giallo

Igaz történet alapján – The Dyatlov Pass Incident (2013) (Halálhegy: A Dyatlov-rejtély)

Immáron több, mint 60 éve történt az az eset, amely máig sem hagyja nyugodni mindazok fantáziáját, akik valaha hallottak róla. A kilenc hegymászó halála után való nyomozás dokumentumainak azonnali titkossá…

Bloodride 1. évad (2020) (Véres túra)

Ennek a Netflixen sugárzott vadonatúj norvég horror-antológiának az a roppant furfangos központi ötlete, hogy egy sereg érdekes fazon utazik együtt egy különös buszban, majd epizódonként mindig bemutatnak egy-egy adott utashoz…

Interjú Az Utolsó Előtti Huszár képregény alkotóival

Az Utolsó Előtti Huszár egy ízig-vérig magyar képregény; történelmi dráma és természetfeletti horror keveréke különböző steam- és dieselpunk elemekkel színesítve, melyben a magyar népmesék, legendák és mitológia világa keveredik a…

Return to Nuke ’Em High Vol. 2 (2017)

Hosszas várakozás után, három évvel a Troma örökzöld klasszikusának feltámasztását követően elkészült végre a második – egyben befejező – epizód, mely pontot tesz a városi középiskola tőszomszédságába épített nukleáris gyorskaját…

What We Do In The Shadows – 2. évad (2020)

Mivel szerkesztőségünkben hatalmas rajongás övezi Taika Waiti és Jemaine Clement duójának 2014-ben készült fergeteges ál-dokumentarista stílusú horror-komédiáját, így aztán nem csoda, hogy annak szenzációs alapötletéből kiinduló szériának sem tudtunk ellenállni. A…

aileen wuornos

Serial Chillers XXXI.: Aileen Wuornos / Monster (2003) (A rém) / Overkill: The Aileen Wuornos Story (1992)

 A Serial Chillers rovatban ritka szereplők a nők, és Aileen Wuornos története ezek közül is ki fog emelkedni. Az általa elkövetett, hét áldozattal járó sorozatgyilkosság egyedülálló a kriminológia történetében annak…

Kontroller-horror – Mortal Shell béta

Amikor egy pár hónappal ezelőtt megláttam a Mortal Shell nevű, valamikor idén érkező játék első beharangozóját, rögtön tudtam, hogy nekem való játék lehet. A Souls-széria megrögzött rajongójaként én is, mint…

Dark_s03

Dark 3. évad (2020)

 Június 27-én látott napvilágot a Netflix német sorozatának, a Dark-nak harmadik és egyben befejező évada. Az előző szezonhoz hasonlóan a finálé is nyolc epizódon keresztül szövi a cselekmény szálait, azonban…

The Room (2019) (A szoba)

Ha ne adja az ég, olyan helyzetbe kerülnétek, hogy párotokkal már a második vetélésen vagytok túl és nagyon úgy tűnik, hogy természetes úton nem lehet saját gyereketek, mit csináltok? Megpróbáltok…

Goli otok

ParaHelyek – Goli otok

Horvátországba az emberek általában nyaralni mennek, leszámítva a helyi lakosokat persze. Volt azonban a történelemnek néhány olyan sötét évtizede, amikor bizonyos személyek számára szó sem volt semmiféle nyaralásról. Az Adriai-tengeren,…

Tokyo Ghost (2020)

Rick Remender író (Orgyilkos osztály) és Sean Murphy rajzoló (Hellblazer), valamint a színező Matt Hollingsworth (Hulk: Szürke, Batman: Fehér) csapata egy olyan kiábrándító jövőbe kalauzol minket, ahol a technológiafüggő társadalmat…

Predator: Hunting Grounds (PC, PS4)

