Color Me Blood Red (1965)
Herschell Gordon Lewis (Blood Feast, Two Thousand Maniacs) Vértrilógiájának harmadik darabjához érkeztünk, melyről egy darabig az a hír járta, hogy tetralógiává is bővülhet, azonban végül erről az alkotók is letettek. A Color Me Blood Red a kritikusokat sem igazán győzte meg, így a rendező más irányba indult el, és újabb korszakalkotó műveket hozott létre, mint például a korábban már ismertetett The Gruesome Twosome. Ezúttal azonban még a gore-é a főszerep, a kísérletezés pedig éppen a tetőfokára hág.
H. G. Lewis műveiből már párat bemutattunk, amelyek központjában a gore megteremtése állt, de a mester vegyítette is a műfajokat, és 1967-es filmjével, a The Gruesome Twosome-mal létrehozta a gore-vígjátékot is. Már a címből, mely roppant mód erőltetett áthallásos szójáték, erős szexuális töltettel, utal rá, nem mindennapi élményben lesz részünk. Azóta számtalan alkotás született, melyek fergetegesebbek (
Herschell Gordon Lewis nem mindegyik műve kimondottan gore, de tagadhatatlan, hogy olyan irányzatot indított el a horror zsánerén belül, aminek az utóhatásait a mai napig élvezik a rajongók. Ne feledjük el, hogy úttörőről van szó, így a filmjei elsősorban kísérletek arra nézve, hogy milyen lehetőségek adódnak a vásznon. A Two Thousand Maniacs igazán izgalmas darabja a mester hagyatékának, és Havi Gore rovatunk második alkotásaként ezt választottuk ki nektek. A remake-ről már írtunk, így ha kíváncsiak volnátok arra is, 
Nem is olyan régen tartottunk egy Gore hetet a szerkesztőséggel, és ennek kapcsán merült fel bennem, hogy ezt a témát még nem veséztük ki igazán. Mivel a horror műfajának egyik legmegosztóbb részét ezek az alkotások képviselik, ezért felmerült bennem az ötlet, hogy mi volna, ha utána járnánk az eredetének. Ekképpen botlottam benne anno a 
Herschell Gordon Lewis (