kéjgyilkos

Hold the Dark (2018)

Az utóbbi pár év termését elnézve akár azt is mondhatnánk, kezd kialakulni egyfajta trend a thriller műfaját illetően; a megfelelően megkomponált, tipikus környezetbe helyezett bizarr gyilkossági ügyeken alapuló filmek ugyanis…

Kryptozoológia – 27. rész – Crosse atkái

Egy korábbi epizódunkban említettük, hogy a mesterséges élet létrehozásának lehetősége már a középkorban is megmozgatta a természettudományok művelőinek fantáziáját. Az irodalomban kétség kívül Mary Shelley először 1818-ban kiadott Frankenstein című…

Summer of 84 (2018)

Úgy tűnik a Netflix kábelcsatornán futó (első és második után lassan harmadik évadjához közeledő) Stranger Things által gerjesztett hatalmas retro-hullám csak nem akar apadni. Erre a legeklatánsabb példa a Turbo…

Venom (2018)

Marvel Comics földönkívüli szimbiótája ugyan 2014-ben már felbukkant egy rövid jelenet erejéig a reboot-olt Csodálatos Pókember második részének végén, azonban a Sam Raimi Pókember-trilógiájának hármas számú epizódjában nyújtott teljesítménye okán…

Downrange (2017) (Defekt)

A már-már polihisztorként tevékenykedő, japán származású Ryuhei Kitamura producer, színész, vágó, illetve vizuális effektusokért felelős szakember, de leginkább mégiscsak rendező –  olyan filmekért felelős, mint az Éjféli etetés vagy a…

Halloween (2018)

Halloween (2018)

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy melyik a tíz kedvenc horrorfilmem, akkor általában a frappáns melyik évtizedből válasszal viszem tovább a beszélgetést. Az elkerekedő szemek hatására inkább átfogalmazom a kérdést. Természetesen…

UFO (2018)

Éppen a minap beszélgettünk UFO-fan kollégámmal, Absvrd-dal arról, hogy vajon manapság mivel is lehetne megfogni a téma iránt fanatikus nézőket, mint például minket. Jó rég volt utoljára olyan alkalom, hogy…

The Nun (2018) (Az apáca)

Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de…

Slender Man (2018) (Az ismeretlen rém)

Nagyon-nagyon régen vártam annyira horrorfilmet, mint a Slenderman-sztori alapján íródott 2018-as művet. Habár rám igazán nagy hatással mindig is az igaz történeten alapuló filmek voltak, horrorfanatizmusom viszonylag kései szakaszában realizáltam,…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

CineScience #2-Párhuzamos univerzumok

Rovatunk előző részében megvizsgáltuk a 20. század tudományos forradalmának egyik ágából, az általános relativitáselméletből következő rejtélyes objektumokat, a fekete lyukakat. A modern fizika másik tartóoszlopa azonban, ellentétben Einstein elméletével, a…

Másodvélemény: AHS: Hotel

HotelElcsépelt kijelentésnek hangozhat, hogy igaz történetből könnyű filmet készíteni, hiszen minden körülmény és részlet ismert, még komolyabban a forgatókönyvön sem kell dolgozni, legalábbis sok fantázia nem szükségeltetik hozzá. Pontosan ezért van az, hogy a sorozatgyilkosok munkásságáról annyira kevés értékelhető alkotás született, mert a száraz tények maximálisan egy jegyzőkönyvben működhetnek, a vásznon iszonyatosan unalmasak. Ezért rendhagyó módon Serial Chillers rovatunk mostani állomásán az American Horror Story-ról fogok elmélkedni. Ugyan kézenfekvő volna, ha John Wayne Gacy esetében a Freak Show-ról írnék, azonban ezt már megtették előttem, és abban a sorozatban nem is igazán domborodott ki a karakter lényege, csupán az ambivalens hozzáállásunkat igyekezték alátámasztani a bohócok felé. Ennél sokkal izgalmasabb a Hotel évada, hiszen ott kicsivel mélyebbre merültek a sorozatgyilkosok elméjébe, anélkül, hogy ezt sokan észrevették volna – emiatt bírálták is őket.

