fekete fehér

American Horror Story 1984 (2019)

A nyolcvanas évek nosztalgiavonata a kezdeti népszerűség és a régi stíluselemek sikeres, kreatív újrahasznosítása után lassan önmaga kliséjébe kezd átfordulni, kötelező trendkövetéssé, amellyel bármikor sikeresen újramelegíthető vagy ötletesebbként feltüntethető egy…

The Lost (2006) (A véreskezű)

 A Serial Chillers rovat az idei év utolsó fejezetét nyitja meg A véreskezű című művel, melynek főszereplője a ’60-as évek egyik olyan sorozatgyilkosa, aki Charles Manson, John Wayne Gacy, a…

szegedi képregényfesztivál 06

Élménybeszámoló a 11. Szegedi Képregényfesztiválról

Szegeden immár több mint egy évtizede özönlenek november közepén képregényrajongók a Dóm tér irányába, a Somogyi Könyvtár épülete felé, ahol az évente megrendezésre kerülő Szegedi Képregényfesztivál töretlen sikerrel és népszerűséggel…

Musarañas

Shrew’s Nest ((Musarañas)) (2014)

A spanyol horrorfilm-művészet az utóbbi 10-15 évben óriási lendületet vett, és nem egy, a zsánerben ma már alapműnek számító darab készült a félszigeten. Említhetjük a koprodukcióban elkészült Ördöggerincet Guillermo del…

Drakulics elvtárs (2019)

Magyar vászonra magyar vámpírt – tartaná a mondás, ennek ellenére nemhogy vámpír, de magyar horror sem sűrűn fordul elő a hazai vásznakon. A Drakulics elvtárs a maga nemében így lehetne…

Alan Moore – Kevin O’Neill: Különleges úriemberek szövetsége 1. (2019)

A zseniális Alan Moore (Watchmen, V mint vérbosszú, A pokolból) Kevin O’Neill által rajzolt képregényében most összegyűjtötte a viktoriánus kori irodalom legjavát (úgymint: Sir Arthur Conan Doyle, Bram Stoker, H.G….

terminator

Terminator – Dark Fate (2019) (Terminátor – Sötét végzet)

Azt hiszem, nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, a közönség vegyes érzelmekkel várta az új Terminátor-filmet. A korábbi években az egymást követő folytatások már csalódásra kondicionáltak sokunkat, és amikor…

A magas fűben

In The Tall Grass (2019) (A magas fűben)

Nem kérdés, hogy mostanában újra reneszánszát élik a Stephen King feldolgozások, egy valóságos revival-hullám köszöntött be, aminek mi nézők, csak örülhetünk. Ez eredményezhette, hogy a világhírű horror-író eddig kevésbé ismert…

The Lighthouse (2019) (A Világítótorony)

Hatalmas The VVitch-fanatikusként tűkön ülve vártam, hogy bemutatásra kerüljön hazánkban is Robert Eggers új filmje, a The Lighthouse. Sajnos itthon egyelőre csak négy vetítést kapott a fekete-fehér horror, de legalább…

Zombieland

Zombieland – Double Tap (2019) (Zombieland – A második lövés)

Ritkán jelenthető ki nyugodt lelkiismerettel egy folytatás esetében, hogy megérte a várakozás. Ez hatványozottan igaz, ha a két rész között eltelik tíz esztendő. Egy évtized pont elég idő arra, hogy…

Joker (2019)

Az emberi elme összetettsége és törékenysége nem csak a modern tudósok, neurológusok vagy pszichológusok, hanem a művészek fantáziáját is gyakran megmozgatja. A különböző festményeken, zenei darabokon, verseken és regényeken kívül…

Crawl

Crawl (2019)

Az állatok főszereplésével készült horrorfilmek már több évtizede manifesztálják audiovizuális rémtörténetekbe az emberiség egyik legősibb félelmét, amely a természettel és a benne élő lényekkel kapcsolatos. A remek téma, és a…

The Lighthouse (2019) (A Világítótorony)

Hatalmas The VVitch-fanatikusként tűkön ülve vártam, hogy bemutatásra kerüljön hazánkban is Robert Eggers új filmje, a The Lighthouse. Sajnos itthon egyelőre csak négy vetítést kapott a fekete-fehér horror, de legalább elmondhatom magamról, hogy mindkét eddig bemutatott Eggers-filmet az első sorok valamelyikén ülve láttam, a moziterem legszéléről. Mivel a boszorkánysztori nálam minden idők egyik legjobb filmje, gondoltam, ez jó ómen a Világítótorony előtt is.

