzram/Killer: A Journal of Murder (Egy sorozatgyilkos naplója) (1995)

Carl Panzram  A Serial Chillers aktuális része egy amerikai tolvajról, betörőről, társadalomba beilleszkedni képtelen csavargóról, gyújtogatóról, erőszaktevő, és nem utolsó sorban sorozatgyilkosról, Carl Panzram-ról szól, aki több, mint harminc éves pályafutást (vagy inkább ámokfutást) tudhat magáénak. Gyermekként a javítóintézetet, felnőttként pedig számos alkalommal a börtönt megjárt bűnöző életéből készült könyv, dokumentumfilm (amely egyébként a független filmes John Borowski nevét jegyzi) és James Woods főszereplésével játékfilm is, Killer: A Journal of Murder, magyarul: Egy sorozatgyilkos naplója címmel. Az életrajz után ez utóbbit is bemutatjuk.  (tovább…)


American Fable (2016)

A gyermeki elme mindennél inkább képes összemosni a valóság és a fantázia határait. Emellett naivak és bölcsek is egyszerre: morális iránytűjük még nem ismeri a jó és rossz közötti igen kiterjedt szürke zónát, amellyel szemben mi felnőttek már inkább épp a fekete és fehér színezetű dolgokat kezdjük elfelejteni és mindent egyöntetű szürkévé racionalizálni. Az Anne Hamilton által írt és rendezett American Fable egy példamese, mely a még megrontatlan gyermeki erkölcsöket állítja szembe a “felnőtt világ” valóságával. (tovább…)


Drive Thru (2007)

dtrthumbEgy mára jócskán magunk mögött hagyott, szinte letűnt kor egyik kései maradványa ez az alkotás, mely sort a Sikoly kezdte, még a kilencvenes években. Az első modern tini-túlélős és bosszúállós hullámnak jó pár éve befellegzett, de a Lionsgate látott bőven potenciált ebben a jövevényben. Azonban kérlelhetetlenül ott köröz a hatalmas kérdőjel az emberek feje fölött, hogy vajon mi értelme volt hússzor lerángott csontot ennyire megidézni. Remélem, hogy mindenki saját maga megadja majd a választ rá és a Brendan Cowles, Shane Kuhn rendezőpárosnak is bizonyosan van rá pár ötletes gondolata. Mégis, ezek valahogy elvesztek a szűk másfél órás játékidő alatt.

(tovább…)


Parents (1989) (Hús a húsból)

parentsthumbHálás és kifizetődő téma volt nagyon sokáig a kiegyensúlyozottnak látszó amerikai kisvárosi közegbe helyezni az amúgy önmagában is abszurdabb ihletésű témákat, melyek közül Bob Balaban direktor és a szkript atyja, Christopher Hawthorne egy első blikkre kedélyes família mindennapjaiba enged betekintés a legifjabb tag, a kisfiú szemszögéből, mindezt illuzórikus betétek hadával megspékelve, ami a kannibálsztorikban jobbára elmaradó szegmens. Épp ezért az ínyencek már most árgus szemekkel figyelhetnek, hogyan kerülhetett összefüggésbe a társadalmi direktívákat csak súroló család életvitele a hullákkal és a humorral, no meg az álomjelenetekkel, amelyeket bármely művészfilm megirigyelhetne.

(tovább…)


Some Guy Who Kills People (2011)

sgwkpthumbIgen nyilvánvaló parafrázisok keringhettek Jack Perez rendező és még korábban Ryan A. Levin író fejében, amikor hozzáfogtak ehhez az anyaghoz. Műfajilag ugyanis félúton található az esetlen komédiák és a sorozatgyilkosos alkotások között, ám bármennyire is átlagosnak tűnik, egyvalamiben nagyon sikerült a tipizált függetlenfilmes kisvárosi sémákat felrúgni pozitív értelemben: rendkívül kedvelhető karakterek sorakoznak a filmben.

(tovább…)


I Woke Up Early the Day I Died (1998) (Korán keltem aznap, amikor meghaltam)

iwokeupthumbEme alkotásnak az írója nem más, mint Ed Wood, azonban nem feledhető tény, hogy a korszakos meg nem értett álmodozó a produkció létrejötte alatt hosszú ideje halott volt. Lehet-e más, nagyobb volumenű jelenséget feltárni annak érdekében, hogy kiderüljön, valakinek az életműve többre volt hivatott? Nem hinném. Ed Wood munkái tehát nem csupán megmaradnak, hanem bővülnek az utókor számára. A stáblista pedig tanúskodik arról, hogy mindenképp az emlékének szerettek volna áldozni. Így is tett Aris Iliopulos rendező, és Billy Zane, aki producerként és még egy sor más titulusban a film körül legyeskedett. Nem mellesleg pedig ő a főszereplő.

(tovább…)


Hyenas (2011)

hyens_thumbEgyszerűen fékezhetetlenül hömpölyög az a horrordömping, amiben valamilyen low-budget transzformáción keresztül vezet az út valami egészen epikus marhaságig. Ilyen akadt például Piroska és a cgi-farkas nyomán is a közelmúltból, de az Asylumon kívül az egyéb térfogatnövelő filmgyártók sem zárkóznak el a téma elől. Eric Weston író-rendező pedig mindezt gyakorlatilag tükörsimára csiszolt sémákra alapozva hozta tető alá, csak ezúttal hiénák matatnak a sötét (azaz reflektorokkal kivilágított) erdőszéli területeken.

(tovább…)


The Amazing Bulk (2012)

bulkthumbLéteznek akcióorientált agymenések, amik szánt szándékkal készülnek annak, mint ami. Ha a Sharknado szériát említem, akkor talán Kedves Olvasó is tudni fogja, milyen habitusú állatságok esnek ennek a kijelentésnek a kereszttüzébe. És vannak olyan filmek, amiknek a nulla felé (értsd: zéró, nyista, nuku) konvergál mind az értelmi attitűdje, mind az esztétikai értéke. Mi történik, amikor e két véglet egy filmben találkozik? Rendkívüli ökörséggel lesz gazdagabb a trashkedvelő szubkultúra. Nem olyan egyszerű értékelni Lewis Schoenbrun rendező munkásságát, mert néhol hatásosan vicces, máshol viszont vérgagyi és unalmas megoldásokhoz nyúl a hihetetlen egy óra 16 perc játékidő folyamán.

(tovább…)


Journey to the Seventh Planet (1962)

JourneytotheSeventhPlanetthumbA hatvanas évek elején még kicsit másképpen értelmezték a távoli bolygók világát. Persze, az Uránusz, mint a hetedik bolygó, a maga világoskék tükröződésével, a tengelyhajlásával és furcsa mágneses terével határozottan egy érdek alannyá teheti az égitestet. Sidney W. Pink és csapata pedig nem először dolgozott a science fiction világában, ám közel sem a valósághűségéről volt híres és bizonyította ezt azzal, hogy sem az atmoszférának, sem a gravitációnak nem volt tudatában a rendező és afféle hold 2.0-ként viselkedett szinte minden az alkotásban.

(tovább…)


The Signal (2014)

the-signalthumbAz emberi elmével való szórakozás saját fajunk egyik közkedvelt tevékenysége szokott lenni magasabb körökben. William Eubank rendező filmje pedig nem az a habkönnyű játszma, amire a Hollywood-i csörtéket építeni szokták. Sőt, pont ellenkezőleg, azzal vívja ki a rokonszenvet, hogy beleviszi a nézőt egy bigott konteóba, hogy aztán onnan fordítson még egyet a történteken. Ennek azonban jó a végére járni, amihez egy sor pozitív hozadék is társul.

(tovább…)