A láthatatlan, maszkos vadászt szerintem senkinek sem kell bemutatnom. A ’87-ben megelent Ragadozó mára popkultúrális ikonnak számít. Számtalan filmben, könyvben, képregényben és videojátékban szerepelt. Karaktere egyszerre rémisztő, még is szerethetően…

vérfarkas

Kryptozoológia – 28. rész – Vérfarkasok

Habár a kryptozoológia csupán érintőlegesen tárgyalja a vérfarkas és egyéb emberből állattá változni képes lények témakörét – mivel a jelenséget csupán népmondai, mitológiai, esetlegesen vallási eredetűnek tekinti -, azért én…

Interjú Davide Melini-vel, a Deep Shock és a Lion rövidfilmek rendezőjével

Davide Melini interju thumbDavide Melini neve már ismerős lehet olvasóink számára – a múltban előzeteseket írtunk két igen ígéretes, lassan premierhez közelgő rövidfilmjéről, a giallo Deep Shock-ról és az igen brutális, naturalista jegyeket hirdető Lion-ról. Sikerült elérnünk néhány interjúkérdéssel az olasz rendezőt, aki örömmel válaszolt kérdéseinkre a két film történetéről, inspirációkról, személyes meglátásairól a filmiparral kapcsolatban. (tovább…)


A Cat in the Brain aka. Nightmare Concert (1990)

citbminiLucio Fulci munkásságának állatos filmjei közül utolsónak egy olyat válogattam be, amelyben igazából is szerepel egy macska. Hogy egészen pontos legyek, ez az egyetlen a „trilógiából” melyben ténylegesen megjelenik ilyesmi. De valójában itt is inkább szimbólumról van szó, nem konkrét cicusról. Az olasz gore keresztapja az A Cat in the Brain-nel tette fel munkásságára a koronát. Talán furcsa kijelentésnek tűnhet, de remélem sikerül rámutatnom arra, miért is állítom ezt.

(tovább…)


The New York Ripper ((Lo squartatore di New York)) (1982) (A New York-i mészárlás)

nyrminiAz állati trilógiámból elsőre talán kilógónak tűnhet ez a rész, de remélhetőleg megértitek, hogy miért ezt a művet választottam. Lucio Fulci munkásságának közepén járunk és a giallo műfaj még fénykorát éli Olaszországban. Izgalmas gyilkossági ügyek, ahol a tettes személyén túl a lélektani háttér is igencsak fontos pontnak számít. Ezt pedig a művészi metszési ( 🙂 ) jeleneteken túl is sokra becsülöm. Számomra unalmas az öncélú erőszak, legyen szépen felépítve a háttér, hiszen az eltorzult lélek ábrázolása sokkal izgalmasabb, mint egy értelmetlenül kibelezett ember látványa.

(tovább…)


Don’t Torture a Duckling ((Non si sevizia un paperino)) (1972) (Ne zaklasd a kiskacsát!)

dtdminiLucio Fulci-s heteket tartok nektek, mely során olyan filmeket mutatok be, melyek az olasz gore keresztapjától kevésbé ismertek, ugyanakkor valamilyen módon kapcsolódnak állatokhoz. Az elsőnek én magam azt a frappáns címet adtam volna, hogy „Ne kínozzál kacsát!”, azonban a magyar műfordítók nálam kreatívabbak voltak és „Ne zaklasd a kiskacsát!”-ra keresztelték el. Szerintem az enyém jobb és viccesebb is! Mielőtt elfelejteném és fejest ugranék a műbe, kihangsúlyoznám, itt elsősorban úgy értendő a trilógia szó, hogy három olyan művet választottam ki, melyekben valamilyen módon központi szerepet töltenek be az állatok.

(tovább…)


Állat trilógia III.: Four Flies on Grey Velvet aka. 4 mosche di velluto grigio (1971)

ffgvminiDario Argento Állat trilógiájának befejező darabja több szempontból is különlegesnek, egyből pedig kimondottan korszakalkotónak mondható. Érdekessége, hogy bár a zenéhez a Deep Purplet szerette volna szerződtetni, kénytelen volt beérni Ennio Morricone-vel. Hogy ezzel vajon rosszul járt-e, a zeneszerző legenda munkásságát ismerve azt kell, hogy mondjam, ennél nagyobb szerencse talán nem is érhette volna. Nem is beszélve arról, hogy erre a filmjére is zseniális színészeket sikerült szerződtetnie.

