idegenek

Parasite

Parasite ((Gisaengchung)) (2019) (Élősködők)

Szerte a világon megannyi nép folklórja tartalmaz olyan meséket, amelyekben a szegény sorban tengődő, de talpig becsületes hős mellé egyszer csak odaszegődik a Szerencse, és a hosszas megpróbáltatások után elnyeri…

funny games

Funny Games (1997/2007) (Furcsa játék)

A Funny Games című darab vitathatatlanul korszakalkotó, nagy hatású alkotás, még ha oly’ megosztó is a filmbarátok berkeiben. Vagy talán épp ezért. Mára alapművé avanzsált, és egy ilyen fontos alkotás…

Ölégia, avagy Deadpool kinyírja a Marvel-univerzumot és mindenki mást (2020)

Deadpool-ról, a pofázmányát vég nélkül jártató zsémbes zsoldosról bármit el tudunk képzelni, de hogy konkrétan legyilkolna egy népszerű szuperhősöktől (és azok ellenségeitől) hemzsegő képregényes világot?! Elfajzott egy figura, akitől gyakorlatilag…

Serial Chillers XXIV: Gordon Stewart Northcott / Changeling (2008) (Elcserélt életek)

A Serial Chillers eheti cikkében Gordon Northcott esetét vesézzük ki; erről a hidegvérű gyilkosról még nem igen esett szó rovatunkban, pedig sajnálatos módon több brutális gyilkosság köthető a nevéhez, története…

Vengeance aka Friday 13th: Vengeance (2019)

Jason Vorhees egyike a horror műfaj egyik legikonikusabb figuráinak. A Péntek 13. széria (vagy inkább nevezzük franchise-nak?) második részében (akkor még zsákkal a fején) feltűnt, könyörtelen sorozatgyilkos filmről-filmre betonozódott be…

The Sinking City (PC, PS4, XboxOne)

Bár a maga idejében H. P. Lovecraft amerikai író munkássága nem igazán volt elismert, ám az azóta világhírűvé vált rémtörténetek számos modern, a horror műfajban született filmet, könyvet és játékot…

árok

Underwater (2020) (Árok)

Újabb alkotás a szerkesztőségünk legjobban várt 2020-as horrorfilmjei listájáról, ami arról a legismertebb, hogy Kristen Stewart emiatt szabadult meg a hajától. Komolyra fordítva a szót, mélytengeri szörnyes filmekkel azért nincs…

Könyvek 2019-ből, amiket el kell olvasnod!

Szerkesztőségünkben már-már lassan szokássá válik, hogy az év végi filmes toplista mellett külön cikket szenteljünk az adott esztendő könyves (és képregényes) felhozatalának. Ezért aztán a 2017 és 2018 után ismét…

Top 20 legjobban várt horrorfilm

2020 – Top 20 legjobban várt horrorfilm

Túl gyorsan, vagy lassacskán csordogálva (kinek-kinek a vérmérsékletéhez igazítva), de újra eltelt egy esztendő, aminek a legbiztosabb jele, hogy megérkeztek az évértékelő filmes toplisták. Szerkesztőségünk sem volt rest, kifejezetten rendhagyó…

top 10 sorozat

2019 TOP 10 sorozata – Szerkesztőségi toplista

Az év végi számvetésünknek minden alkalommal részét képezik a sorozatok is, az idei azonban az első év, hogy külön cikket szentelünk nekik. A műfaj előretörésével egyre meghatározóbb alkotásokat találhatunk ebben…

2019 Top 10 horror – Szerkesztőségi toplista

Hamarosan véget ér a 2019-es esztendő, és szokásunkhoz híven ismételten csak számot vetettünk az aktuális évről. A forgalmazóknak köszönhetően idén rengeteg jól sikerült darab jutott el a hazai mozikba, ez…

The Astronaut’s Wife (1999) (Az Asztronauta)

asztronautaTöbbször bosszankodtam már az átgondolatlan, vagy szimplán semmitmondó magyar címadások kapcsán. Az egyik, a témában folytatott eszmecserék során gyakran hangoztatott példám éppen Rand Ravich méltatlanul alulértékelt sci-fi thrillerje a The Astronaut’s Wife, mely a magyarítás során Az Asztronauta címet kapta. Első látásra semmi kivetnivalót nem fedezhetünk fel a magyar címben: látszólag csupán az angol eredeti leegyszerűsítése történt meg. Ha azonban a kicsit mélyebbre mászunk és összevetjük az eredeti címet (Az asztronauta felesége) a film tartalmával rájövünk, hogy a magyar cím csúnyán eltolja a hangsúlyt a mű valódi főszereplőjéről és mondanivalójáról. Az Asztronauta főszereplője ugyanis a feleség, a nő, a téma pedig a terhesség és azon keresztül, a testkép, az énkép változása, a kiszolgáltatottság és a női önrendelkezés. (tovább…)


Arrival (2016) (Érkezés)

the-arrival-150Ha klasszikusan ufós filmekről beszélünk, akkor én három kategóriába tudnám sorolni ezeket. Van a Kapcsolat-féle film, amely inkább egy karakterközpontú dráma, némi sci-fi körítéssel, mintsem horror. Vannak a Negyedik típusú találkozások-kategóriába tartozó misztikus, olykor ijesztő darabok, ahol fel-felugrasz a székből, de nem a horror dominál. És vannak az Alienhez vagy egyéb véres filmhez hasonló ufós művek, amelyekben egyértelműen a jump scare dominál és a célja az ijesztgetés, az ember megrémisztése. Ha jobban belegondolok, az utóbbi két kategóriából nevetve tudok megnevezni 10/10-es darabokat is. Azonban az elsőből korábban csak a K-PAX jutott eszembe, mint a tökéleteshez közelítő film. Egészen eddig.

