idegen

You Might Be The Killer (2018)

Ha szeretitek az olyan szokásostól eltérő, rafinált csavarokkal operáló horror-produkciókat, mint amilyen a Tucker & Dale VS Evil (Trancsírák) volt vagy a kliséket újszerű látásmóddal vegyítő Final Girl, esetleg az…

Kedvencek temetője (2019)

Pet Sematary (2019) (Kedvencek temetője)

Szinte nincs olyan hónap, amikor ne érkezne hír egy vadonatúj Stephen King adaptációval kapcsolatos filmes projektről. A Mester munkái mindig is nagy népszerűségnek örvendtek álomgyári berkekben, de a 2017-es Az…

Ed McDonald: Hollóvér (2019)

A tavalyi év egyik legkellemesebb könyves meglepetése számomra, a volt Blizzard fejlesztő; Ed McDonals debütáló regénye volt. Az Éjszárny érezhetően egy igazi fantasy rajongó ember írása, aki nemcsak, hogy ügyesen…

lizzie borden

Serial Chillers XIV: Lizzie Borden legendája és a gyilkos nők kriminológiája

A Serial Chillers ebben a hónapban a Lizzie Borden-legendával foglalkozott, és bemutattuk a róla készült filmek közül a leginkább említésre méltókat. Ideje, hogy megismerjük a történét úgy, ahogyan a valóságban történt….

Project Blue Book (2019) – 1. évad

A földönkívüli élet létezése egyike azon témaköröknek, amelyek drasztikus mértékben és módon képesek megosztani a közvéleményt. Az UFO-hívők és a szkeptikusok vérre menő vitái azonban mindeddig nem hozták meg egyik…

Escape Room (2019) (Végtelen útvesztő)

Az utóbbi két-három évben a rémületért rajongó közönség egyre-másra kaphatta fel fejét az ún. escape room horror, vagyis szabaduló játékokon alapuló horror-produkciókra. Mivel az általam látott alkotások – Escape Room…

US (2019) (MI)

A 2017-es év egyik legmeghatározóbb horrorfilmes élményének bizonyult az előtte csak vígjátékokra szakosodott Jordan Peele a semmiből hirtelen feltűnt alkotása, a ravasz módon építkező, majd a fináléban WTF-bombaként robbanó Get…

TranslatePasta #06 – Kecskeember (Anansi’s Goatman Story)

A most következő creepypastát Blissenobiarella kollegina ismerősei ajánlották figyelmünkbe néhány hete. Habár a történet valóban elég “creepy” a maga nemében, azért néhány dolgot megjegyeznék. A fordítás alapjául szolgáló verziót a…

2036 Origin Unknown (2018) (2036: Származás ismeretlen)

Anélkül, hogy bármilyen információval rendelkeznénk egy filmről – a műfaját kivéve természetesen -, mire asszociálnánk egy olyan cím hallatán, hogy kettőezervalamennyi: bla-bla-bla? Jogosan feltételezem, hogy abban az esetben, ha a műfaj sci-fi, a zsánerre akár minimális rálátással is rendelkező kísérleti alanyunk jó eséllyel a 2001: Űrodüsszeiát fogja rávágni válaszul? Ha pedig mondani kell egy színészt/színésznőt, aki komoly hatással volt az ifjú sci-fi rajongókra az elmúlt két évtizedben, sok hozzám hasonló kocka elsők között említené Katee Sackhoff (nyilván a Battlestar Galactica Starbucks-ának szerepében) nevét. Tehát adott egy alig burkolt utalás egy klasszikus sci-fire és egy kevésbé burkolt felhívás némi nerdy nosztalgiázásra. Lássuk, hogy Hasraf Dulull első nagyjátékfilmje, a 2036 Origin Unknown vajon érdemes-e a figyelmünkre vagy csupán egy jókora blöff, aminek hiányosságait még a mikroköltségvetés sem indokolhatja!

(tovább…)


UFO (2018)

Éppen a minap beszélgettünk UFO-fan kollégámmal, Absvrd-dal arról, hogy vajon manapság mivel is lehetne megfogni a téma iránt fanatikus nézőket, mint például minket. Jó rég volt utoljára olyan alkalom, hogy egy olyan tényleg igazán jó alkotást kaptunk volna az idegenekről, amely egyszerre volt minőségi és rémisztő. Azt sejtettük, hogy a Scully, vagyis Gillian Anderson által fémjelzett 2018-as UFO nem feltétlenül megy majd el ebbe az irányba, mégis gondoltuk, hogy a név kötelez, így abban egyetértettünk, ennek a darabnak illene megütnie egy közepesnél lényegesen jobb szintet. Lássuk, ez sikerült-e!