(tovább…)


Állat trilógia II.: The Cat O’ Nine Tails aka. Il gatto a nove code (1971)

contminiSzerencsénkre Dario Argento nem állt meg első filmjénél, sőt mi több, a másodikban már sikerült megfelelő színészeket is szerződtetnie, így a játék jóval élvezhetőbbé vált. Továbbra is maradt a giallonál és az Állat trilógia második darabja a The Cat O’ Nine Tails lett. Ebben is megfigyelhetőek a mester kéz- és névjegyei, illetve Ennio Morricone varázslatos zenéje. Számomra ez a történet is a legjobbak közé sorolható, bonyolult, néhol kusza cselekményvezetése ellenére is.

(tovább…)


Állat trilógia I.: The Bird with the Crystal Plumage aka. L’uccello dalle piume di cristallo (1970)

bcpminiDario Argento neve remélhetőleg minden horror-rajongónak ismerősen cseng. Nem véletlen ez, hiszen korai filmjei (konkrétan eme műve) indokán gyakran, mint „Az olasz Hitchcock”-ot emlegetik. Már az 1960-es években rengeteg ismert mozgóképhez írt forgatókönyvet (Tonino Cervi: Ezer pofon ajándékba, Sergio Leone: Volt egyszer egy vadnyugat, Don Taylor, Italo Zingarelli: Ötszemélyes hadsereg), de rendezőként csak 1970-ben debütált, pont ezzel az alkotásával. A The Bird with the Crystal Plumage egyik jelenetének láttán annyira kiakadt az egyik producer, hogy majdnem menesztette a mestert, azonban szerencsére a titkárnője iszonyatosan rémisztőnek találta azt, és így megmenekülhetett a kirúgástól.

(tovább…)


Amer (2009)

Nem mindennapi utazásra invitálja a nézőt a Hélène Cattet, Bruno Forzani duó, akik egy belga-francia koprodukcióban igyekeztek kibontani azt, amiről a giallo műfaj híressé (netalán hírhedtté) vált. Elmondásuk szerint számos klasszikus filmből próbáltak meríteni, de szerénységük abban is megmutatkozik, hogy sohasem próbálták saját művüket a nagyokéhoz mérni. Ennek ellenére valami olyat alkottak, ami miatt az utóbbi évek legmarkánsabb hasonszőrű filmjét hozták tető alá, a legkisebb erőlködés nélkül.

(tovább…)


Masks (2011)

Ha giallo, akkor egyértelműen az olasz alkotások ugranak be az edzett nézőknek, de legalábbis a harmonikus, lágy elemek alapján valamiféle temperamentumosabb ország képviselői. Jelen alanyom érdekes módon németföldről jelentkezik és igyekszik megmutatni, hogy az egyébként nagyon sajátos helyi filmművészet is nyitott az itáliai bölcsőben született műfajra. Hogyan illeszkednek a töredezett, kissé rideg képsorok a gördülékenyebb zenéhez és a színek világához? Ez rögvest kiderül.

(tovább…)


Giallo (2009)

Dario Argento, a giallo műfaj egyik utolsó, még életben lévő művelője gondolt egy merészet és ezen a címen készített egy művet, amelyhez egy nagynevű színészt, Adrian Brody-t is megnyerte. Vélhetően nem kellett nagyobb ajánlólevél, hogy a Suspiria és a Deep Red rendezője igyekszik életben tartani a stílust. Nos, azt kell mondjam, nem erről marad meg az emberek emlékezetében nagy valószínűség szerint a sárga szín (a giallo ugyanis ezt jelenti olasz nyelven).

(tovább…)