Havi Gore

American Horror Story 1984 (2019)

A nyolcvanas évek nosztalgiavonata a kezdeti népszerűség és a régi stíluselemek sikeres, kreatív újrahasznosítása után lassan önmaga kliséjébe kezd átfordulni, kötelező trendkövetéssé, amellyel bármikor sikeresen újramelegíthető vagy ötletesebbként feltüntethető egy…

The Lost (2006) (A véreskezű)

 A Serial Chillers rovat az idei év utolsó fejezetét nyitja meg A véreskezű című művel, melynek főszereplője a ’60-as évek egyik olyan sorozatgyilkosa, aki Charles Manson, John Wayne Gacy, a…

szegedi képregényfesztivál 06

Élménybeszámoló a 11. Szegedi Képregényfesztiválról

Szegeden immár több mint egy évtizede özönlenek november közepén képregényrajongók a Dóm tér irányába, a Somogyi Könyvtár épülete felé, ahol az évente megrendezésre kerülő Szegedi Képregényfesztivál töretlen sikerrel és népszerűséggel…

Musarañas

Shrew’s Nest ((Musarañas)) (2014)

A spanyol horrorfilm-művészet az utóbbi 10-15 évben óriási lendületet vett, és nem egy, a zsánerben ma már alapműnek számító darab készült a félszigeten. Említhetjük a koprodukcióban elkészült Ördöggerincet Guillermo del…

Drakulics elvtárs (2019)

Magyar vászonra magyar vámpírt – tartaná a mondás, ennek ellenére nemhogy vámpír, de magyar horror sem sűrűn fordul elő a hazai vásznakon. A Drakulics elvtárs a maga nemében így lehetne…

Alan Moore – Kevin O’Neill: Különleges úriemberek szövetsége 1. (2019)

A zseniális Alan Moore (Watchmen, V mint vérbosszú, A pokolból) Kevin O’Neill által rajzolt képregényében most összegyűjtötte a viktoriánus kori irodalom legjavát (úgymint: Sir Arthur Conan Doyle, Bram Stoker, H.G….

terminator

Terminator – Dark Fate (2019) (Terminátor – Sötét végzet)

Azt hiszem, nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, a közönség vegyes érzelmekkel várta az új Terminátor-filmet. A korábbi években az egymást követő folytatások már csalódásra kondicionáltak sokunkat, és amikor…

A magas fűben

In The Tall Grass (2019) (A magas fűben)

Nem kérdés, hogy mostanában újra reneszánszát élik a Stephen King feldolgozások, egy valóságos revival-hullám köszöntött be, aminek mi nézők, csak örülhetünk. Ez eredményezhette, hogy a világhírű horror-író eddig kevésbé ismert…

The Lighthouse (2019) (A Világítótorony)

Hatalmas The VVitch-fanatikusként tűkön ülve vártam, hogy bemutatásra kerüljön hazánkban is Robert Eggers új filmje, a The Lighthouse. Sajnos itthon egyelőre csak négy vetítést kapott a fekete-fehér horror, de legalább…

Zombieland

Zombieland – Double Tap (2019) (Zombieland – A második lövés)

Ritkán jelenthető ki nyugodt lelkiismerettel egy folytatás esetében, hogy megérte a várakozás. Ez hatványozottan igaz, ha a két rész között eltelik tíz esztendő. Egy évtized pont elég idő arra, hogy…

Joker (2019)

Az emberi elme összetettsége és törékenysége nem csak a modern tudósok, neurológusok vagy pszichológusok, hanem a művészek fantáziáját is gyakran megmozgatja. A különböző festményeken, zenei darabokon, verseken és regényeken kívül…

Crawl

Crawl (2019)

Az állatok főszereplésével készült horrorfilmek már több évtizede manifesztálják audiovizuális rémtörténetekbe az emberiség egyik legősibb félelmét, amely a természettel és a benne élő lényekkel kapcsolatos. A remek téma, és a…

Color Me Blood Red (1965)

Color Me Blood Red Herschell Gordon Lewis (Blood Feast, Two Thousand Maniacs) Vértrilógiájának harmadik darabjához érkeztünk, melyről egy darabig az a hír járta, hogy tetralógiává is bővülhet, azonban végül erről az alkotók is letettek. A Color Me Blood Red a kritikusokat sem igazán győzte meg, így a rendező más irányba indult el, és újabb korszakalkotó műveket hozott létre, mint például a korábban már ismertetett The Gruesome Twosome. Ezúttal azonban még a gore-é a főszerep, a kísérletezés pedig éppen a tetőfokára hág.

