Havi Gore

The Nun (2018) (Az apáca)

Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de…

Slender Man (2018) (Az ismeretlen rém)

Nagyon-nagyon régen vártam annyira horrorfilmet, mint a Slenderman-sztori alapján íródott 2018-as művet. Habár rám igazán nagy hatással mindig is az igaz történeten alapuló filmek voltak, horrorfanatizmusom viszonylag kései szakaszában realizáltam,…

The Endless (2018)

The Endless (2018)

Valószínűleg Justin Benson és Aaron Moorhead neve nem cseng minden horror-rajongó fülében ismerősen, de biztos vagyok benne, hogy korábbi munkáik megemlítése már sokkal jobban rezonál a szakavatott nézők számára. Az…

Extinction (2018)

Az emberek történelmük során számos forgatókönyvet tartottak, és tartanak a mai napig is számon azt illetően, hogy miként fog egy nap fajunknak végképp leáldozni. A népszerűbb, populárisabb elméletek közül merített…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

CineScience #2-Párhuzamos univerzumok

Rovatunk előző részében megvizsgáltuk a 20. század tudományos forradalmának egyik ágából, az általános relativitáselméletből következő rejtélyes objektumokat, a fekete lyukakat. A modern fizika másik tartóoszlopa azonban, ellentétben Einstein elméletével, a…

GastroGore extra – Horror Sörök vol. 2.

Nyilván nem kell nagyon ecsetelnem, hogy ezeken a borzasztóan meleg nyári napokon mennyire szörnyen jól esik egy-egy hűsítő serital. Ahogy a Kedves Olvasók, úgy a szerkesztőség tagjai is előszeretettel szokták fogyasztani…

Black Aether & Borzongás & CineGore Novellapályázat

Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, tisztelt olvasóink, a következő lenne a helyzet. A Borzongás Horrormagazin és a Black Aether ponyvamagazin még áprilisban jelentették be, hogy egyesítik erőiket egy nagyszabású…

Veres Attila: Éjféli iskolák (2018)

Veres Attilával készült interjúnkban többek között nemrégiben megjelent novellás kötetéről beszélgettünk. A gyűjteményt sokan várták, és mondhatni nagy elvárások övezték. Attila első regényével komolyan felrakta azt a bizonyos lécet saját…

Kriptozoológia – 24. rész – Kriptobotanika I.

Ahogy a zoológiának a botanika, úgy a kriptozoológiának a rejtélyes állatok helyett növényekkel foglalkozó testvér-tudománya a kriptobotanika. Nem annyira meglepő módon úgy tűnik, hogy a növényvilág valamilyen oknál fogva kevésbé…

Color Me Blood Red (1965)

Color Me Blood Red Herschell Gordon Lewis (Blood Feast, Two Thousand Maniacs) Vértrilógiájának harmadik darabjához érkeztünk, melyről egy darabig az a hír járta, hogy tetralógiává is bővülhet, azonban végül erről az alkotók is letettek. A Color Me Blood Red a kritikusokat sem igazán győzte meg, így a rendező más irányba indult el, és újabb korszakalkotó műveket hozott létre, mint például a korábban már ismertetett The Gruesome Twosome. Ezúttal azonban még a gore-é a főszerep, a kísérletezés pedig éppen a tetőfokára hág.

(tovább…)


The Gruesome Twosome (1967)

GruesomeH. G. Lewis műveiből már párat bemutattunk, amelyek központjában a gore megteremtése állt, de a mester vegyítette is a műfajokat, és 1967-es filmjével, a The Gruesome Twosome-mal létrehozta a gore-vígjátékot is. Már a címből, mely roppant mód erőltetett áthallásos szójáték, erős szexuális töltettel, utal rá, nem mindennapi élményben lesz részünk. Azóta számtalan alkotás született, melyek fergetegesebbek (Haláli Hullák Hajnala, Hullajó, Trancsírák), vagy éppen iszonyatosan buták, így Herschell Gordon Lewisnak méltán kijár a dicséret, hiszen nélküle nem biztos, hogy megpróbálkozhattak volna ilyen eretnekséggel, hogy szándékosan vicces horrort hozzanak létre.

(tovább…)


Two Thousand Maniacs (1964)

ManiacsHerschell Gordon Lewis nem mindegyik műve kimondottan gore, de tagadhatatlan, hogy olyan irányzatot indított el a horror zsánerén belül, aminek az utóhatásait a mai napig élvezik a rajongók. Ne feledjük el, hogy úttörőről van szó, így a filmjei elsősorban kísérletek arra nézve, hogy milyen lehetőségek adódnak a vásznon. A Two Thousand Maniacs igazán izgalmas darabja a mester hagyatékának, és Havi Gore rovatunk második alkotásaként ezt választottuk ki nektek. A remake-ről már írtunk, így ha kíváncsiak volnátok arra is, EZEN a linken elérhetitek a róla szóló kritikánkat.

(tovább…)


Blood Feast (1963)

Blood FeastNem is olyan régen tartottunk egy Gore hetet a szerkesztőséggel, és ennek kapcsán merült fel bennem, hogy ezt a témát még nem veséztük ki igazán. Mivel a horror műfajának egyik legmegosztóbb részét ezek az alkotások képviselik, ezért felmerült bennem az ötlet, hogy mi volna, ha utána járnánk az eredetének. Ekképpen botlottam benne anno a The Wizard of the Gore-ba, mely Herschell Gordon Lewis egyik remekműve, ráadásul őt tartják a gore keresztapjának. Így jött létre ez a rovat, mely stílusosan 28 naponként fog előkerülni, és az első film, amelyet be fogok mutatni nektek, nem más, mint a Blood Feast.

(tovább…)


The Wizard of Gore (1970)

Wizard of GoreHerschell Gordon Lewis (Two Thousand Maniacs!, The Gruesome Twosome, The Gore Gore Girls) a gore horror egyik koronázatlan királya (a Gore Keresztapjának is hívják), így nem hagyhattuk ki a szórásból. Én egy másik alkotás kapcsán ismerkedtem meg a The Wizard of Gore-ral, de kíváncsian néztem utána, miről is szól. Meglepetésemre igencsak ambivalens érzéseket kiváltó műre bukkantam, és itt az ideje, hogy megosszam veletek a tapasztalataimat. Ez pontosan az a típusú film, amelyet vagy imádni, vagy utálni fogtok. Van egy különleges bája, annak ellenére, hogy le kell szögezzük, iszonyatosan pocsék az összes színész alakítása.

(tovább…)


The Green Elephant (1999) (Zelyonyy slonik)

Green ElephantVannak az életben olyan filmek, melyeket teljesen véletlenül és gyanútlanul tekintünk meg, aztán arcul vágnak minket egy jókora bűzlő, nyers hallal, mi meg csak pislogunk, és azt kérdezzük, hogy miért is történt mindez. A The Green Elephant pontosan ilyen alkotás, amelyet egy olyan csoportban ajánlottak nekem, ahol gyakorlatilag tabuk nélkül a legizgalmasabb, legelbaszottabb művekkel lehet találkozni. Márpedig ilyenekre azért van szükség, mert fenomenális gyöngyszemek rejtőzhetnek a horrorfilmek pöcegödrében.

(tovább…)