(tovább…)


Devil’s Gate (2017)

Ha valaki minden háttér-információ, kutakodás vagy önjelölt kritikusok firkálmányainak elolvasása nélkül látna neki Clay Staub elsőfilmes rendező Milo Ventimiglia nevével fémjelzett Devil’s Gate (más néven Abduction) című filmjének, érdekes meglepetések érhetik. Ahogy a cselekmény kibontakozik, a néző úgy válik egyre türelmetlenebbé: “Most akkor mi is lesz ez? Egy világvégi, poros farmon játszódó slasher, egy démonos, megszállós akármi, esetleg csupán egy misztikus köntösbe bújtatott bűnügyi thriller vagy netán valami más? Ennek tükrében tehát kérnék mindenkit, ha nem kíváncsi igazából nem is spoiler spoilerekre, akkor csak nézze meg a cikk végén a pontszámot, és döntsön az alapján: felül-e az ördög ezen hullámvasútjára?  (tovább…)


Infini (2015) (Mentőakció)

Egy darabig úgy terveztem, hogy a Shane Abbess (a nem túl jó emlékű Terminus producere) által írt és rendezett ausztrál sci-fi horror, az Infini bemutatását az “Azért néztük meg, hogy nektek ne kelljen” frázissal nyitom majd, melyet kielégítően szellemesnek találtam erre a célra. Történt azonban, hogy időközben újranéztem a filmet, elolvastam néhány laikus kritikát is és arra jutottam, hogy talán nem veszem el mindenki kedvét rögtön az első mondatommal. Félreértés ne essék, másodjára nézve sem lettem libabőrös az Infini rendkívül mélyen szántó mondanivalója által generált katartikus élménytől, de azért az is világossá vált, hogy az összelopkodott, félkésznek tűnő sztori és a legalábbis kérdéseket felvető megvalósítás ellenére, valamiért sokakat mégis megfogott ez az alkotás és ki vagyok én, hogy mindjárt az elején ítéletet mondjak valamiről, amit lehet, csupán én nem vagyok képes értékelni. (tovább…)


The Gracefield Incident (2017)

Amikor a magyar híroldalak első beharangozóit olvastam a Gracefield Incidenttel kapcsolatban, rögtön megjött a kedvem hozzá. ” Ha nem bírtad az Ideglelést, ne nézd meg az új ufós horror trailerét” – hirdette például a 24.hu. Noha az előzetes valóban hatásosra sikeredett, a “poénok” egy részét már ekkor ellőtték a készítők, vagyis azt már az elején kijelenthetjük gyorsan, hogy a GI távolról sem az a fosatós, ufós horror lett, amelyre vártunk. Ettől eltekintve azonban jóra, nézhetőre sikeredett.

(tovább…)


Unaware (2010)

unaware-150Nem tudom, hogy melyik kollégám hogyan írja a cikkeit, de azt figyeltem meg, hogy merőben más gondolataim támadnak, ha a mű megnézése után rögtön pennát ragadok, mintha várnék egy hetet vele. Na, a mostani film esetében még egy hét elteltével is ugyanazt a faktort tudom elmondani, amely alapjaiban teszi tönkre a jó alapgondolatot. Az Unaware kapcsán igencsak ambivalens érzéseim vannak, mert bár sikerülhetett volna simán egy 8/10-re, végül a low-budget megfelezte a pontszámát.

(tovább…)


Without Warning (1980) (Fenyegetés)

wwarining_thumbA címben említett fenyegetést – egészen pontosan ugye figyelmeztetés nélkül-t, ha korrekt fordítást szeretnénk – nem igazán éreztem át, viszont Greydon Clark egykori horror-színész eléggé sci-fi beütésű mozijában a retro hangulat igencsak eluralkodott rajtam, amikor megpillantottam a frizbiként repkedő, fogakkal és nyúlványokkal ellátott űrbéli lényeket, haha! (tovább…)


Dark Universe (1993) (Sötét univerzum)

DarkUniverse_thumbAz 1979-ben bemutatott Alien sikere után szinte minden második sci-fi/horror a testbe bújó, és onnan előtörő idegen lény tutira menő receptjét kezdte el másolni, ami alól bizonyos szempontból ez a film sem kivétel. Amiben viszont különbözik, hogy az első öt percet nem számítva, teljes mértékben a Földön játszódik, szóval ennyit a galaktikáról meg a sci-fi környezetről. (tovább…)


Skinwalker Ranch (2013)

A science fiction és a horror határmezsgyéjén lépkednek az idegenes elrablós filmek és mintha a komolyabb költségvetésekből rendre kimaradnának, legfőképp az indie filmgyártók próbálgatják magukat, veszik elő ezt a formulát. A témához pedig a mostanában folyamatosan előtérbe kerülő found footage, avagy kézikamerás bemutatást használták, ami összességében egyáltalán nem volt hátrány, sőt, jótékonyan képes volt elfedni bizonyos helyzetekben a költségek hiányát. Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy kimagasló, de legalábbis nagy rajongói bázissal rendelkező alkotássá válhasson egy mozi. Nézzük meg közelebbről, hogyan sikerült vegyíteni a különböző alapanyagokat.

(tovább…)


Dark Skies (2013) (Sötét égboltok)

darkskies_thumbA kilencvenes években volt nagy divatja a földönkívüliek általi elrablásoknak – akkoriban kismililó ilyen esetről olvashattunk az újságokban, vehettük kézbe az eltérítettek által írt könyveket, tematikus köteteket, de a médiában is rendre előkerültek a hivatalos és nem hivatalos ufó-kutató csoportok ténykedései. Aztán a kétezres évekre eltűntek a köztudatból, sőt maga az egész ufó-jelenség is valahogy megfakult, talán mert kihunyt az újdonság varázsa, emellett szinte már annyira beleépült a köztudatba, hogy senkit sem érdekelt különösebben. Filmünk is egy ilyen rejtélyes esetet dolgoz fel, modernizált formában – mindehhez pedig a Paranormal Activity, az Insidious, és a Sinister producerei bábáskodtak, ami azért jelent valamit. (tovább…)