Egyesült Államok

Black Aether & Borzongás & CineGore Novellapályázat

Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, tisztelt olvasóink, a következő lenne a helyzet. A Borzongás Horrormagazin és a Black Aether ponyvamagazin még áprilisban jelentették be, hogy egyesítik erőiket egy nagyszabású…

The Nun (2018) (Az apáca)

Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de…

Slender Man (2018) (Az ismeretlen rém)

Nagyon-nagyon régen vártam annyira horrorfilmet, mint a Slenderman-sztori alapján íródott 2018-as művet. Habár rám igazán nagy hatással mindig is az igaz történeten alapuló filmek voltak, horrorfanatizmusom viszonylag kései szakaszában realizáltam,…

The Endless (2018)

The Endless (2018)

Valószínűleg Justin Benson és Aaron Moorhead neve nem cseng minden horror-rajongó fülében ismerősen, de biztos vagyok benne, hogy korábbi munkáik megemlítése már sokkal jobban rezonál a szakavatott nézők számára. Az…

Extinction (2018)

Az emberek történelmük során számos forgatókönyvet tartottak, és tartanak a mai napig is számon azt illetően, hogy miként fog egy nap fajunknak végképp leáldozni. A népszerűbb, populárisabb elméletek közül merített…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

CineScience #2-Párhuzamos univerzumok

Rovatunk előző részében megvizsgáltuk a 20. század tudományos forradalmának egyik ágából, az általános relativitáselméletből következő rejtélyes objektumokat, a fekete lyukakat. A modern fizika másik tartóoszlopa azonban, ellentétben Einstein elméletével, a…

GastroGore extra – Horror Sörök vol. 2.

Nyilván nem kell nagyon ecsetelnem, hogy ezeken a borzasztóan meleg nyári napokon mennyire szörnyen jól esik egy-egy hűsítő serital. Ahogy a Kedves Olvasók, úgy a szerkesztőség tagjai is előszeretettel szokták fogyasztani…

Veres Attila: Éjféli iskolák (2018)

Veres Attilával készült interjúnkban többek között nemrégiben megjelent novellás kötetéről beszélgettünk. A gyűjteményt sokan várták, és mondhatni nagy elvárások övezték. Attila első regényével komolyan felrakta azt a bizonyos lécet saját…

Kriptozoológia – 24. rész – Kriptobotanika I.

Ahogy a zoológiának a botanika, úgy a kriptozoológiának a rejtélyes állatok helyett növényekkel foglalkozó testvér-tudománya a kriptobotanika. Nem annyira meglepő módon úgy tűnik, hogy a növényvilág valamilyen oknál fogva kevésbé…

American Fable (2016)

A gyermeki elme mindennél inkább képes összemosni a valóság és a fantázia határait. Emellett naivak és bölcsek is egyszerre: morális iránytűjük még nem ismeri a jó és rossz közötti igen kiterjedt szürke zónát, amellyel szemben mi felnőttek már inkább épp a fekete és fehér színezetű dolgokat kezdjük elfelejteni és mindent egyöntetű szürkévé racionalizálni. Az Anne Hamilton által írt és rendezett American Fable egy példamese, mely a még megrontatlan gyermeki erkölcsöket állítja szembe a “felnőtt világ” valóságával. (tovább…)


Drive Thru (2007)

dtrthumbEgy mára jócskán magunk mögött hagyott, szinte letűnt kor egyik kései maradványa ez az alkotás, mely sort a Sikoly kezdte, még a kilencvenes években. Az első modern tini-túlélős és bosszúállós hullámnak jó pár éve befellegzett, de a Lionsgate látott bőven potenciált ebben a jövevényben. Azonban kérlelhetetlenül ott köröz a hatalmas kérdőjel az emberek feje fölött, hogy vajon mi értelme volt hússzor lerángott csontot ennyire megidézni. Remélem, hogy mindenki saját maga megadja majd a választ rá és a Brendan Cowles, Shane Kuhn rendezőpárosnak is bizonyosan van rá pár ötletes gondolata. Mégis, ezek valahogy elvesztek a szűk másfél órás játékidő alatt.

(tovább…)


Parents (1989) (Hús a húsból)

parentsthumbHálás és kifizetődő téma volt nagyon sokáig a kiegyensúlyozottnak látszó amerikai kisvárosi közegbe helyezni az amúgy önmagában is abszurdabb ihletésű témákat, melyek közül Bob Balaban direktor és a szkript atyja, Christopher Hawthorne egy első blikkre kedélyes família mindennapjaiba enged betekintés a legifjabb tag, a kisfiú szemszögéből, mindezt illuzórikus betétek hadával megspékelve, ami a kannibálsztorikban jobbára elmaradó szegmens. Épp ezért az ínyencek már most árgus szemekkel figyelhetnek, hogyan kerülhetett összefüggésbe a társadalmi direktívákat csak súroló család életvitele a hullákkal és a humorral, no meg az álomjelenetekkel, amelyeket bármely művészfilm megirigyelhetne.

