jeffrey dahmer

The Nun (2018) (Az apáca)

Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de…

Slender Man (2018) (Az ismeretlen rém)

Nagyon-nagyon régen vártam annyira horrorfilmet, mint a Slenderman-sztori alapján íródott 2018-as művet. Habár rám igazán nagy hatással mindig is az igaz történeten alapuló filmek voltak, horrorfanatizmusom viszonylag kései szakaszában realizáltam,…

The Endless (2018)

The Endless (2018)

Valószínűleg Justin Benson és Aaron Moorhead neve nem cseng minden horror-rajongó fülében ismerősen, de biztos vagyok benne, hogy korábbi munkáik megemlítése már sokkal jobban rezonál a szakavatott nézők számára. Az…

Extinction (2018)

Az emberek történelmük során számos forgatókönyvet tartottak, és tartanak a mai napig is számon azt illetően, hogy miként fog egy nap fajunknak végképp leáldozni. A népszerűbb, populárisabb elméletek közül merített…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

CineScience #2-Párhuzamos univerzumok

Rovatunk előző részében megvizsgáltuk a 20. század tudományos forradalmának egyik ágából, az általános relativitáselméletből következő rejtélyes objektumokat, a fekete lyukakat. A modern fizika másik tartóoszlopa azonban, ellentétben Einstein elméletével, a…

GastroGore extra – Horror Sörök vol. 2.

Nyilván nem kell nagyon ecsetelnem, hogy ezeken a borzasztóan meleg nyári napokon mennyire szörnyen jól esik egy-egy hűsítő serital. Ahogy a Kedves Olvasók, úgy a szerkesztőség tagjai is előszeretettel szokták fogyasztani…

Black Aether & Borzongás & CineGore Novellapályázat

Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, tisztelt olvasóink, a következő lenne a helyzet. A Borzongás Horrormagazin és a Black Aether ponyvamagazin még áprilisban jelentették be, hogy egyesítik erőiket egy nagyszabású…

Veres Attila: Éjféli iskolák (2018)

Veres Attilával készült interjúnkban többek között nemrégiben megjelent novellás kötetéről beszélgettünk. A gyűjteményt sokan várták, és mondhatni nagy elvárások övezték. Attila első regényével komolyan felrakta azt a bizonyos lécet saját…

Kriptozoológia – 24. rész – Kriptobotanika I.

Ahogy a zoológiának a botanika, úgy a kriptozoológiának a rejtélyes állatok helyett növényekkel foglalkozó testvér-tudománya a kriptobotanika. Nem annyira meglepő módon úgy tűnik, hogy a növényvilág valamilyen oknál fogva kevésbé…

Másodvélemény: AHS: Hotel

HotelElcsépelt kijelentésnek hangozhat, hogy igaz történetből könnyű filmet készíteni, hiszen minden körülmény és részlet ismert, még komolyabban a forgatókönyvön sem kell dolgozni, legalábbis sok fantázia nem szükségeltetik hozzá. Pontosan ezért van az, hogy a sorozatgyilkosok munkásságáról annyira kevés értékelhető alkotás született, mert a száraz tények maximálisan egy jegyzőkönyvben működhetnek, a vásznon iszonyatosan unalmasak. Ezért rendhagyó módon Serial Chillers rovatunk mostani állomásán az American Horror Story-ról fogok elmélkedni. Ugyan kézenfekvő volna, ha John Wayne Gacy esetében a Freak Show-ról írnék, azonban ezt már megtették előttem, és abban a sorozatban nem is igazán domborodott ki a karakter lényege, csupán az ambivalens hozzáállásunkat igyekezték alátámasztani a bohócok felé. Ennél sokkal izgalmasabb a Hotel évada, hiszen ott kicsivel mélyebbre merültek a sorozatgyilkosok elméjébe, anélkül, hogy ezt sokan észrevették volna – emiatt bírálták is őket.

(tovább…)


Serial Chillers IV: Jeffrey Dahmer

jeffrey dahmerA sorozatgyilkosokkal kapcsolatban mindig az az egyik legizgalmasabb és legzavaróbb kérdés, hogy miben különböznek a normális emberektől, és méginkább: miért. Sokszor hajlamosak vagyunk az életük egy-egy mozzanatát kiemelni, és azt okolni mindenért, például gyermekként átélt traumát, mint Chikatilonál, vagy egy mérgező érzelmi kapcsolatot (általában az anyával), mint Amin Meiwes vagy akár Ed Gein esetében. Jeffrey Dahmer esetében azonban az az ijesztő (már azon túl, hogy tizenhét fiatal férfit ölt meg és fogyasztott el), hogy nem lehet kijelölni egy pillanatot. Sok sorozatgyilkosnál eljátszhatunk a gondlattal, hogy mi lett volna, ha jobban foglalkoznak vele a szülei, nem éli át a háború borzalmait, nem szenved fejsérülést (Richard Ramireznél ezt szokták felhozni) — Dahmer életútját olvasva azonban olyan érzésünk támadhat, hogy ő így született. Az pedig vérfagyasztó lehetőség, hogy amúgy (viszonylag) egészséges háttérből érkező emberek is sorozatgyilkossá válhatnak, hogy a nevelés és a környezet nem feltétlenül van hatással a későbbi tetteikre, hogy nem tudunk beavatkozni, nem tudjuk megváltoztatni őket.

(tovább…)


My friend Dahmer (2017)

my friend dahmerJeffrey Dahmer sok művészt, főleg filmeseket és zenészeket ihletett meg szörnyű tetteivel, de egyik alkotás sem sikerült annyira hitelesre, mint a “Derf” Backderf által rajzolt képregény, a My friend Dahmer. Nem véletlenül: a rajzoló Dahmer középiskolai oztálytársa volt, így első kézből tapasztalhatta, milyen volt a hírhedt sorozatgyilkos személyisége (már ha hívhatjuk ezt személyiségnek). Ezt a képregényt adaptálta filmre 2017-ben Marc Meyers, a főszerepben a Disney-s tinisztárként indult Ross Lynch-csel. (Bár azok után, hogy Ted Bundy szerepét Zac Efronra osztották, már nem lepődünk meg semmin.) (tovább…)


Dahmer (Kannibál; 2002)

dahmer sorozatgyilkos kannibálVannak filmek, amik meglepően mélyen és érzékenyen dolgozzák fel Jeffrey Dahmer élettörténetét (bár itt a CineGore-nál a cikk megjelenésééig egyről sem írtunk, de tudjuk, hogy van!); és vannak, amik olyan borzalmas és méltatlan módon, amit talán még egy kannibál sorozatgyilkos sem érdemel meg, mint a múlt heti Titkos élet. A 2002-es Dahmer című film (magyarul Kannibál néven fut; nem összekeverendő az Armin Meiwes életét feldolgozó, egész jó, 2006-os Kannibállal) valahol a skála közepén foglal helyet.

(tovább…)


Gingerdead Man 3 – Saturday Night Cleaver (2011)

Gyilkos mézeskalácsemberünk zseniálisan infantilis karakterét csak nem hagyták békében, így harmadik kalandjában újra feléledve egy időgép segítségével a múltba utazik, hogy a rendkívül atmoszférikus, ugyanakkor baromira giccses retro-disco érában hajkurássza az önfeledten görkorizó fiatalokat, miközben szinte egymást érik a fárasztó filmparódiák… (tovább…)