kanada

The Lodge (2019) (Téli menedék)

Az idei év leginkább várt filmjei között említettük, mégis csak a nyári melegben kerül sor a Téli menedék kritikájára. A Veronika Franz és Severin Fiala rendezőpáros nevével fémjelzett darab hű…

Tokyo Ghost (2020)

Rick Remender író (Orgyilkos osztály) és Sean Murphy rajzoló (Hellblazer), valamint a színező Matt Hollingsworth (Hulk: Szürke, Batman: Fehér) csapata egy olyan kiábrándító jövőbe kalauzol minket, ahol a technológiafüggő társadalmat…

Predator: Hunting Grounds (PC, PS4)

A láthatatlan, maszkos vadászt szerintem senkinek sem kell bemutatnom. A ’87-ben megelent Ragadozó mára popkultúrális ikonnak számít. Számtalan filmben, könyvben, képregényben és videojátékban szerepelt. Karaktere egyszerre rémisztő, még is szerethetően…

Mortal Kombat Legends: Scorpion’s Revenge (2020)

Aki a kilencvenes években volt fiatal, annak talán nem kell bemutatnom a játéktermek egyik hatalmas kedvencét, a Midway nevű cég brutális kivégzésekkel hatalmas népszerűségre szert tevő verekedős akciójátékát. Az 1992-ben…

Kryptozoológia – 29. rész – Magyar kriptidek

Az ősi magyar hitvilágban és a pogány hiedelmek szerint számtalan csodás képességgel rendelkező legendás (emberfeletti) lény előfordult nálunk – hogy csak a legismertebbeket említsem: markoláb, garabonciális, táltos vagy  ott vannak…

vérfarkas

Kryptozoológia – 28. rész – Vérfarkasok

Habár a kryptozoológia csupán érintőlegesen tárgyalja a vérfarkas és egyéb emberből állattá változni képes lények témakörét – mivel a jelenséget csupán népmondai, mitológiai, esetlegesen vallási eredetűnek tekinti -, azért én…

Azilum 16: Al Azif/Necronomicon (szerk. Somogyi Gábor)

Itt az ideje ismét elmerülni Lovecraft világában, akár az író saját műveiről van szó, akár másról, akit (akiket) ő ihletett. Megérkezett az Azilum magazin aktuális száma, benne sok-sok főhajtással a…

devil's cemetery

ParaHelyek – Az Ördög Temetője

Oroszország tele van titkokkal. Egyrészt, mert hatalmas területet foglal magába, emiatt szép számmal vannak olyan vidékek, ahová ember még nem tette be a lábát. Másrészt, mert a politikai vezetés mindig…

Fekete Karácsony

Black Christmas (2019) (Fekete Karácsony)

A Fekete Karácsony cím remekül cseng a slasher szubzsáner szakértőinek fülében, hiszen Bob Clark 1974-es klasszikusa abszolút időtálló alkotás. Glen Morgan 2006-os remake-je már csak nyomokban idézi meg a nagy…

Stephen King: Emelkedés (2020)

Mielőtt még a kezünk közé kaparinthatnánk a július hónapra beígért, külföldi kritikát által egybehangzóan pozitívan értékelt Az Intézetet, az Európa Kiadó április végén megjelentette a kedvenc horror-gurunk Emelkedés című kisregényét. Azonban,…

Splice (2009) (Hibrid)

Ismervén a Cinegore sok éven át felhalmozott, a horror, a science-fiction és sok más filmes és nem filmes műfajra kiterjedő cikkgyűjteményét, mindig meglepődöm, amikor egy számomra emlékezetes vagy a stílusában alapvetőnek tartott alkotást nem találok meg az archívumunkban. Főképpen, ha az adott film a maga idejében nem csupán a videotékák hátsó polcain vagy a gyűjtők poros dvd-i között volt fellelhető, hanem komoly – vagy legalábbis számottevő – marketingkampány és/vagy botrány kísérte megjelenését. A Vincenzo Natali nevéhez és a kanadai nemzeti színekhez köthető 2009-es Splice (magyarul Hibrid címen jelent meg) éppen ezt a kategóriát gazdagította, egészen mostanáig. Úgy gondolom érdemes néhány szót vesztegetni egy filmre, mely amellett, hogy sokunk kedvenc műfajait – a sci-fit és a horrort – ötvözi, ráadásképpen még párját ritkítóan jól átgondolt és hatásos is, amennyiben szemet hunyunk néhány – a műfajban elég gyakran előforduló – hiányossága felett.

(tovább…)


Rock ’n’ Roll Nightmare aka. The Edge of Hell (1987)

Napjainkban úgy tűnik igen népszerűvé válnak azok a filmek, melyek együttesek, zenészek életét mutatják be, köszönhetően többek közt az igen nagy sikert elért Bohemian Rhapsody és az A Star is Born műveknek. Sajnálatos módon az ilyen típusú alkotásokat ritkán keverik kedvenc műfajunkkal, a horrorral, azonban a ’80-as években születtek filmek ebben a tematikában. Az ilyen keverék műveknek egyik képviselője a kanadai testépítő, zenész, dalszövegíró, színész, történész (a wikipédia szerint igen sok oldalú polihisztor) Jon Mikl Thor által fémjelzett Rock ’n’ Roll Nightmare. Egy film, melyben összeeresztik az évtizedre jellemző hard rock-ot a slasherrel…nos ez számomra felhívás volt egy keringőre. Utólag belegondolva, eme döntésemet nagyon megbántam.

