fekete humor

American Horror Story: 1984 (2019)

A nyolcvanas évek nosztalgiavonata a kezdeti népszerűség és a régi stíluselemek sikeres, kreatív újrahasznosítása után lassan önmaga kliséjébe kezd átfordulni, kötelező trendkövetéssé, amellyel bármikor sikeresen újramelegíthető vagy ötletesebbként feltüntethető egy…

The Lost (2006) (A véreskezű)

 A Serial Chillers rovat az idei év utolsó fejezetét nyitja meg A véreskezű című művel, melynek főszereplője a ’60-as évek egyik olyan sorozatgyilkosa, aki Charles Manson, John Wayne Gacy, a…

szegedi képregényfesztivál 06

Élménybeszámoló a 11. Szegedi Képregényfesztiválról

Szegeden immár több mint egy évtizede özönlenek november közepén képregényrajongók a Dóm tér irányába, a Somogyi Könyvtár épülete felé, ahol az évente megrendezésre kerülő Szegedi Képregényfesztivál töretlen sikerrel és népszerűséggel…

Musarañas

Shrew’s Nest ((Musarañas)) (2014)

A spanyol horrorfilm-művészet az utóbbi 10-15 évben óriási lendületet vett, és nem egy, a zsánerben ma már alapműnek számító darab készült a félszigeten. Említhetjük a koprodukcióban elkészült Ördöggerincet Guillermo del…

Drakulics elvtárs (2019)

Magyar vászonra magyar vámpírt – tartaná a mondás, ennek ellenére nemhogy vámpír, de magyar horror sem sűrűn fordul elő a hazai vásznakon. A Drakulics elvtárs a maga nemében így lehetne…

Alan Moore – Kevin O’Neill: Különleges úriemberek szövetsége 1. (2019)

A zseniális Alan Moore (Watchmen, V mint vérbosszú, A pokolból) Kevin O’Neill által rajzolt képregényében most összegyűjtötte a viktoriánus kori irodalom legjavát (úgymint: Sir Arthur Conan Doyle, Bram Stoker, H.G….

terminator

Terminator – Dark Fate (2019) (Terminátor – Sötét végzet)

Azt hiszem, nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, a közönség vegyes érzelmekkel várta az új Terminátor-filmet. A korábbi években az egymást követő folytatások már csalódásra kondicionáltak sokunkat, és amikor…

A magas fűben

In The Tall Grass (2019) (A magas fűben)

Nem kérdés, hogy mostanában újra reneszánszát élik a Stephen King feldolgozások, egy valóságos revival-hullám köszöntött be, aminek mi nézők, csak örülhetünk. Ez eredményezhette, hogy a világhírű horror-író eddig kevésbé ismert…

The Lighthouse (2019) (A Világítótorony)

Hatalmas The VVitch-fanatikusként tűkön ülve vártam, hogy bemutatásra kerüljön hazánkban is Robert Eggers új filmje, a The Lighthouse. Sajnos itthon egyelőre csak négy vetítést kapott a fekete-fehér horror, de legalább…

Zombieland

Zombieland – Double Tap (2019) (Zombieland – A második lövés)

Ritkán jelenthető ki nyugodt lelkiismerettel egy folytatás esetében, hogy megérte a várakozás. Ez hatványozottan igaz, ha a két rész között eltelik tíz esztendő. Egy évtized pont elég idő arra, hogy…

Joker (2019)

Az emberi elme összetettsége és törékenysége nem csak a modern tudósok, neurológusok vagy pszichológusok, hanem a művészek fantáziáját is gyakran megmozgatja. A különböző festményeken, zenei darabokon, verseken és regényeken kívül…

Crawl

Crawl (2019)

Az állatok főszereplésével készült horrorfilmek már több évtizede manifesztálják audiovizuális rémtörténetekbe az emberiség egyik legősibb félelmét, amely a természettel és a benne élő lényekkel kapcsolatos. A remek téma, és a…

Roman Dirge: Lenore – Kokik 2. (2011)