(tovább…)


The Gruesome Twosome (1967)

GruesomeH. G. Lewis műveiből már párat bemutattunk, amelyek központjában a gore megteremtése állt, de a mester vegyítette is a műfajokat, és 1967-es filmjével, a The Gruesome Twosome-mal létrehozta a gore-vígjátékot is. Már a címből, mely roppant mód erőltetett áthallásos szójáték, erős szexuális töltettel, utal rá, nem mindennapi élményben lesz részünk. Azóta számtalan alkotás született, melyek fergetegesebbek (Haláli Hullák Hajnala, Hullajó, Trancsírák), vagy éppen iszonyatosan buták, így Herschell Gordon Lewisnak méltán kijár a dicséret, hiszen nélküle nem biztos, hogy megpróbálkozhattak volna ilyen eretnekséggel, hogy szándékosan vicces horrort hozzanak létre.

(tovább…)


Two Thousand Maniacs (1964)

ManiacsHerschell Gordon Lewis nem mindegyik műve kimondottan gore, de tagadhatatlan, hogy olyan irányzatot indított el a horror zsánerén belül, aminek az utóhatásait a mai napig élvezik a rajongók. Ne feledjük el, hogy úttörőről van szó, így a filmjei elsősorban kísérletek arra nézve, hogy milyen lehetőségek adódnak a vásznon. A Two Thousand Maniacs igazán izgalmas darabja a mester hagyatékának, és Havi Gore rovatunk második alkotásaként ezt választottuk ki nektek. A remake-ről már írtunk, így ha kíváncsiak volnátok arra is, EZEN a linken elérhetitek a róla szóló kritikánkat.

(tovább…)


Blood Feast (1963)

Blood FeastNem is olyan régen tartottunk egy Gore hetet a szerkesztőséggel, és ennek kapcsán merült fel bennem, hogy ezt a témát még nem veséztük ki igazán. Mivel a horror műfajának egyik legmegosztóbb részét ezek az alkotások képviselik, ezért felmerült bennem az ötlet, hogy mi volna, ha utána járnánk az eredetének. Ekképpen botlottam benne anno a The Wizard of the Gore-ba, mely Herschell Gordon Lewis egyik remekműve, ráadásul őt tartják a gore keresztapjának. Így jött létre ez a rovat, mely stílusosan 28 naponként fog előkerülni, és az első film, amelyet be fogok mutatni nektek, nem más, mint a Blood Feast.

(tovább…)


The Wizard of Gore (1970)

Wizard of GoreHerschell Gordon Lewis (Two Thousand Maniacs!, The Gruesome Twosome, The Gore Gore Girls) a gore horror egyik koronázatlan királya (a Gore Keresztapjának is hívják), így nem hagyhattuk ki a szórásból. Én egy másik alkotás kapcsán ismerkedtem meg a The Wizard of Gore-ral, de kíváncsian néztem utána, miről is szól. Meglepetésemre igencsak ambivalens érzéseket kiváltó műre bukkantam, és itt az ideje, hogy megosszam veletek a tapasztalataimat. Ez pontosan az a típusú film, amelyet vagy imádni, vagy utálni fogtok. Van egy különleges bája, annak ellenére, hogy le kell szögezzük, iszonyatosan pocsék az összes színész alakítása.

(tovább…)


The Green Elephant (1999) (Zelyonyy slonik)

Green ElephantVannak az életben olyan filmek, melyeket teljesen véletlenül és gyanútlanul tekintünk meg, aztán arcul vágnak minket egy jókora bűzlő, nyers hallal, mi meg csak pislogunk, és azt kérdezzük, hogy miért is történt mindez. A The Green Elephant pontosan ilyen alkotás, amelyet egy olyan csoportban ajánlottak nekem, ahol gyakorlatilag tabuk nélkül a legizgalmasabb, legelbaszottabb művekkel lehet találkozni. Márpedig ilyenekre azért van szükség, mert fenomenális gyöngyszemek rejtőzhetnek a horrorfilmek pöcegödrében.

(tovább…)