(tovább…)


Serial Chillers VII.: Theodore Robert Cowell aka. Ted Bundy

Ted BundyMinden szakmának megvannak azon képviselői, akiket igazi mesterként tartanak számon, akit a követőik nem csak másolni szeretnének, de arra is vágynak, hogy jobbak legyenek nála. Hiszen tökélyre fejleszteni magunkat valamiben igazi büszkeségnek számít, a dicsfény pedig ragyoghat koponyánk körül, ha majd távozunk az élők közül, és az utókor megemlékezik a nevünkre. De van különbség aközött, hogy valaki híres, megbecsült, vagy hírhedt és rettegett, mégsem különülnek el ezek az emberek, hiszen ugyanúgy emlékezünk mindkét kategóriára, sőt Adolf Hitler és Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus is örökre beírták a nevüket a történelemkönyvbe, míg a legmeghatározóbb feltalálókat nem biztos, hogy fel tudnánk sorolni hirtelenjében. Ted Bundy a sorozatgyilkosok között tűnik ki, legfőképpen azért, mert sosem tudták semmilyen pszichiátriai kategóriába besorolni, illetve sohasem esett ki a szerepéből, az utolsó pillanatig meg volt győződve arról, hogy elkerülheti az igazságszolgáltatást, valamint a kivégzését. Igazi pszichopata… vagy szociopata…nah itt kezdődik a probléma… (tovább…)


Ted Bundy: The Legacy of Evil (2008) (Bundy: An American Icon)

Legacy of EvilA világ legismertebb kéjgyilkosa talán nem a legproduktívabb, de annyi bizonyos, hogy a munkássága nagyon sok alkotót ihletett meg. A korábbiakban már bemutattunk nektek thrillert, drámát és melodrámát, szatírát is, de a horrorhoz legközelebb inkább a Ted Bundy: The Legacy of Evil áll. Michael Feifer (Boston Strangler: The Untold Story) filmje dokumentarista jellegű, ugyanakkor naturalista módon ábrázolja Ted Bundy szadizmusát és gyilkosságait, elsősorban ez utóbbira fókuszálva.

(tovább…)


The Stranger Beside Me (2003) (A Ted Bundy sztori)

Mennyi az esélye annak, hogy egy középszerű amerikai krimiket író exzsaru egyik bizalmasa maga Ted Bundy volt? Viszonylag kevés, mondhatnánk, Ann Rulet mégis alaposan átejtette a hírhedt férfi sármja, olyannyira, hogy a végsőkig hitt a kéjgyilkos ártatlanságában, annak ellenére, hogy minden jel arra mutatott, ő a kegyetlen elkövető. Arról, hogy milyen viszonyban állt Teddel, 1980-ban írt könyvet, The Stranger Beside Me címmel, abból pedig Paul Shapiro (Ártatlan igazság) rendezett filmet. Az életrajzi elemekkel és saját élményekkel kiszínezett történet 2003-ban került a televízióba.

(tovább…)


The Deliberate Stranger (1986)

Deliberate StrangerHa a világ leghírhedtebb sorozatgyilkosáról szeretne valaki filmet készíteni, nem lesz könnyű dolga. Hiszen a legek közé tartozó Ted Bundy emellett hatalmas enigma is volt a nyomozóhatóságok és a törvényszéki pszichiáterek körében. Jelleme ugyanis tökéletesen megfelelhetett volna vagy a pszichopaták vagy a szociopaták ismérveinek, azonban képtelenek voltak bármelyik kategóriába is beskatulyázni őt. Ennek oka a személyiségének fura kettőssége, ahogyan egyik pillanatról a másikra képes volt a végtelenségig sármos alakból kegyetlen gyilkossá átváltozni, majd olyan átkötést rögtönözni, mintha teljesen ártatlan volna. De mindezt úgy, hogy lehetetlenség lett volna következetlenségen kapni, hazugságaihoz az utolsó pillanatig ragaszkodott. A The Deliberate Stranger ezt a tulajdonságát próbálta megfogni a karakternek.

