kéjgyilkos

Black Aether & Borzongás & CineGore Novellapályázat

Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, tisztelt olvasóink, a következő lenne a helyzet. A Borzongás Horrormagazin és a Black Aether ponyvamagazin még áprilisban jelentették be, hogy egyesítik erőiket egy nagyszabású…

The Nun (2018) (Az apáca)

Úgy hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a The Nun a 2018-as esztendő egyik legjobban várt horrorja volt. A James Wan nevéhez fűződő Conjuring-univerzum ezáltal egy újabb darabbal bővült, de…

Slender Man (2018) (Az ismeretlen rém)

Nagyon-nagyon régen vártam annyira horrorfilmet, mint a Slenderman-sztori alapján íródott 2018-as művet. Habár rám igazán nagy hatással mindig is az igaz történeten alapuló filmek voltak, horrorfanatizmusom viszonylag kései szakaszában realizáltam,…

The Endless (2018)

The Endless (2018)

Valószínűleg Justin Benson és Aaron Moorhead neve nem cseng minden horror-rajongó fülében ismerősen, de biztos vagyok benne, hogy korábbi munkáik megemlítése már sokkal jobban rezonál a szakavatott nézők számára. Az…

Extinction (2018)

Az emberek történelmük során számos forgatókönyvet tartottak, és tartanak a mai napig is számon azt illetően, hogy miként fog egy nap fajunknak végképp leáldozni. A népszerűbb, populárisabb elméletek közül merített…

Kínzások és kivégzések XIX. – Élve megnyúzás

Több hétnyi pauzát követően folytatjuk közkedvelt sorozatunkat, amelyben a történelem leghíresebb és legkegyetlenebb kínzásait, illetve kivégzéseit mutatjuk be. A középkortól a modern korig, Amerikától Ázsiáig igyekszünk bemutatni az emberi találékonyság…

CineScience #2-Párhuzamos univerzumok

Rovatunk előző részében megvizsgáltuk a 20. század tudományos forradalmának egyik ágából, az általános relativitáselméletből következő rejtélyes objektumokat, a fekete lyukakat. A modern fizika másik tartóoszlopa azonban, ellentétben Einstein elméletével, a…

GastroGore extra – Horror Sörök vol. 2.

Nyilván nem kell nagyon ecsetelnem, hogy ezeken a borzasztóan meleg nyári napokon mennyire szörnyen jól esik egy-egy hűsítő serital. Ahogy a Kedves Olvasók, úgy a szerkesztőség tagjai is előszeretettel szokták fogyasztani…

Veres Attila: Éjféli iskolák (2018)

Veres Attilával készült interjúnkban többek között nemrégiben megjelent novellás kötetéről beszélgettünk. A gyűjteményt sokan várták, és mondhatni nagy elvárások övezték. Attila első regényével komolyan felrakta azt a bizonyos lécet saját…

Kriptozoológia – 24. rész – Kriptobotanika I.

Ahogy a zoológiának a botanika, úgy a kriptozoológiának a rejtélyes állatok helyett növényekkel foglalkozó testvér-tudománya a kriptobotanika. Nem annyira meglepő módon úgy tűnik, hogy a növényvilág valamilyen oknál fogva kevésbé…

Másodvélemény: AHS: Hotel

HotelElcsépelt kijelentésnek hangozhat, hogy igaz történetből könnyű filmet készíteni, hiszen minden körülmény és részlet ismert, még komolyabban a forgatókönyvön sem kell dolgozni, legalábbis sok fantázia nem szükségeltetik hozzá. Pontosan ezért van az, hogy a sorozatgyilkosok munkásságáról annyira kevés értékelhető alkotás született, mert a száraz tények maximálisan egy jegyzőkönyvben működhetnek, a vásznon iszonyatosan unalmasak. Ezért rendhagyó módon Serial Chillers rovatunk mostani állomásán az American Horror Story-ról fogok elmélkedni. Ugyan kézenfekvő volna, ha John Wayne Gacy esetében a Freak Show-ról írnék, azonban ezt már megtették előttem, és abban a sorozatban nem is igazán domborodott ki a karakter lényege, csupán az ambivalens hozzáállásunkat igyekezték alátámasztani a bohócok felé. Ennél sokkal izgalmasabb a Hotel évada, hiszen ott kicsivel mélyebbre merültek a sorozatgyilkosok elméjébe, anélkül, hogy ezt sokan észrevették volna – emiatt bírálták is őket.