(tovább…)


Summer of 84 (2018)

Úgy tűnik a Netflix kábelcsatornán futó (első és második után lassan harmadik évadjához közeledő) Stranger Things által gerjesztett hatalmas retro-hullám csak nem akar apadni. Erre a legeklatánsabb példa a Turbo Kid-et is jegyző kanadai rendezőpáros (Anouk Whissell és Francois Simard) legújabb dobása, melyben környékbeli gyerekek az Amerikai Álmot leginkább megtestesítő békés kertvárosi környezetben feltűnő sorozatgyilkos után kezdenek nyomozni. (tovább…)


Tremors 6: A Cold Day in Hell (2018)

Nem elég, hogy 2018-ban A kukorica gyermekei és a Hellraiser kapott egy-egy teljesen felesleges és izzadságúan bárgyú epizódot, de egy másik ifjúkori kedvencemet is ellátták egy újabb mihaszna folytatással. A magyarítás során Ahova lépek szörny terem címmel indult széria az egyre inkább szégyenletes videós sequelek után oda jutott, hogy ebben a részben hőseink már az északi-sarkra utaznak graboidokat (drabálokat) vadászni!   (tovább…)


Another WolfCop (2017)

Míg a Kobra című klasszikusból  kölcsönözött poszterén Sylvester Stallone tüdőgyulladás komolyságú beállását idézi, addig hangulatában ugyanolyan kisvárosian suttyó humor-horror marad a folytatás, mely három évvel az első után érkezett. Esetleg akadnak még olyanok az olvasók között, aki nem ismerik a kompromisszumokat nem tűrő, olykor vérfarkassá változó alkoholista zsaru, Lou Garou személyét?! Pedig Lowell Dean mozijából azóta már képregény is készült! (tovább…)


Cardinal (2017) – 1. évad

CardinalMitől válik egy sorozat igazán jóvá? A közhelyesnek tűnő kérdés talán jobban is elgondolkodtathatja a filmrajongókat, hiszen nehezebbnek tűnik a megválaszolása, mint azt elsőre hinnénk. Természetesen műfajtól – az egyéni ízlésről nem beszélve –  is függ, hogy milyen kritériumokat állítunk fel, de úgy gondolom, a thriller/krimi műfajában a Cardinal jó eséllyel pályázhat az etalonként feltüntetett darabok egyikének címére.  (tovább…)


Gitaskog aka Creature Lake (2015)

Öt barát, négy nap és egy lény… nincs esély – hirdeti a film plakátja, melyen egy vérszomjas bikinis nőci tátja pofáját gonoszul, mögötte pedig polipcsápokkal fenyeget. Gondoltam azért is megnézem, mert biztos jó szar CGI-hulladék lesz ez a kanadai found footage cucc, de legalább valamelyest szórakoztat. Hát sajnos megint csak hatalmasat tévedtem. (tovább…)


End of the Line (2007) (Végállomás)

endoftheline_thumbA metrókban játszódó horrorfilmeknek eleve van valami klausztrofób varázsa, de a Maurice Devereaux által rendezett kanadai produkció ennél jóval többet sejtet. Egy víziókkal teli misztikus thriller? Egy zombiszerű lényekkel operáló slasher? Egy vallási koncepcióban gyökeredző apokaliptikus történet? Nos, mind-mind megtalálhatóak benne az előbb említett összetevők – azonban kutya legyek, ha tudom, végeredményben mit is akartak megmutatni a felszín alatt. (tovább…)


American Conjuring (2016)

ACMiniNéha bizony meg kell nézni olyan filmeket is, amelyek az IMDB-n alacsony pontszámot értek el, hátha gyöngyszem rejtőzik mögöttük. Sajnos ez az American Conjuring című kanadai horrorral kapcsolatban nem lett igaz. Sokkal jobbra számítottam, mint amit végül látnom sikerült, de legalább születik belőle egy kritika a megszokott amerikai mozgóképek rengetegébe.

(tovább…)


The Wild Hunt (2012)

the_wild_hunt_thumbA LARP (Live Action Role Playing – élőszereplős kalandjáték) összejöveteleket sokan a kockaság non-plusz-ultrájának tartják. Van is abban valami “fura”, hogy felnőtt emberek középkori páncélzatban, vagy fantasy lényeknek öltözve habszivacs fegyverekkel csépelik egymást. Mivel jómagam is hódolok a szerepjátékozás (nem a piros 18 karikás változatról beszélek) bűnös szenvedélyének, ezért persze én egy kicsit elnézőbb vagyok ezzel kapcsolatban. Érdekes lélektani okok vezethetnek arra valakit, hogy felnőtt fejjel ilyen, – gyerekesnek tartott – szórakozásnak hódoljon. Ha ezek a mélyen gyökerező elfojtott vágyak, düh, elégedetlenség, önutálat, vagy még hosszan sorolhatnám felszínre tőr valamilyen oknál fogva, a következmények nem éppen tündérmesébe illőek lehetnek. Ezt a témát boncolgatja Alexandre Franchi kanadai rendező/író 2009-es filmje, a The Wild Hunt is.

(tovább…)