(tovább…)


London After Midnight (1927)

london1Régen nagyban gyűjtöttem akciófigurákat, így gyakran látogattam a Sideshow Collectibles weboldalát és ott találkoztam ezzel a fekete köpenyt és cilindert viselő, őrült külsejű vámpírral, akinek torz pofája örökre belém ivódott. Rögtön kíváncsi is lettem rá, hogy ki ő, honnan származik, meg ilyenek és a nyomok egy remek színészhez, Az Operaház Fantomjánál említett Lon Chaney-hez vezettek. A Man in the Beaver Hatnek nevezett rém pedig egy 1927-es néma horror/dráma, a London After Midnight ikonikus figurája. A LAM-ot az teszi igazán izgalmassá, hogy elveszett film, vagyis mára az összes ismert kópiája megsemmisült vagy eltűnt. Gondolom, most felteszitek magatokban a kérdést, hogy akkor hogyan láthattam? Kattintsatok a továbbra és lehull a lepel a rejtélyről! (tovább…)


Phantom of the Opera (1925) (Az Operaház Fantomja)

fantom1 Régen karácsonyra vagy valami hasonló alkalomra megkaptam szüleimtől az 1001 film amit látnod kell, mielőtt meghalsz című könyvet és ebben találkoztam először Az Operaház Fantomjával. Sajnálatos módon mára az emberek nagy többségének Andrew Lloyd Webber romantikus musicalje ugrik be erről a névről és nem Gaston Leroux regénye vagy az abból készült 1925-ös néma horror, ami máig az alapul szolgáló történet leginkább hű adaptációja. Szóval vegyük fel legszebb ünneplő ruháinkat és váltsunk jegyet a párizsi Operába, ahol ezúttal egy őrült szörnyeteg szolgáltatja a terror muzsikáját! (tovább…)


Graveyard Alive (2003) (Zombinővér – Az élőhalottak éjszakása)

A normakövető emberek agya egyfajta kettősséget hordoz magában, ugyanis míg a munkahelyen, a családdal töltött időben kénytelenek megfelelni a szabályoknak és élvárásoknak, addig időnként szeretnek kicsit kivetkőzni ebből a szerepből. Ám míg ez a többségnél csupán afféle játszadozás a fantázia birodalmában, egyesek igyekeznek mindent megtenni azért, hogy lerázzák magukról a bőrt és egy teljesen új oldalukat mutassák be. Láttuk azt, ha egy vámpír témát nő dirigál, ezúttal pedig a zombilét birodalmába kalauzol el bennünket Elza Kephart.

(tovább…)


Vegan Vampire 1928 (2010)

„21 nap, 200 dollár és 9 filmőrült kellett, hogy összehozzák ezt a 10 perces Vámpír mozit, mely a némafilmek korába varázsol el minket, felturbózva Suzi Terror speciális effektjeivel!” – ilyen ajánlásnak én nem tudtam ellenállni, így aztán hamar beszereztem e rövid kis remeket, melyből megtudhatjuk mi történik, ha egy szépséges she-vampire gyomra nem bírja az éltető vörös folyadékot, s mindez hogyan kapcsolódik szervesen a gumikacsákhoz… (tovább…)


Nosferatu (1922)

Talán nincs is még egy olyan film, ami közel 90 éves kora ellenére is képes félelemet és borzongást kiváltani az emberből. A német expresszionizmus, ami ezekben az években élte virágkorát, egyik tökéletes példáját tekinthetjük meg egy, a maga idejéhez képest eléggé nyers és brutális filmben. A Max Shreck által alakított vámpír immár kultikus ikon lett, a horror, valamint általában a filmkészítés történelmének egyik legjobban felismerhető alakja. (tovább…)