horror

Fullmetal Alchemist live-action (2017) (Hagane no renkinjutsushi)

Amióta felröppent a hír, hogy az egyik kedvenc animémből film fog készülni, és kijöttek az első trailerek es teaser-ök, tűkön ülve vártam a pillanatot, hogy a 2017. december elsejei Japán…

The Ritual (2017)

Minden tisztességes horror rajongó tudhatja, hogy az erdőkben való túrázás korántsem olyan veszélytelen, mint azt a naiv, hétköznapi ember sejtené. A természet lágy öle – legyen bármilyen gyönyörű – bármikor…

The Cloverfield Paradox (2018)

A Cloverfield készítői annak idején 2008-ban elérték azt, amit azóta is csak nagyon keveseknek sikerült. A found footage műfajában olyat alkotni, amit a szubzsánert kevéssé – vagy egyáltalán nem –…

Hellraiser: Judgement (2018)

Ritkán fordul elő olyan, hogy egy horrorfilmet jó előre, már az első előzetes megjelenése előtt temetünk – a Hellraiser franchise tizedik felvonása, a Hellraiser: Judgement esetében azonban nem sok más…

hentes kurva félszemű léderer

A hentes, a kurva és a félszemű

A gótikus regények a megírásuk időpontjához képest a múltban (vagy egy, a múltat idéző helyen), nyomasztó környezetben játszódnak, ahol az emberi és a természetfeletti terror egyaránt kínozza a karaktereket, a…

Kínzások és kivégzések XVII. – A hóhérok

A méltán népszerű Kínzások és kivégzések rovatunkban már számtalan kegyetlen és embertelen kínzással foglalkoztunk. Megismerhettetek korábban egészen extrém ázsiai kínzásokat, szokványosabb, de mégis meglepően sokkoló kivégzési technikákat, valamint olyan kegyetlenkedéseket,…

Hitori no shita – The Outcast (1. évad – 2016)

Hitori no ShitaAz egyik kedvenc anime témám egyértelműen az, ami azzal foglalkozik, hogy a különböző erők megszerzése mekkora felelősséggel járnak. Ezért a természetfeletti típusú sorozatokat nagyon izgalmasnak találom. Pláne, ha némi horror, vagy legalábbis thriller elem is keveredik a történetbe, illetve elég kreatív a körítése, és megfelelően kidolgozottak a karakterei. Keresgélés közben akadtam rá a Hitori no shita című alkotásra, amely abból a szempontból is különlegességnek számít, hogy kínai-japán koprodukció, így emiatt is fontosnak tartom, hogy megismertessem veletek.

(tovább…)


Creep 2 (2017)

Creep 2 Mark DuplassA found footage alműfaja jelentősen megosztja a horror-rajongók népes táborát, ami nem is csoda, hiszen nagyon erős jellemvonásokkal bíró alkotásokról beszélhetünk. Az áldokumentarista horrorfilmeket alapvetően meghatározza, hogy általában kézikamerák prezentálásában követhetjük a történéseket, így jóval könnyebben azonosulhatunk az események alakulásával. Habár a szubzsáner önmagában vita tárgyát képezi, kétségtelen tény, hogy a sok esetben filléres ijesztgetés (pl: Ideglelés, Parajelenségek), egy jó nagy adag kreativitással megspékelve felejthetetlen végeredményhez vezethet.

(tovább…)


Gantz: 0 (2016)

Gantz 0Az animék és az élőszereplős adaptációk között foglalnak helyet azok az alkotások, amikor egy mangából pusztán CGI alkalmazásával készítenek egy egészestés filmet. Ezekből igazán fantasztikusat a Final Fantasy óta nem igazán láttunk, ott is csak a pillanat varázsa tartotta életben az alkotást, de az idő próbáját már nem állta ki a Spirit Within sem. Tudom, hogy kilóg a sorból, mert valójában egy videojátékból készült, de mást nem tudnék hirtelen sem említeni, sem kiemelni. A Gantz varázslatos világa volt a 2006-os év nagyágyúja, amit feldolgoztak, és már nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon miképpen sült el a Gantz 0.

(tovább…)


Blood Feast (1963)

Blood FeastNem is olyan régen tartottunk egy Gore hetet a szerkesztőséggel, és ennek kapcsán merült fel bennem, hogy ezt a témát még nem veséztük ki igazán. Mivel a horror műfajának egyik legmegosztóbb részét ezek az alkotások képviselik, ezért felmerült bennem az ötlet, hogy mi volna, ha utána járnánk az eredetének. Ekképpen botlottam benne anno a The Wizard of the Gore-ba, mely Herschell Gordon Lewis egyik remekműve, ráadásul őt tartják a gore keresztapjának. Így jött létre ez a rovat, mely stílusosan 28 naponként fog előkerülni, és az első film, amelyet be fogok mutatni nektek, nem más, mint a Blood Feast.