(tovább…)


Some Guy Who Kills People (2011)

sgwkpthumbIgen nyilvánvaló parafrázisok keringhettek Jack Perez rendező és még korábban Ryan A. Levin író fejében, amikor hozzáfogtak ehhez az anyaghoz. Műfajilag ugyanis félúton található az esetlen komédiák és a sorozatgyilkosos alkotások között, ám bármennyire is átlagosnak tűnik, egyvalamiben nagyon sikerült a tipizált függetlenfilmes kisvárosi sémákat felrúgni pozitív értelemben: rendkívül kedvelhető karakterek sorakoznak a filmben.

(tovább…)


I Woke Up Early the Day I Died (1998) (Korán keltem aznap, amikor meghaltam)

iwokeupthumbEme alkotásnak az írója nem más, mint Ed Wood, azonban nem feledhető tény, hogy a korszakos meg nem értett álmodozó a produkció létrejötte alatt hosszú ideje halott volt. Lehet-e más, nagyobb volumenű jelenséget feltárni annak érdekében, hogy kiderüljön, valakinek az életműve többre volt hivatott? Nem hinném. Ed Wood munkái tehát nem csupán megmaradnak, hanem bővülnek az utókor számára. A stáblista pedig tanúskodik arról, hogy mindenképp az emlékének szerettek volna áldozni. Így is tett Aris Iliopulos rendező, és Billy Zane, aki producerként és még egy sor más titulusban a film körül legyeskedett. Nem mellesleg pedig ő a főszereplő.

(tovább…)


Hyenas (2011)

hyens_thumbEgyszerűen fékezhetetlenül hömpölyög az a horrordömping, amiben valamilyen low-budget transzformáción keresztül vezet az út valami egészen epikus marhaságig. Ilyen akadt például Piroska és a cgi-farkas nyomán is a közelmúltból, de az Asylumon kívül az egyéb térfogatnövelő filmgyártók sem zárkóznak el a téma elől. Eric Weston író-rendező pedig mindezt gyakorlatilag tükörsimára csiszolt sémákra alapozva hozta tető alá, csak ezúttal hiénák matatnak a sötét (azaz reflektorokkal kivilágított) erdőszéli területeken.

(tovább…)


The Amazing Bulk (2012)

bulkthumbLéteznek akcióorientált agymenések, amik szánt szándékkal készülnek annak, mint ami. Ha a Sharknado szériát említem, akkor talán Kedves Olvasó is tudni fogja, milyen habitusú állatságok esnek ennek a kijelentésnek a kereszttüzébe. És vannak olyan filmek, amiknek a nulla felé (értsd: zéró, nyista, nuku) konvergál mind az értelmi attitűdje, mind az esztétikai értéke. Mi történik, amikor e két véglet egy filmben találkozik? Rendkívüli ökörséggel lesz gazdagabb a trashkedvelő szubkultúra. Nem olyan egyszerű értékelni Lewis Schoenbrun rendező munkásságát, mert néhol hatásosan vicces, máshol viszont vérgagyi és unalmas megoldásokhoz nyúl a hihetetlen egy óra 16 perc játékidő folyamán.

(tovább…)


Journey to the Seventh Planet (1962)

JourneytotheSeventhPlanetthumbA hatvanas évek elején még kicsit másképpen értelmezték a távoli bolygók világát. Persze, az Uránusz, mint a hetedik bolygó, a maga világoskék tükröződésével, a tengelyhajlásával és furcsa mágneses terével határozottan egy érdek alannyá teheti az égitestet. Sidney W. Pink és csapata pedig nem először dolgozott a science fiction világában, ám közel sem a valósághűségéről volt híres és bizonyította ezt azzal, hogy sem az atmoszférának, sem a gravitációnak nem volt tudatában a rendező és afféle hold 2.0-ként viselkedett szinte minden az alkotásban.

(tovább…)


The Signal (2014)

the-signalthumbAz emberi elmével való szórakozás saját fajunk egyik közkedvelt tevékenysége szokott lenni magasabb körökben. William Eubank rendező filmje pedig nem az a habkönnyű játszma, amire a Hollywood-i csörtéket építeni szokták. Sőt, pont ellenkezőleg, azzal vívja ki a rokonszenvet, hogy beleviszi a nézőt egy bigott konteóba, hogy aztán onnan fordítson még egyet a történteken. Ennek azonban jó a végére járni, amihez egy sor pozitív hozadék is társul.

(tovább…)


Nemesis (1992) (Nemezis)

Nemesis-1992-thumbAlbert Pyun rendező a kilencvenes évek kiborgmessiásai közt számon tartott úriember és akinek a nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Radioactive Dreams vagy éppen az Omega Doom, esetleg a Cyborg Van Damme-al. Persze, ezúttal is olyasvalakit választott a színészrenegátok közül, mint Olivier Gruner, aki szintén nem ismeretlen ebben a szakágban és temérdek B-filmben szerepelt. E kettős akár garancia is lehetett volna, hogy valami nagyon maradandó dolog születik, ám az igen ambivalens atmoszféra tett arról, hogy végül megrekedjen egy érdekes alkotásként. Jól emlékszem még a tékás időkre és arra, hogy ez a film egyike volt annak a pár száz filmnek, amiket végül nem láttam akkoriban. Vélhetően az az élmény nagyobb hatást gyakorolt volna rám, s így előtört belőlem a józan ész teremtette belső hang, amit valljuk be, kölyökkorban jóval egyszerűbb kikapcsolni.

(tovább…)