(tovább…)


Serial Chillers VII.: Theodore Robert Cowell aka. Ted Bundy

Ted BundyMinden szakmának megvannak azon képviselői, akiket igazi mesterként tartanak számon, akit a követőik nem csak másolni szeretnének, de arra is vágynak, hogy jobbak legyenek nála. Hiszen tökélyre fejleszteni magunkat valamiben igazi büszkeségnek számít, a dicsfény pedig ragyoghat koponyánk körül, ha majd távozunk az élők közül, és az utókor megemlékezik a nevünkre. De van különbség aközött, hogy valaki híres, megbecsült, vagy hírhedt és rettegett, mégsem különülnek el ezek az emberek, hiszen ugyanúgy emlékezünk mindkét kategóriára, sőt Adolf Hitler és Nero Claudius Caesar Augustus Germanicus is örökre beírták a nevüket a történelemkönyvbe, míg a legmeghatározóbb feltalálókat nem biztos, hogy fel tudnánk sorolni hirtelenjében. Ted Bundy a sorozatgyilkosok között tűnik ki, legfőképpen azért, mert sosem tudták semmilyen pszichiátriai kategóriába besorolni, illetve sohasem esett ki a szerepéből, az utolsó pillanatig meg volt győződve arról, hogy elkerülheti az igazságszolgáltatást, valamint a kivégzését. Igazi pszichopata… vagy szociopata…nah itt kezdődik a probléma… (tovább…)


Ted Bundy: The Legacy of Evil (2008) (Bundy: An American Icon)

Legacy of EvilA világ legismertebb kéjgyilkosa talán nem a legproduktívabb, de annyi bizonyos, hogy a munkássága nagyon sok alkotót ihletett meg. A korábbiakban már bemutattunk nektek thrillert, drámát és melodrámát, szatírát is, de a horrorhoz legközelebb inkább a Ted Bundy: The Legacy of Evil áll. Michael Feifer (Boston Strangler: The Untold Story) filmje dokumentarista jellegű, ugyanakkor naturalista módon ábrázolja Ted Bundy szadizmusát és gyilkosságait, elsősorban ez utóbbira fókuszálva.

(tovább…)


The Stranger Beside Me (2003) (A Ted Bundy sztori)

Mennyi az esélye annak, hogy egy középszerű amerikai krimiket író exzsaru egyik bizalmasa maga Ted Bundy volt? Viszonylag kevés, mondhatnánk, Ann Rulet mégis alaposan átejtette a hírhedt férfi sármja, olyannyira, hogy a végsőkig hitt a kéjgyilkos ártatlanságában, annak ellenére, hogy minden jel arra mutatott, ő a kegyetlen elkövető. Arról, hogy milyen viszonyban állt Teddel, 1980-ban írt könyvet, The Stranger Beside Me címmel, abból pedig Paul Shapiro (Ártatlan igazság) rendezett filmet. Az életrajzi elemekkel és saját élményekkel kiszínezett történet 2003-ban került a televízióba.

(tovább…)


The Deliberate Stranger (1986)

Deliberate StrangerHa a világ leghírhedtebb sorozatgyilkosáról szeretne valaki filmet készíteni, nem lesz könnyű dolga. Hiszen a legek közé tartozó Ted Bundy emellett hatalmas enigma is volt a nyomozóhatóságok és a törvényszéki pszichiáterek körében. Jelleme ugyanis tökéletesen megfelelhetett volna vagy a pszichopaták vagy a szociopaták ismérveinek, azonban képtelenek voltak bármelyik kategóriába is beskatulyázni őt. Ennek oka a személyiségének fura kettőssége, ahogyan egyik pillanatról a másikra képes volt a végtelenségig sármos alakból kegyetlen gyilkossá átváltozni, majd olyan átkötést rögtönözni, mintha teljesen ártatlan volna. De mindezt úgy, hogy lehetetlenség lett volna következetlenségen kapni, hazugságaihoz az utolsó pillanatig ragaszkodott. A The Deliberate Stranger ezt a tulajdonságát próbálta megfogni a karakternek.