(tovább…)


Intruders (aka Shut In) (2015)

A home invasion alműfaja nem könnyű terep, hiszen a főhősnek zárt helyen és kiszolgáltatott körülmények között muszáj felvennie a harcot a behatolókkal szemben. Ráadásul önmagában a túlélés ténye nem elegendő a sikerhez, hiszen élet-halál harca közben kellő izgalmat és feszültséget kell szolgáltatnia a nézők számára. Mivel jellemzően váratlan támadásokról beszélünk, a főhős eleve lépéshátrányban van. Csak akkor úszhatja meg élve a dolgot, ha meg van a magához való esze és roppant jó a helyzetfelismerő képessége.

(tovább…)


Jigoku Shōjo Yoi no Togi (TV) (2017)

Yoi no TogiSokáig kellett várni, hogy a Jigoku Shōjo negyedik évada, a Yoi no Togi (Negyedik hajnal) is elkészüljön, ráadásul elég nyúlfarknyi lett a többihez képest. Ilyen esetekben pedig mindig kérdéses, hogy megérte-e egyáltalán, illetve lesz-e háttértörténet vagy csupán a különálló epizódokat kapjuk, és nincs különösebb morális tanulság az eddigiekhez képet. Alapvetően a franchise-ot évekig is el tudnám nézni, hiszen az alapötlet elég jó, és sorozatként rengeteg lehetőség áll az alkotók előtt, mégis a részek mögötti belső vívódás, a konfliktusok tették igazán érdekessé a Hell Girlt.

(tovább…)


Blade of the Immortal (2017) (Mugen no junin)

Amikor azt az információt kaptam, hogy Takashi Miike (Jakuza apokalipszis, Kamisama no iu tôri, Ichi the Killer), az egyik legbetegebb japán rendező új filmet forgat, ráadásul egy manga-feldolgozást, egyszerre lettem kíváncsi, és ijedtem is meg, hiszen a Terra Formars nem a legrózsásabban sikerült. Szerencsére itt nem egy földönkívüli sztori van középpontban, hanem egy szokványos szamurájtörténet, így megcsillant a remény, hogy ezúttal ismét valami igazán zseniális születik a kezei között. A Blade of the Immortal-t izgatottan vártam, ezért igyekeztem gyorsan megtekinteni, hogy beszámolhassak nektek róla.

(tovább…)


Tokyo Ghoul (2017) (live-action)

GhoulAzok az animék, melyeket magával ránt a hypevonat előbb vagy utóbb megállíthatatlanul a live-action gyártás irányába száguldoznak, ami nem feltétlenül fog jót tenni nekik. Legtöbbször olcsó megoldásokat alkalmaznak, nem válogatják meg jól a színészeket és a csapnivaló CGI tönkreteszi az élvezhetőségüket. Ezért a Tokyo Ghoul adaptációjától erősen tartottam, mert rengeteg buktató állhatott a készülő projekt útjába. Ráadásul a mostani élőszereplős verziók nem sikerültek túlságosan rózsásan. Ennek ellenére adtam neki egy lehetőséget, hátha nem lesz annyira szörnyű.

(tovább…)


Dead Birds (2004) (Halott madarak)

Annak idején szerettem volna indítani egy blogot, aminek a wip nevet adtam volna. Itt nem csak a women-in-prison filmekről akartam írni, hanem kevésbé ismert Westernekről, Independent horrorokról és Pornó horrorokról esett volna szó.  Ezért szeretem cikkem tárgyát annyira, mert a Dead Birds ötvözi a westernt a horrorral, méghozzá igen süvegelendő módon.

(tovább…)


Victor LaValle: Fekete Tom balladája (könyv; 2017)

fekete tom balladája lavalle2016-ban az akkor már három kiadott könyvön túllévő Victor LaValle kisregényét, a Fekete Tom balladáját nyolc különböző irodalmi díjra is jelölték, amiből kettőt be is zsebelt. Ezek után nem volt kérdés, hogy a Fumax kiadó itthon is megjelenteti — ezúton is köszönjük nekik a recenziós példányt. A történet a Lovecraft-reneszánsz egyik kiemelkedő darabja, ami megmutatja, miért érdemes újraértelmezni a horror klasszikusait. (tovább…)