Lenore, a cuki halott kislány ismét megérkezett, hogy aranyosan fátyolos szemecskéivel megnyerjen magának minden felnőttet. És kinyírjon mindenkit. No meg persze játszon a kis barátaival. Akik vagy túlélik őt, vagy nem.  Vagy csak úgy cuki legyen. Aki esetleg keveselte volna a Kokik első kötetét – ami teljesen jogos lenne, mert ugye csak a magyar kiadásban kapták szét két részre a gyűjteményt -, annak jó hír, hogy Lenore-ról olvashatunk még egy picivel többet. És még cukibbakat. És még betegebbeket. (tovább…)


Roman Dirge : Lenore – Kokik 1. (2011)

Lenore, a cuki halott kislány története nem ma kezdődött, ám napjainkban is akadnak olyanok, akik szívesen merülnek bele a kislányról szóló képregényekbe. Roman Dirge még az előző században álmodta meg ezt a kislányt, akiről számtalan rövidke, pár kockás képregényt készített. Az eleinte még csak fekete-fehérben létező képsorok később színes formában is napvilágot láttak, 2011 óta pedig a magyar olvasók számára is elérhetővé váltak Lenore haláli jó kalandjai. Lenore, a cuki halott kislány könnyen utat talált a fekete humor kedvelőinek szívéhez. (tovább…)


Ghost Stories (2018)

Vélhetően nem én vagyok az egyetlen, egészséges szkepticizmussal megáldott ember, akiben felmerült már, hogy az egyes kereskedelmi tévék délelőtti műsorsávjában parádézó jósok, atlantiszi tisztánlátók, pénzenergiát hosszú, telefonvonalban töltött emeltdíjas percekért küldözgető kurafiak és kuralányok vajon miért nem a Gyorskocsi utcában töltik a hétköznap délelőttöket csalás vádja alól próbálván tisztázni magukat. Úgy tűnik derék angol barátaink háza táján is hasonló jelenségeket lehet tapasztalni, hiszen a 2017-ben a Londoni Filmfesztiválon először, majd a tavalyi év márciusában végre moziban is bemutatásra kerülő Ghost Stories éppen azt veszi górcső alá, hogy a rengeteg csalás és átverés között néha bizony akadhatnak olyan természetfelettinek tűnő jelenségek, melyeket nem lehet tudományos módszerekkel megmagyarázni, cáfolni. És teszi ezt a britekre annyira jellemző módon: fekete humorral nyakon öntve.

(tovább…)


Monty Python’s The Meaning of Life (1983) (Az élet értelme)

monty-python-the-meaning-of-life-thumbA nyolcvanas évekre a Monty Python csapat egyre kevésbé funkcionált, a legtöbben jobbára saját projektjeikkel voltak elfoglalva, de még egyszer utoljára összeálltak egy egész estés szkeccsorgiát összehozni. Ezúttal ketten is jegyzik a filmet, mint rendező, hiszen két külön részre oszlik a majdnem 110 perc. Az első, rövidfilmes rész, mely eredetileg szintén egy szkeccs lett volna, ha nem duzzad folyamatosan – Terry Gilliam műve, míg az élet értelmére választ kereső részeket Terry Jones dirigálta.

(tovább…)


Scrooged (1988) (Szellemes karácsony)

scrooged-thumbCharles Dickens klasszikus művét ezerszer feldolgozták már és általában az alapműhöz hű alkotások születtek rendre. Ezzel szakít Richard Donner rendezése, melyhez többen írták a forgatókönyvet és jobbnak látták, ha a sötét tónusokat egy olyan direktor tudja kihozni az alapanyagból, aki az eredeti Óment is jegyzi. Főszereplőnek pedig egy igazi nagyágyút szerződtettek: Bill Murray-t, akitől híresen nem áll távol az egoista, cinikus és öntörvényű karakter, amellett, hogy kellő lazasággal tudja mindezt megszólaltatni a vásznon.