(tovább…)


Defekt (1977)

 Vannak a magyar filmgyártásnak közmondásosan sötét foltjai - ezek közül is a zsánerfilmekhez való abszolút hozzánemértés az, ami legjobban fáj a szívünknek. Egyszerűbben: alig van magyar horrorfilm. A rendszerváltás után, amikor már lehetett független filmeket készíteni, már javul a felhozatal, a Filmalap-éra pedig már egész tisztességes thrillereket termel ki - azonban a szocialista időkben EGYETLEN EGY magyar thriller készült: ez a ‘77-es Defekt. De az is minek. SPOILERES A történet szerint a Kern András játszotta, dohányzásról éppen leszokófélben lévő nyomozó összefüggést gyanít három eltűnés között, mogorva felettese azonban nem hisz neki, majd hosszas unszolás után mégis ad neki egy járőrkocsit és egy nyugdíj előtt álló társat… ha lenne nálam klisészámláló, már az első öt percben kiakadt volna. Ezután egy fiatal nőt látunk, aki dupla durrdefektet kap a Márkus László játszotta kéjgyilkos házától nem messze. A viharos időben bekéredszkedik a férfihoz, aki, ahogy várható is, nekiront. És jön az a rész, ami számomra a mai napig értelmezhetetlen. A nő leüti a gyilkost egy rézszoborral - a haláljelenetről csak annyit, hogy nem az itteni alakításáért szeretjük Márkus Lászlót -, majd nekiáll takarítani. Nem vicc, a nő bedobja a gyilkost a vízgyűjtő gödörbe, majd módszeresen kitakarítja az egész házat; a teljes hatvan percnyi játékidőnek a felében azt nézzük, hogy az asszony takarít! Talán azt akarta érzékeltetni a rendező, hogy az elvtársnők mennyivel higgadtabban kezelik egy kéjgyilkos támadását, mint az imperialista scream queen-ek, nem tudom… Mindenesetre, amikor már csillog a lakás, a nő hazaviteti magát egy teherautósofőrrel, és elmegy a rendőrségre vallomást tenni. (Itt felmerül, hogy ha elmegy a rendőrségre, tehát nem a nyomok eltüntetése volt a célja, akkor mégis mi a frászkarika indoka lehetett kitakarítani?... de ne hagyjuk, hogy a logika elrontsa a szórakozásunkat.) Amikor a nyomozók átkutatják a vízgyűjtőt, megtalálják benne a három eltűnt nőt is. Ezt akkor elérhető csúcstechnológiás effektekkel oldották meg a készítők: ránézésre szivaccsal kitömött guminőket látunk, amiket kicsit összesároztak. De pozitívumai is vannak a filmnek. A képi világ nagyon szeretne a hitchcock-i fekete-fehér mozikra hasonlítani, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Van néhány nagyon erősen fényképezett jelenet, ami tényleg abszolút hátborzongató tud lenni a mai napig, például a ködből kibontakozó autó képe, vagy a kitömött kutya (ami személyes véleményem szerint a film legjobb alakítását hozza), illetve a film noir-okra hajazó jazzes filmzene is nagyon el lett találva. A történetvezetés is tud váratlanokat húzni, bár ettől nem lesz jobb a film, sőt, de kellemes meglepetés volt egy ‘77-es filmben olyan női karakterrel találkozni, aki nem hogy nem szorul megmentésre, de egyenesen ő öl meg valakit. Ha nem próbálsz meg logikai összefüggéseket keresni a szereplők viselkedésében, egészen élvezhető filmről van szó, buta cselekménnyel, de kellemes atmoszférával. Ez tipikusan az a film, amire azt szokás mondani, hogy “nem is rossz, ahhoz képest, hogy magyar”. Értékelés: 6/10 AnnieVannak a magyar filmgyártásnak közmondásosan sötét foltjai – ezek közül is a zsánerfilmekhez való abszolút hozzánemértés az, ami legjobban fáj a szívünknek. Egyszerűbben: alig van magyar horrorfilm. A rendszerváltás után, amikor már lehetett független filmeket készíteni, már javul a felhozatal, a Filmalap-éra pedig már egész tisztességes thrillereket termel ki – azonban a szocialista időkben EGYETLEN EGY magyar thriller készült: ez a ‘77-es Defekt. De az is minek.

  SPOILERES (tovább…)