john carpenter

CineScience #1-Fekete lyukak (2.rész)

A legutóbbi alkalom során sikeresen átnéztük, miről is szól valójában Albert Einstein 1915-ös forradalmi munkája, az általános relativitáselmélet, melyről mind a mai napig szerzünk megfigyelési tapasztalatokat. Az elmélet egyik leghíresebb…

hereditary örökség

Örökség (2018) (Hereditary)

Vérfagyasztó? Hátborzongató? Az utóbbi évek legőrültebb horrorja? Az idei év legrémisztőbb filmje? Sikoltozó nézők? Kezdem azt hinni, én egy másik filmet láttam, nem azt az Örökséget, amiről mindenki beszél.

The Neighbor (2018)

Modern, civilizált életünk egyik meghatározó elemévé is válhat a szomszédi viszony minősége. Jó szomszéd aranyat is érhet, egy kellően elmérgesedett ellenben könnyedén nem várt kellemetlenségekkel gazdagíthatja hétköznapjainkat. Aaron Harvey alkotása,…

A Quiet Place (2018) (Hang nélkül)

Az év egyik legjobban várt horrorját nemrég mutatták be a magyar mozikban, és bizony a siker nem maradt el sem itthon, sem pedig a tengerentúlon. Noha a Hang nélkül kétségtelenül…

Avengers: Infinity War (2018) (Bosszúállók: Végtelen háború)

Kevés olyan dolog van a világon, ami annyira megtudja változtatni az emberek életét, mint a mozi vagy a színház. A filmek és színdarabok által olyan érzelmi csúcsokra és gödrökbe juthatunk…

jeffrey dahmer

Serial Chillers IV: Jeffrey Dahmer

A sorozatgyilkosokkal kapcsolatban mindig az az egyik legizgalmasabb és legzavaróbb kérdés, hogy miben különböznek a normális emberektől, és méginkább: miért. Sokszor hajlamosak vagyunk az életük egy-egy mozzanatát kiemelni, és azt…

Verónica (2017)

Ha egy beszélgetés során bedobjuk a „spanyol horror” szóösszetételt, az utóbbi tíz-tizenöt év termésének köszönhetően már sokkal kevesebben fognak furcsán nézni ránk. Mára a filmek világában kevésbé járatosoknak is eszébe…

Kriptozoológia – 24. rész – Kriptobotanika I.

Ahogy a zoológiának a botanika, úgy a kriptozoológiának a rejtélyes állatok helyett növényekkel foglalkozó testvér-tudománya a kriptobotanika. Nem annyira meglepő módon úgy tűnik, hogy a növényvilág valamilyen oknál fogva kevésbé…

Happy Birthday John Carpenter!

Másolat - carpenter„Hát minden-minden e világon, álomba ködlő furcsa álom?” A horror pápájának is becézett John Carpenter január 16.-án töltötte be hatvannyolcadik életévét, és bár az utóbbi években a rendezői széket már nem koptatja, munkássága, zeneszerzői tevékenysége rajzfilmektől a geg show-kig folyamatosan megidéződik.

1948. januárjában látta meg a napvilágot a New York-i Carthage-ban, de még kisgyerek volt, mikor átköltöztek Kentuckyba. A hatvanas években, főleg saját maga szórakoztatására kisfilmeket gyártott, olyan hangzatos címekkel, mint Gorgo versus Godzilla, Sorceror from Outer Space, amelyekből lelehet szűrni mi is lehetett az amerikai autósmozik legfőbb programja.

(tovább…)


Masters of Horror S02E05 – Pro-Life (2006) (A Horror Mesterei – Sátánfattyú)

Az első évad lehengerlő epizódja után ismét John Carpenteren volt a sor, hogy valami maradandót hozzon össze az alapanyagokból és ez többé-kevésbé úgy vélem, sikeres volt. Ahogy az eddigiekben is sok helyen észrevehető, hogy a filmográfiákból ismert elemekből próbálnak visszahozni valamit a direktorok, s bár nem merném bátran kijelenteni, hogy ez tudatos lépés, mégis, valami azt súgja, szándékosan helyeztek el olyan töredékeket a részekben, amik valamelyest köthetők korábbi műveikhez. Ezúttal a 13-as rendőrőrs ostromából és a Sötétség hercegéből köszöntek vissza periódusok, viszont mivel egy kerek történetet kapunk, ez nem zavaró, inkább kellemes érzés és pontosan ugyanazt váltja ki, mint a nagy hollywoodi filmiparból a remake: egyfajta biztonságérzetet ad.