(tovább…)


Crow Hand (2014)

crowhand_thumbNe vegyél fel semmilyen tárgyat a földről, főleg, ha az esetleg még ijesztően is néz ki! – nagyjából ezt a viszonylag hétköznapi tematikát járja körül Brian Lonano többszörösen díjnyertes, morbid humorú trash-szösszenete.

(tovább…)


Darkman vs. The Army of Darkness (2006-2007)

DrkManVSAOD420Perez20CovA crossover, vagyis két vagy több hős, történet, szörny, stb. összeeresztése régi találmány, már az ’50-es években találhatunk rá példákat a populáris kultúrában. A képregényekben is szokás ez az eljárás, pláne a két fő comics-univerzum, a Marvel és a DC háza táján; ennek a módszernek a révén láthattuk például a ’90-es évek elején Pókembert az Autobotok oldalán harcolni a gonosz Álcák ellen a Transformer Magazin 2. számában. A crossoverhez csak annyi kell, hogy a figurák jogait birtokold, onnantól bármilyen ökörségbe beleugraszthatod őket. Ebben az esetben Sam Raimi két ikonikus alakja, a kaméleon-szerű átváltozó-képességéről, összeégett arcáról és őrületéről híres Darkman, meg a láncfűrésszel és vadászpuskával démonokat irtó nagyáruházi eladó Ash Williams útjai találkoznak, hogy együtt nézzenek szembe a Necronomicon ex Mortis szörnyeivel a nyomtatott hasábokon! (tovább…)


Hansel & Gretel: Witch Hunters (2013) (Boszorkányvadászok)

hansel and gretel 118Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki tavaly nagy várakozással ült be a Hófehér és a Vadászra, mivel úgy harangozták be, mint „a klasszikus mese sötét fantasy verzióját”, aztán láttuk, mi lett belőle. De most ez a mese-átalakítós trend hódít, ami egyáltalán nem új (gondoljunk például a Grimmre), 2012-ben Hófehérke kétféle verzióban próbálta elnyerni a szeretetünket, ebben az évben Babszem Jankó néz szembe az óriásokkal, jövőre pedig Csipkerózsika elevenedik meg újból. De várjunk csak, hiszen itt van még nekünk Jancsi és Juliska, akik nem újraértelmezést vagy előzményt kaptak, hanem egy folytatást! Avagy milyen felnőttek lesznek az árva gyerekekből, akik már kiskorukban kénytelenek szembenézni egy borzasztó banyával és meg is ölik őt? Aki (velem együtt) valami Van Helsing-féleségre számított, az nagyot tévedett, ez ugyanis igazán jó és eredeti, már amennyire egy feldolgozás eredeti lehet; ráadásul még horrorisztikus is! Számszeríjakat és puskákat betárazni, védővarázslatokat fel, indulhat a boszivadászat! (tovább…)


Night of the Demons 2 (1994) (Démonok éjszakája 2)

Ha létezik olyan film, aminek sosem hittem volna, hogy lesz folytatása, az a Démonok éjszakája. Összességében nem volt egy rossz film, de túlzottan jó sem, és lehetetlennek tartom, hogy elég nyereséges lett volna egy folytatáshoz. Hiába, a filmiparnak is megvannak a maga rejtélyei (jóval több is a kelleténél), egy dolog viszont biztos – a megtekintés után már kicsit sem bántam, hogy elkészült… (tovább…)


Night of the Demons (1988) (Démonok éjszakája)

Érdekes, milyen szinten képes kihalni egy filmes műfaj. A mai horrorok többsége küzd az ötlettelenséggel, a szürkeséggel, miközben ha jobban belegondolunk, több olyan alapkoncepció is van, amiket már a kilencvenes évek dereka óta nem láthattunk vásznon. Ezek egyike a démonos-megszállottas túlélőhorror. Nem az Ördögűző típusára gondolok, hanem a Gonosz halottakra, vagy a Lamberto Bava által jegyzett Démonokra, amik ránézésre a zombifilmekre hasonlítanak, csak éppen a “fertőzöttek” okosak, gyorsak, félelmetesek, és számtalan természetfeletti csínyre is képesek… (tovább…)