(tovább…)


U.F.O. – Alien Uprising (2012) (Ufó-Idegenek közöttünk)

coverAlighanem ismeritek már annyira szerkesztőségünket, hogy tudjátok, tele van UFO-buzikkal. Ha idegeneket látunk, Absvrd kollégával egymást ütlegelve versenyt futunk a legújabb remekekért, hogy aztán elsőként mutathassuk be nektek E.T. haverjainak kalandjait. Ha azonban van egy 2012-es angol mű, amit ráadásul Jean-Claude Van Damme nevével próbálnak eladni, viszont vagy egyikünk sem hallott róla, vagy agyunk egy olyan távoli szegletébe zárta, amiről mi sem tudtunk, hogy létezik, na, akkor az a film olyan, amit nem feltétlenül emlegetnek majd egy szinten mondjuk a Ben Hurral 50-60 év múlva.

(tovább…)


Circle (2015)

hqdefaultMilyen morális kérdések fontosak az életben? Többet ér-e egy háborús veterán, hazájáért küzdő katona egy normál bankárnál? Többet ér-e egy fehér ember egy színes bőrűnél? Inkább haljon meg egy leszbikus, mint egy heteroszexuális? Inkább vegyük el az életét az öregeknek, mert nekik kevesebb idejük van hátra, mint egy gyermeknek vagy egy kismamának? Ezekre a kérdésekre keres választ a Circle című science-fiction, a maga egyszerű és kegyetlen módján.

(tovább…)


Almost Human (2013)

almosthumanthÓriási reményekkel ültem a monitor elé megnézni ezt az alkotást. Egyrészt az előzetes nagyon szimpatikusra sikerült, másrészt az IFC Midnight szekciója mutatta be a filmet, ami úgy hetven százalékban azt jelenti, érdemes benevezni rá. A harmadik a film színészi gárdája, akikkel korábban is találkoztam már és bíztam benne, hogy képesek lesznek szórakoztatni. Nos, a végén kicsit üresen és csalódva álltam fel a székből, de kicsit muszáj volt végiggondolnom a látottakat. Stephen King óta tudjuk, hogy Maine Amerika egyik legelcseszettebb megyéje, ahol bármi megtörténhet, ráadásul a nyolcvanas évek második felében járunk, amikor tényleg szinte akármivel találkozhattak az emberek…

(tovább…)


Quake II (1997)

quake_II 118Szóba került, hogy írjunk horror-játékokról és az ötletgazda levyathan a példák közt említette a Quake II-t. Mivel gyerekkorom egyik kedvenc játéka és mind a mai napig bármikor szívesen előveszem, ezért úgy gondoltam, írok róla én. Talán páran most néznek, hogy mitől horror ez? Olvassatok tovább és kiderül! (tovább…)


Puppet Masters (1994) (A parazita)

puppetmastes_thumbRobert A. Heinlein 1951-ben készült sci-fi novellájából az eddig csak televíziós múlttal rendelkező Stuart Orme készített feldolgozást, méghozzá az inváziós filmekben jártas Donald Sutherland-del a főszerepben. Idegenjeink ezúttal olyan, rájára emlékeztető földönkívüli lényekként jelennek meg, amik az alvás közbeni testmásolós procedúrát megspórolva egyből irányítani kezdik az embert, amint a nyakszirtjüknél fogva rácsatlakoznak mit sem sejtő áldozatukra… (tovább…)


Body Snatchers (1993) (Testrablók: Az invázió folytatódik)

bodysnatchers_thumbA távoli világűrből érkező testrabló idegenek harmadik feldolgozásához érkeztünk, amelyben a legjelentősebb változás abból a tényből fakad, hogy az egész cselekményt egy militáns környezetbe helyezik, tehát már semmi köze sincs az eredetileg kisvárosban zajló paranoiához. Sajnos szereplőink nem állnak a helyzet magaslatán, sőt a Cannes-ban bemutatott filmet kritikusok hada az első két változat lélektelen replikájának titulálta, én mégis amondó vagyok, hogy Abel Ferrara (The Driller Killer, Mulberry Street) filmjét egyszer nyugodtan meg lehet nézni. (tovább…)


Hellacious Acres: The Case of John Glass (2011)

Mindig nagy dilemma, hogy egy számítógépes játékot mégis hogy lehetne úgy filmes formába önteni, hogy az élvezhető maradjon, ne veszítse el a fontos jellemzőit, esetleg a kinézet is hasonlítson a videojátékra, de ha már valami agyatlan lövöldözős-menekülős anyagról van szó, akkor talán egy minimális, de logikus történet sem árt. Bevallom, nehéz helyzetben lennék, ha hirtelen nekem kéne a megvalósításon törni a kobakom. Szerencsére erről szó sincs, ám  Pat Tremblay író-rendező magasról tojt az elvárásokra és elkészítette a maga kis eposzát. A csavar az egészben ott van, hogy ehhez a filmhez megelőzően sosem készült játék.

(tovább…)