(tovább…)


Defekt (1977)

 Vannak a magyar filmgyártásnak közmondásosan sötét foltjai - ezek közül is a zsánerfilmekhez való abszolút hozzánemértés az, ami legjobban fáj a szívünknek. Egyszerűbben: alig van magyar horrorfilm. A rendszerváltás után, amikor már lehetett független filmeket készíteni, már javul a felhozatal, a Filmalap-éra pedig már egész tisztességes thrillereket termel ki - azonban a szocialista időkben EGYETLEN EGY magyar thriller készült: ez a ‘77-es Defekt. De az is minek. SPOILERES A történet szerint a Kern András játszotta, dohányzásról éppen leszokófélben lévő nyomozó összefüggést gyanít három eltűnés között, mogorva felettese azonban nem hisz neki, majd hosszas unszolás után mégis ad neki egy járőrkocsit és egy nyugdíj előtt álló társat… ha lenne nálam klisészámláló, már az első öt percben kiakadt volna. Ezután egy fiatal nőt látunk, aki dupla durrdefektet kap a Márkus László játszotta kéjgyilkos házától nem messze. A viharos időben bekéredszkedik a férfihoz, aki, ahogy várható is, nekiront. És jön az a rész, ami számomra a mai napig értelmezhetetlen. A nő leüti a gyilkost egy rézszoborral - a haláljelenetről csak annyit, hogy nem az itteni alakításáért szeretjük Márkus Lászlót -, majd nekiáll takarítani. Nem vicc, a nő bedobja a gyilkost a vízgyűjtő gödörbe, majd módszeresen kitakarítja az egész házat; a teljes hatvan percnyi játékidőnek a felében azt nézzük, hogy az asszony takarít! Talán azt akarta érzékeltetni a rendező, hogy az elvtársnők mennyivel higgadtabban kezelik egy kéjgyilkos támadását, mint az imperialista scream queen-ek, nem tudom… Mindenesetre, amikor már csillog a lakás, a nő hazaviteti magát egy teherautósofőrrel, és elmegy a rendőrségre vallomást tenni. (Itt felmerül, hogy ha elmegy a rendőrségre, tehát nem a nyomok eltüntetése volt a célja, akkor mégis mi a frászkarika indoka lehetett kitakarítani?... de ne hagyjuk, hogy a logika elrontsa a szórakozásunkat.) Amikor a nyomozók átkutatják a vízgyűjtőt, megtalálják benne a három eltűnt nőt is. Ezt akkor elérhető csúcstechnológiás effektekkel oldották meg a készítők: ránézésre szivaccsal kitömött guminőket látunk, amiket kicsit összesároztak. De pozitívumai is vannak a filmnek. A képi világ nagyon szeretne a hitchcock-i fekete-fehér mozikra hasonlítani, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Van néhány nagyon erősen fényképezett jelenet, ami tényleg abszolút hátborzongató tud lenni a mai napig, például a ködből kibontakozó autó képe, vagy a kitömött kutya (ami személyes véleményem szerint a film legjobb alakítását hozza), illetve a film noir-okra hajazó jazzes filmzene is nagyon el lett találva. A történetvezetés is tud váratlanokat húzni, bár ettől nem lesz jobb a film, sőt, de kellemes meglepetés volt egy ‘77-es filmben olyan női karakterrel találkozni, aki nem hogy nem szorul megmentésre, de egyenesen ő öl meg valakit. Ha nem próbálsz meg logikai összefüggéseket keresni a szereplők viselkedésében, egészen élvezhető filmről van szó, buta cselekménnyel, de kellemes atmoszférával. Ez tipikusan az a film, amire azt szokás mondani, hogy “nem is rossz, ahhoz képest, hogy magyar”. Értékelés: 6/10 AnnieVannak a magyar filmgyártásnak közmondásosan sötét foltjai – ezek közül is a zsánerfilmekhez való abszolút hozzánemértés az, ami legjobban fáj a szívünknek. Egyszerűbben: alig van magyar horrorfilm. A rendszerváltás után, amikor már lehetett független filmeket készíteni, már javul a felhozatal, a Filmalap-éra pedig már egész tisztességes thrillereket termel ki – azonban a szocialista időkben EGYETLEN EGY magyar thriller készült: ez a ‘77-es Defekt. De az is minek.

  SPOILERES (tovább…)