(tovább…)



The Faculty (1998) (Faculty – Az invázium)

faculty_thumbRobert Rodriguez, a Planet Terror, a Sin City, a Desperado és az Alkonyattól pirkadatig című méltán népszerű mozik különös ízlésű (B-filmek iránt erőteljesen vonzódó) rendezője a már jól bejáratott testrablós sémát ezúttal fiatalos köntösbe, vagyis egy átlagosan unalmas középiskolába helyezi, és bár látszólag semmi újdonságot nem hordoz ez a tini-horror karakterekkel nyakon öntött alkotás, mégis egy baromi élvezhető másfél órát nyújt számunkra. (tovább…)


Christine (1983)

Viszonylag ritkán következik be, hogy King műveihez olyan moziügyi szakemberek nyúlnak, akik teljesen korrekt adaptációkat készítenek belőlük. Szinte egy kezem meg tudom számolni a hozzáértő direktorokat: Stanley Kubrick (A ragyogás), Geroge A. Romero (Halálos árnyék), Frank Darabont (Halálsoron, A remény rabjai, illetve A Köd). Hiszitek vagy sem, de a legendás John Carpenter szintén közéjül tartozik, akinek most egy kevésbé ismert moziját szeretném bemutatni. (tovább…)


The Thing (2011) (A dolog)

Mikor először megtudtam, hogy nekiálltak Carpenter 1982-es klasszikusát újra leforgatni, húztam a számat rendesen, hiszen a mostanság futószalagon gyártott remake-k kiábrándítóan szarul szoktak sikerülni – tisztelet persze az egynéhány kivételnek -, egy ilyen kultikus mű esetében pedig csakis rosszabb végeredményre lehet számítani. Aztán jött az infó, miszerint valójában egy prequel, azaz előzményfilm készül, úgyhogy némi bizakodás vett rajtam erőt, de azért még mindig voltak kétségeim… (tovább…)


They live (1988) (Elpusztíthatatlanok)

John Carpenter rám legnagyobb hatást gyakorolt, harmadikként bemutatandó filmjében nem kevesebbet állít, minthogy azok a bizonyos sokat emlegetett földönkívüliek bizony itt élnek rejtve közöttünk – legfelsőbb helyeket elfoglalva irányítanak minket, mélyen alvó, a média által agymosott embereket, nemsokára pedig eljön a nagybetűs Invázió, amiben az övék lesz az egész bolygó! (tovább…)


The Thing (1982) (A dolog)

John Carpenter rendkívüli horror-elhivatottságáról és ijesztgetési szakértelemről tett tanúbizonyságot, mikor fogta és feldolgozta az (egyébként egy novellán alapuló) 1951-es The Thing from Another World című művet. Ha röviden össze akarnánk foglalni ezt az inváziós mozik hangulatát is felhasználó, trükkök terén zseniálisan teljesítő horrort, csak azt a kérdést kellene feltenni magunkban, hogy vajon mi lenne, ha az Alien garázdálkodna az Északi Sarkon?! (tovább…)


In the Mouth of Madness (1995) (Az őrület torkában)

Ha valaki megkérne rá, hogy állítsam fel kedvenc Carpenter filmjeim képzeletbeli listáját, akkor szinte gondolkodás nélkül ez a Lovecraft Chtulhu mítoszára némileg kikacsintó film lenne a mindenkori első helyezett, elképesztő (valóság kontra fikció) mindfuck atmoszférájával, isteni zenéjével, no meg Sam Neill zseniális alakításával. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy szorosan mögötte ott állna a dobogón a The Thing (A dolog), illetve a sci-fi irányultságú, némileg B-szagú They Live (Elpusztíthatatlanok) klasszikusa. Ez utóbbiakról nemsokára szintén beszámolok majd… (tovább…)


Body Bags (1993)

John Carpenter ebben a narratívájában Mario Bava Black Sabbath-ára erősen hajazó antológiájában, összegyűjtötte a 80-as évek nagy horror alkotóit Wes Craventől egészen Greg Nicoteroig egy-egy cameo és/vagy rendezés erejére, magát pedig megtette az átkötő szövegeket elmondó, formaldehidet ívó korboncnoknak és főrendezőnek.

(tovább…)